Ez az egész még mikor suliba jártak a tanárok akkor játszódik!!

Hizashi = Present Mic
Toshinori = All Might
Nemuri = Midnight

- [Név] nem láttad Aizawát? Megint eltűnt. - sóhajtott Hizashi.

- Miért nem keresed meg? - néztem fel rá a padomból, kérdő tekintettel.

- Azt próbáltuk. De sehol sincs. - sóhajtott lemondóan Nemuri.

- Csendes helyeken néztétek mint pl a tetőn? - keltem fel a helyemről. Sütött róluk, hogy nem nézték meg. - Megyek oda. Hizashi te nézd meg a wc-ben, Nemuri te meg a szertárban. - mondtam.

- Hai! - vágták magukat vigyázba. Majd elindultunk.

Pontosan tudtam, hogy biztos a tetőn lesz. Az a kedvenc helye. Csak nem akartam, hogy Hizashiék letámadják a kérdéseikkel.

- Jól tudtam, hogy itt leszel. - csuktam be az ajtót, majd mellém néztem. - Hizashiék nincsenek itt. - ültem le mellé.

Annyi közös van bennünk, hogy imádjuk a csöndet, és az alvást. Ez addig jó míg le nem esik Hizashiéknak, hogy direkt küldtem őket az iskola másik felébe.

- Kíváncsi vagyok mikor esik le nekik. - mondta Aizawa, amire én csak kuncogtam magamban. Majd ráhajtotta fejét, a vállamra. - Haza akarok menni, és aludni. - mondta ugyan olyan unalmasan.

- De már mehetsz nyugodtan. Azért keresünk. - mondtam mire megcsapta a felismerés.

- Menjünk. - állt fel melőlem.

- Jünk? - kérdeztem mire bólintott.

- Gyere te is. Jobb mint Hizashi, én Nemuri. - morgott mire én is felálltam.

- Akkor menjünk. - sóhajtottam mire mefindultunk. Írtam egy üzenetet Hizashinak is.

Ön:
Szerintem hazament mert nem találom. De én indulok haza egyedül.

Hizashi:
Ahj nemáár! Akkor írok Nemurinak.

Ön:
Oks akkor szia.

- Nagyon elhitték. - sétáltunk ki a suli kapuján. Erre csak lett egy halvány mosoly a száján.

Egész úton csendben haladtunk egymás mellett. Ami nálunk megszokott volt. Még ha Hizashiék is jönnének akkor is így mennénk. Majd házukhoz értünk.

- A szüleim nincsenek itthon. - húzta el a száját. - Bejössz? - nézett rám. Amire én csak bólintottam egyet.

Sokszor voltam az Aizawa rezidenciában ezért ismertem a házat. Én letelepedtem a kanapéra, ő meg mellém.

- Tudod azért hívtalak mert... - mondta egy kisebb pírral az arcán. - Szeretlek. Tudom ez a vallomás hirtelen jött. - kezdett el motyogni.

- É-én is szeretlek. - mondtam miközben a meglepődött harmadévesre néztem. Hirtelen száját enyémhez érintette. De amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen is ment. Majd elkezdtem mozgatni füleimet. - Valaki jön. - mondtam majd meghallottam hirtelen Hizashi hangját. - Rossz hír Hizashi az, és úgy tudja otthon vagyok. - néztem rá Aizawára. Aki csak gyerekes csillogással nézte a füleimet. - Nyugodtam. - hajtottam oda fejemet amire elkezdte simogatni.

- Mint egy macska. - sóhajtott egyet, de a hangjából hallottam ahogy mosolyog. Majd ledöntöttem a fejemet az ölébe, és úgy folytatta. Hírtelen kicsapódott az ajtó.

- NA KI VA... Ooooo! - hallottuk Hizashi hangját. De Aizawa még így sem fejezte be füleim simogatását. - NEMURI! Te tudtad, hogy ezek együtt vannak? - kérdezte a bejövő lilás hajú lányt.

- MIII?! NEM MII?! - kezdett fangörcsölni. Nekem már full vörös volt a fejem.

- Várjunk... - gondolkodott el Hizashi. Innan hallottam ahogy koppant valami ott belül. - Te kis... - nézett rám. - Hazudtál, mert pontosan tudtad, hogy hol lesz, aztán megírtad nekem, hogy biztos hazament, és te is mész. - nézett rám szúrósan.

- Mhm. És mi volt az amikor benyitottam a szertárba, és ott csókolóztatok? - ültem fel egy gúnyos mosollyal.

- Atyaég. - jött be a házba Toshinori is. - Már csak én vagyok szingli. - szomorodott el. Amit én, és Aizawa unottan néztünk, míg a másik kettő nevetett.

- Nem megyünk inkább hozzám. - kérdeztem suttogva mire bólintott egyet. Beosontunk a szobájába, és az ablakon keresztül kiszöktünk. És elmentünk hozzám.

Anyámék megtudták, hogy együtt vagyunk, és még apu is örült neki. A szobámba mentünk, és lefeküdtünk egymás mellé, az ágyba. Majd egy kis idő után egymáshoz bújtunk, és úgy aludtunk.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                                ฅ^•ﻌ•^ฅ

Kriszta3l kérésére. Nem ez lett a leghosszabb rész de na. Próbáltam átvenni Aizawa stílusát. Hát nemtudom mennyire sikerült. Remélem tetszett, és bocsi a helyesírási hibákért. Na de én megyek is.

Tsókacsaládnak!! 💖