imsolnlybtch kérésére~ 💖✨

- Áh Chinen! Te még mindig nagyon jól deszkázol! - jelentem ki, mire rámemeli tekintetét.

- Áh [Név]. Nem is vettelek észre. - mondja egy apró sóhajjal.

- Nem akartalak megzavarni, ezért csendben vártam, míg végzel! - mosolygok rá.

- És miért van kamera a kezedben? - mutat rá a kamerára, ami jelenleg a nyakamban lóg.

- Csináltam néhány képet! Megnézed őket? - kérdezem izgatottan ahogy osa sétálok mellé.

- Hai. - mondja, mire megnyitva a kamerám képeit elkerekednek szemei. - Remélem nem gond, hogy kérdés nélkül fényképeztelek! Csak tudod... Ha nem számítanak az emberek, hogy képet csinálnak róluk, az jobban néz ki! - mondom kissé félve.

- Nem gond.. - mondja, miközben elkezdi tekerni a képeket, majd megáll egynél. Érdeklődve lesek a képre, ahol éppen a ránpáról jön le, miközben egy apró mosollyal fogja a deszkája elejét. - Ez a kép.. Tetszik! - mondja ki véleményét.

- Tényleg? Örülök neki! Majd átküldön, miután lementettem a gépemre őket! - vakargatom tarkómat.

- Köszi. - mosolyog rám halványan.

- Ano.. Van kedved holnap elmenni valamerre [Név]? - néz rám kérdően.

- Persze! Úgy sincsen semmi dolgom! - nézek bele gyönyörű zöld íriszeibe.

- Akkor, ha holnap itt találkoznánk ilyen kettő körül? - kérdezi meg.

- Megbeszélve! Viszont engem híva kötelesség, szóval akkor holnap! - intek neki, majd elmegyek, és hallom, ahogy elindul másik irányba a deszkájával.

Chinennel mikor elsőben találkoztunk akkor lettünk jóban. Akkor is már szerettem volna fotózni, Chinen akkor kezdett el deszkázni, és sokan csúfolták ezért, így egyik nap oda mentem megkérdezni, hogy nem-e fényképezhetem le, miközben deszkázik. És igazából így lettünk jóban.

*Time skip*

- Konnichiwa! - köszönök fekete hajú fiúnak, mikor elé érek.

- Szia [Név]. Akkor mehetünk? - kérdezi biccentve egyet, mire megindulunk abba az irányba.

Chinen szokás szerint deszkán ment, viszont végig mellettem, így tudtunk beszélgetni. Amikor meg már mindketten elfáradtunk egy parkban foglaltunk helyet, és beszélgettünk.

- Az a vicces, ha nem jössz oda hozzám elsőben, nem itt tartanánk. - kuncog fel aranyosan fekete hajú.

- Láttam amilyen magányos vagy, és hallottam mit mondtak rólad, és szerintem... Együtt éreztem veled! - mosolygok rá kedvesen. - Na meg, ha nem mentem volna oda, akkor én egyedül ülnék itt! - borzolom össze fekete haját.

- Igaz is! - mondja, majd elővesz egy kis dobozt, melyben két karkötő van. - Ez a tied! - ad oda nekem egy [K/Sz] karkötőt. - Ez meg az enyém! - mutat fel egy fehéret.

- Barátság karkötők? - nézek rá meglepetten, mire bólint egyet.

- Mivel ígéretet tettünk, ha lesz valamelyikünknek párja akkor sem hanyagoljuk egymást..

- És ha választásnak tesz elé, hogy ő, vagy valamelyikünk, akkor egymást választjuk! - mosolyogtam rá, ahogy befejeztem az ígéretünket.

- Örülök, hogy olyan már szinte testvérem van mint te! - mosolyog rám aranyosan.

- Én is örülök! - ölelem át nyakát, mire óvatosan vissza is ölel.

Végül csendben élveztük a nap hátralevő részét..

Hfhfu jajj gommen a sok várakozásért, csak kevés időm van az írásra a tanulás miatt! De így is próbálom hozni a részeket! Na de mennék is!

Tsókacsaládnak!! 💖