Nagycsomagkrumpli kérésére~ 💖✨

- Hange-san! Meghoztam a jelentéseket! - nyitok be az osztagvezezőm irodájába.

- Áh! [Név]! - fordul felém hatalmas mosollyal. - Pont hívatni akartalak téged, de ez esetben örülök, hogy itt vagy! - veszi ki a papírokat a kezemből, ahogy végigsimít kézfejemen.

- És mit szeretne? - kérdezek rá vöröses hajú nőtől.

- Feljegyezni néhány dolgot, megfogalmazva! De nekem erre nincs időm, és te fogalmazol a legjobban az összes kadét közül! - mondja, ahogy néhány papírt nyom kezembe. - A Titánokról kéne írnod egy kis ismertetőt, amit Levi fog bemutatni a fiataloknak! - mondja hatalmas boci szemekkel.

- Rendben megírom... Viszont ez a dolog miatt is jöttem. - mondom kissé kínosan. - Beázott az irodám a vihar miatt, és nincs hol megírjam. - hajtom le fejem.

- Semmi gond! Itt is megírhatod, úgysem leszek itt sokáig mert megint van két titánom! - mondja csillogó szemekkel.

- De az nem lenne... tiszteletlen? - kérdezem, mire megrázza a fejét.

- Sok sikert! - simogatja meg [H/sz] hajam, majd kimegy az irodából.

Csendesen leülök a meglepően kényelmes székébe, majd a papírokat elolvasva vettem elő egy üres papírt, és kezdtem fogalmazni a bemutatókat.

Amint készen lettem velük egyből Hange keresésére indultam, akit elég hamar is megtaláltam.

- Hange-san! Készen vannak. - nyújtom át az említettnek mosolyogva a papírokat.

- Gyors volt mint mindig! - veszi át a papírokat. - Nincs kedved meginni egy teát? Most lettünk kész a titánok elemzésével! - mosolyog rám, amire csak bólintok egyet.

|Írói szemszög|

Amint [Név], és Hange elmentek teázni a fiatalabbak ezt végig is nézték. Akik ezen nem kicsit meg voltak lepődve, hisz tudtuk szerint a [H/sz] hajú lány, csak egy ember a csapatából.

- [Teljes Név], Hange első katonája a csapatában. - szólal meg mellőlük Erwin, ahogy észrevette, hogy a lányokat figyelik.

- F-Főparancsnok! - fordulnak tisztelegve szőke hajú férfi mellé.

- Nincs semmi gond. Sokan megnézik őket, ezért sokszor kellett már elmagyarázni. - mondja, majd elsétál a fiatalok mellől.

- Milyen menő lehet jóban lenni a parancsnokoddal! - mondja csodálkozva Connie.

- Mennyi finom kaját kaphat~! - mondja Sasha már-már nyáladzva.

- Te mindig csak a kajára tudsz gondolni! - neveti el magát Jean.

- Kadétok! Ide figyeljetek! - szól rájuk Levi, mire mindenki kihúzva magát parancsnokukra kezd figyelni.

|Reader szemszöge|

- Hange! Ne most! - mondom ah, ahogy hátulról átölelt. - Bárki megláthat minket! - motyogom kis pírral az arcomon.

- De most rajtunk kívül mindenki dolgozik! Csak nem fognak le jönni ide! - mondja, és hangján érződik, hogy mosolyog.

- Láttad volna az Ne az újak, hogyan néztek ránk.. - morgom az orrom alatt, ahogy a csészéket kezembe veszem, majd megfordulok Hange ölelésében. - És kész a tea! - mosolygok rá, ahogy valamit mormogva elenged, majd elveszi az ő csésze teáját is.

- Kegyetlen vagy. - mondja, ahogy leül az előttem helyezkedő székbe.

- Mondták már. - kuncogom el magam, majd le ülök Hange melletti székbe. - És jó lett amit írtam? - kérdeztem rá kérdően.

- Tökéletes! - mosolyog rám, ahogy belekortyolt teájába.

- De fogadjunk, hogy csak azért akartál hívatni mert látni akartál! - nézek rá sunyi mosollyal.

- Talán igen, talán nem, ki tudja? - ránt vállat, melyre aprót kuncogok.

- Áh! Levi-san! Neked is csináltam teát! - nézek az éppen bejövő férfire.

- Köszönöm. - mondja, majd bemegy a konyhába, és kihozza a csésze teáját.

Ezek után mindhárman csendben voltunk. Amint Hangeval megittuk a teánkat elköszöntünk Levitól, majd közös szobánkba siettünk. Ami azért közös, mert alapból szoba társak voltunk a kezdetektől.

- Pihenjünk? - nézek rá szemem sarkából, az ismét engem ölelő Hangera.

- Igeen. - mondja ahogy arcát nyakhajlatomba temeti.

- Még mindig nem tudom megszokni ezeket a hirtelen hangulat ingadozádaidat. Olyan mintha meglenne. - kuncogom el magam. - Gyere pihenjünk akkor. - fordulok meg az ölelésében, majd lehámozom magamról.

Hirtelen megfogja a karomat, és az ágyhoz húz, majd velem együtt dől be az ágyba, miközben szorosan ölel magához.

- Hange! Az ágy össze is törhetett volna! - nevetem el magam, mire ő is megereszt egy apró kuncogást.

- De nem történt! - mondja, ahogy közelebb von magához.

Majd lassan kezdtek pilláim ólom nehézségűvé válni, és lassacskán be is léptem az álmok világában, míg Hange elkezdett játszani [H/sz] tincseimmel, ezzel rásegítve, hogy elaludjak.

Helóka! Meghoztam ezt a részt is! Remélem tetszett a rész, de én mennék is!

Tsókacsaládnak!! 💖