* amúgyezegyszarúgyolvasdimtiredaf *

Titkok. Mindenkinek vannak, főleg neked. Próbálod élni az átlagos emberek életét, még úgy is, hogy te nem vagy az. Igen, egy másik világból származol. Jobban mondva egy varázsló világból. Varázserőd csak akkor fog kiteljesedni, ha már eleget tanultál hozzá. Viszont a lelked egy része egy kis tenyérnyi méretű fehér róka formájában jelenik meg, amit nem mindenki lát, csak az, aki őszintén, tiszta szívéből akar közeledni hozzád. Aki meg is érinti őt, megsimogatja esetleg, azzal össze fonódik a lelked, örökre.

Eddig senkinek sem sikerült, hiszen ez a fajta átok csak is a szerelemre érvényes. Sima baráti viszonyokra nem igazán. 

Addig a bizonyos napig.

Frusztráltan fújtad ki levegőt. Délután volt, de te még mindig nem láttál ki a sok tanulnivalóból. Székedben ülve óriásit nyújtózkodtál, majd lehajtottad fejed asztalodra. 

"(T/N) chaaan, nem kéne lustálkodnod" dorgált meg a kis rókád, fejedre mászva.

"Csak egy picit méég" nyöszörögted fáradtan.

"Nem lehet, hiszen tudod jól, hogy jönni fog az a buta fiú" mondta, mire az ajtó kopogásának hangjára egyenesedtél ki.

Anyukád invitálta be Bakugót, akit korrepetálni szoktál. Bakugo Katsuki, aki olyan heves természettel van megáldva, aki higgadtan nem tud egy kérdésre válaszolni, főleg, ha közelében van Izuku vagy Todoroki. Az a Bakugo aki folyton henceg, szemtelen a tanárokkal és goromba a társaival, főleg a barátaival.

Kivéve veled.

Az anyukája kért meg, hogy korrepetáld ő pedig teljesen más emberré változik, ha veled van. Vissza fogja magát amennyire csak tudja, igaz, új még neki, hogy kedves legyen, de nagyon igyekszik, hiszen neked köszönhetően szokta érteni az adott anyagot. Ráadásul megengedte, hogy Kacchannak hívd.

"Ohh, Kacchan! E-el is felejtettem, hogy ma jössz!" mentegetőztél az asztalon lévő kupidért.

"Mindegy csak kezdjük már" mormogta kissé feszülten. 

Oda húztál asztalodhoz egy széket magad mellé. Leültetek, de ő még közelebb húzta hozzád azt. Rád pillantott, amibe belepirultál.

"(T/N) chan. Van valami, amit meg kell kérdeznem" mondta ki, szíved üteme pedig felgyorsult.

"I-igen?" kérdeztél vissza nagyot nyelve.

"Miért van egy róka a fejeden, hm?"

Egyből lesokkolódtál.

"M-miről beszélsz még is?" remegett meg a hangod, s játszottad az ártatlant, mint aki mit sem tud arról, miről is hablatyol.

"Hát róla" mondta Bakugo és megakarta volna érinteni, de szerencsére leugrott fejedről és ágyad alá bújt, amit Bakugo feszült figyelemmel követett. "Heee? Gyere vissza te szaros!" kiáltott rá szokásos dühöngő hangjával.

Igen, nehéz vissza fognia magát és néha kicsúszik egy-két ilyen tőle, főleg amikor kezdi feladni a tanulást és belefárad.

"H-hogy... hogyan.." motyogtad orrod alatt, mire Kacchan vissza vezette rád tekintetét. 

"Hm?"

"Hogyan.. l-láttad őt?"

"Miért olyan nagy szám ez? Bár, úgy tűnik amúgy se kedvelne. Utálnak az állatok" vonta meg a vállát és vissza akart volna térni a tanulásra, de muszáj volt a mosdóba menned, hogy megemészd ami történt.

B-Bakugo.. n-neki vannak érzelmei irántad? Vagy esetleg.. ő is olyan, mint te? Neeeeeeeeem, tuti nincs oda egy olyan lányért, mint te. Cs-csupán tudja, hogy szívességet teszel neki, ezért normálisabb veled. Igen, más.. más oka nem lehet, tehát az az opció maradt, hogy talán ő is varázsló.. de ha belegondolunk... egyszer mosolygott rád őszintén, amikor négyest kapott japán töriből, miattad. 

De akkor a legcukibb, amikor felhúzva orrát próbál füllenteni, amikor  elő veszi a sértődött, dühös arckifejezését..

Hé, nem, nem, nem és nem. 

Ő csak.. ugyan olyan fiú, mint a többi. Jesszus, miért kezdtek el ilyen gondolatok kavarogni a fejedben? Sosem gondoltál úgy rá.. 

..annyiszor.

Visszamentél hozzá ő pedig a szobádban kergette a rókádat. 

"Hé!" fakadtál ki rá bosszúsan. "Mit csinálsz?"

"Nem akarom bántani, de olyan pici, léteznek egyáltalán ilyen kicsi rókák?" firtatta, de nem állt le.

"Nagyon illetlen vagy! Nem kéne ilyet csinálnod! Ha nem akarja, hogy lásd, hagyd békén! Nem kéne ráerőszakolnod magad folyton mindenkire!" szaladt ki a szádon, de egyből megbántad, látván vidám arckifejezését átmenni szomorúba. 

Az ajtóhoz lépett, felvette táskáját és menni készült, de a kis állatod a fejére ugrott. Bakugo felnézett és megvolt lepve. Nyújtotta kezét, hogy megfoghassa.

"Ne érintsd meg!" kiáltottad kétségbeesetten, de késő volt.

Ahogy megérintette a körülöttetek lévő környezet is megváltozott. Egy csodás réten kötöttetek ki. A nap fényesen ragyogott, a fű amiben egymás mellett feküdtetek, puhának bizonyult. A szél kellemesen fújt, úgy tűnt, egész nyugtató helységre értetek. Kacchan egyből felpattant.

"Ez meg mi az isten, (T/N)?" csattant föl, felpaprikázva, értetlenül állva a helyzet előtt.

"Mondtam, hogy ne érintsd meg!"

"Mi? Miről beszélsz?"

Felkeltél és szembe álltál vele. Megfogtad mindkét kezét, amibe nagyon, de nagyon belepirult. Teljesen le volt sokkolva, ködös gondolataitól nem tudott érvényesülni. Reakcióját látván tudatosult benned, hogy ő bizony nem lehet varázsló.

"Sajnálom, de.. úgy tűnik, elrontottam az egész életedet.." bökted ki szomorúan.

"M-miért mondod ezt?" kérdezte bizonytalanul.

Aranyos volt hallani, ahogyan dadog zavarában.

"Úgy tűnik egy olyan lúzert mint én" sóhajtottál fel. "Megnyertél egy egész életre" mondtad ki egyenesen a szemébe.

"T-tessék?"

"Az a kis róka.. én.. nézd, nem vagyok ember vagy is, csak félig. Varázsló vagyok és az én világomban, mindenki mellé társul egy lény, ami leginkább őt jellemzi. Engem a fehér róka, ami általában az erőmhöz társul. És.. nem látja senki, csak is az, akinek igazi, tiszta érzései vannak felém. Aki megérinti az pedig.. nos, velem lesz örökre, hiszen mondhatjuk, hogy a lelkemet érinti meg ezzel" magyaráztad, mire Kacchan látszólag megnyugodott és elmosolyogott.

"Valóban?"

Aprót biccentettél. 

Megsimította arcodat, ami valamit megindított benned. Jóleső bizsergés járt át és érezted, mennyire szeretet teljes volt ez az érintés.

"Akkor végre nem kell bevallanom a nyilvánvalót!" nevette el magát, aminek köszönhetően egyből be durciztál és fejbe vágtad.

"Hát micsoda dolog már ez, Kacchan?" szidtad le a lehető legszigorúbban, mire szemei szinte tikkelni kezdtek. Láttad rajta, hogy akarna mondani valami gonoszat vagy vissza vágni. "Miféle vallomás ez, hm? Azt gondolod, sosem kell kimondanod?"

Ölbe tette kezeit és megmakacsolta magát.

"Még szép, hisz most mondtad el. Már tudod!" vonta meg a vállát.

"Tccch, jó, keresek valami bűbájt és visszaforgatom az egészet!" mondtad ki ingerülten. 

Kacchan közelebb lépett, derekad köré fonta egyik kezét és magához húzott. Testetek összeolvadt, ajkaitokat pedig alig pár centi választotta el.

"Biztosan ezt akarod?" incselkedett veled egy szemtelen mosoly keretében.

"Mondd ki" utasítottad morcosan.

"Mit?" kérdezte ártatlanul.

"Kacchan, mondd ki!"

"Ha nem mondod mit kéne kimondanom, úgy nehéz lesz eleget tennem a követelőzésednek."

"Ne bolondozz már, különben tökön rúglak, esküszöm!"

"Valaki itt nagyon heves" jegyezte meg.

"Gyerünk!"

"Nem."

"De."

"Nem."

"De!"

"Előbb mondd ki te!"

"Te!"

"A-a.. (T/N) chan. Te!"

"TE!"

"Kecske."

"He?"

"Kimondtam."

"Tccch, fel akarsz húzni?" fintorogtál rá előszeretettel.

"Még mindig nem tudom, mit kéne kimondanom. Miért nem segítesz ki?"

Szomorúan néztél rá, könnyeid pedig megindultak a mosolya pedig egyből lefagyott. 

"Jó, na.. sz-szeretlek" adta meg magát.

Elhúzódtál tőle és felnevettél.

"De tudtam, hogy megfogsz törni!" nevetted ki és futni kezdtél előle.

"Oi, (T/N) ezt nem úszod meg" kiáltott rád mérgesen, ahogy mindenkivel szokott és utánad loholt.

Így fonódott össze a lelked Bakugo Katsukival.