* tök béna a cím, de most nem ragaszkodom egy szituációhoz minden résznél amúgy. mivel romcsis kedvemben vagyok, különböző sztorik lesznek a daddyjeimmel. pls, ha kellenek, nálam béreld őket, jó xdd *

* életem első preferencese ahol ennyi srácot tettem be, god help me xd *

* olyan jó borús esős idő van, hogy elkezdek narutót nézni, hogy vissza jöjjön a feeling lol:D *

┍━━━━━━━★━━━━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Haizaki, Oikawa, Hanamiya, Fehérvérsejt (aki nézi a cells at workot tudni fogja xdd), Makoto, Atsumu, Kuroo, Kaneki, Aizawa, Gintoki, Kise, Shizuo, Kiyoshi, Akaashi, Semi, Nine, 

┕━━━━━━━★━━━━━━━┙

Kacchan

Kacchan és te most kivételesen nyugiban ültetek egymással szemben. Ő zenét hallgatott a kanapé egyik végén, míg te a másikon őt rajzoltad. Ahogyan őt vizslattad.. akkor jöttél rá igazán, mit is szeretsz benne. A heves rosszfiús stílusa levett a lábadról, imádtad a grimaszait, ahogyan ki kel magából vagy üvöltözik.. hisz te is hangos vagy. Azt szeretted a kapcsolatotokban, hogy bármit is vágtatok egymás fejéhez, bármilyen hevesen vitáztatok, vagy kiabáltatok egymással.. tudtad, hogy másnap ugyan úgy fogod szeretni. Megnyaltad alsó ajkad, ahogy őt bámultad, amire felfigyelt.

"Mi az?" firtatta higgadt hangnemben.

Nem tetszett neked, így gondoltad felhúzod kicsit.

"Ohh, semmi" füllentettél szerényen. "Csupán.. Dekun gondolkoztam."

"DEKUN?" kiáltott rád.

"Bizony. Hogy milyen lenne vele, tudod.." incselkedtél vele, de ő egyből föléd kerekedett. Lefogta kezeid, mire kuncogni kezdtél.

"Mi olyan vicces?" kérdezte dühösen. 

"Imádom."

"Mit?"

"Amikor ilyen képet vágsz" haraptad be szád sarkát. "Ilyenkor csak még jobban oda vagyok érted."

Kacchan elmosolyodott.

"Szóval csak ugrattál, mi?"

"Ki tudja? Mutasd meg a szereteted.. de ne abban a nyálas stílusban.." 

"Arra mérget vehetsz, hogy úgy lesz, baby."

Haizaki

Tudtad jól, milyen srác is Haizaki. Mindig a figyelem középpontjában akar lenni, aki aljas és gátlástalan a társaival, aki bármit és bárkit megszerez, ha akar.. ami veled sem volt másképp. Vele minden más volt. Egy igazi lázadóval voltál együtt, aki olyan dolgokra vett rá, amikre sosem vetemedtél volna. Ő volt az, aki által igazán rátaláltál önmagadra. Ami a legfontosabb, vele felszabadultnak érezted magad, sőt, inkább azt, hogy igazán élsz.

Aztán a suliban az egyik napon, ellógtátok a tesi órátokat. Vállára emelve vitt fel a suli tetejére. Ott leült veled és szembe néztetek egymással. Haizaki óvatosan túrt füled mögé egy kósza tincset, s megsimította az arcodat.

"Tudod mi a helyzet, baby?"

"M-mi?"

Haizaki sötét mosolya lelkedig hatolt.

"Az a helyzet, hogy annyira oda vagyok az én kis háziállatomért, hogy simán a karomra tetováltatnám a nevét. Őrült dolgokra késztet, tudod milyen teher ez?"

Beharaptad alsó ajkad.

"Ő is így érez irántad" súgtad fülébe.

"Ohh, igen? Akkor eljönnél velem akár a világ végére is? Ugyan is itt akarom hagyni ezt a szaros várost" közölte veled egyszerűen.

Csak bólogattál.

"I-Igen.. bárhová, csak v-veled.." motyogtad halkan.

"Ezt a választ vártam" felelte magabiztosan. "Most pedig, mozgasd csak a csípőd, nem romantikázni hoztalak fel" utasított erélyesen, majd megcsókolt. 

Szürke hajába túrtál és tetted amire kért. Fogalmad sem volt, hova akar menni, csak annyit tudtál, hogy nem akarsz nélküle lenni, hiszen olyan számodra, mint az oxigén, ami éltet.

Oikawa

Soha, de soha nem szerettél mások előtt sírni, sőt, még Oikawa - a barátod - előtt sem. Még is a szülinapodon megtörtént. Oikawa minden álmodat valóra váltotta. 

Épp elért titeket a mámor, s ahogy melléd gördült, könnyeket fakasztottál.

"Ohh, mi a baj?" fordult feléd. Kezét arcodra illesztette és letörölgette ujjbegyeivel könnyeidet. "Ennyire rossz lettem volna?" vonogatta fel le a szemöldökét, amitől elnevetted magad.

"Utállak. Ennyi" mondtad ki nagy nehezen.

"Ti nők" sóhajtott egy nagyot. "Ezzel azt akarod mondani, hogy szeretsz, nem igaz?"

"Túlságosan is" szaladt ki a szádon, mire magához ölelt.

Testetek összetapadt. Izmos karjaiban újra pityeregni kezdtél.

"És ez ekkora baj?" nevette el magát Oikawa.

"Ijesztő ez az érzés, Tooru" dünnyögted halkan.

"Ijesztő lehet egy ilyen szupermenőistenkirálycsászárt szeretni, igaz?" incselkedett veled előszeretettel, mire vállába haraptál. "Ouuch! Jól van, jól van. Nincs mitől félned, én is így érzek. Hiszen egy ilyen szupermenőistenkirálycsászár mellé egy olyan királynő illik, mint te" mondta, s adott egy puszit fejed búbjára.

"De el vagy telve magadtól, Trashykawa."

"Gondolom már nem sírsz, ha van időd a lelkembe tiporni. Csak akkor bocsájtom meg, ha kimondod, hogy istenkirálycsászár vagyok!"

"Mondjuk majd a túlvilágon esetleg kimondom."

"Mondjuk, jobb ötletem van rá, hogyan bírjalak szóra" suttogta füledbe érzékien.

"Próbáljuk ki."

Hanamiya

Hanamiya nagyon mérges volt rád, hiszen egyáltalán nem mondtad el neki, hogy a suli társaid előszeretettel cseszegetnek, azt pedig, hogy van egy srác, aki le se száll rólad, aki próbál védő angyalt játszani, csak hogy megszerezzen.. még inkább betette nála a kaput, így hát nagyon csúnyán össze vesztetek. Mindenfélét a fejéhez vágtál, hogy nem számíthatsz rá, hogy a játékszere vagy, hogy eleged van belőle.. Hanamiya annyira bedühödött, hogy végül szakított veled, ami darabokra tört, amit ő élvezettel nézett végig.

Másnap pedig beállított hozzád, tiszta véres mezben, felszakadt szájjal.

"M-mi történt?" firtattad pánikolva.

"(T/N), fogd be. Ne aggodalmaskodj már ennyire. Csupán a tudtára adtam annak a lúzernek aki állandóan körülötted sertepertél, hogy kurvára hagyja azt, ami az enyém!"

"M-mi?"

"Talán nem hallasz jól? Ezek után, nem mondhatod, hogy nem szeretlek" mondta, s magához húzott. "Senki nem bánthat úgy, mint én, de senki nem is szerethet úgy!"

A szíved zakatolni kezdett. Hanamiya így is olyan volt, aki teljesen felborította az életedet, még is, tetszett, hogy érted ilyen messzire ment, ráadásul sosem mondta még, hogy szeret, így mindent elfelejtettél neki és egy mély, szenvedélyes csók csatát vívtatok.

Fehérvérsejt (lol ennek a gyereknek nincs vmi alternatív neve? XDDD )

"(T/N)" nyögte barátod melletted ágyatokban.

"Mi az?" mosolyogtál rá.

Hunyorogni kezdett, s sóhajtott egy nagyot.

"Ne bámulj, miközben alszom!" szólt rád álomittas hangján.

"J-jó, cs-csak.." motyogtad zavarodban, de ő inkább magához húzott.

"Ne beszélj annyit" utasított, majd adott egy puszit fejed búbjára. 

Ez volt az első alkalom, hogy együtt aludtatok, s amikor magához húzott, akkor érezted leginkább, mennyire is oda vagy érte.

Kuroo

Egy nehéz nap után estél haza. Kurooval megbeszéltétek, hogy átjön, hisz a szüleid elutaztak, így végre kettesben tudtatok tölteni egy kis időt.

Ám nem úgy alakult ahogy tervezted, elég lestrapált és szomorú voltál, de ahogy hazaértél, megérezted kedvenc kajád illatát. Követted a csodás illatot, s megláttad, ahogy a barátod főzőcskézik. Egyből megölelted hátulról.

"Üdv itthon" üdvözölt vidáman Kuroo. "Minden rendben, (T/N)?" firtatta immáron aggódva.

Megfordult és úgy ölelkeztetek.

"Nehéz nap, ne firtassuk" motyogtad halkan.

Kuroo adott egy puszit a homlokodra, majd az orrodra.

"Biztos?" 

"Biztos csak szeress és etess" nyafogtad izmos karjaiban, mire elnevette magát.

"Szerencséd, hogy itt vagyok. Akármi is történt, biztosra elfogod felejteni, baby" suttogta füledbe, majd nyakadba puszilt.

És már abban a pillanatban jobban érezted magad, hiszen tudtad, hogy számíthatsz rá és hogy így törődött veled, nagyon jól esett neked. Kuroo hivatalosan is elrabolta a szíved.

Atsumu

Atsumunak és neked teljesen eleged volt a világból. Mindenkiből, mindenből. Egyikőtöknek sem volt ideje a másikra a sok elkötelezettsége miatt, ami lassan, de biztosan kezdett rámenni a kapcsolatotokra. Így aztán Tsumu egy nap kitalálta, hogy elvisz egy helyre. Bekötözte a szemeid, majd mikor oda értetek, eléd tárult, hova is vitt.

"Egy Motel, komolyan, Tsumu?" firtattad fáradt arckifejezéssel.

"Tch, itt történik a varázslat majd, meglátod!" mondta,s hátulról ölelgetett meg.

"Miféle varázslat? Esetleg egy csótány eltünteti az utolsó táblacsokimat?"

"Mikor lettél te ilyen finnyás?" 

"Nem kell finnyásnak lenni, csak ránézni erre a helyre."

"Ne nyafogj már annyit, jó esténk lesz!" szólt rád picit erélyesebben és adott egy puszit arcodra.

Na igen, ez a Motel olyan volt mint amit Norman Bates meg az anyja üzemeltetett. Csoda lesz, ha nem nyírnak ki.

Később leültetek vacsizni a kis motel éttermi részéhez, ami teljesen kihalt volt. Ahogy mindkettőtök kajájára néztél, kissé elkapott az aggodalom.

"Biztos megakarjuk ezt enni?"

"Van még valami amire megjegyzést akarsz tenni, (T/N)?" mormogta Atsumu. "Nem lesz semmi bajod, egyél már!"

Hátra dőltél székedben és ölbe tetted kezeid.

"Nem" ellenkeztél előszeretettel.

"Egyél" utasított továbbra is.

"NEM!" 

Atsumu nem elégelte meg válaszodat. Morcos képet vágott, mire az arcába dobtál egy marék sült krumplit. Egyből elcsodálkozott, amit megmosolyogtál, mire ő ketchupot nyomott rád. Mindketten felálltatok az asztaltól és kaja csatát vívtatok, addig amíg Tsumu el nem kapott, ölébe emelt, majd az asztalra fektetett. Föléd kerekedett és megfogta az utolsó sült krumpliját.

"Gyerünk, meg fogod enni!" kezdte előröl. 

"NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!" sipítoztad, de meglepetésedre ő ette meg, majd arcodhoz hajolt.

"Akkor most a számból fogod megkóstolni, mint valami madár mamától!" 

"FÚJ NEM, TSUMUUUUUUUUU!" ellenkeztél lázasan és próbáltad volna eltolni arcát.

Csak nevettetek mindketten önfeledten. Akármilyen idióta is néha, tudtad jól, hogy ő az, akit akár egy életre is magad mellett szeretnél tudni.

Kiyoshi

Teppei és te már hónapok óta együtt voltatok, még is, ő mindig izgult, ha láthatott, sőt, el is pirult minden egyes alkalommal, amikor kettesben voltatok. Főleg ezen a napon volt a legidegesebb, hiszen megakart lepni szülinapod alkalmából.

Áthívott magához és egészen a kertig vonszolt téged. Az óriási fát ami a kertjükben állt egy kis fa házikó díszitette. Hitetlenkedve néztél rá.

"Ez komoly?" firtattad izgatottan.

Kiyoshi idegességében megvakargatta tarkóját.

"I-igen, h-hiszen mindig mondogattad, h-hogy akarsz egy ilyen k-kuckót!" nevette el magát idegességében.

"És komolyan neki álltál ezt csinálni?" fakadtál ki örömödben és nyakába ugrottál.

"Azt akartam, hogy sose felejtsd el ezt a szülinapot!" mosolygott rád, mire hitetlenül ingattad a fejed.

"Miért vagy ilyen tökéletes?" kérdezted mélyen szemeibe nézve.

Látszott rajta, hogy elpirul, de elmosolyodott és karjait köréd fonta.

"Ezt inkább én kérdezhetném!" 

"Már szinte utálom magunkat, amiért ilyen nyálasak vagyunk" kuncogtad el magad.

Kiyoshi csak nevetett.

"Szeretlek, (T/N)!"

"Szeretlek, Teppei!"

Aizawa

Aizawa és te békésen szunyókáltatok együtt a sárga kis hálózsákjában. Hátulról ölelt, ami nyugtató érzés volt. 

Később szomorkásan ébredtél meg, amire ő is felkelt.

"Mi a baj, (T/N)?" firtatta álomittas hangján.

Felé fordultál és mellkasába fúrtad a fejed.

"R-rosszat álmodtam" dünnyögted keserűen.

"Miről? Mi volt az?"

"H-hát, hogy.. meghalsz és egyedül maradok. Nagyon rossz volt!"

Aizawa adott egy puszit fejed búbjára. 

"Tudod miért nem halnak meg a hősök?" 

"Miért?"

"Mert amíg van ami élteti őket harcolni fognak, ahogy én is" jelentette ki határozottan. "Ez nem fog megtörténni, megígérem neked."

Szavai a legkomolyabban hangzottak és tudtad jól, hogy te vagy az, aki élteti. Ahogyan ő is téged. Nem szokott ígérgetni, de ha még is, be is tartja, így bíztál szavaiban.

Makoto

Makoto este besurrant hozzád, hogy egy romantikus randira invitáljon, de helyette egy uszodába vitt. Ott helyben lefagytál.

"Miért vagyunk itt?" néztél rá értetlenül.

Ő már le is dobta magáról ruhadarabjait és úszógatyástól beugrott a medencébe. 

"Ideje legyőzni a félelmeidet!" mosolygott rád, mikor feljött a víz alól.

"Biztos, hogy nem!" tiltakoztál dacosan. "Tudod jól, hogy nem tudok úszni. És ha nem ér le a lábam, pánikrohamot kapok!"

"Azzal nem számoltál, hogy most én is itt vagyok" próbált jobb belátásra bírni, de nem mintha meggyőzött volna.

"Nincs is fürdőruhám" jegyezted meg annak reményében, hogy lemondd erről a dologról.

"Fehérneműben is jó leszel!"

"Tch. Nem. Hazamegyek!" makacsoltad meg magad.

"Pedig reméltem, hogy a barátnőm bízik bennem ennyire" sóhajtott fel frusztráltan, már-már szomorkásan.

Átláttál a szitán, ezért leguggoltál a medence peremén és jól kiosztottad.

"Makoto Tachibana, nem fog bejönni ez az érzelmi zsarolós téma, azt csak is én alkalmazhato-"

Makoto abban a pillanatban megfogta karod és berántott a medencébe. Kétségbeesetten törtél fel a víz felszínére, még úgy is, hogy a karjaiban tartott.

"Te hülye, tudod milyen rossz volt most ez?" fakadtál ki keservesen.

Makoto a nyakadba puszilt.

"Bízol bennem?"

"Persze, de miért kell ilyen szörnyű dolgokat csinálnod?"

"Ohh, ugyan már, valld be, hogy jó érzés! Itt a karjaimban a vízben.. hmm?"

Nyaka köré kulcsoltad kezeid és homlokod övének nyomtad.

"Bakaaa. Tudod jól, hogy ilyet úgyse mondanék ki" heccelted előszeretettel. "De ha elmersz engedni, biztosan elválok tőled és viszem a gyerekeket meg a kutyát is."

"Lesz kutyánk is? Azt hittem macskánk."

"Jaj te meg a macska imádatod" forgattad szemeid előszeretettel. "Jó, lesz. De azt is elviszem!"

"Kegyetlen vagy, (T/N) chan."

"De ezért szeretsz."

"Inkább oda vagyok érted."

"Ajj, de nyálas."

"Inkább csókolj meg."

Semi

Együtt mentetek haza Semivel a suliból. A buszon egymás mellett ültetek, zenét hallgatva, kezeiteket összekulcsolva, még is, téged belül valami aggasztott, ami feltűnt neki.

"Mi a baj, (T/N)?" kérdezte, s kivette az egyik fülest, ahogyan te is.

"S-semmi.." motyogtad halkan, mire átkarolta válladat.

"Jó próbálkozás. Most fuss neki újra. Tehát, mi a baj?"

"Szeretnék vissza térni a röplabdához és g-gondolkoztam, hogy belépjek a lány csapatba" magyaráztad kissé zavartan.

"Komolyan? Ez egy nagyon jó ötlet!" 

"Azt hiszem, igen.. de mi van, ha kevés vagyok ehhez? Mi van, ha már nem vagyok olyan jó, mint voltam? Ha utálni fognak? É-és-"

"Először is nem vagy kevés hozzá, tök jól játszol. És vagy olyan jó, mint a többi lány, sőt, számomra te vagy a legjobb. Utálni maximum irigységből fognak, szóval ne aggódj, jó? Ha kell edzek veled, rendben?"

Aprót biccentettél és még jobban hozzá bújtál. Azt el is felejtetted, hogy Semi milyen támogató. Az aggodalmat átváltotta a mérhetetlen boldogság a tudattól, hogy ő ilyen szeretetteljes veled. 

Gintoki

Gintoki és te összebalhéztatok, aminek következtében hozzá sem szóltál. Egymást kerülgettétek otthonotokban, vagy is az alkalmi munkások házikójában. Reggel kimerészkedtél reggelizni, az asztalnál pedig ő is ott csücsült.

"Elmúlt már a mensid, asszony?" kérdezte, mire fejéhez vágtad a müzlis dobozt.

"Felnőttél már végre az élethez, te ostoba szamuráj?" kiáltottál rá kikelve magadból.

Gintoki úgy tett, mint aki meg sem hallja, hogy mit mondasz. Oda mentél és láttad, hogy reggelire a csokis parféját eszi.

"Úgy látom nem" jegyezted meg gúnyosan, mire elkapta karod és az ölébe ültetett.

"Ne veszekedjünk. Ha képes vagy túltenni magad rajta, lehetünk együtt gyerekesek és ehetünk reggelire csokis parfét. Rendben van?" suttogta füledbe mialatt átölelt.

"Jó" sóhajtottál fel. "De vigyázz, mit kívánsz" figyelmeztetted vigyorogva.

"E-ezt most hogy érted?"

"Ohh, mindegy. Együnk!"

"(T/N) hogy értetted?" kérdezte kétségbeesetten, hiszen tudta jól, hogy csatát nyerhet veled szemben, de háborút nem.

Nem feleltél csak ettél tovább, mialatt őt kezdte felemészteni a tudatlanság keserű íze. Csak kuncogtál rajta, pont ezt akartad elérni, még is, ahogy láttad azt az ostoba arckifejezését, még jobban belé szerettél.

Kaneki

"Befejeznéd végre ezt az eszelős viselkedést?" förmedt rád Kaneki.

"Eszelős? Pont te mondod nekem? Kettőnk közül épp, hogy te kezdesz bekattanni. Mit tegyek, hogy ne így legyen, Kaneki?" kiáltottál rá.

Megilletődött, hogy így felléptél ellene.

"Tch. Csak annyira vagyok az, mint te!" védekezett Kaneki, majd magához húzott. "Befejeznénk? Nincs kedvem vitázni. Csak maradj velem és nem lesz semmi baj. Megtennéd?" nézett rád kérőn, szürke szemeiben pedig teljesen elvesztél.

Most először veszekedtetek ilyen hévvel és rá jöttél, hogy mennyire fontos is neked, ha ilyen könnyen és hamar megtudtál neki bocsájtani.

Kise

Kise elbukott a Too elleni meccsen. Jobban mondva, Aominétől kapott ki. Láttad rajta, mennyire csalódott is, így megkerested őt utána. A fiúk már rég elhagyták az öltözőt, csak ő üldögélt ott félmeztelenül. Ahogy berontottál, felkiáltott.

"(T/N)cchi, te perverz!" próbált viccelődni, ami egyáltalán nem tetszett.

"Kise, hagyd ezt. Én vagyok itt."

"Miről beszélsz, (T/N)cchi? Minden.. a legnagyobb rendben van" egyenesedett ki és haloványan rád mosolygott.

"Kise, tudom, hogy nincs.."

"Megígértem neked, hogy.. ma győzök, de úgy tűnik egy rakás szerencsétlenséggel jársz" mondta keserűen, majd elfordult tőled, hogy magára vegye felsőjét.

Hátulról megölelted. Izmos hátát pusziltad meg és szorosan ölelted.

"(T/N)cchi, nem kapok levegőt, hé!"

"Kit érdekel? Kit érdekel, hogy ma nem győztél? Mindent bele adtál, hogy nyerj. Most nem sikerült, de tudom, hogy legközelebb fog. Te vagy a legeslegjobb kosaras számomra. Senki sem érhet a nyomodba!" 

Kise kibontakozott az ölelésből, és adott a homlokodra egy puszit.

"Ezek után minimum, hogy varratunk neked egy első számú fan pólót, igaz, (T/N)cchi?" kuncogta el magát, mire pajkosan vállába bokszoltál.

"Felejtsd el!"

Kise felnevetett.

"Mindenesetre, köszönöm, (T/N)cchi. Te vagy az én kabalám!"

Hogy feltudtad vidítani, nagyon sokat jelentett neked, így hát vadul lecsaptál ajkaira szereteted kimutatása jeléül.

Shizuo

Akármerre sétáltatok a városban, Izaya emberkéi vagy ő megjelent, hogy szabotálják együtt léteteket, Shizuo pedig izomból dobálta rájuk a közlekedési táblákat, vagy automatákat, amit csodálattal néztél végig. Ezek után beültetek egy kávézóba sütizni. Nem kértél ugyan semmit, csak áhítattal bámultad őt.

"Mi az, (T/N)?" kérdezte Shizuo.

"Ohh, semmi" sóhajtottál fel szerelmesen. "Csupán.. szerelmes vagyok" vallottad be neki, mire majdnem félre nyelte a kávéját.

"T-tessék?"

"Jól hallottad. Szerelmes vagyok beléd. Ahogyan dobáltad azokat a nehéz dolgokat.. a harcias természeted.. egyszerűen.."

"Várj, te ezért vagy belém szerelmes?"

"Még szép."

"Nem tartasz szörnyetegnek? Nem félsz?" 

"Nem én" vigyorogtál rá előszeretettel.

Shizuo megköszörülte a torkát. Mellé ültél és megcsókoltad. Alig bírta magát türtőztetni, így amikor elváltak ajkaitok így szólt.

"Jobb ha lelépünk innen. Vagy nem bánod, ha itt teszlek a magamévá?"

Nine

Nine és te este kifeküdtetek az ablakodból nyíló tetőre. Egész kellemes, nyári idő volt a csillagok pedig fényesen ragyogtak az égen. 

"Most igazán nyugodtnak érzem magam" mondta halkan még is hallhatóan.

Felé fordultál mosolyogva.

"Csak nem azért, mert ilyen barátnőd van, mint én?"

"Dehogy" vágta rá egyből, mire megpöckölted a nyakát. Jóízűen nevetett fel. "Na jó, csak egy kicsit."

"Kicsit? Biztos ez, Nine?" 

"Jó, megadom magam."

"Ezért mondanod kell három dolgot, amit szeretsz bennem."

"Ehh, muszáj?" 

Megint nyakon pöckölted. Feléd fordult, szíved pedig egyre gyorsabban vert.

"Jó. Hát akkor. Szeretem az ajkaidat" kezdett bele és adott egy óvatos csókot rá. "Még akkor is, amikor olyan bénán nevetsz."

"Hé, vigyázz!"

"A nyakadat csókolni, főleg amikor látom, hogy beleborzongsz" folytatta és végül föléd kerekedett. "A szemeidet, ahogy olyan kérőn nézel rám.. a hangodat.. a porcikád minden egyes részét.."

"H-hé, ez több volt ám!" mosolyodtál el.

"Ohh, tudom, de mi lenne ha a szobádban meg is mutathatnám?"

Akaashi

Épp a Fukurodanis tábor kellős közepén voltál és segédkeztél barátod csapatának, de akkor pont nem figyeltél és az arcodba csapódott egy labda, amitől hátra vetődtél. Akaashi látta a jelenetet és a meccsük kellős közepén oda rohant hozzád.

"(T/N), jól vagy?" kérdezte tőled, majd társaira nézett. "Hozzatok már neki jeget!" utasította őket kétségbeesetten.

Elnevetted magad, ahogy a fejeden lévő dudort tapogattad. 

"Látod, Keiji a barátnőd egy rossz ómen!" 

"Dehogy vagy az! Véletlen volt. De jól vagy? Fel tudsz állni? Haza vigyelek?" 

"Nem kell, meccsed van. Emiatt ne halaszd el!"

Akaashi kezébe kapott némi jeget és óvatosan a homlokodra nyomta. Felszisszentél a fájdalomtól. 

"Tartsd oda, jó?"

Oda tartottad, ő pedig menyasszonyi stílusban emelt fel, majd leültetett az egyik padra. Leguggolt eléd és megpuszilta a kis dudorodat.

"Tényleg haza viszlek, (T/N) ha rosszul vagy!"

"Nem, nem. Maradok és szurkolok neked. Utána vigyél haza, jó?"

"Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.."

"Maradni akarok."

Akaashi haloványan mosolyodott el.

"Jó. De ne állj fel, ne hajszold túl magad. Hazaviszlek és csinálok neked majd valamit enni és azt nézünk amit szeretnél. Rendben van?"

"Rendben."

Akaashi azon a napon nehezen tudott koncentrálni a meccsre, hiszen végig aggódott miattad, sőt, sokszor rád is nézett, ami miatt kihagytak néhány pontot, de a végén úgy lett ahogy ígérte neked.

***

ohh, nekem ebből a tsumus és az oikawás lett az abszolút faaaaaaaaaaaaaaaav