Kageyama és te kínos csöndben ültetek az egyik parkban lévő padon késő délután. Mindketten erősen koncentráltatok a hideg édességre, amivel levezettétek ezt a fárasztó napot.

"Oi, (T/N)" szólt Kageyama halkan és kissé bizonytalanul.

"Mi az, Tobio?" néztél rá kérdőn.

Kageyama rád pillantott, majd gyorsan elfordította fejét és mint egy őrült, úgy habzsolta be a jégkrémét.

"Hé, ha így folytatod-" intetted óvva, de már késő volt.

"Waaaaaa!" kiáltott fel a fájdalomtól.

"Máskor hallgass rám, Bakageyama" dorgáltad meg kíméletlenül és jól seggbe rúgtad.

Kageyama amint össze szedte magát, gyilkos pillantással bámult rád, végül abbahagyta és nagyot sóhajtott. Hosszasan pislogott, férfias kezét tarkójára tapasztotta, tekintetét a járó kelőkre fordította. Nagyokat nyelt, mielőtt mondhatott volna bármit. Láttad rajta, mennyire zavarba jött.

"Van valami baj, Tobio?"

"É-Én..."

"Hm?" léptél hozzá közelebb, mire hátrált egyet.

"Ne-ne gyere közelebb!" kiáltott fel pánikolva.

"O-oké.. akkor, hazamegyek szerintem" mondtad kissé csalódottan, s megindultál, de Kageyama utánad loholt és megragadta a csuklódat.

Furán néztél rá.

"Tobio, ha nem vagy képes kinyögni mi van.." fenyegető hangnemed hallatán Kageyama kihúzta magát és megköszörülte a torkát.

"É-én... ke-kedvelek... v-valakit.." habogta zavarában.

"Ohh!" lepődtél meg hirtelen. "És ki a szerencsés?"

"S-sokat szokott velünk lógni, m-mármint a csapattal.. nagyon csinos és... mindig gondol rám, mert minden edzés után hoz nekem Gongon joghurtot.." magyarázta immáron higgadtabban.

"T-te... m-most rólam beszélsz?"

Kageyama elpirult. Lassan biccentett feléd egyet.

"Sz-szeretlek... (T/N) ch-chan.." mondta ki nagy nehezen, mire az ölébe ugrottál.

☆⌒★⌒☆⌒★

Óriásit sóhajtottál frusztráltan. A suli folyosóján lévő ablak párkányára ültél, elővettél egy doboz Pocky-t és amint szádba vetted, Oikawa egyből oda ugrott hozzád. Mindenki titeket bámult, de Oikawát cseppet sem érdekelte. Oikawa kedvesen mosolygott rád, szemei pedig csillogtak. Feldobottnak tűnt. Beleharapott az édességbe és pimaszul félmosolyra húzta a száját.

"(T/N) chan, van valami, amit nem bírok magamban tartani!" közölte sóvárogva, majd újra harapott egyet.

Teljesen lefagytál és zavarba jöttél ennek hallatán, ráadásul a szíved zakatolt, hiszen ha felfalja a szádban lévő Pocky-t, akkor....

Elhessegetted ezt a gondolatot. Megállítod úgy is, ha úgy alakulna...

Csak ültél és vártad, hogy közölje, mit is akar. Oikawa kiszámíthatatlan volt, így fogalmad sem volt, mi üthetett belé vagy hogy mi a fenét akar mondani, ami ennyire fontos lehet.

"(T/N) chan, fáj, hogy sokszor ignorálsz" folytatta drámai hanglejtéssel, megjátszott szomorúsággal, megint harapott és még közelebb ért az arcodhoz. "Elmondanád miért nem figyel rám az a személy akit ha csak látok mosolyogni, már szebbé teszi a napom? Aki értem arra is képes volt, hogy egész nap ufós pulcsiban járt kelt a suliban, mit sem törődve azzal, ki mit szól? Aki gyönyörű, kedves és eléri, hogy napról napra jobban szeressem?"

Hogy mi van?

Oikawa újra lopott az édességből, ajkatok immáron összeért. Elcsente az utolsó falatot is, elvált ajkaidtól és diadalmasan rágcsálta azt.

"M-mit mondtál az előbb To-Tooru?" kérdezted remegő hangodon, nagyokat nyelve.

"Szeretlek, (T/N) chan" mondta ki egyszerűen.

"Sz-szeretsz?"

Oikawa magához húzott és ölébe emelt. Boldogan bólogatott.

"Így már remélem az enyém vagy (T/N) chan."

☆⌒★⌒☆⌒★

"Komolyaaaaan?" csodálkoztál el, mikor barátnőd elő állt ezzel az ostobának tűnő ötlettel.

"Ha veszel egy ilyen csokit" emelte fel a piros dobozba bújtatott bonbont. "Tsukki tutira beléd szeret!"

"Aaaaaa, mi ez, valami rossz disney mese?" puffogtad durcásan, fintorogva nézve rá, ölbe tett kezekkel.

"Ha hiszel benne, még valóra is válhat!" mosolygott rád, amit csak egy gondterhelt sóhajjal reagáltál le.

Elméletileg mindenki erről az új csokiról beszél és elhitetik a jó néppel, hogy ha különleges személynek adod, az majd viszonozza az érzéseidet, mert olyan finom.

Mit gondoltam én?

Elcsépelt, szar reklámfogás. Még is, hallgattál rá és vettél egyet.

Tsukki este áthívott magához, hogy együtt tanuljatok, de te minél előbb túl akartál esni ezen az egészen, így a kezébe adtad az édességet.

Tsukki felnevetett.

"Ez az amire gondolok?" puhatolózott lágy hangján.

Egyáltalán nem ezt vártad, inkább azt, hogy kigúnyol. Ágyára dobta a csokit, eléd állt és magához húzott. Szíved fájdalmasan kalapált, amint megérezted férfias illatát és ahogy kezei körbe értek téged.

"Felesleges. Tudod miért?"

"M-miért?"

"Mert már beléd szerettem."

☆⌒★⌒☆⌒★

Mi az amit mindenki tud Kuroo Tetsurouról?

Egy, hogy röplabda bolond.

Kettő, hogy állandóan keresi a bajt.

Három, hogy a személye sokszor nem kívánatos.

Legalábbis, számodra. Na jó, talán annyira mégsem.

Az egyik nap a termetekbe loholt és kirángatott a suli udvarára azzal az ürüggyel, hogy fontos bejelenteni valója van.

Szemben álltatok egymással ő pedig valahogy... nem hozta a megszokott magabiztos formáját, sőt, lehet talán otthon hagyta a lenéző "én sokkal jobb vagyok nálad" típusú szempárját.

"Őőőőő... (T/N)..."

"Erre nekem nincs időm, Kuroo. Ha nem nyögöd ki mit akarsz, itt hagylak."

"Mindig olyan kegyetlen vagy, (T/N)" jegyezte meg cinikusan, majd feléd közelített. "Talán ezért is szeretlek."

Hátráltál, mire megtorpant.

"Mi van?" emelted meg a hangod. "Ez valami rossz fogadásról szól, Kuroo? Tudd meg, hogy nem vicces, basszus!"

"M-miért feltételezed egyből a legrosszabbat? Nem hazudok!"

Készültél oda sózni egy pofont, de komoly arckifejezését látván kezed nem engedelmeskedett.

"M-még is... mi-mit szeretsz egy olyan lányban mint én?" remegett meg a hangod, s földre szegezted tekinteted.

Kuroo állad alá illesztette ujjait és megemelte álladat, hogy szembe nézhessen veled.

"Ez nem méltó hozzád, (T/N). Tudod jól, miért szeret valaki bele egy olyan lányba, mint te. Mindig magabiztos vagy a csapatunk menedzsereként mindent megteszel azért, hogy nekünk jó legyen és sikerrel járjunk, mindig megszerzed azt, amit szeretnél a saját erődből és nem máséból.. hogy amikor boldog vagy ragyogsz." mosolygott rád Kuroo, miközben bevallotta érzéseit. "Tény, hogy a vicceid sokszor bénák, de még ez is olyan aranyos benned. Szeretem a hajad" folytatta, s végig simított rajta. "A csinos arcod" ujjbegyeivel végig szántott vonalán, majd ajkaidhoz ért "ezeket a vibráló rózsaszín ajkakat, amik hívogatnak, hogy rájuk vessem magam.. ahogyan beszélsz. A hangodat.. Nem szabadulok tőled egy pillanatra sem, hiszen állandóan te jársz az eszemben."

"K-Kuroo..." hitetlenkedtél könnyeket fakasztva közben.

Kuroo kedvesen mosolygott rád.

"Elfogadod az érzéseimet, ugye? Hidd el, tényleg így van, szeretlek (T/N)."

Lelkesen bólogattál, s megölelted őt.

☆⌒★⌒☆⌒★

Lol, bevallom nagyon lusta voltam ám, de folytathatom ezt, csak írjátok meg, melyik Haikyuu karakterrel szeretnétek még.

Következő részben ugyan ez lesz, csak BNHA verzióban.