* én és a fiúk egy történetben, im kidding, én kurva nagy flegma tsundere hencegnő vagyok egy fiúval, ők szenvednek és nem én lel, kövi karma lesz, báj*

A baráti körödben mindenki, de szó szerint mindenki mázlistának talált, amiért Kuroo Tetsurouval szűrted össze a levet. Ők bezzeg nem tudták a fájdalmas valóságot, ami köztetek zajlott. Két éve, hogy belementél, hogy legyen köztetek némi barátság extrákkal dolog, ami eleinte elég jó volt, folyton azzal hecceltétek egymást, hogy valamelyikőtök beleszeret majd a másikba. Hogy szerelmes lettél-e? Nem. A szerelem egy olyan dolog, ami hamar elmúlik. Megszeretted őt. Ismered minden egyes mozdulatát, hogy hogyan szereti a kávéját, hogy mitől lesz stresszes, buta rigolyáit, a nagyon, de nagyon béna poénjait, ahogyan becézgetett, még ha neki..

.. semmit, de semmit nem jelentettek ezek.

Egyszer sem randiztatok. Annyiból állt néhány estétek, hogy pizzát ettetek, ittatok és lefeküdtetek egymással. Kuroo sosem szeretett veled aludni, egyszer sem fordult elő, hogy megtette volna. Ő nagyon tartotta magát ehhez a szabályhoz, igaz, néha akadt meghitt pillanatotok. Amikor az anyukája és az apukája élt át némi válságot a kapcsolatukban, akkor hozzád jött, kikérte a véleményedet és néha megmagyarázhatatlan szeretet félét árasztott feléd. Arcon puszilt, vagy homlokon, orron. Soha nem tudtál kiigazodni, hiszen ezek a gesztusai azt a hitet keltették benned, hogy szeret téged talán..

.. Ohh igen, mekkora, de mekkora ostoba gondolat volt ez.

Az a helyzet, hogy Kuroo akárhányszor ment el bulizni, lefeküdt mással is. Legbelül tudtad, hogy ez nem egy kapcsolat, még is a gondolat, hogy mással is úgy bánhat, mint veled.. felettébb lyukat öltött a szívedbe, még sem tudtál tőle elszakadni. Reménykedtél, hogy észhez tér és rá jön, hogy te vagy számára az igazi, akiben lelke otthonra lel. Ez a pillanat, még ennyi idő után sem érkezett el.

Szíved szakadt meg, hallottál sok pletykát Kuroo felől, hogy a nyári röplabda táborban lefeküdt pár lánnyal, rá is kérdeztél nála, ő pedig arcátlanul képedbe tudta mondani, hogy igaz ez.

Eljön mindenkinél a pillanat, hogy azt mondja elég. Te ebben a pillanatban érezted azt, hogy ebből nem kérsz. Természetesen azon a délutánon, körbe és körbe jártál a suli udvarán, noszogatva magadat, hogy megmondd neki a magadét, de .. nem ment. Feladtad és haza felé vetted volna az irányt, de akkor neked jött egy igen magas fiú. Egyből megismerted fura hajából ahogy felnéztél rá.

"Bokuto San?" 

"Ohhoho, ne haragudj, (T/N)!" kért bocsánatot szokásos energikus hangján, de egyben kedvesség sugárzott róla, hiszen örült, hogy össze futhatott veled.

"Semmi baj" legyintettél egyet kezeddel mosolyogva. "A többiek?"

"Ohh, jönnek. Bocsi, ideje lezúznom az iskoládat, vagy is.. a Nekomás fiú röpi csapatot!"

Megvontad a vállad unottan.

"Hát, nem mintha érdekelne. Hajrá nektek!" mondtad keserűen.

"Ohh, mi a baj? Nem szoktál te ilyen lenni!" lepődött meg Bokuto.

"Jól vagyok csak.. elfáradtam kicsit" közölted vele, ami nem volt hazugság. A lelked tényleg elfáradt.

"Nos, úgy tudom, nincs barátod, igaz?"

"N-nincs.."

"Akkor eljönnél velem egy randira, ugye? Tudom mi van köztetek Kurooval, de.. nem tűnik nekem úgy, mintha jelentenétek egymásnak bármit is" nevette el magát zavarában. "Mármint, tudom mennyi mindent csinált már Kuroo, ahogy azt is, hogy te se vetted túl komolyan ezt a kapcsolatot, de ha valami igazira vágynál..."

"Jó."

"Én itt vagyok, m-mivel már rég... t-tetszel" folytatta, mintha meg sem hallotta volna válaszod, de amikor elérte őt, akkor egyből kivirult. "Komolyan?"

Aprót biccentettél.

"Igen, komolyan!"

****

Hétvégén randiztatok Bokutóval. Egész jó menetet eszelt ki. Ebédeltetek együtt, megnéztetek egy horrort, ami alatt hozzá bújtál, végül elvitt vidámparkba és nyert neked egy rózsaszín macit. A fellegekben voltál. Végre úgy érezted, hogy valaki igazán értékel téged és úgy bánik veled, mint egy hercegnővel. Végig bókolt neked, amitől újra vonzónak érezted magad. Kuroo az utóbbi időkben azt éreztette, hogy olyan vagy, mint bármelyik másik lány, és hogy akárhol talál még nálad jobbat is. Igen, ahogy gondolkodtál azon, hogy kivel mit csinálhat.. felmerült benned, hogy mi van, ha az a lány csinosabb és szebb nálad? Sokszor azon töprengtél, hogy.. mi van nekik, ami neked nincs? Mi van, ha őket jobban kívánja? Mi van, ha velük.. összebújik szex végén? Fájtak ezek, de azon a napon, egyáltalán nem jöttek elő. Másnap, jobban mondva vasárnap, otthon tanultál, próbáltál koncentrálni, de nem ment.

Nem vetettél még véget mindennek Kurooval, ami elég kínos, hiszen Bokutóval kezdtél randizni. Tudtad, hogy meg kell tenned, de olyan nehéznek bizonyult, hogy azt tervezted, hogy megírod neki. Elővetted telefonod, de akkor berontott szobád ajtaján és becsapta maga mögött azt. Felpattantál és egymással szemben álltatok. Szívverésed felgyorsult. Annyira, de annyira tudtad, hogy ennek csúnya vége lesz...

"K-kérlek, ne haragudj rám.." motyogtad zavarodban kerülve tekintetét. 

Bűn tudatod volt, hogy a háta mögött csináltad ezt.

"Úristen, (T/N)! Ne legyek az? Azt mondod, ne legyek az? Nem haragszom, én dühös vagyok! És kurva jó okom van rá, hogy az legyek!" kiáltott rád ingerülten.

"Oké, akkor kérlek, ne légy dühös rám" remegett meg a hangod, s lecsordult egy kósza könny arcodon.

"Nem csinálhatod ezt basszameg, főleg nem velem!" fakadt ki teljesen kikelve magából.

"De.. megtehetem" mondtad ki nagy nehezen, ölbe téve kezeidet. "És muszáj voltam.. megtenni" mondtad keserűen egyenesen a szemébe nézve. "Nem.. nem megy ez már nekem!"

Kuroo arca mérgesbe ment át, állkapcsa megfeszült, még is, elérted, hogy.. sírjon előtted, ami soha, de soha nem történt még meg.

"Nem teheted ezt bazdmeg!" fakadt ki, s letörölte könnyeit. 

Rohadtul felhúzott téged, hogy most viselkedik így. Tuti ez is csak a kibaszott egójáról szól.

"Gyűlöllek" mondtad ki keserves hangodon.

"Én is gyűlöllek" ordította, mire akarva akaratlanul is elnevetted magad.

"Miért? Miféle okod van rá? Nem adtam oda neked mindenemet?" kérdezted vékony hangodon, hiszen a fájdalmas gombóc ami torkodban nőtt, megakadályozta, hogy magabiztosan tudj fellépni ellene. "A lelkemet is megkaptad, sosem néztem más fiúra, még ha egy laza kapcsolat is volt ez. Megakartam felelni neked mindenben, de te semmiben sem akartál nekem megfelelni, mert gyáván megfutamodtál minden kötöttség elől. Ott voltam, bármi történjék, ha hívtál rám számíthattál, még is.. cserébe azt kaptam vissza, hogy melletted senkinek sem érzem már magam, tudod? Semmi önbizalmam nincs, tönkre.. tönkre tettél, teljes mértékben. Nem érzem azt, hogy kellenék, hogy vonzó lennék.. és biztos baj van velem, ha más karjaiba menekülsz. Mit akarsz még tőlem?"

"Hagyd abba, ez nem igaz, (T/N)!" szólt rád feszült hangnemben.

"De az!"

"Szeretlek, érted?" kiáltotta képedbe immáron, de te rosszallóan ingattad a fejed.

"Persze, hogy így van valahol a lelked mélyén. De szerelmes is lennél belém?" firtattad szomorúan, s egész közel voltatok immáron egymáshoz. Megcirógattad arcát ujjbegyeiddel, mire lehunyta szemeit. "Nem tudnál úgy gondolni rám. Megértem, de kérlek, ne állj a boldogságom útjába.. most csak kétségbe vagy esve, de hidd el, ha eddig sikerült, most is fogsz találni magadnak valaki mást" próbáltad megvigasztalni, hiszen hiába veszekedtetek, rossz volt így látnod.

Kuroo kinyitotta szemeit, megfogta kezed, amivel eddig simogattad és végig nézted, ahogyan könnyei legördülnek arcán.

"Mi vagyok én, ha te nem vagy velem?" kérdezte teljesen reményt vesztve.

"Ugyan az, aki eddig voltál. Kérlek.. most már menj el. Ne legyen ez ennél is csúnyább. Jó?"

Magához húzott és szorosan megölelt. Mélyen szívta be illatod.

"Nem akarom ezt, k-kérlek.."

"Kuroo.. mindig.. arra vágytam, hogy szeress engem. Megértem, ha nem tudsz elköteleződni, de ne várd el tőlem is ezt.."

Hallottad, ahogyan óriásit nyelt.

"Mindig is szerettelek, csak úgy éreztem, hogy.. talán te nem akarod ezt annyira. Főleg az első nap, amikor megláttalak. Akkor tudtam, hogy te vagy akivel együtt szeretnék lenni. Akkoriban nem hittem a kapcsolatokban, ahogyan te sem, de telt múlt az idő és.. én.. azon kaptam magam, hogy többet szeretnék, de sosem mertem megkérdezni, mert féltem, hogy.. n-nemet mondasz, ezért beletörődtem ebbe."

Kibontakoztál öleléséből és az ablakodhoz sétáltál, majd háttal fordultál neki.

"Azt hiszed beveszem ezt a maszlagot, amit itt most gyorsan kitaláltál? Talán a sok ostoba lánynak megy ez, akiknek bejutsz a bugyijába, de nekem nem" mondtad egyszerűen.

Minden fájdalom oda veszett. Undort keltett benned ez a hamis vallomás.

"Ha egyszer ezt akartad hallani, miért ne adtam volna neked meg ezt az örömöt? Legalább most már tudod, milyen érzés volt hallani, hogy egy haverommal randizol. Mint egy igazi ribanc, igaz? Azt éreztettem veled, ami vagy" közölte veled megvető hangnemben.

Hogy hihettél neki?

"Tűnj el!"

"Örömmel" vágta rá, s azzal együtt magadra hagyott. 

Ez Kuroo igazi jelleme. Még is, fájt, de felszabadultál legbelül, hiszen végre lezárhattad, ami köztetek volt.

Gondoltad te.

A következő hét abból telt, hogy Kuroo mindig a közeledben smárolt más-más lánnyal. Az ebédlőnél, a suli folyosóján, a szekrényed mellett, a suli előtt. Mindig mással, csak azért, hogy téged rosszul érintsen.

És őszintén? Elérte, amit akart. Még Bokutóval sem volt kedved találkozni. Így aztán egy hétig nem is mentél suliba, csak sírdogáltál a szobádban, fagyit falva és azon filózva, hogyan vágd fel az ereid.

Aztán a jobbik éned egyből tiltakozott, hiszen Kuroo meg se érdemlené. Felvágni, nem vágni. Ezek a gondolatok kísértettek végig. 

Végül Kenma látogatott meg.

"(T/N) chan, ki kellene bújnod az ágyból" mondta kissé aggódva, ami nem illett az ő póker arcához.

"Tisztelem benned, hogy ide jöttél, nagyra értékelem, de hagyj magamra."

"Kuroo szimplán ostoba, de ezt tudhatnád. Tudod hogy kiborult, hogy mással randiztál?"

"Nem érdekel."

"Kuroonak fontos vagy, de nem tudja, hogyan kezelje ezt az érzelmet. Amióta befejezted vele, folyton piál és rólad hablatyol mindenfélét. Már a fél röpi csapat tudja a kedvenc dolgaidat. Beszélj vele. Szeret téged, de komolyan."

"Pffh, ne nevettess már te is. Aki szeret mióta fekszik le mással és dugja le a nyelvét más lány torkán a szemed láttára? " csattantál fel.

"Azért, mert gyerekes és elakarja érni, hogy rosszul érezd magad. Féltékennyé akart tenni. Megakarta talán mutatni, mit is veszítettél."

"Egy hulladékot?"

"Egy olyan hulladékot, aki sose vallaná be, annyira beléd van esve."

"Köszi, kihagyom."

Abban a pillanatban megszólalt Kenma telefonja. Fogadta a hívást, pár perc elteltével pedig pánikolva kért, hogy vidd be a közeli kórházba. Kuroo bekerült, de nem történt nagy baja, csak pár zúzódás, horzsolás. A szerencsétlen biciklivel tartott feléd a kedvenc édességeiddel, de teljesen be volt piálva, így zuhant egy nagyot előre és megcsókolta a betont. Egy aggódó anyuka hozta be őt, aki megtalálta az úton heverve.

Az egyik kórteremben feküdt, te pedig bementél hozzá.

"Mi a szart csináltál magaddal, te világi idióta?"

Kuroo elfordította fejét.

"Cs-csak jóvá akartam tenni, amit.. lehetetlen. Legalább egy kicsit szerettem volna. H-haragudtam rád és sok butaságot csináltam, én.. nem akarom, hogy.. szenvedj. Cs-csupán.."

"Csupán mi?"

Szemeidbe nézett.

"Tudom, hogy nem vagyok a legjobb ember, nem gondoltam komolyan, amiket akkor mondtam neked. Nem tudom, hogyan mutassam ki, hogy fontos vagy, m-mert a-az vagy nekem. Tudod milyen ijesztő annak a gondolata, hogy valaki aki ilyen fontossá válik, többet nem lesz jelen az életedben? Én.. tényleg féltem ettől, hogy.. elveszíthetlek, ezért ne-nem akartam kapcsolatot. Azok mindig mindent elrontanak és tényleg úgy éreztem rajtad, hogy neked ez rendben van.."

Nagyot sóhajtottál.

"Hát, én próbáltam veled beszélni, de te elterelted folyton a szót."

"Mert nem akartam veszekedni, mivel az is csak a szarhoz vezet."

"Kuroo, nem érdekel már ez az egész" szakítottad félbe. "Mit akarsz tőlem még is?"

"Hogy.. légy az enyém. Csak az enyém!"

"És te? Az enyém leszel?"

"Igen!"

"Sajnálom. Nem tudok már hinni neked."

"(T/N) ne csináld ezt velem! Beszéljünk meg mindig mindent, ez volt a baj, hogy elnyomtuk magunkban.. é-én.."

"Kuroo, ez mind szép és jó, de nem érzem, hogy elég lennék neked."

"Elég vagy, ne mondd ezt, jó? Megtapasztaltam milyen nélküled és olyan, mintha haldokolnék" mondta őszintén, ami meghatott.

"Lehetne.. apránként haladni? Ez nem megy nekem parancs szóra.."

"Igen, igen, igen! Bebizonyítom neked, hogy jó leszek hozzád, esküszöm, töb-többé nem leszek olyan, mint voltam. Megváltozom!"

"Ne. Nem kell megváltoznod. Légy az, aki vagy, csak velem szemben változz. Velem bánj rendesen."

"Meglesz!"

Bicepsze be volt kötözve, hiszen elég jó kis sebet szerzett ott. Jól belenyomtad ujjbegyeid, mire felkiáltott fájdalmasan.

"Bocs, de ez kikívánkozott" vigyorogtál rá ördögien.

"Tccch, azt hiszem, megérdemeltem. Vissza térve a kérdésedre.. "

"Miféle kérdésre?"

"Hogy tu-tudnék-e szerelmes lenni beléd.."

"Igen?"

"Ha hiszed, ha nem.. az vagyok."

"Kuroo.. ne kezd."

"Komolyan. Szeretem a mosolyod, igaz, a hisztijeid már kevésbé, ahogyan gondolkodsz, olyan, de olyan nyugtató vagy számomra. Ha te velem vagy, tudom, hogy minden rendbe jön, akármennyire legyek magam alatt. Ráadásul a testedet is szeretem, főleg a szexi arckifejezésed, amikor elél..."

"Hé, maradj már!" szóltál rá és kezed szájára tapasztottad. Megnyalta tenyered, mire elhúztad. "Fúj, te majom!"

"Ohh ne már, szereted te, ha megnyallak" kacsintott rád, de nagyot sóhajtottál. Mögötte állt az orvos. Mikor feltűnt neki, elpirulva fordult felé.

Mindent megért ez a pillanat. Kuroo életében először zavarba jött, hiszen az orvos nem díjazta perverz gondolatait. Végig csak kuncogtál és próbáltál magyarázatot adni magadnak, miért adsz ennek a seggarcúnak újabb esélyt..

.. de rájöttél, hogy azért, mert még mindig él benned a remény és a fájdalomtól csak a rosszat láttad benne. Tud ő jó lenni a maga módján, csak hagyni kell, hogy kibontakozzon a szeretete, amit irántad érez.