James:

Hideg éles penge nyomta a nyakamat, egyre erősebben és erősebben. Úgy éreztem, hogy lassan átvágja a bőrt és utat talál majd a nyakamra elválasztva a fejemet a testemtől. Ahogy a szívem a torkomban vert, úgy ütötte vissza a ritmust a kés is. Ennek a fazonnak nem érdekel, ha én kellek, de Hope-ot hagyja ki belőle. Csak alakokat láttam abban a pillanatban körülöttem, míg az idő megszűnt létezni. Hallottam hangokat, de nem voltam képes felfogni. Nem vagyok ott, hogy megvédjem, amikor megesküdtem neki, hogy mindentől megfogom védeni. Cole-nak igaza volt. Neki kellett volna jönnie Igorral. Talán jobban is teljesítettek volna. Talán már otthon is lennének.

Hatalmas fájdalmat éreztem az arcom bal oldalán, míg fejemet oldalt lógattam. Kisebb vért köptem a földre, mely végig folyt a lehullott leveleken, mielőtt a végállomására ért volna. Csak a szemem sarkából néztem fel arra az emberre aki az ütést mérte rám. Diablo. Mellette az ikerpár pedig jól szórakozott. Igort elengedték, azzal a mondattal, hogy rá nincsen szükségük. De ő nem akart itt hagyni. Beállt Cole mögé és együtt próbáltak valami megoldást találni. Győzködésük pedig a farkasok vezérének felidegesítéséig fajult, aki úgy vezette le a dühét, hogy be mosott nekem egyet. Egésznap eltelt olyan gyorsan, egy szempillantás alatt. Nem szeretném, ha valami csúnya lenne a vége.

-Még is mi a fenéért kell neked James? Ugyan olyan mint a többi ember! Jó nem teljesen, de lényeget érted!-szorította ökölbe a kezeit Cole, aki aggódó tekintettel nézett a szemeimbe, amelyekkel az ismerős arcokat kerestem. Annyira váratlanul ért és annyira rossz helyen talált el, hogy egy kis idő kellett ahhoz, hogy mindent tisztán láthassak. Katy is ott volt. Meg a lányok is. Mindenki. Kivéve Bryant és Hope-ot.

-Mikor láttál te a világon valaha fekete tigriseket?-kérdezte szarkasztikusan Diablo. Hangja olyan mélyen csengett, hogy ha az ember előszőr hallja, soha többet nem felejti el. És mindig tudni fogja valakihez kötni. Egy gyilkoshoz, vandálhoz, vagy egy félelmetes vezérhez. Az már az ember fantáziáján múlik, hogy miként tekint rá.

-Soha. És?-érdeklődött tovább Cole. Az egyik testvér már el is engedett engem, mivel rájött, hogy nem igen tudok szabadulni és jelenlegi állapotban nem is tudok.

-Annyi energiája van ennek itt.-mutatott rám határozottan, miközben majdnem kibökte a szememet a mutató ujjával.-Soha nem létezett még ekkora a világon. Ennyi erő és hatalom!-roppantotta ki az ujjait.-A lány meg egy fehér tigris. Abból se sok szaladgál erre felé. Mármint úgy értem mutáns.-hangja egyre lágyabb és lágyabbá vált. Meggyőzően beszélt, így érthető, hogy miért hallgatnak rá. -Gondolj bele! Ezek kiegészítik egymást! A ti Jamesszetek, egy energia bomba. Tele van határozottsággal, erővel! A lány pedig az ellentéte! Fegyelmezett és szintén erős de van még benne valami! Kellenek nekem! Mondanám, hogy Jin-Jang de azt a szerepet betölti már az ikrek.-magyarázta. Hatalmas levegőt vett, huncut vigyorra húzta a száját, majd folytatta.-Kinyerve az életerejüket, az energiájukat olyan hatalmat kaphatok, mellyel senki nem lesz többé erősebb nálam. Én leszek az alfák alfája! Minden én leszek és senki nem fog nekem ellent mondani! Jöhetnek erre turisták, vagy rendőrök! Egyetlen csettintés lesz számomra és végük! Ha kell, vér árán ülök az engem megillető trónra! És ahogy ők, ti is befogtok hódolni nekem!-tárta ki a karjait, fordult körbe végig mutatva a saját csapatán, akik egy pillanatra elbizonytalanodtak.

-Csak kettőt szeretnék mondani neked. Egy, te beteg vagy és menj orvoshoz. Kettő, azt lesheted. Csak ennyit szerettem volna.-Cole úgy érzem félvállról veszi a sorsomat. Az fekete férfi csak lassan rázta a fejét, de nem a megnyugtató módon.

-Adj neki egyet, de most a másik oldalról. Had kábuljon el még jobban.-rám se nézett. A fogai közül sziszegte ki a szavakat, mint egy kígyó. Will azonnal eleget tett vezére kérésének és immár, a másik oldalt lógott a fejem. Szemeimet óvatosan nyitottam ki, majd csuktam be. A fény vakítóan égette ki a retinámat. A lábaimmal, pedig nehezen, de igyekeztem tartani magamat.

-Elég volt!-Igor hangja határozott volt és kemény. Nemet nem tűrő hangon parancsolt rá olyas valakire, aki nem szereti ha megmondják neki min lesz.-Megtudunk egyezni!

-Hozzátok el nekem a lányt is és megígérem, hogy gyorsan fognak meghalni.-hangja olyan unott volt, mintha egy unalmas növényről beszélt volna. -Látjátok azt a kis krém színű farkaskát?-biccentett a fejével oldalra egy apró termetű szukára, aki érdeklődve fordította a fejét, amikor megemlítették.-Ő fogja leszippantani azt ami nekem kell. Ígérem nem fognak megérezni semmit!

-Ha hozzájuk mersz érni!-a megmentőm agya gyorsan elszállt. Előre lépett kettőt fenyegetően, mire a kés megint erősebben nyomta a nyakamat mint kellett volna.

-Nem állsz tárgyaló pozícióban!-kiáltotta el magát Diablo és Cole elé lépett. Zöld szemei égtek a vágytól, hogy fogait belemélyeszthesse a fiúba.

Egy jó ideje vitáztak. Elvesztettem az időérzékemet. Semmire nem tudtam figyelni és koncentrálni. Egy valami járt csak a fejemben és az Hope volt. Ki akarok innen szabadulni. Had mentsem meg, utána pedig ígérem, hogy vissza jövök. Semmit nem kérek csak ezt az egyet.

-Elég volt! Engedje el, vagy hívjuk a rendőrséget!-változott át Abigail és szavai határozottak voltak. Diablot nem érdekelte és csak jobban elmosolyodott a lány naivságán. A többiek nem változtak át. Nem érezték biztonságosnak azt, hogy emberi alakot öltsenek. Igor és Cole mellé Abi társult csak emberként. Még Noah is belátta a helyzet súlyosságát. Egy egész falka vesz körbe minket, így nem vagyunk előnyben semennyire. Nincsen menekülő útvonaluk sem.

-Drágám! A rendőrség szerinted mit hinne neked el abból, amit elmesélnél? Maximum egy szobában végeznéd, ami tele van szivaccsal, hogy ne okozhass magadban kárt!-Abigail elhúzta a száját szélét szomorkásan Diablo válaszára.

-Jó, akkor lefogunk verni benneteket!-erősködött tovább a lány, aki igyekezett a legkeményebb személyiségét megmutatni az ellenségnek. Cole a lányra nézett és szemeivel jelzett, hogy elég legyen a férfi további fenyegetéséből.

-Nem hinném, hogy olyan okos dolog lenne. Ha jól tudom új vagy, ahogy közületek még sokan mások. Na persze kevesen is vagytok ráadásként. Ohh. Az ott nem az a lány, akit elméletileg Bry elintézett? Azt hittem meghalt. Nah mindegy.-legyintett egyet unottan, majd felém fordult és államat megmarkolva fordigatta a fejemet, hogy mindenre jó rálátása lehessen.-Butaság lenne elhamarkodottan ránk támadni..-cuppogott a végén.

-Ami azt illeti annyira nem!-szólalt meg egy teljesen új hang. Ismerős volt, de már olyan régen hallottam, hogy nehezen tudtam beazonosítani. Ám még is csak egy ember arca lebegett a szemeim előtt. Viky.

Diablot váratlanul érte, hogy a fogja csípőre tett kézzel Cole mellett áll, miközben az büszkén kihúzta magát. Szemei a ,,Nahh erre varrjál gombot'" mondatot sugallták.

-Tudom, hogy te is valami tudós féle vagy, de ezek szerint nagyon buta lehetsz ha nem tudod felmérni a helyzeteteket. Még mindig kevesen vagytok.-sóhajtotta. A férfi már kezdte feladni az erőlködést arról, hogy meggyőzze a barátaimat arról, hogy semmi esélyük nincsen vele szemben. Kezdtem lassan én is mindent belátni.

-Jól van. Mi lenne ha befejeznénk ezt az erőlködést és végre elengednéd. Te se leszel vele előrébb. És mit csinálsz majd ha meglesz minden amit akartál? Semmit! Ugyan olyan gyenge maradsz! Azért veszed magadat körül erős emberekkel, mert te gyenge vagy! Willt és Fillt is csak azért szereted, mert olyan erejük van, amit fellehet használni a saját önző céljaidra! Ha meg valami történne velük, ott hagynád őket és mentenéd a bőrödet! A legpocsékabb vezér vagy, akit valaha láttam! Még Bryannál is rosszabb vagy! Gyenge vagy fizikailag és lelkileg is! Lehet, hogy apukád szörnyű ember volt, de te ezek szerint ő rá szeretnél hasonlítani! Semmivel nem vagy különb Diablo Cortez!-a göndörke lány olyan hangosan beszélt, hogy azt még hetedhét országon túl is hallották volna. A farkas fickó köpni nyelni nem tudott, de még félbeszakítani sem merte Vikyt aki a színtiszta igazságot köpte a pofájába.

Mindenki Diablot kémlelte. A Susan nevű illető át is változott és tanácstalanul várta a vezére parancsát. Ők nem tehetnek semmiről. Diktatúrában élnek, melyet Diablo irányít. Azt kell tenniük amit ő mond. Sokkal többet tudnak róla mint mi. Valószínűleg, ha megtehették volna, már rég ellene fordultak volna. Fill a fiatalabbik testvér kicsit lehajtotta a fejét. Jól tudta, hogy miért tartja Diablo. De reménykedett abban, hogy talán még is saját magáért kedveli. Abban a pillanatban sajnáltam. Én pedig egyre tisztábban és tisztábban láttam mindenkit. Viky megörült egy pillanatra, ahogy én felemeltem a fejemet és erőt véve magamon, még jobban megálltam a saját lábaimon.

-Diablo...-szólította meg a rövid hajú lány aki az előbb változott át. A férfi döbbent arckifejezését felváltotta a düh és a gyilkolni vágyás.

-Nyomd meg a gombot!-kiáltotta el magát. Susan össze húzta magát, majd elővéve a farzsebéből egy távirányítót megnyomott rajta valamit. Mindenki nyugtalan volt kivéve Vikyt. Karba tett kézzel várta mosolyogva a következményeket.

-Tán nem működik?-döntötte érdeklődve oldalra a fejét.

-Mi?-nézett ide-oda Cole keresve azt, aminek megkellett volna történnie.

-Én.-lépett elő a roncsok labirintusából egy kék írisszel világító férfi. Az egyik karja nem a sajátja volt, de úgy mozgott mintha igazi lenne. Megállt Viky mellett, majd a lányra nézve folytatta a mondani valóját.-Tudod. Nem is annyira buta az amennyire hiszed Diablo. Kiszedte azokat a kábeleket, amelyekkel te irányíthattál. Átírta a dolgokat benne, ami azt jelenti, hogy innentől a saját magam ura vagyok!

-De hát éreztük a lány szagát az épületből!-morogta Will, miközben még jobban szorítani kezdte a csuklóimat amelyek hátra voltak feszítve.

-Jahh, az csak egy vérembe áztatott kesztyű volt. Ha kicsit alaposabbak lennétek, lehet észre vettétek volna, hogy az nem rendes szag, hanem csak vér. Hála Logannek, úgy vágta meg a csuklómat, hogy ne legyen komolyabb bajom belőle, de gyorsan eltudjuk majd végezni a szagminta készítést. Utána pedig eljöttünk. Ez ma reggel történt. Utána pedig vártunk az alkalomra, hogy megszökhessünk erről a szemétdombról. Már bocsánat. -kérte az elnézéstét a sértésért és mosolyodott el büszkén Viky, majd hálásan nézett a Loganre aki segített neki a tervben.

Diablo egy gonosz pillantást mért mindenegyes tagra aki vele volt. Persze, ilyenkor mindenki hibás, csak ő nem. A férfinak a homlokán egyre több ér jelent meg jelezve a közelgő robbanást, melyet egy mérges vérfarkas fog okozni.

Az erdőből hangos zörgés hallatszódott. Mindenki arra fordította a fejét, mire egy oroszlán jelent meg a szájában egy számomra jól ismert taggal. Nyakát olyan erősen tartotta és semmilye nem ért le a földre. Száját hatalmasra nyitotta amelyből azonnal hatalmas puffanással érkezett a földre a test. Szét szaggatott egyberuhája már alig fedte valamijét. A vér eláztatta. Bryan élvezettel nyalta körbe a szája szélét melyet az ő vére fedett be. Megrázta a fenséges sörényét, majd átváltozott. Viky szája elé tette a kezeit a többiek pedig csak nézték lefagyva a lányt aki nehezen és lassan vette a levegőt.

-Nahh mostmár itt van mind a kettő. Megegyeztünk! Innentől enyém az erdő?-kérdezte közelebb lépve a mi vezérünk miközben a száját beletörölte a karjába.

Nem tudtam már levegőt sem venni. Olyan nehéz volt minden egyes pislogás. Fájt belül valami a szívemnél, amely kezdett széthasítani.

-Hope!!!!-fakadtam ki miközben próbáltam a szorításból szabadulni.