Viky:

Furcsa volt, egy teljesen vadidegen emberrel beszélgetni, aki vonakodva kicsit, de befogadott minket. Illetve az is furcsa volt, hogy teljesen másnak kellet kiadnom magamat, megváltoztatva majdnem mindent a külsőmön, illetve egy kicsit a viselkedésemen. Nem vagyok színész, így valószínűleg nem adhattam elő hihetően azt, hogy: Hali Mia vagyok, és farkas!

Nem. De a hazudás szerencsére úgy ment nekem, mintha könyvből olvasnám, de ez a tulajdonság Cole-nak pedig nem volt meg. Így egészítettük ki egymást. A lány nem főzött rosszul, és nagyon jól forgott a konyhában, így gondolom ez a munkája a falkában. Az ikrek pedig nem igazán nyerte el a tetszésemet. Lehet azért, mert eleve tartottam tőlük, miután megtámadtak engem, és a barátaimat. De, a beszédesebb aranyos volt, viszont pimasz.

Ahogy végeztünk a spagetti evéssel, felálltunk majd bevittük a konyhába Cole-al a tányérokat, elvéve Kiaratól.

-Nem érzem biztonságban magamat Cole..-jegyeztem meg neki halkan, miközben elvettem tőle a másik kettő tányért, és ha már ott voltam a mosogató felett neki álltam őket elmosni.

-Jajj Viky... nincsen mitől aggódnod. Farkas vagy, macska lélekkel, mellette egy okos lány. Nem lesz semmi baj. Főleg úgy, hogy itt vagyok neked én! Nálam jobb testőrt nem is kívánhatsz.-mosolygott rám, és hátra nézett, hogy nem hallotta-e őt a lány, mert ő nálam ezt egy kicsit hangosabban tudatta velem. Oldalba könyököltem játékosan.

-Azért sikerült egy tulajdonságot eltanulnod Jamestől.-pillantottam rá óvatosan, és egy kendővel törölgettem szárazra a tányért ami a kezembe volt. Szeretem az alapos munkát.

-Hmm. Mit? Azt, hogy jobban nézek ki nála?-vakarta meg a fejét, és egy vigyort küldött felém. Néha letöröltem volna azt az idétlen vigyort a képéről. Utáltam amikor Jamest próbálta utánozni.

-Nem. A szerénységét.-böktem meg az orrát, majd vissza sasszéztam Kiarához a nappaliba.-Indulhatunk akkor?

-Ohh persze. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megakarjátok ismerni a falka tagokat.-vont vállat szelíden, és a könyvet amit a kezében szorongatott, rá tette a kisasztalra amely a nappaliban középen foglalt helyet. Nem nézném ki belőle, hogy ő bárkinek is tudna ártani. Ahogy azt sem, hogy ő önszántából van itt. Ám még nem vagyunk annyira puszi pajtások, hogy megkérdezhessem, hogyan tévedett ide. Vagy ha megölte Diablo a falka vezért, miért nem ment el, és húzta el a csíkot?

Szép rendben hagytuk otthon a házat, és persze a világítást égve hagytuk, mert Kiara szerint ez a legalább szabály. Nem hiszem , hogy ez benne lenne a falkatörvényekben.

Ahol ők telepedtek le, az erdőben, az sokkal rendezetlenebb volt, és sötétebb, mint az a rész, ahol mi éltünk. De még annál a résznél is csúnyább, ahol jelenleg vagyunk. A fák, nem úgy fejlődtek, és szana-széjjel volt a szemét.

Ahogy haladtunk előre, hangos kalapáló hangot hallottam, és Cole-ra néztem, hogy tudomást szerezzek arról, hogy ő is hallja e, vagy csak hallucinálok. A fülem nem csapott be persze, de a kalapács mellé már egy kis flex is társult, amelynek hangja világ életemben bántotta a fülemet.

Ahova beértünk újabb területre, tele volt szeméttel, roncsokkal, és olyasféle használhatatlan dolgokkal, melyeket már nagyon nagyon régen hagytak itt, így arra következtettem, hogy ez nagyon régi szemét, és vastelep lehetett. Mivel én nem sokat jártam az erdőben, hanem csak otthonról támogattam a többieket, így sose tudtam, hogy létezik ez a hely. Cole arca viszont mást mutatott.
-Itt is volnánk. Ez olyan...gyűlésekre való hely, meg Susan ,,laborja"...-nézett le egy kicsikét, és egy pillanatra elveszett a gondolataiban.
-Kiara!-mosolyodott el komolyan a másik lány, aki megjelent a szőkeség mögött. Ennek reakciója képpen pedig Kiara is vissza tért az élők világába.
-Szia.-mosolygott.- Ők újak. Most kopogtattak be, vagy negyven perce a ház ajtaján. A szerencséjük csak az, hogy nem Diablo nyitotta ki.-dicsekedett tettével, melyre Susan, azonnal karon fogta és elvonszolta tőlünk, halló távolságon kívülre.
-Cole... nem mindenki olyan naív, mint Kiara, és nem bízok eléggé magunkban, hogy tereljem a gondolatot arról a tényről, hogy le is bukhatunk, és ha lebukunk mi leszünk a kutya vacsorája!-akadtam ki egy per pillanatra. Persze csak olyan halkan amennyire lehetett. Cole bambán nézett le rám, és ez olyan szinten felbosszantott, hogy nem igen tudtam vele mit kezdeni. Azt hiszem támogatásra lett volna szükségem. -Komolyan? Ennyi? Semmi? Csak nézel rám mint ahogy James szokta stírölni a kurvákat, és örülsz magadban?-szorítottam ökölbe a kezemet. Sóhajtott egy nagyot, és oldalra nézett majd vissza rám.
-Viky. Túl aggódod ezt a történetet. Nem emlékszel, fel se lehet ismerni minket! Én kopasz vagyok, te meg egy rocker csaj. Saját magunk ellentéte és csak akkor bukhatunk le, ha okot adsz arra. Add a szerepedet, és nem lesz semmi baj. Rendben van? -mosolyodott el, és a kezével megpaskolta a homlokom.-Valami baj van?-kérdezte át váltva Roger stílusba, és zsebre vágta a kezeit. A két lány felénk nézett, és egy kis csönd után, Susan megszólalt. Komoly volt, és nem szerette az idegeneket az előző kiinduéásából kiindulva.
-Nincs. -zárta le a témát, és közelebb jött hozzánk kezet nyújtva.- Susan vagyok.-mormogta, miközben a rövid haját megfújta egy picit a szél. -Most menjetek. Nem vagytok olyan régóta tagok, hogy lássátok min ügyködök.-nem is vártam, hogy rögtön megmutassa mi az, de reménykedtem.-És Kiara, legyél felelőség teljesebb!-mondta a válla fölött hátra nézve a lánynak.

-Tudom tudom. Csak próbálok kiállni magamért , és most annyira örülök, meg ők nem annyira tahók, mint Will és Fill!-puffogott egy kicsit, mire egy hatalmas reccsenés vágott közbe.
-Ahhh... pedig azt hittem öri barik vagyunk Kiramira..-ült egy régi rozsdás trabant vázának tetején Will, miközben farigcsált, de azért ránézett egy másodpercre, az említett lánykára.
-Nagyon vicces...-tette csípőre a kezét.-Nincs jobb dolgod?
-Ami azt illeti nincsen!-szólalt meg egy hang hirtelen, miközben az én és Cole vállát is megfogta, amelyre én ijedtemben hatalmasat felsikítottam. -Upsz. Bocsesz!-mosolygott, és oda kocogott testvére mellé.
-Lehetne. Elegem van, hogy egész nap, veletek cseszekedek.-vitatkozott velük a fő szuka.

Susant nem igen érdekelte a gyerekes civakodás, viszont én addig a szememmel felmértem a terepet. Mint említettem tele volt haszontalan dolgokkal, és egyetlen egy lámpa világított, amelyet egy nagyon régi transzformátor működtetett, így az egyedül nem hagyta, hogy sötétben kuksoljunk. Susan derekán, egy öv helyezkedett el, amelyekbe mindenféle szerszám volt tűzve. Ilyen régen nekem is volt, csak az tisztább volt, és újak voltak a szerszámok is. Susan arca tiszta fekete folt volt, melyből arra következtettem, hogy valami gépet szerel, amely olajos, vagy annyira koszos helyen dolgozik, amely évek óta nem látott portörlőt.
-Te vagy én megyek majd este beszámolni?-suttogtam oda Cole-nak, ameddig azok négyen az élet ,,értelmén" gondolkodtak.
-Este van...-jegyezte meg, mire megforgattam a szememet, és kiengedve a levegőt, az apró idegességemet is elfelejtettem.
-Tudom, hogy este van, de hogy akkor az a mosogatólében ázó agyad is megértse, kb olyan egy óra múlva ki megy?-tettem fel újra a kérdést.
-Majd megyek én. - szögezte le.
-Nahh jó!-állt a sarkára, az aki tényleg egy vezér alkatnak való lenne.- Ti Will illetve Fill itt maradnak nekem segíteni, ha annyira nagyon unatkoznak, és nem bírnak magukkal, ti hárman pedig mennyetek haza. Nem kell nekem a fél falka arra, hogy láb alatt legyenek és...

A ,,feltalálót" egy hatalmas éles hang zavarta meg, és mi is a hang irányába néztünk. Nem láttunk semmit, de hallani hallottunk. Olyan hangja volt, mint amikor valamilyen gépezetet beindítanak, és egy kiabálás, amelyet mintha egy effekt nyomott volna el. Cole felemelte a szemöldökét, és rám nézett tátott szájjal majd becsukta azt, és vissza tért abba a karakterbe, akit nem érdekel semmi. Engem viszont érdekelt.. annyi különbséggel, hogy nem értettem mi folyik itt.