A derekánál fogtam meg. Kicsit lihegett meglepettségétől, illetve a száját egy picikét nyitva tartotta. Kék szemeivel az én szemeimet nézte, és mintha a szeme letévedt volna az ajkamra. Nem tudtam megállni, hogy ne figyeljem meg én is az ő telt ajkait, melyeket úgy megcsókolnék. Vagy fél percig nézhettünk egymásra csendben, nyugodtan majd valaki a konyhából kiabált, ami megszakított minket a tevékenységünkben. Nagy tevékenység volt mondhatom.

-James! Hope! Ti nem jöttök?-kérdezte éles hangján Bryan. Kicsit türelmetlennek hallatszott, ráadásként valószínűleg nekem kell lemennem a pokolba, ami itt a pincét jelentette.
-Ő..-mondta Hope kicsit elgondolkozva, majd eltolt magától, és felállt rendesen.-Megyünk!-válaszolt a hívásra, majd vissza tekintett rám és bólintott illetve megköszörülte a torkát. Gondolom megköszönte azt, hogy nem hagytam pofára esni.
-Azt hittem, hogy a macskák mindig a talpukra esnek.-vigyorogtam pimaszul, már csak azért sem hagyva, hogy kiábránduljon belőlem.
-Érdekes. Mind a ketten hiszünk. Én meg azt hittem kevésbé vagy taplóbb mint voltál.-tett egy fél mosolyt, és hátat fordítva nekem, ott hagyott. Ott a pont. Egy-null neki. Ez magas labda volt, hogy tudjak válaszolni. Megtöröltem a kezemet a farmer nadrágomban, megigazítottam a pólómat, illetve megnéztem gyorsan magam a tükörben ami a folyosón volt.
- Nem is rossz. -mondtam kicsit egoistán, beletúrva a hajamba . Befejeztem a tevékenységem, és oda mentem a többiekhez. Bryan egy nagyon nem kedves pillantással nézett rám, melyből azt feltételeztem, hogy nem igazán tetszik neki az, hogy néha-néha együtt maradok a csajával kettesben. -Ne nézz így rám. Végén még kiesik a szemed a helyéről.-mordultam rá, és mint aki jól végezte a dolgát, neki dőltem a falnak. Meglepte valószínűleg, hogy megemlítettem neki azt a bájos nézését, de azért a Hope, és Katy is ránézett, hogy megbizonyosodjon Bryanról.
-Szóval. Elég ha ketten lejönnek. A többieknek nem muszáj. Kicsi a hely...-magyarázta a kedves apuka, aki szerintem valamit nagyon elnézhetett, mivel amikor utoljára itt voltunk egyáltalán nem tűnt fel, hogy kicsi lenne az a helyiség.
-Leszek az egyik aki lemegy. De jöjjön velem Katy.-ajánlkoztam fel. Katy fel kelt, és a szigorú férfi után ment, én pedig őt követtem. Lovagias vagyok. Lányoké az elsőbbség ugye. Még fél füllel hallottam, ahogyan Hope anyukája megkérdezte tőle, hogy mi történt vele az elmúlt néhány évben, a lány meg elkezdett neki mesélni élvezettel, de azt már nem hallottam, hogy mit. Lépcsősor vezetett lefele a sötétségbe, ami már nem is volt olyan sötét, mivel az édesapa megtalálta a villanykapcsolót és minden gép ezzel együtt beindult.

Kapszulák elkezdtek világítani, amelyekben valószínűleg kísérleteztek. De a múltkori balhé óta nem nagy takarítás lehetett itt, mivel az összes szilánk darab, szana-széjjel volt a földön, az injekciókkal, és a kábelekkel együtt. Illetve néhány vérfoltra is figyelmes lettem, melyből rögtön beugrott, hogy az én általam okozott sebből folyt annyi vér, hogy majdnem egy kisebb tengernek megfelelt volna. Gondolataimban való elmélkedésem Katy hangja segítette megszakítani, hogy újra a valóságban érezhessem magamat.

-Szóval. Akkor kell az a farkas nyál. Honnan sikerült ilyet szereznie?-kérdezte kicsit lelkesen. Olyan volt mint egy kisgyerek aki az osztály kiránduláson felteszi a kérdéseket. Valószínűleg oda, meg vissza van a mitológiákért, ezekért a dolgokért, attól hogy még ő is ezeknek a történeteknek a része.
-Volt egy idő szakom, amikor én elakartam pusztítani a magadfajta lényeket, vagy pedig mindenkit ezzé varázsolni, hogy utána szolgasorba lehessen állítva. Lemondtam arról az álomról. Lányom észhez térített. Lényeg, hogy ti olyan emberek vagytok , akikben az elhalt állati ösztön, vagy nem is tudom , hogy hogyan fogalmazzak..-akadt meg egy pillanatra az úr.-Maradjunk az első elméletemnél, az valahogy feltörik bennetek, és teljesen megmásítja a viselkedéseteket, illetve a kiléteteket. Ám ez mellett van egy másik faj is. Ezek a vérfarkasok. Míg ti generációk múlásával kaptátok meg ezt a lehetőséget, ezek, az általatok nevezett farkasok még a rég múltban valahogy kialakult közülük egy, az meg megfertőzte a többieket. Nincs olyan aki farkasnak születik. Vagy ha igen, akkor ott nagyon erős géneknek kell lenni mind a kettő szülőnél. Szóval igen. De ti természetes úton vagytok kiválasztva erre. A mi fejlesztésünk viszont, minden emberben előhozza ezt az állati viselkedést, gént. De ezek nem csak macskafélékből állnak, hanem bármi más fajból. De titeket megfigyelve, a ti fajtátok csak macskafélékből áll. A macska gének valamivel erősebbek, de ritkábbak , hogy feltörjenek egy emberben. A többi elhalt állati gének viszont annyi ereje sincsen, hogy az embert felhatalmazza más erővel. -magyarázta el.- Vissza térve a kérdésedre, sokat kísérleteztem ilyen lényeken is, és ha erőszakkal is sikerült, egy kevéske mérget eltennem. Vagy hát, inkább lefagyasztani.-hajolt le, a hűtőhöz, és a fagyasztó részéből kivett kettő kis üveget, melyben jól látszott, hogy fagyasztott nyál van. Undorral az arcomon figyeltem, ahogy Katy kezébe adja a varázslatos nyálat.
-Uram.-mondta Katy miközben a nyálat szorította magához.-Szerintem most ezeket a dolgokat ha felhasználja jó cél érdekében, nem is rossz ember. És mi szeretünk azok lenni amik vagyunk.-mosolyogta. Hogyan lehet ezen mosolyogni?
-Óhh...-szégyellte el magát a professzor Einstein. - Sajnálom.. Akarod, hogy vissza csináljam?-kérdezte nyugodt kellemes orgánummal. Ezzel a kinézettel, és hanggal emlékeztet engem valakire. Jaa tudom is kire. Csak egyet kell mondani. ,,Hasta la vista Baby". Ez a fazon maga a nyugodt Terminátor.
-Nem! Dehogy is. Szeretek ez lenni. Csak mondta, hogy mi természetes úton lettünk ezek, csak kettőnk közül James az aki a természetes úton keresztül... Hagyhatnánk ezt a szót már? Nagyon idegesít. Szóval aki ilyennek született.-nevette el magát közben pedig, megigazította a haját. Csak engem irritál itt ez a jópofaság. Megforgattam a szememet, és felfedező útra indultam.
-Jahh rendben van.-kuncogott a ,,Terminátor", és utánam kiáltott.- Kell még valami?-olyan vízhang volt a szobában, hogy szerintem kettő hétig ezt fogják hallgatni, hogy: Kell még valami?
-Igen. Ezeknek a nyálaknak az ellenszere, illetve négy darab olyan szer amitől egy sima ember, olyan lehet mint mi. Tudja, amit fent beszéltünk. -fordultam felé, karba tett kézzel, és figyeltem az arc kifejezését. Nevetést hallottam fentről, ami kizökkentett egy pillanatra a komoly tekintetemből, de hamar vissza találta.

Hope apja, az állára tette az ujját, miközben gondolkodott, hogy hogy is lehetne ezt a szert megoldani.

-Nahh. Ellenszerem az van, de arra a másikra, legalább kettő órát várnotok kell, hogy megcsináljam, mivel nem állítottam elő ilyet négy, vagy öt éve? Repül az idő. -mondta kicsit halkan, mintha ez akkora tragédia lenne nekünk, és mintha egy maffia társaság lennénk, akiknek ha nem tesz eleget, akkor golyót repítenek a fejébe.
-Nem baj. Megvárjuk.-jelentettem ki.-Addig adja ide az ellenszert.-mondtam komolyan, és a kezemet nyújtottam. Az ősz ember, oda szökkent az egyik asztalhoz, és az ottani szekrényből ki vett , kettő injekciós tűt, majd a kezembe tette, amit én meg oda adtam Katynek, és bólintottam neki, hogy menjen fel a többiekhez . Eleget téve, a mozdulatomnak felment, és pedig feltettem egy számomra is furcsa kérdést.-Tudok esetleg valamiben segíteni?
-Nem fiam. De köszönöm. Jobb ha te is felmész. Egy gázmaszkom van csak. Nem akarom, hogy a végén kettő farkad legyen.-próbált viccelődni.
-Melyikre gondol?-vigyorogtam, mire sikerült, egy kis nevetést kicsikarnom belőle.
- Ebbe most inkább ne menjünk bele.-vigyorgott ős is, mire felvette a maszkot.- Majd csukd be kérlek az ajtót. -mondta.

-Természetesen.-bólintottam, megvakartam a tarkómat, és megindultam vissza fele a lépcsőn, és becsuktam az ajtót. A többiek nagy szemekkel, hatalmasokat pislogva néztek rám.-Most meg mi van?-kérdeztem morogva.
-Te hogyan nevetetted meg a férjemet?-kérdezte az édesanya, mire csak megráztam a vállamat. Annyira nem pörgetett fel az esemény mint őket. Vagy megtiszteltetve kellene éreznem magamat? Kétlem.-Mindig olyan mogorva. Nagyon ritkán tudjuk csak megnevettetni. Az előző, még az elött volt, hogy a börtönbe kerültünk volna.
-Nagyszerű! Akkor innentől pénzt szedek érte.-mosolyogtam pimaszul és Bryan felé néztem.-Kettő óra mire elkészülnek. -mondtam komolyra fordítva a szót, és megakadt a szemem azon a pókon, ami a csillárról ereszkedett le. Tök cuki volt. Volt nyolc lába, meg ilyen kis kereszt a potrohán.
-De rohadt jó.-káromkodta el magát enyhén.-Jó azok már úgy is nektek kellenek. - mondta haraggal.-Akkor én vissza indulok. Ha jól tudom James, neked úgy is van pénzed, majd te fizeted a repülő utat. -vigyorgott. Ha azt hiszi, hogy ezzel felidegesít, akkor sajnos nagyon is téved.
-Mi? Repülő? Azt nem bírja gyomrom..-vágott közbe kicsit ijedten Katy.
-Lehetne egyszer arról szó, hogy nem lesz neked semmi féle problémád?-kérdezte komoran, villámokat szórva a szemével. A helyzetet Hope mentette meg.
-Mi lenne, ha én és James akkor elmennénk toborozni? Te meg Katy pedig, kitanítjátok az újoncokat akiket haza küldünk, illetve elkezdtek a stratégián gondolkodni?-dobta be az ötletet.
-Hagyjalak kettesben ezzel az idiótával? Még mit nem.-húzta a száját egy emberi vicsorra. Szegény mama, hatalmas csatatér közepére csöppent.
-Nyugodj meg, nekem azért van ízlésem.-vigyorogtam rá, kihívóan. Hope új taktikára váltott.
-Nahh látod..-mosolygott és az ölébe ült.-Míg neki, az kell hogy leigya magát egy bárban, és reggel egy lány mellett kelljen, és csak alkalmi partnereket keres, nekem addig te kellesz.-rosszalló pillantással vert engem, majd megcsókolta Bryan. Felmordultam magamban. Ez volt a bosszú. És honnan tudja, hogy történ velem ilyen is? Fogtam magamat, és idegesen kirontottam a folyosóra, és leültem egy székre, ami a falnak volt tolva.

Néhány percig ott gondolkodtam, majd kisebb hangzavart hallottam, mint amikor felállnak az asztaltól, és a székek nyikorognak. Lépteket hallottam magam felé, és már ott is volt előttem mindenki.

-Elmentünk James. -flegmázott Katy, és már is is ment a bejárati ajtón, kezében egy kistáskával ami gondolom, a gyógyszert, meg a nyálat tartalmazta. Megint kirázott a hideg a nyál gondolatától. Nem azért , hogy van, hanem hogy mit csinálnak vele. Megisszák? Vagy mi? Inkább nem is gondolok bele.
-Neked is szia.-mostanában egyre többször kapok idegbajt . Lehet le kéne váltanom a társaságot? El kéne mennem orvoshoz tanácsot kérni.
-Itt vannak a jegyek.-morogta Bry, és a kezembe nyomott kettő nyakba akasztót jegyet, amire az volt ráírva VIP.
-Ezek még is milyen jegyek?-kérdeztem meg tőle. Az volt ráírva Kabadabra. Az még is mi?
-Az egy fesztivál Kaliforniában. Te éltél Amerikában, és nem ismered az egyik legnagyobb fesztivált?-kérdezte tőlem Hope számon kérően, és kicsit megmozgatta az orrát, mintha viszketne neki, csak nem akarja megvakarni, mivel nem akarja, hogy cukinak tűnjön. Én már csak tudom. Amíg együtt voltam vele nagyon sokszor cukkoltam vele.
-Igen ott éltem. És nyugodj meg nem szórakoztam, hogy tudjam mi ez a hely, hanem dolgoztam. Amúgy miért nem vakarod meg az orrodat?-annyira élveztem azt, hogy lehet húzni az ember agyát. Egy mozdulattal, végig húzta a tenyerét az orrán, és sértődötten hátrébb állt.
-Ott fogtok keresni embereket. Van ott egy régi ismerősöm. Először őt keressétek meg. Ő az aki tuti, hogy nem utasítana el egy ilyen ajánlatot.-de jó. Játszhatok egy detektívet.- Ha megvan, azonnal adjátok oda neki a szert, és küldjétek haza. A többiekkel is ez a feladat.-nem mondod.-Annyi, hogy erőre nézzétek meg őket, és fizikailag. Úgy is bírniuk kell a strapát. Kettő fiú, és kettő lány.-mondta majd megcsókolta a ,,szerelmét".- Majd találkozunk.- innen már rám fordította a tekintetét. De az előbb nem úgy tűnt mintha annyira viszonozta volna a lány a csókját.-Ha hozzá érsz, eltöröm a nyakad.-mutogatott felém az ujjával, és kiment az ajtón Katy után.
-Vagy előbb töröm el én.-néztem utána. Komoly fenyegetéssel állok szemben azt hiszem. Vagy ez csak egy játék, hogy megfélemlítsen?
-Este hat óra van. Lehet, hogy ebből reggeli repülő lesz.- halkult el egy kicsikét Hope.
-Még ma el kéne indulnunk, mert a cicuskád, még leharapja a fejemet.-morogtam felnézve rá.
-De apa már idősebb. Bármennyit mondott neked, ne higgy neki. Nincsen idő érzéke. Én már csak tudom. Itt alszunk, és azt mondjuk, hogy ma mentünk el a repülő térre, de késett a repülő ezért reggelig ott ültünk. Persze csak ha kérdezik.-nem is olyan hülye ötlet. Meg aztán ő ismeri az apját.
-Egy kérdés. Ruhát honnan szerzünk?-ez egy jó kérdés volt tőlem, mivel hogy az én bőröndjeim eltűntek, így nem tudom én honnan kerítek magamnak elő ruhákat.
-Én innen össze dobok valamit, ami maradt. Mert feltételezem nem dobták ki. Te neked meg majd veszünk Kaliforniában.-nem hülyeség.-Mire vársz? Nem jössz?-kérdezte tőlem a lépcsőről. Felálltam, és szó nélkül oda mentem és követtem. Kinyitotta a szobáját ahol hatalmas rend volt. Ilyen rendben hagyta volna a szobáját? Én képtelen lennék ilyenre.
-Miért jöttünk fel ide?-néztem körbe. Milton szaga érződött még. De ő most abban a faházban van. Az a faház mondjuk nem is faház, hanem egy fa palota. Nem tudom, hogy ki csinálta vagy hogy hogyan.
-Itt alszunk. Feltételezem nem az udvaron szeretnél.-emelte meg az ágyát, és kivett még egy ágyneműt.
-Egy ágyba alszunk?-nem tudtam nem elmosolyodni.-Ne haragudj meg, de abból nem lenne alvás.-hogy állhatnék ellen a perverz fantáziámnak?
-Ne haragudj, de te a földön alszol.-vágta a fejemhez a párnát, amin elmosolyodtam. Észre se vette, hogy most kihúzta a gyufát.

Ahogy megágyazott nekem, oda lopakodtam hozzá, hátulról rálöktem a saját ágyára, és elkezdtem csikizni. Nevetés töltötte be az egész házat.

-James! James!!-nevette , és szinte kapkodta a levegőt.-Megadom magam!-próbált eltolni.
-Jó ! Egy feltétellel.-mosolyogtam és csikiztem a hónalját, majd rátehénkedtem, és a talpa következett.-Ha kapok valami kaját.-majd elengedtem.
-Jó kapsz.-pihegte fáradtan kócosan. Kicsit meg is torpantam egy helyben. Olyan volt, mint amikor reggelente mellette keltem. Kócos haj, picit fáradt tekintet.-Ha le szállsz rólam teljesen.

Félre álltam, és hagytam , hogy lemenjen valami finomért, mert a pocakom, már igen szeretett volna valamit enni. Csak telt az idő. Az ablakon keresztül tekintettem ki, ahogyan ő is csinálta régen. Tudom. Hisz itt voltam, és minden mozdulatát figyeltem.