James:

Kettő napig gyógyultam. Nahh jó egy, de a második az már lustaság volt. Volt rajtam jó néhány karcolás, de viszont a nyakamon volt egy mély seb, amit óránként ápoltam le. Nem volt sok lehetőség, nem akartam segítséget kérni, így a magamnak elcsomagolt szesszel fertőtlenítettem, tisztítottam le és kötöttem be. Az ablakhoz léptem majd, elém tárult az erdő, melyhez annyi emlék kötött.

Semmit sem értettem. Miért vannak ezek rosszban azzal a csávóval, és mi a fene folyik itt? Mi lett a házzal? 

Egyszer csak eszembe jutott az egyezség Bryannal. Ha ő nyer segítek neki, ha én az lesz amit én akarok. Jó azt akarom, hogy magyarázzák el mi folyik itt.

Mélászkodásomat hatalmas ricsaj zavarta meg, ami lentről hallatszott fel. Valakik nagyon összevesztek, és nem olyan volt mint akik békésen tárgyalnák meg a dolgokat. Ez a hatalmas veszekedés levonzott engem is, így egy szivar társaságában lementem, és megálltam a lépcsőn, neki támaszkodva a falnak.
-Mindenkit a veszélybe viszel! Normális vagy!? - kérdezte Hope, és nem azt a szerelmes tekintetet láttam rajta.
-Itt a főnök én vagyok! Világos, és ha nem tetszik, mehetsz és lehetsz eledel! - vágott vissza Bryan, de annyira ideges volt, hogy néhány ér is látszódott a homlokán.
-Ezzel a tervel így is úgy is mindenki az lesz! - tette karba a kezét a lány akit egykor talán még szerettem, és próbálta védeni az igazát.
Kisebb érintést éreztem a vállamon, majd hirtelen hátra rántott. Cole volt az, és a szobájába rángatott.
-Te meg mi a faszomat csinálsz? - kérdeztem tőle. Utáltam ha hozzám érnek, és a titkolózást is. - Mi a fasz folyik itt? - fújtam arcába a füstöt, és kicsit sem tetszett az, hogy mindenki tud valamit csak én nem.
Cole hatalmasat sóhajtott, és belekezdett.
-Miután elmentél, kicsit felbomlottak a dolgok, és a rend is....-nézett oldalra, majd leült az ágyára. -Egy éhesek voltunk Vikyvel, és elkezdtünk vadászni. Sosem éreztük még azt a szagot amit az nap, így Viky megállított, és azt mondta inkább menjünk haza. Hát így is tettünk. Nem tudom Hope-ról és Bryanról mennyit szabad elmondanom... De... - csukta be a szemét és tovább folytatta-nem az a történet ami látszik. Bryan eddig is falka vezér volt, ám most nagyobb hatalmat kívánt magának, és ha van falka vezér annak kell ugye királynő... - mondta, majd rám nézett és vakarta a tarkóját. - Hope nem igen akarta azt amit Bryan így ellenszegült és oltári nagy balhé lett és össze kaptak. Gondolhatod ki nyert... - én erről miért nem tudtam? Tudtam volna segíteni... Jahh persze nekem akkor fontosabb dolgom volt. De nem hiszem el, hogy az egykori legjobb barátom, így begolyózott.
Cole folytatta..
-Hope három hétig feküdt a sebeivel, és a hátán maradandó heg maradt meg. Végül behódolt. De annyi vért vesztett, hogy ezt mások is megérezték. Pontosan már nem is tudom milyen nap volt, de vagy öt ismeretlen férfi jött a házhoz. Kettő ugyan olyan, egy néger zöld szemű, illetve egy kigyúrt nagydarab, meg egy vézna. Bebocsátást kért az egyikük és be is engedtük. De ugyan olyan volt a szaga, amit az erdőben éreztünk. Vikynek meg nekem már eleve nem tetszett az ötlet, így mi inkább távolról figyeltünk. Azt állították, hogy mások, és hogy adjuk át neki a területet, mert innentől már nincs jogunk itt lenni. Bryan teljesen elvesztette az eszét és megmondta nekik, hogy ha nem takarodnak el, miszlikbe vágja őket és még el is ássa. A kapucnijánál dobta ki a csávót aki annyit mondott, hogy hiba volt. Bryan elállta az utat az ajtónál, mert vissza akart jönni a férfi, így mi is kimentünk hozzá. Ám a férfi nem adta fel. Azt mondta, ha nem adjuk át a területet, vagy nem állunk át hozzájuk, mind meghalunk. Bryan nem gondolkodott sokat rávágta, hogy takarodjanak. De ez volt az utolsó csepp, ugyanis a néger meg úgy mindenki átváltozott egy bazi nagy farkassá.

-Akkorák lehettek mint mi, amikor át vagyunk változva. És Bryannak támadtak. Viky sem habozott sokáig, segíteni ment Brynak. De ők túlerőben voltak, és mi még mindig kevesebben, mert Hope még bent lábadozott. Három öt ellen meg.... Ahhh... Nahh érted... - sóhajtott, és ivott egy pohár vizet. 

-Tovább! - parancsoltam immár idegesen Cole-ra, mert nem hittem el azt, amit hallok. Cole miért tesz ilyet, miért vannak itt egyáltalán a farkasok. Hatásos volt az indulatom, ugyanis Cole folyatta.

-A csetepatéban kiszúrtam az ikreket. Egyik teljesen fekete szőrrel, a másik teljesen fehér szőrrel rendelkezett. De nem ezért nem tetszettek. A fehérnek nem volt pupillája... Csak fehér szemgolyója míg a másiknak, szurokfekete volt. Diablo nevezetű férfi leszállt Cole-ról, és Vikyről, de a másik kettő lefogta. Rám nézett, és a késével rám mutatott. Hirtelen nem láttam semmit, és elkezdtem fulladozni. Kérdezett tőlem valamit, de egyáltalán nem értettem. A fejem lilult, és hirtelen Viky válaszolt annyival, hogy már nem tartozik közénk és éli az életét. Ekkor már elengedett minket, és én is láttam. Azt mondta korán reggel felfogja gyújtani a házat ha nem megyünk el, és adjuk át neki a fehér, és fekete tigrist. Megkérdeztük miért olyan szükséges ez, de azt mondta, hogy semmi közünk hozzá. Betartotta az ígéretét, és felgyújtották a házat. Alig tudtunk menekülni, és mindannyian súlyosan megsérültünk kivéve Hope-ot... Mert őt már este ide szállítottuk, hogy ne essen baja, hisz ő a fehér aki kell neki, és így is sérült volt. Te is kellesz nekik James. Nem tudom miért, de ez a Diablo vagy ki a fene. Egyik emberét leszúrta előttünk.... - itt leintettem, hogy eleget hallottam.
-És ez a hely mi? - kérdeztem rá konkrétan.
-Ez... Egy régi faház volt, de éjt nappal dolgoztunk azon, hogy ilyen takarós legyen... - sóhajtott.
-Beszélek Bryannal.... - mordultam és egy 180 fokos fordulattal mentem ki a szobából idegesen. Le Bryanhoz. Cole, mondott még valamit, de nem foglalkoztam vele.

Ahogy leértem, Bryan kezéből kivágtam a telefont, és leültem vele szemben.

-Mi van? - morgott rám. - Elmehetsz. Nincs szükség rád.
-Miben segítsek? - kérdeztem komolyan, ám utálattal már iránta, nem egy vezérhez méltó a viselkedése.
Elvigyorodott, majd felröhögött.

-Majd megbeszéljük. - válaszolt rá. 

-Nem értem ezen mi olyan vicces... - húztam fel a szemöldököm.
-Maradjunk abban, hogy később ezt megbeszéljük van fontosabb dolgom is ennél... - vette vissza a telefonját pötyögött valamit, majd letette.

Hatalmas vonyítást hallottunk, majd Bryan hirtelen felállt.

-Van egy kis dolgom... majd jövök... - mondta majd kiment a faházból és leereszkedett.

-Minek kell mindenbe beleütnöd az orrodat? - kérdezte egy kellemes hang mögülem, így vállam felett hátranéztem.

-Miért kell folyton nyavalyogni valamiért mint egy hisztis kurva? - morogtam Hope-ra. Nem akartam rákérdezni a Bryanos történetre. De csak egyenlőre.
-Nem tűnt fel, hogy nem hiányoztál senkinek? - nézett rám.
-Én nem ezt hallottam. Miért nem mész a pasid után. Kiment a házból. Nem kéne leszopnod, vagy esetleg felcsináltatnod vele magadat?-vágtam hozzá. Tudom csúnya volt, de olyan jól esett.
-Te egy igazi bunkó paraszt vagy James! - mondta a szemembe nézve. De mintha tűzbe néztem volna, mert szemei felerősödtek. Majd megfordult és elment.

Tudtam, hogy fájt neki, de nekem ez kijárt. De miért?