Ahogy meghallottuk a rajt szót, Viky kiállt abból a részből ahonnan baja eshet és oda ment a többiekhez. Három másodperc alatt történt az egész, meg se vártuk, hogy biztonságban elmenjen, mi már lendülettel ugrottunk egymásnak. Amikor felugrottam, olyan volt mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Észre vettem egy pontot, ami nekem tökéletes lenne, így gyors levetettem magam, majd az ugró oroszlán hátsó lába után nyúlva, karmomat bele mélyesztve a lágy részbe lerántottam a földre egy vicsorral megajándékozva ,,barátomat". A környezet, csak a mi erőteljes hangunk miatt zengett. Lehet nem volt jó ötlet az, hogy Bryt a lábánál fogva rántsam le a földre, de így is előny számomra. Ahelyett, hogy leesett volna azonnal, fordult egyet a levegőben és velem szemben állt meg a talajon, farkát mozgatva az idegességtől. Morgott, és szája nyitva volt, hogy levegőt tudja jobban venni. Mivel kicsit hideg volt, a száján kiáramló levegő meglátszott, ami akár festményre illő póz lehetett volna. Egy pillanatra csuktam csak be a szemem, mire már a földön tértem észhez és a torkom szorította, borotva éles fogaival. Felmorrantam egyet, és a mancsaimmal próbáltam megmozdulni, vagy valamit tenni legalább az ellen, hogy ne maradjak alul. Éreztem, hogy egyre kevesebb a levegőm, de nekem elegem lett, utolsó pici erőmmel keltem fel, lelökve magamról, illetve kifordulva szorításából, de ő hátra ugrott, kieresztette karmait és újból nekem rontott, mire arcába kaptam felhorkanva. A sebe kicsit hasonlított az Oroszlánkirály című mesének egyik karakterének hegére, amit ő is a szeméhez kapott. Büszke voltam magamra, de neki ez egyáltalán nem tetszett.
Felém kapott egy jó mancsosat, de ha nem tértem volna ki előle, lehet meghaltam volna, mivel az oroszlán pofonnál tényleg nincsen erősebb főleg, ha az akkora állat mint Bryan!

Kicsit rémisztő volt az oroszlán tekintete, hiszen a vér végig folyt az orrán, majd az bíborgyöngyként cseppent le és találta meg nyugalmát a porban és fűben, amely magába szívta és apró piros tóként gőzölgött lent egy ideig.
-Csak nem félsz?-kérdezte megfeszülve. Elég filmbe való lett volna a megjelenése, de ez most nem az a történet. A fák suhogtak, a nézőink pedig csendben figyelték miként verjük ki egymásból a szart. Reakcióképpen felhúztam a fejemet, hogy erősebbnek tűnjek, karmaim pedig beledöftem a földbe ismét.
-Tudod mi mindenre jó a fekete szőr?-füleimet hátra fordítottam, jelezve, hogy nem sokáig pihenheti ki sérüléseit.- Azért, mert nem látszik ha vérzem!-sárguló szemeim, csak úgy verték őt le, ám amit elterveztem az nem igazán úgy lett, mivel ő már adta is nekem a pofont, amit valamilyen szinten megérdemeltem.

Ahogy megkaptam a parasztlengőt, folytattuk tovább a harcunkat. Karmával a fejemet nyomta, én a lábammal a hasát toltam, egyik lábával az oldalam véste, míg én karmommal a pofáját tettem tönkre. A birkózásban megelégeltem azt, hogy nem én dominálok, így egy hatalmasat haraptam bele Bryan oldalába és téptem ki belőle egy darabot, mire azonnal elengedett, és vicsorogva nézte végig ahogy a kis cafatkát, elé köpöm a földre. Lefagyhatott egy pillanatra, én ezt pedig kihasználva, szemgödreibe mélyesztettem a fogaimat, és rángattam koronával megáldott fejét. Próbált szabadulni, amiket én hegekben kaptam meg a mellkasomon, de nem igen sikerült eltántorítania a tettemtől. Elengedtem és egy hatalmas ordítással jutalmaztam meg, mire ő a földre zuhant és próbált felkelni véresen, illetve gyengén, de én felé álltam és a pofája felé fordítottam a tekintetem és rá mordultam, ő pedig óvatosan  tette vissza a fejét a földre és ragadt lent, jelezve, hogy megadja magát. Egyedül a fogaimon látszott a vér, voltak sebeim, de nem tudtam, milyen állapotúak. Ám büszke voltam magamra, hogy megbosszultam, amit kellett.

A ,,dicső" oroszlán, lassú lélegzettel vette a levegőjét, mire én újra lecsaptam volna rá de megállítottak.
-James!-szólt rám Katy.-Elég, nyertél! Mit akarsz még!?-húzta össze a szemöldökét, mire én hátra álltam és akaratom ellenére átváltoztam.
-Jól vagy?-térdelt Bry mellett Hope, és pofáját simogatva nyugtatta meg, míg Viky, a sebét kezelte, amit oldalt kiszedtem neki.
-Wao! Negyven perc nem semmi azért! És ezek a sebek! Nahát fenomenális volt! Jobb volt mintha bármi pankrátor műsort néztem volna! Eskü! Nem akarunk gyakrabban ilyeneket csinálni?-bezsongása nem csak engem idegesített fel, ugyan is már mindenki tekintete rá szegeződött azzal a bizonyos ,,fogdbevagymeghalsz" fejjel. Még Simba is méltóztatott ránézni. De ha ő Simba, akkor én lennék Zordon? Hm... érdekes elméleteim vannak mostanság.

-Változz át kérlek mert így túl nehéz vagy. Neked is segítened kell benne. Te is kellesz hozzá..-szólalt meg Hope lágy, kedves nyugtató hangja, amivel engem is vigasztalt. 

Volt eset amikor majdnem levágtam fűrésszel a karomat, de nem ért csontot a vége, ám rendesen megkapta. Akkor is ő jött nekem segíteni, nyugtatni és ott volt mellettem amikor Viky, varrta össze a sebeket. Hát igen, támogatónak nagyon jó, és fenomenális úgy mindennek de , miért erről áradozok a gondolataimban. Volt, azt kész. Nem kívánom vissza az időket. 

Bryan eleget tett Hope kérésének, mire átváltozott pihent egy kicsit a megtépázott pólóban és kócos véres hajjal. Sebei tisztábban látszottak mint másik alakjában. Gyenge volt és sérült. Lehet egy kicsit túlzásba vittam. Én nem tudom, hogy nézhettem ki, csak irigyeltem Bryant. Azt, hogy van családja. Úgy vágytam én is rá és mikor azt hittem megvan, romba omlott minden.
Hatalmasat sóhajtva ültem le a farönkre, tekintetem az égre szegezve, melyen a nap már kicsit feljebb méltóztatott jönni.

Az erdő újra, mintha beszélt volna, de zajlott tovább az élet. A többiek, ahogyan elmentek, hallatszott a falevelek ropogása a lábuk alatt, ám az ábrándozásból kizökkentett a hideg szél, ami elkezdte csípni az orrom.  Az a kellemes tavaszi idő, kezdett zorddá válni. Néztem a helyet, ami teljesen fel volt dúlva, lábnyomokkal volt tele, és vérrel. Elfintorodtam, mintha csak egy kaki lett volna a sarokban, de nem, hiszen ez sokkal több volt. Szó szerint háborús övezet, amely nem másból állt mint, sárból, szőrből  és abból a húscafatból amit úgy téptem ki Bryból.

-Minek tértem vissza?-tettem fel a kérdést magamnak, mintha nem tudtam volna a választ, bár  nyilvánvaló volt. Családot akartam, meghiúsult, és vissza akarok térni a regéikhez. Kicsit Pál utcai fiúk-os a story. Az egyik fiú, elárulja barátait, hogy a vörös ingesekkel lehessen, akik gazdag fiúkból állnak, ám mikor belátja idiótaságát, próbálja vissza könyörögni magát régi barátaihoz, akik már nem bíztak benne, és nem tartják barátjuknak. Valahogy áttudom érezni a gyerek érzéseit. Nem is érdekeltek a sebeim. Fontosabb, hogy magamba mélyedhessek. Ha nem ájultam még el, akkor nem olyan vészesek.

Felálltam nehezen, és kicsit sántítva, de vissza indultam. Hallottam, ahogy egy farkas felvonyít társainak, akik válaszoltak annak a tagnak. Nem sima farkasok voltak. Megérezték a vérszagot. Gyorsabbra vettem a készülődést, és nagy iramban próbáltam  visszatérni a csapathoz, amelynek visszaútja, rövidebb volt, mint amikor jöttem, bár lehet, szimplán csak én vagyok idióta. Az erdőt nem volt kedvem megint megcsodálni. Túl nagy terhelés lett volna számomra, és amúgy is már fáradt vagyok.
Faház újra elém tornyosult, és ablakokon keresztül látszott, hogyan serénykednek ,,barátaim" akik már lehet nem is azok. Bár jó lett volna újra bemenni úgy a házba, hogy köszöntenek engem mint a régi szép időkben. Megölelnek, hívnak tv-t nézni, de most ez már nem lehetséges. Erőt vettem magamon és felmásztam a sebeimmel a kötéllétrán, felérve pedig, lefeküdtem azonnal. Ennyi energiám maradt csak. Kezeimet magam elé tartottam, tiszta seb volt és ráadásként még a kötél is felsértette, mely már szinte vérzett is.
-Te mit csinálsz itt kint. Gyere be..-mondta Cole.
-Bemennék ha tudnék...-mondtam komolyan, kicsit mogorván, hogy felhívjam figyelmét, nem vagyok abban az állapotban, hogy feltudjak kelni. Vigyorgott, élvezve, hogy alávetett vagyok és kezét nyújtotta nekem melyet nehezen megfogtam, majd besegített a házba, berúgva az ajtót, és tartva engem nehogy lezuhanjak a földre. Jó érzés árasztott el, és újra felcsillant bennem valami.