Mint már említettem, ezek a dolgok már egy éve történtek.
Azóta Finn lénye szinte észrevétlenül a hétköznapjaink részévé vált.
Anya és apa nagyon megkedvelték - az első találkozásuk után - a "kedves, udvarias, intelligens, különleges" fiút. És náluk a "különleges"-nél nagyobb dicséret aligha létezik.
Ever azóta még jobban beleszerelmesedett a srácba, aki ennek köszönhetően minden második délután nálunk lóg.
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy Newt és Barry imádják Finnt. De tényleg. Szinte testvérükként szeretik, valószínűleg úgy érzik, ő a bátyjuk, aki sosem volt. Majdnem az összes új találmányukat és kísérletüket előbb mutatják meg neki, mint bárki másnak. Mint nekem.
Ami engem illet, kissé kilöktek az eddig megszokott pozícióimból. Komolyan. Jött Finn, és szépen felrúgott mindent a családomban, köztük engem is. És még mindig nem estem le.
Én - aki eddig a szülei nyelv- és fizikazseni gyereke voltam, aki Ever minden titkát őriztem, aki Newt és Barry társa voltam a tudományban, és az abból következő bajban is -, most ezeknek a dolgoknak nagyrészén osztozom vele.
Szóval a Wayland-Dearborn famíliában én vagyok az egyetlen, aki utálja Finnt.
Főleg a leírtakért, de van még valami.
Azt hiszem, szerelmes vagyok Finnbe.