Meglepetésemre James utánnam szólt és elnézést kért a többiektől, de beszélni akar velem. Mondanom sem kell, zavarba jöttem.

- Kings, tudnánk beszélni? -mondta lágy hangon.

- Persze, miről lenne szó? -tettem keresztbe a kezem. Éreztem, hogy az asztalnál űlő emberek minket néztek.

- Gondolom tudod ki vagyok és nem szeretném, ha elmondanád, hol is lakom pontosan...-kezdett bele a nagy monológjába. Mostmár nem zavarban hanem ideges vagyok.

- Figyelj James-vágtam közbe, tudom, nem valami illedelmes.- először is, igen, tudom ki vagy, legalább már 8 éve, talán 9. Másodszor eszem ágában nincs szétkürtölni, hogy ismerlek, plusz, hogy a szomszédom vagy. De ha azt hiszed, hogy kikotyogom vagy valami rosszul hiszed. Ha nem bánod, mennem kell. Jó éjt. -néztem rá sértődötten, majd hátat fordítottam neki és felmentem a szobámba. Látszott, hogy bűntudata van mégsem szólt semmit. Ez rendesen sziven ütött.

A zuhanyzás végeztével visszamentem a szobámba és az ágyamon ült Olga. Van egy sejtésem, hogy ez semmi jót nem jelent. Biztosan James-szel való beszélgetésünkről fog kérdezni.

- Ne aggódj, nem vártam olyan sokat itt. Caitlin és James már hazament, az ajándékukat a te nevedben is átadtam és James elmondta miről beszéltetek. -eközben leültem mellé az ágyra.

- Ami azt illeti hibásnak érzem magam. Feleslegesen háborodtam fel, biztos utál. A helyében én is ezt tettem volna. -hajtottam a fejem Olga vállára.

- James is hibásnak érzi magát, másrészt nem értette miért háborodtál fel. Nem ismeritek egymást és ő nem ítélkezni szeretett volna feletted, csupán csak megkért valamire. Ezen ne rágódj, kérj tőle bocsánatot suli után, és ő is és te is jobban leszel. -mosolygott felém bíztatóan.

- Igazad van, holnap átmegyek és bocsánatot kérek. -mondtam boldogan.

- Ez a beszéd, de most muszáj aludni, holnap hét órakkor fent legyél. -utasított Olga, majd egy jó éjt ölelés után kiment a szobából.

Remélem az iskola nem lesz borzalmas, tele klikkekkel meg kirekesztéssel. Persze, ilyen a iskolai élet, ezt nem lehet megúszni. Már kirekesztve érzed magad, ha nincs a legújabb és legmenőbb dolog a birtokodban vagy ha nem viselkedsz bunkón, felszínesen és felvágosan. Ez a legszomorúbb, amikor elrejtjük a valódi énünket a világ elől, csak mert ezért kicikiznénk vagy kinevetnének. Szerintem ezzel az érzéssel mindenki találkozott vagy találkozik.

Másnap reggel Olga kiabálására keltem fel, egyből kiment az álom és a fáradtság a szememből. Lecsekkoltam mennyi az idő, fél hét. Furdalt a kiváncsiság ugyanakkor valamiért nem tartottam jó ötletnek, hogy lemenjek hozzájuk. Próbáltam visszaaludni, de a kiváncsiságtól és némi félelem érzettől nem sikerült, bár belegondolva felesleges, hisz fél óra alvás annyival egyenlő ha egy éhezőnek egy morzsányi ételt adunk, szóval értelme semmi. Erőt vettem magamon és kikeltem az ágyból. Úgy döntöttem lezuhanyzok. Nem szoktam reggel zuhanyozni, de most ezt a napot valamiért különlegesnek érzem. Muszáj jó benyomást kelteni magamról, és eléggé sok köze van ahhoz, hogy büdös vagyok-e vagy sem. Igen, tudom van önkritikám rendesen.
Annyira extrémnek tartom ebben a házban azt, hogy két fürdőszoba van, az emeleten és a földszinten egy. Egyedül én használom a fenti fürdőszobát, amiben wc is található. Nem a legnagyobb, de annál inkább szebb.
A zuhanyzás után kiválasztottam az outfitem. Egy farmer rövidnadrág és sárga atléta mellett tettem le a voksom. Valahol azt olvastam a sárga szín pozitivitást sugároz, de az is igaz, hogy az irigység szine. Mit ne mondjak hamarabb találnak meg ebben a bogarak, attól függeltenül még az egyik kedvenc atlétám.
A fekete Addidas hátitáskámba csak a tolltartómat és egy füzetet tettem bele, már az alap dolgok, mint például a neszeszerem, a szemüvegtörlőm, és rengeteg zsebkendő már alapból benne vannak. Inkább megyek cipő nélkül, mint ezek nélkül. Jó, csak vicceltem, lényeg, hogy ezek nélkül nem szoktam otthonról hosszabb időre kimozdulni.
Ezek után megigazítottam a szemöldököm, mert képek vagyok elaludni és most sem kedvezett nekem, mert össze-vissza álltak a szálak. Kivételes alkalomként kivasaltam a hajam. Mielőtt végeztem volna kopogtak az ajtón.

- Gyere be. -mondtam, az ajtó kinyitódott, és Olga mosolygósan köszönt.

- Izgatott vagy? -állt mellém és mind a ketten a tükörképünket pásztáztuk. Olga ismét tökéletesen nézett ki, tényleg van érzéke a divathoz. Egy kék virágos inget, és egy fehér szoknyát vett fel. A kora ellenére fiatalosan néz ki, simán letagadhatna legalább 10 évet.

- Kicsit. -sóhajtottam. -Kicsit nagyon.-realizálódott bennem, hogy teljesen új közösségbe kell lennem. Be kell illeszkednem és túl élni az utolsó tanévet. Ja, és megírni az érettségi, angolul. Igazából nagyon nehéz lesz ez az utolsó tanév.

Olgának mondtam két perc és lent leszek csak még pár dolgot el kell rendeznem. A hajvasalót kihúztam és olyan helyre tettem, ahol még véletlen sem gyullaszt fel semmit sem. A szemüvegemet felvéve szemügyre vettem magam majd a táskámat és telefonomat fogva kimentem a szobából egyenes a konyhába.

- Ugye fogsz tudni reggelizni? -kérdezte Olga miközben készítette a kajámat, hogy majd vigyem a suliba.

- Igen, persze. Rettentően éhes vagyok, és ideges is. -sóhajtottam. Úgy érzem ez is egy irdatlan hosszú nap lesz.

- Ne aggódj, ügyes leszel. Bert és én elviszünk az iskolába. Oda az út autóval 5 perc, talán kevesebb, sétálva csak 10 perc. Ha szeretnéd ezen a héten bevisz Bert. -tette elém a kész uzsonnás csomagomat.

- Nem szükséges, csak még a mai nap eltudnátok hozni amikor vége a sulinak? Valamiért nehezen tudom megjegyezni az útvonalakat és ezért utálom is magam, próbálok ezen változtatni. -mondtam kissé kínosan.

- Jaj drágám, ezért ne utáld magad. Mindenkinek van erőssége és gyengesége. Például én nem tudok tortát sütni, sőt semmilyen süteményt, mert akárhányszor próbálkozok vagy odaégetem vagy elnézem a receptet. Ezért felesleges ostorozni magad. Arra fókuszálj, amiben nagyon jó vagy. -adott bíztatásképpen egy ölelést. -Na de egyél rántottát, nehogy rosszul legyél.

- Rendben, nem bírnám itthagyni, annyira finom illata van. -vettem kezembe a villát és falatozni kezdtem.

A reggeli elfogyasztása után Olga szólt Bertnek, aki a dolgozó szobájában tevékenykedett, hogy ideje indulni. Üzentem a szüleimnek, és az egyik legjobb barátomnak, hogy nemsokára megkezdődik nálam a tanítás. Ők még alszanak én viszont már a kocsiban űlök és várom, hogy elinduljunk az iskola felé. Ki merem jelenteni, olyan szinten remegek mint egy kocsonya.
A kocsiban leghátul foglaltam helyet, Bert vezetett, mellette Olga ült az anyósülésen.

- Amint vége a tanításnak csak akkor hívj fel ha már az iskola előtt vagy, oksi? Az üzletem közel van az iskolához. -fordul hátra Olga.

- Úgy lesz. Akkor az üzletbe viszel vagy haza? -érdeklődtem. Furcsa volt kimondani azt, hogy haza.

- Ahogy szeretnéd. -mosolygott rám a nő, viszonoztam mosolyát.

Igaza volt Olgának, 5 perc alatt az iskolához értünk, ahol már rengeteg diák álldogált és egymással beszélgettek. Ahogy kiszálltam az autóból pár szem rám szegeződött, kellemetlenül éreztem magam. Az iskola kívülről eléggé régimódinak mondható, de belülről annál inkább modern. A második emeletre kellett felmenni az igazgatói irodába szólni az érkezésemről. Órarendet ma kapom meg az osztályfőnökömtől az igazgató elmondása szerint. Mivel ide csak sima gimnáziumi szakra jelentkeztem a 4. A-ba kerültem, de ezt már érkezésem előtt tudtam. Pár szóváltás után az igazgató elkísért engem az osztálytermemhez, de előtte megmutatta a szekrényem és odaadta hozzá a kulcsot. Elköszöntem a befogadó szüleimtől, Olga még azt is mondta, hogy ha nem jó az iskola csak írjak neki és megszöktet, persze csak viccnek szánta feszültségoldás gyanánt. Eközben megérkezett az osztályfőnököm is, aki egy középkorú férfi.

- Üdv, Mr. Davids vagyok, te pedig biztos Kinga. -mosolygott a férfi. -Gyere be, bemutatlak az új osztályodnak. -ezzel a mondattal mégjobban beparáztam. A terembe belépve minden szempár rám szegeződött és automatikusan mindenki felállt a helyéről.

- Jó reggelt. -mondta Mr, Davids, az osztály kórusban visszaköszönt majd leültek. -Ugye emlékeztek a tavalyi tanévre, amikor bejelentetem, hogy egy cserediák jön hozzánk? Mintha csak tegnap lett volna. -ezután rám nézett- Mutatkozz be kérlek. -nagyot nyeltem majd az osztályfelé fordultam. Olyan sokan nincsnek az osztályba, talán együtt velem 20-an.

- Sziasztok, Kinga Nagy vagyok. Magyarországról jöttem, uhm 18 éves vagyok. -mondtam teljesen zavartan.

- Az előző iskoládban rendőrnek tanultál, ugye? -kérdezte Mr. Davids.

- Igen, de nem szeretnék az lenni. -a válaszom után láttam a szemem sarkából valaki feltette kezét, ekkor Mr. Davids rámutattot arra az emberre.

- Mi a kérdése Mr. Knight? -húzta fel a szemöldökét az osztályfőnök.

- Ez nem kérdés-szólalt meg egy mély hang és e felé fordultam. -de szivesen megbüntethetnél. -kacsintott felém a göndör hajú fiú. Mondanom sem kell egyből zavarba jöttem. A fiú tipikusan jóképű, semmi extra nincs rajta, és a belső értékei is eltűntek. Csodás, van egy szoknyapecér osztálytársam. A padtársával lepacsizott és közbeszólt Mr. Davids.

- Matt, remélem nem szeretnél az első nap igazgatóiba menni. -tette keresztbe karját idegesen.

- Nem tanárúr. -mondta Matt egy hucut mosoly kíséretében, erre csak megforgatta a szemeit az osztályfőnök majd felém fordult.

- Kinga foglalj helyet a második sorban Katy mellett. -utasítására bólintottam. A lány, az-az Katy szemei felcsillantak, hogy mellé ülhetek. Ő is szemüveges és a bőre sem valami tökéletes, leszámítva azt, hogy a többi külső tulajdonságunk nem egyezett. Ő szőke hajú én viszont barna. Neki kék szemei, viszont nekem barna. Túl egyhangú vagyok.

Nem volt idő bemutatkozni az új padtársamnak, Mr. Davids lediktálta az órarendet, vagyis kivetítette. Felvázolta, hogy fog kinézni az ideji tanév. Végzős bál, szallagavató és még ilyen kis finomságok.
Összesen négy óra volt megtartva 10 perces szünetekkel. Az első szünetben sikerült beszélni már Katyvel. Kiderült, hogy pár háztömbnyire lakik a sulitól így sosem késik. Beavatott pár osztálydologba, amit fontosnak tartott elmondani. Rajta kívül az egyetlen szőke még az osztályban Patricia, aki beletartozik az osztály és a suli menői közé plusz ő az osztályban a legjobb tanuló. Azt is mondta, hogy legyek vele óvatos. A többiek viszont nagyon jófejek, mindenkivel váltottam pár szót, még Patriciaval, vagyis csak annyit mondott "sok sikert a tanévhez" egy erőltetett mosoly kíséretében. Matt pedig megse próbált velem kommunikációba lépni, mivel minden szünetben elment valahova, ami egyáltalán nem érdekel.

- Na és eddig hogy tetszik Venice és a suli? -kérdezte Katy miközben sétáltunk ki az iskolából.

- Rendkívül szép hely, az iskola is tetszik még eddig, de az osztálytársunk stílusa viszont nem. -nevettem fel.

- Matt már csak ilyen, bunkó, talán. Ez teszi, ha ő a focicsapat kapitánya. -húzta fel vállát.

- Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de olyan mintha egy fanfiction-be csöppentem volna. -sóhajtottam.

- Már csak egy sztár hiányzik, aki beléd szeret és összejöttök. -lökött meg viccesen. Erre a kijelentésére felnevettem. Megvan a sztár csak idősebb nálam, foglalt és semmi esélyem nála.

- Na megyek, holnap reggel ugyanitt találkozunk, szia. -ölelt meg nevetve. -Majd írok whatsapp-on!-kiabálta.

- Oksi, szia. -intettem nevetve.

Elővettem a telefonom és kiakartam keresni Olga telefonszámát amikor valaki mellém állt.

- Szia, elnézést a reggeli kis akciómért és azt is sajnálom, hogy nem veled foglalkoztam. -mondta zsebredugott kézzel Matt.

- Szia, látom a seggfej képes bocsánatot kérni és ne sajnáld, megvagyok nélküled.-forgattam meg a szemem.

- Másra is képes vagyok. -kacsintott.

- Tudod, lehetsz akármilyen helyes ha belül rohadtsz. -kacsintottam én is.

- Akkor taníts meg a jóra. -karolt át.

- Isten ments, hogy veled legyek 10 percnél többet. -bújtam ki a keze alól és arrébb léptem mellőlle.

- Legyel velem 9,99 percet, nem fogod megbánni. -közeledett ekkor meglöktem a mellkasánál, majd pofon vágtam.

- Jegyezd meg, hogy ha hozzám szól vagy hozzám érsz nem pofont kapsz hanem sokkal rosszabbat. -mielőtt megszólalt volna Matt, a szemem sarkából egy ismerős autót pillantottam meg.

A jármű felé pillantottam és egy magas baseball sapkás férfi szállt ki. Meredt szemekkel néztem, ahogy felénk tart. Mégis mit keres itt egyáltalán James?

Sziasztok! Gondolom észre vettétek, hogy ez sokkal hosszabb rész, nem úgy mint az eddigiek. Próbálok mostantól legalább ilyen hosszúságúakat írni.

Ha tetszett nyugodtan írjátok le a véleményeiteket, és építőkritikát is elfogadok! 🤍