Amint Olgáék elmentek felsepregettem mindenhol a földszinten, közben zenét hallgattam, jobban mondva James albumát. Mielőtt neki kezdhettem volna feltörölni csengettek. Nem is kell mondani mennyire beparáztam. James-ék csak este 6-ra jönnek. Talán a postás? De mondták volna Olgáék ha valaki jönne. Tegyek úgy mint, aki nem lenne itthon? Jaj Kinga, ostoba vagy, szól a zene, biztosan kihallatszódik. Csak egy választásom van, várni ameddig elmegy az a személy. Mi van ha nem megy el? Inkább megnézem ki lehet. A kulcslyukon kikukucskálva megpillantottam egy férfi kezet, egy nagyon eres férfi kezet. Levelet tart a kezében, akkor lehet a postás, de hétvége van, pontosabban vasárnap szóval mostmár kizártnak tartom. Próbáltam fentebb nézni, de nem tudtam. Gyors léptekkel kikapcsoltam a zenét. Mégegyszer csengetett. Most vagy soha Kinga. Ha betörő leveszed a papucsod és ledobod vele.

Remegő kézzel lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Hirtelen kihagyott egy vagy talán tíz ütemet a szivem.

- Szia, tudom, hogy nincsenek itthon Olgáék, beszéltem velük. Véletlen ezt a levelet a postaládánkba dobták, csak most vettem észre. -mondta James mosolygósan és odaadta az említett tárgyat.

- Szia, köszönöm a nevükben is, hogy áthoztad. -viszonoztam mosolyát.

- Semmiség, biztos fontos levél ezért hoztam el most. Viszont megyek készülődök az estére. Bye Kings. Ja és jó zenét hallgathattál. -kacsintott azzal visszasétált a szomszédba.

- Szia James. -mondtam miközben intettem neki a kezemmel kínosan.

Amilyen gyorsan lehetett becsuktam az ajtót és leültem a jéghideg padlóra, ami nekem kapóra jött ugyan is teljesen elvörösödtem. Nem tudom, hogy csinálja ezt velem, de piszkosul tudja a dolgát. Ez a pár másodperces incidens elfelejtette velem mit is akartam előtte csinálni. Nagyszerű, és hallotta milyen zenét hallgattam. Mindegy is, előbb vagy utóbb kiderült volna, hogy amúgy ismerem.

Kellett 10 perc mire összeszedtem magam, csak ez után mostam fel. Szép és tiszta minden. Mehetek készülődni. A levelet felvittem Olga dolgozó szobájába, mivel neki lett címezve.
Zuhanyzás után megcsináltam a hajam, jobban mondva csak kivasaltam. Enyhe sminket vittem fel, ami annyiból állt, hogy szempillaspirált használtam és megigazítottam a szemöldököm. Mire végeztem Olgáék is hazaérkeztek. Gyorsan felvettem a ruhám és lesiettem hozzájuk.

- Csodáltosan nézel ki édesem! -ölelt át boldogan Olga.

- Nagyszerűen fest rajtad ez a ruha. -dicsért meg Bert is.

- Köszönöm, de ez mind Olga műve, mert ez a ruha tényleg csodálatos. -nem hazudtam, ez a ruha maga a csoda, még ha fekete is.

Segítettem kipakolni a bevásárló táskákból az dolgokat, majd ezután Olga és Bert elment készülődni. Addig kint ücsörögtem az étkezőbe. Felnéztem az órára és pontosan este 6 órát mutatott. Hevesebben kezdett el verni a szivem, remélem a nagy izgalomtól tudok enni, mert Olga csalódott lenne. Mégegy perc elteltével csengettek, de még a befogadó szüleim seholsem. Pár másodperccel később szól Olga, hogy fogadjam a vendégeket. Így is tettem, vagyis próbáltam. Az idegességtől remegtem. Nagynehezen lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét és kinyitottam az ajtót.

- Sziasztok, Olgáék még készülődnek, gyertek be nyugodtan. -mondtam kissé idegen miközben megpróbáltam ezt leleplezni egy mosollyal.

Még idegesebb lettem amikor megláttam James utánna a barátnőjét. James egy fekete zakót és nadrágot viselt fehér inggel, ami piszkosul jó áll neki. A barátnője meg szimplán szép.

Beléptek a házba, szólásra nyitotta volna a száját Caitlin, de Olga megelőzte.

- Sziasztok, már nagyon vártunk titeket, gyertek foglaljatok helyet. -mondta tele energiával. Mielőtt megtörtént volna Caitlin felém fordult.

- Szia, Caitlin Spears vagyok. -nyújotta a kezét bemutatkozás képp.

- Szia, Kinga Nagy vagyok. -fogtam vele kezet. Majd mind a ketten az étkezőbe mentük és helyet foglaltunk az asztalnál. Időközben megérkezett Bert is, aki köszönt a vendégeknek majd leült az asztalfőre. Nem akartam James-szel szembe ülni, de már Olga megelőzött így kénytelen voltam. Legbelül pedig kicsattantam az örömtől, remélem az arcomon nem látszódik.

A többiek elkezdtek beszélgetni mindenféléről, valamit nem értettem, csak később jöttem rá a szövegkörnyezetből. Sokkal de sokkal nehezebb lesz a nyelvtanulás mint hittem. Már majdnem elfogyasztottam a steakemet és a köretet, amikor James megkérdezte, hogy eddig mennyire tetszik a hely. Mondanom sem kell, lesápadtam.

- Eddig még nem nagyon voltam kint, de szoktalan és gyönyörű. -néztem rá, és éreztem ahogy elvörösödöm.

- Merész döntés hoztál egyébként. -szólt közbe Caitlin.

- Igen, tudom. De néha önzőnek is kell lenni, hogy saját magunknak jobb legyen. -mondtam egy mosoly kíséretében.

- Ez érthető. Az itteni iskolába fogsz járni? -érdeklődött tovább Caitlin.

- Igen, furcsa lesz egy igazi amerikai iskolába járni, főleg, hogy ez lesz az utolsó középiskolás évem.

- Bocsi, hogy ilyet mondok de sokkal fiatalabbnak nézel ki. De ez csak jót jelent. -javította ki magát. Egyet értek vele.

- Sokszor mondták már, de még számomra is hihetetlen, hogy 18 éves vagyok. -nevettem fel kínosan. -És az is, hogy a termetem ellenére rendőrnek tanultam. James a tányérját bámulta, de erre a kijelentésemre felnézett.

- Tényleg? -kérdezte teljesen meglepődve.

- Igen, de grafikus szeretnék lenni. Pályát tévesztettem. -nevettem fel újból kínosan.

- De mostmár tudod mi szeretnél lenni. -mosolygott rám bíztatóan James.

A vacsora további részében elterelődött a téma rólam. Némi könnyedséggel töltött el. Olga desszerttel is készült így azt segítettem kivinni az étkezőbe de előtte összeszedtem a maradékoktól koszos tányérokat. Amíg a konyhában tevékenykedtem hallottam, hogy Caitlin még rólam kérdezősködött, hogy mennyire vagyok kedves Olgáékkal és azt is mondta jobb vigyázni velem, persze csak burkoltan. Eddig szimpatikus volt, de mostanra kezdem utálni. Nagyszerű. Remélem nem sokszor lesz ilyen összejövetel.

A desszert elfogyasztása után még egy órát beszélgettünk, vagyis rajtam kívül mindenki beszélgetett. Fusztrálva érezem magam, legszivesebben felmennék a szobámba, de nem tehetem, illetlenség lenne.

- Kinga, már eléggé késő van, menj nyugodtan aludni, holnap már kezdődik az iskola. -fordult felém kedvesen Olga.

- Igaz, de nem baj? -kérdeztem a többiektől.

- Nem, menj nyugodtan, szükséged van az energiára. -válaszolt egyből Caitlin.

Próbáltam visszatartani a szemforgatást, szerencsére sikerült is és magamra erőltettem egy mosolyt. Elköszöntem, de még mielőtt elhagytam volna az asztal James utánnam szólt.

Sziasztok! Ahogy ígértem felkerült a mai másik rész is. Ha tetszett nyugodtan mondjátok a véleményeiteket és építőkritikát is elfogadok😇