🎄🎄🎄

❄️Hát ez rohadt nagy.

❄️Biztos, hogy befér oda?

❄️Sosem hittem volna, hogy valaha azt mondom egy csúnya karácsonyi pulcsis emberre,hogy szexi...

❄️mézeskalács

❄️csók

🎄🎄🎄

Park Seonghwa az összeszedett, rendezett, előre mindent megtervező... ja, nem ide...

A fanok elképzeléseiben talán tényleg ilyen... na, de a valóságban?!

A valóságban december huszonharmadika estéjén indulsz el fát venni a híresen előretervező, mindennel időben elkészülő Park Seonghwa társaságában.

Szereted a karácsonyt?

Igen, főleg, ha ő is veled van,

Szereted a karácsonyi előkészületet?

Nem, főleg, ha ő is veled van.

Seonghwa életed szerelme, akiért hihetetlenül hálás vagy, de olykor annyira pasi, hogy az szinte már fáj. Így azon túl, hogy hátráltat, bizonyos helyzetekben másra sem használható.

És ez a helyzet, épp az a bizonyos helyzet...

- Ez jó lesz – perdül hirtelen egy terebélyes fa elé, mikor már órák óta kínlódtok, mert képtelenek vagytok dönteni.

- Hát ez rohadt nagy – kommentálod a majd' két méteres fát.

- Még mindig a fenyőfáról van szó? – villant rád egy huncut mosolyt, mire te csak fülig vörösödsz, miközben az árus csak felnevet a mondaton.

- Hülye – zárod rövidre a beszélgetést és végül rábólintasz a hatalmas fára.

Valójában örülsz neki, hiszen mindig is arra a mesebeli karácsonyra vágytál. Hatalmas fával, díszekkel, fényekkel, mézeskalács illattal és boldogsággal. És úgy tűnik, hogy idén végre mind teljesül.

Csak előtte túl kell élni pár agyfaszt...

Seonghwa és te évek óta ismeritek egymást és évek óta vagytok oda egymásért, mégis csak idén év elején lépett szintet a kapcsolatotok, így gyakorlatilag ez az első közös karácsonyotok hivatalosan is egy párként. A Kiadó viszonylag jól kezeli a dolgot, bár az elején azért pár szemöldököt és vérnyomást le kellett hozni a plafonról, de mára elfogadták, sőt a maguk módján talán még támogatják is a kapcsolatotokat. A fanok azonban közös megegyezés alapján – még – nem tudnak rólatok. Mindenki úgy látta jónak, hogy csak akkor léptek a nyilvánosság elé, ha a kapcsolatotok kiállja az idő próbáját. Valójában ebben egyikőtök sem kételkedik, hiszen nem idegenként kerültetek össze, pontosan tudjátok, hogy mire is számíthattok a másiktól, mégis boldogok vagytok, hogy egyelőre csak a tiétek minden pillanat, így egyáltalán nem ellenkeztetek, amikor a Kiadó ilyen feltételeket szabott.

Némi kínlódás után végre sikerül leszedni az autóról a hatalmas fenyőfát, azonban néhány hosszú percre itt bizony megáll a tudomány. A monstrum ugyanis nem úgy néz ki, mint ami egyszerűen be fog férni a bejárati ajtón. Hiába nagy a lakás belmagassága, az ajtó csak egy átlagos méretű ajtó.

- Biztos, hogy befér oda? – méregeted kritikus szemekkel az ajtót olykor-olykor a fára pillantva majd vissza a falapra.

- Jagi, te provokálsz ma engem? – hangzik egy újabb zseniális visszavágás az újabb kétértelmű mondatodra.

- Isten az atyám, Park Seonghwa, hogy még egy ilyen és nem éled meg az első közös karácsonyunkat – morogsz rá kissé agresszíven, mire csak a képedbe vigyorog.

- Édes vagy – kuncogja és derekadat átölelve egy lágy csókot hint az ajkaidra.

Végül nagy nehezen sikerül becibálni a fát a lakásba és sűrű szitkozódások közepette még a talpba is beleállítani.

- Én ma nem díszítek – vágódsz el lihegve a kanapén, miután megtaláltátok a tökéletes helyet az idő közben stílusosan Mount Everest-nek elkeresztelt fának. – Mára elegem van ebből a növényből – böksz a fejeddel az egyébként mesésen kinéző fenyőre.

- Még jó, hogy a sarokba állítottuk – vetődik melléd Seonghwa nevetve, majd miután kérdőn felvonod a szemöldököd folytatja – elgondolkozhat a bűnein – villant rád egy ezerwattos vigyort, te pedig el kezdesz agyalni azon, hogy vajon életed párja mibe hülyült bele... alig pár órával ezelőtt még teljesen normális volt.

- Elmegyek zuhanyozni – menekülsz el inkább megkímélve azt a pár még élő agysejtedet, amiknek Seonghwa megkegyelmezett.

Igazából ennél tökéletesebb ünnepi napokat el sem tudnál képzelni magadnak. Pár hete még az is kérdés volt, hogy egyáltalán egy kontinensen lesztek-e karácsony napján, így legyen bármennyire is rajta az öt perc életed értelmén, hihetetlenül boldog vagy attól, hogy melletted van és nem épp a világ másik végén.

Egy gyors zuhany után egy fehér bugyit húzol magadra, illetve egy évekkel ezelőtt szerzett karácsonyi pulcsit. Plusz előásod a vastag combodig érő krémszínű zoknit, ami mióta megvan hű társad a maihoz hasonló hideg téli napokon és késznek nyilvánítva magad visszamész a nappaliba, ahol a Szerelmed mellett egy bögre forrócsoki is vár.

- Nahát – perdülsz a kanapén üldögélő fiú elé, aki egy pillanatra lesokkolódik, ahogy megpillant. – Köszönöm – utalsz a gőzölgő bögrére és egy aprócska csókot nyomsz a még mindig döbbent Seonghwa puha ajkaira. Tekintete csak úgy cikázik a testeden le és fel szép lassan igencsak zavarba hozva ezzel. Végül ellépve előle telepednél a kanapéra vissza, amikor erős karok fonódnak a derekad köré, és egy határozott mozdulattal lerántanak.

- Sosem hittem volna, hogy valaha azt mondom egy csúnya karácsonyi pulcsis emberre, hogy szexi – morogja a nyakadba és ujjai egyetlen pillanat alatt találnak utat a pulcsi alá. Amikor realizálja, hogy az alatt csupán egy vékony bugyi van, csak felnyög. – Te ma tényleg próbára teszel? – fordít szembe magával és vágytól izzó tekintetét a tiedbe fúrja. Nem is hagy kétséget afelől, hogy mennyire megkívánt.

- Nem is csúnya ez a pulcsi – fújod fel az arcod úgy téve, mintha nem vennéd észre a valódi szándékát.

- Szerintem van annyira csúnya – siklanak alá a kezei, miközben az ajkaira egy szemtelen mosoly költözik –, hogy száműzzük valamerre – veszi le rólad egyetlen mozdulattal. A bőrödet érő hirtelen hűvös levegőre megborzongva bújsz közelebb hozzá, ami láthatóan nagyon is ínyére van. – Gyönyörű vagy – cirógatja végig a gerinced, miközben apró csókokkal borítja a vállad, nyakad, arcod.

- Seonghwa – sóhajtasz fel, ahogy ajkai egymás után találnak rá tested érzékeny pontjaira. Mindig is tudta, hogy hogyan csavarhatja el a fejed és ezt a tudását sosem félt felhasználni ellened... és most sem fél.

- Mi lenne, ha megkoronáznánk ezt a napot? – súgja az ajkaidra.

- A menthetetlenül béna poénjaidat? – évődsz vele ében fekete tincsei közé túrva, mire a nyakadba harapva éri el, hogy egy hangosabb nyögés csússzon ki az ajkaidon.

- Hmm... – kúszik egy pimasz mosoly az ajkaira és tovább harapdál, csókol, ahol csak ér. – Sokkal jobban szeretem ezeket a hangokat hallani, Hercegnőm – simít végig újra a testeden, majd nem várva tovább a feneked alá nyúlva visz a hálószobába, hogy valóban megkoronázzátok a napot és tökéletes előestét varázsoljatok az első közös karácsonyotoknak.

Te pedig egyetlen egy pillanatig sem ellenkezel...

Már csak azért sem, mert amíg téged kényeztet, nem lő el több – a maiakhoz hasonló – rémes poént.