🎄🎄🎄

❄️hó

❄️munka

❄️törölt járat

❄️reptér

❄️új szerelem

🎄🎄🎄

- Tisztelt Utasaink! – a bámészkodásból a reptéri hangosbemondó térít magadhoz. Sok heti folyamatos munka után ma végre kezdetét veszi a jól megérdemelt pihenésed. – A rendkívüli hóhelyzet miatt az Air Canada TR 402-es torontói járatát töröljük. Megértésüket köszönjük! – az az elkezdődne, de nyilván miért is menne valami úgy, hogy ne legyen benne három kanyar és legalább négy pofára esés?!

- Hogy mi van?! – nyögsz fel döbbenten a hirtelen melléd csapódó szőke sráccal egyetemben, aki a mondandóját egy cifra káromkodással is megspékeli, amire csak felkuncogsz. Az első ránézésre végtelenül édesnek tűnő archoz nem igazán passzolnak a száját elhagyó szavak.

- Ne haragudj – fordul feléd egy kissé dühös – ám így is kifejezetten édes – arckifejezéssel. – Hónapok óta várom már ezt az utat – méregeti úgy a hangosbemondó mikrofonját, mintha ettől az újra megszólalva közölné, hogy csak vicc volt és fáradjon minden utas a J kapuhoz.

- Ismerős – sóhajtod kissé frusztráltan, majd a mobilod után nyúlva nyitod meg az applikációt, hátha... de azon is csak makacsul villog, hogy 'törölt járat'.

- Jinyoung vagyok – mutatkozik be végül, miután ő is csekkolta és bizony neki sem mutatott mást.

- Én T/N – mosolyogsz rá, majd miután párszor próbálkozol a neve kiejtésével kissé hisztisen felnyögsz. – Bocsi, valószínűleg bármennyi időt eltölthetek itt, egyetlen koreai nevet sem fogok tudni normálisan kimondani – húzod el a szád, ő pedig csak vidáman felnevet.

- Semmi baj – vigyorog. – Hívj Ashnek, a legtöbben amúgy is így szólítanak. Nincs kedved enni valamit? Hátha előbb vagy utóbb eljutunk Torontóig – szelídül mosollyá a vigyora, ami kifejezetten jól áll neki. Alaposan végignézel rajta. Az illendőnél talán egy kicsivel tovább legelteted a szemeid a bőrét borító tetoválásokon és alig tudod leküzdeni a vágyat, hogy megérintsd a nyakára varrt farkast. Cselekedeted egy pillanatra sem hozza zavarban, sőt viszonozza a gesztust, amitől te viszont elvörösödsz, ami csak egy elégedett vigyort fest újfent az arcára.

- Menjünk – motyogod és elindulsz egy random irányba, mert egyszerűen nem bírod tovább a pillantását, ő pedig csak nevetve követ. – Elárulnád, hogy mégis mi ennyire vicces? – fordulsz a melletted sétáló, nevető fiú felé, miközben füstöl a fejed az előbbi jelenet miatt.

- Mondták már neked, hogy hihetetlenül édes vagy? – szelídül mosollyá a nevetése.

- Mondták már neked, hogy ilyet nem illik idegeneknek mondani? – vonod fel a szemöldököd, de határozottságod ellenére is újra elpirulsz, ami neki is feltűnik.

- Tudod a nevem, technikailag már nem vagyunk idegenek – pimaszkodik, mire te csak tehetetlenségedben felnyögsz. Meg sem próbálja letagadni, hogy élvezi a helyzetet. – Na, gyere, meghívlak – karolja át finoman a vállad, te pedig egy pillanatig sem ellenkezel, ami újra csak látványos elégedettséggel tölti el, de már egy szemforgatásnál többel nem reagálsz rá. Hosszú percekig egyezkedtek, hogy hova is üljetek be enni valamit és meglepve tapasztalod, hogy a szokásostól eltérően rettentően élvezed a fiú társaságát. Nem vagy az a típus, aki könnyen ismerkedik idegenekkel random szitukban, sőt igazából kerülöd is az ehhez hasonló helyzeteket. Sőt abban is biztos vagy, hogy bármilyen attraktív is Ash, magadtól sosem szólítottad volna le vagy kezdeményeztél volna bármilyen beszélgetést is. – Tudtad, hogy van itt egy mozi? – kérdezi váratlanul, miután mindketten végeztetek a hamburgerrel és egy pár pillanatra csend állt be közétek.

- Komolyan? – csodálkozol rá.

- Beülünk? – kérdezi félre döntött fejjel egy fura fénnyel a szemeibe.

- Ash – jössz zavarba egy pillanat alatt. – Te nem akarsz haza menni? – motyogod és egyszerűen képtelen vagy ránézni.

- Nem – áll fel mosolyogva, majd feléd nyújtja a kezét –, én moziba szeretnék veled menni – szavaira újra elvörösödsz, mégis a kezébe csúsztatod a sajátod és egy pillanatig sem ellenkezel, amikor ujjaitokat összefűzve indul el a mozi irányába. A kaja témához hasonlóan itt is eltelik jó pár perc, mire közös megállapodásra sikerül jutnotok a film kapcsán. – Komolyan mondom, nő randin velem ennyit még nem vitatkozott – dünnyögi, amikor már a sokadik film ötletét vétózod.

- Randi? – fagysz le egy pillanatra.

- Randi – bólint és finoman átkarolja a derekad, ami ellen újra csak nem ellenkezel annak ellenére sem, hogy fogalmad sincs, hogy épp mi történik. – Nem vagy egy spontán randizós típus, igaz? – mosolyodik el lágyan.

- Nem vagyok egy spontán idegen emberekkel szóba állós típus – javítod ki, mire felnevet.

- Mondtam már, hogy nem vagyunk idegenek – cirógatja meg a derekad kedveskedve. – Tudom a neved és már egy rakás dolgot rólad, ahogyan te is rólam.

- Nem is mondtam magamról sok mindent – motyogod leginkább a mellkasának.

- Tudom például, hogy nagyon könnyű zavarba hozni – emeli fel a fejed lassan. – Hogy jól áll a piros – simít végig finoman a pipacspiros arcodon egy kuncogás kíséretében. – Hogy nem szereted az uborkát, hogy két cukorral iszod a kávéd, hogy jobban kedveled a gyümölcslevet, mint a szénsavas cuccokat, hogy félsz a magasságtól és, hogy nem vagy egy spontán idegen emberekkel szóba állós típus – fejezi be, mire te csak nevetve döntöd a fejed a mellkasának. – Tudom, hogy nagyon édes nevetésed van és, hogy tökéletesen a karjaimba illik minden porcikád – ölel szorosabban magához. – És azt is, hogy kevés lány kelti így fel az érdeklődésem elsőre – fűzi még hozzá és közel hajolva hozzád fordítja ki a sarkaiból is a világodat egy pillanat alatt.

- Ash – sóhajtod kezeibe kapaszkodva. Nem tudod már eldönteni, hogy mit is szeretnél. Elszaladni vagy végre megcsókolni.

- Menjünk, üljünk be – súgja és csak egy apró puszit nyom a homlokodra, majd ujjaitokat újra összefonva veszi az irányt a moziterem felé.

Képtelen vagy a filmre koncentrálni akárcsak egyetlen pillanatig is. És nem csak Ash szavai miatt, de a cirógató ujjai se segítenek azon, hogy ne rá, hanem a vászonra figyelj. Szemed sarkából figyeled, ahogy csak mosolyogva nézi a filmet, tehát pontosan tisztában van azzal, hogy milyen hatással van rád és nagyon is élvezi... te pedig szép lassan eljutsz arra a felismerésre, hogy tulajdonképpen te magad is, ez pedig csak egy széles mosolyt fest az arcodra, ami neki is feltűnik.

Finoman, de határozottan nyúl a kezedhez és ujjaitokat összefonva fordul feléd teljes testével nem foglalkozva tovább a filmmel. Szabad kezével lágyan simít az arcodra, majd pillanatokkal később megérzed puha ajkaid a sajátjaidon. Óvatos, ismerkedő csókba von és egy pillanatig sem lépi át azt a bizonyos határt, csak gyengéden harapdálja az ajkaid. Ujjaid szőke hajába csúsznak, ami viszont bátorságot ad neki, de ezt sem bánod.

Hosszú percekig csókolózva zárjátok ki teljesen a vásznon futó filmet és csak magadban adsz hálát, hogy rajtatok kívül csak kevesen választották ezt a filmet, és ők is messze vannak.

- Ash – nyögöd halkan és finoman tolod el magadtól, amikor kezei már a felsőd alá táncolnak.

- Ne haragudj – lihegi az ajkaidra, miközben homlokát a tiednek dönti.

- Semmi baj – mosolyodsz el és bizonyítékként egy apró puszit nyomsz az ajkaira.

- Ugye lesz ennek folytatása a reptéren túl is? – kérdezi, miközben reménykedve néz rád, ami számodra épp elég megerősítés.

- Lesz – kuncogod, mielőtt egy újabb szédítő csókba von.

A tábla előtt állva egy pillanatig sem gondoltad, hogy életed jelenlegi legpocsékabb történése órákkal később életed legizgalmasabb kalandjába fordul át és, hogy az idei hó egy új szerelmet hoz neked a legváratlanabb helyen, a legváratlanabb időben, a legváratlanabb ember személyében.