A lány szívtépő sikolya újra és újra visszhangzott a sötét sikátorban mire a két férfi a hang irányába kapja fejét.

- Ugye nem?- nézett Taehyung idegesen Jungkookra ki csak megrázta fejét majd a hang forrása felé indultak. Úgy rohantak mintha az életükért futnának és miután a lány sikolya elhalványult csak még gyorsabb tempóra váltottak.

Az ég csak dörgött mintha egy egészen új fejezet kezdetét jelezte volna tele veszéllyel, majd lassan savas cseppeivel kezdte áztatni a földön fekvő eszméletlen lányt akit Jungkook pillanatok alatt kiszúrt a sikátor sötétjében is.

- Francba.- hajolt le Taehyung az aligha magánál lévő lányhoz míg Jungkook a sötét utca mélyébe vetette magát. Tudta, hogy aki ezt tette nem juthatott messzire, azonban bárhogy
igyekezett a támadót mintha elnyelte volna a köd. Lihegve tért vissza barátja mellé aki már karjaiban tartotta az ájult lányt.

- Meglépett?

- Teljesen felszívódott, mi van a lánnyal?- lihegte.

- Kórházba kéne vinnünk csúnyán megsérülhetett a feje alig van magánál.

- Hé mennyit mutatok?- rázta meg kezét Jungkook a lány arca előtt.

- Für Elise...- suttogta halkan mire a két férfi értetlenül nézett egymásra de mielőtt bármit is kérdezhettek volna tőle lecsukódtak szemei.

- Látod összevissza beszél látnia kell egy orvosnak.- erősködött Taehyung mire a férfi bólintott majd a kocsiba ülve egyenesen a kórházba vitték az ájult lányt.

Másnap a két férfi az összes környéken lévő biztonsági kamera filmanyagát átnézték azonban a
támadó arca egyiken se látszódott. Olyan volt mintha tűt keresnének a szénakazalban hiszen a korábbi helyszínelés és a felvételek se váltak hasznukra. Haneul volt az egyetlen aki látta az arcát azonban míg ő nem tér magához a két férfi tehetetlenül állt. Nem tehettek mást mint vártak.

- Egyszerűen nem értem. Még ha előre meg is tervezi az útvonalát akkor se lehet ilyen tökéletesen elkerülni azt a rengeteg csomópontot és szöget amiből a kamerák vesznek.- ütött az asztalra Taehyung idegesen.

- Elhiheted, hogy nekem se tetszik ez a helyzet de amíg a lány magához nem tér nem tehetünk semmit. A jelek szerint egyedül neki volt esélye rá, hogy láthassa az arcát.

- Lány... mikor fogod végre a nevén szólítani?

- Majd ha megtudjuk az igazi nevét akkor azon szólítom.- rántott vállat a férfi.

- Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést uram de ezt önnek küldik az emeletről.- sietett be egy egyenruhás nő az irodába majd átadva a levelet melyet kezében szorongatott meghajolt és már el is sietett.

- Mi ez?- nézett kiváncsian a tetovált a levelet bontó barátjára.

- Úgy tűnik végre megérkeztek a labor eredmények.

- Mire rendeltél el labor vizsgálatot?

- Emlékszel, hogy az állítólagos támadás éjszakáján a helyszínen ismeretlen eredetű vért találtunk, igaz?- kérdezte mire a másik bólintott.- Most, hogy megvan a két holttest összetudjuk vetni az ő mintáikkal.- vette kezébe a papírt majd gyorsan átfutotta a rajta álló sorokat.

- Mit ír?

- Negatív. A vér nem ahhoz a kettőhöz tartozik.- gyűrte meg kezében az iratot.

- De ha ez igaz...

- Akkor a helyszínen talált vér a lány nővéréjé.- mondta ki Jungkook mire csend telepedett a szobára.

- Hogyan ezután?

- Felesleges itt ülnöd nem tudsz mit tenni.

- Nem erre céloztam. Hogy fogod ezt elmondani neki? Tudod hogy a nővére kényes téma...

- Ez legyen az én gondom. Te menj haza és vegyél egy zuhanyt, pihenj le. Azóta itt vagy, hogy a lányt tegnap éjjel a kórházba vittük.

- De te is.

- Csak tedd amit mondtam és tűnj a szemem elől.- bökte oldalba a tetováltat aki végül beadva derekát intett majd magára hagyta barátját.
A férfi távozása után Jungkook egy fülest húzott elő fiókjából minek végét gépéhez csatolta majd újra megnyitotta a kamerák felvételeit azonban most egy hangvágó programban. Próbálta minél jobban kiszűrni a külsős zajokat és a videón szereplő két ember hangjára koncentrálni.

Újra és újra végig nézte ahogy a lány kiemel valamit a sikátor rácsai közül azonban azt hogy pontosan mit, sose lehetett látni a felvételeken. Folyamatosan visszapörgette azt a tized másodpercet mikor a fiatalabb megszólalt de hiába hallgatta meg újra és újra nem tudta kihallani mit mondd. Már feladni készülte az egészet azonban ahogy húzta volna ki fülhallgatóját mintha megüttöte volna fülét a nesz amit egész eddig próbált kihallani.

Für Elise...

Azonnal eszébe jutottak a lány szavai melyeket azután suttogott, hogy megtalálták a sikátorban. Először azt gondolták csak beütötte a fejét de ha a felvételen hallottakra alapoz az már teljesen más értelmet ad neki.

- Szóval nem képzelődtél, végig üzenni akartál nekünk....- morogta maga elé ahogy a kijárat felé sietett felkapva kabátját azonban az ajtóban rögtön barátjának ütközött.- Mit keresel itt azt mondtam pihenj le.

- Már majdnem otthon voltam mikor kaptam egy hívást. Haneul magához tért.

- Akkor azonnal induljunk.- kerülte meg őt Jungkook, Tae pedig bólintva követte.

Pillanatokon belül már a kórház parkolójába hajtottak azonban mielőtt kiszálhattak volna
Taehyung elkapta barátja vállát.

- Mit akarsz?

- Habár magához tért az orvos szerint még kába a gyógyszerek miatt szóval ha egy mód van rá ne hergeld fel.

- Nem kell e-felől aggódnod nem terveztem.- hámozta le magáról a tetovált kezeit majd egyenesen a főbejárat felé indultak.

A kórház most is olyan volt mint mindig. A fehér csempék és a fertőtlenítőszag ellepte az
előteret miközben a sürgő forgó nővérek és orvosok fel-alá rohanva próbáltak mindent kézben tartani.

- Kim Haeulhoz jöttünk.- lépett Taehyung a pulthoz mire az ott helyetfoglaló nővér elmosolyodva
bólintott.

- Nincs bent nála senki nyugodtan mehetnek.

- Köszönjük.- fogta rövidre Jungkook majd a lifthez fordultak azonban meghallva a nővér hangját földbe gyökerezett a lába.

- Lenne még valami?- kérdezi a pult mögül nyugodtan dúdoló egyenruhás.

- Ez a dal.

- Jajj, bocsássanak meg nekem egy hölgy látogató ma végig ezt hallgatta a váróban. Teljesen a fejembe mászott.

- Ez a Für Elise...

- Igaz milyen gyönyörű?- mosolyodott el mire Jungkook hirtelen hátat fordítva neki kezdi el ütni a lift gombot.

- Mit művelsz látod, hogy nem működik.- mutatott Tae a táblára mire a másik idegesen indult a folyosó vége felé.

- Akkor a lépcsőn megyünk siess!- kiáltott vissza a tetováltnak aki értetlenül loholt utána.

- Jungkook állj már meg mi ütött beléd?

- A gyilkos az épületben van.

- Miről beszélsz nem tudlak követni.- hallotta háta mögül a lihegő Taehyungot, de nem törődve
vele váltott gyorsabb tempóra és hagyta le őt.

Rossz előérzete volt. Nem tudta mivel magyarázni és mégha tisztában is volt az esélyekkel valahogy érezte, hogy az összefüggések nem a véletlen művei. A megérzései azt súgták hogy
fusson ahogy a lábai bírják mielőtt késő lesz és valami visszafordíthatattlan dolog történik.
Mindeközben a hatodik emelet bal szárnya üresen állt, egyedül Haneul feküdt a folyosó végén lévő kórterembe melynek bejáratát egy egyenruhás őrizte akit maga Jungkook bízott meg a lány felügyeletével.

Az üres folyosót halk léptek töltötték meg ahogy a fehér ruhás dolgozó Haneul szobája felé tartott és a lejátszójából szürődő halk Für Elise. Az ajtóban intett az őrnek aki bólintva félre is vonult magukra hagyva őket a kábán pihenő lánnyal.

Haneul elpilledve bambulta az üres fehér falakat miközben próbálta felidézni az előző este történéseit. Feje csak úgy lüktetett az égő fájdalomtól hiába nyomták tele az orvosok mindenféle fájdalom csillapítóval.
Fogalma se volt róla mennyi idő telhetett el azóta, hogy behozták de az orvoson kivűl senki nem járt nála mióta magához tért. Tisztában volt vele, hogy a két férfi bármikor megjelenhet kérdéseikkel így próbálta minnél jobban egyben tartani lassan darabjaira hulló elméjét melyet a
gyógyszerek erősen formáltak.

Ekkor halványan mintha az ajtó hangjára lenne figyelmes de nem fordítja oda fejét meglátva szeme sarkából a fehér nővéregyenruhát. Gondolta újabb ellenőrzést végeznek vagy egyéb vizsgálatokat most, hogy magánál van. Az idegen kéz finoman végig simít arcán azonban mikor a lány azt hinné eltűnik bőréről az
lejjebb kúszik torkához mire a fiatalabb szemei azonnal támadóját keresik.

- Meglepetés.- dúdolja az idegen majd át lendítve bal lábát Haneul csípőjére ül és másik kezét is a lány nyakához emeli.

A fiatalabb próbálja ellökni magától támadóját de teste koránt se nyerte vissza erejét és az erős gyógyszerek melyeket szervezetébe juttattak csak méginkább lassították mozgását és érzékeit melyek egyre csak tompultak ahogy a nő szorítása erősödött nyaka körül. Kétségbeesetten próbált az ajtót örző rendőr segítségéért kiálltani de a torkára nehezedő nyomás gátolta ebben. Támadója élvezettel figyelte ahogy fiatalabb szemei megtelnek
könnyekkel és teste egyre inkább kezd rángatózni alatta levegőért. Mármár mámorítónak találta a festői képet és az élvezetet amit a lány szenvedése okozott számára.

- Azt gondoltad a kis rendőr barátaid megmentenek tőlem? Láttad az arcom, hallottad a hangom. Innentől nincs semmi ami megakadályozhatna abban, hogy végezzek veled. Kár ezért a csinos pofiért de remélem megérted, ideje hogy a másvilágba küldjelek. Viszlát kicsilány.- szorított rá a fuldokló lány nyakára ki egyre lassabban rángatózott ahogy az élet lassan készülte elhagyni testét.

Haneul látása egyre homályosodott míg végül támadója arca is eltűnik szeme elől. Az utolsó pillanatokban is csak nővérét és szüleit látta kik egy mosollyal arcukon hívták őt maguk felé azonban mintha egy teljesen új hangot vélt volna felfedezni távolabb családjától. A női hang kedves volt és hívogató. Nem tudta miként de mintha mindig is ismerte volna a hangot mely szüntelen hívta őt magához...

Immár teljesen elhatárolódott a külvilágtól elméjét lassan elnyelte a sötétség...Mindössze másodpercek választották el a haláltól mikor kivágódott a kórterem ajtaja és a lihegő Jungkook esett be rajta. A támadó ijedten kapta fejét a hang irányába de már késő volt. A férfi
teljes testével rávetette magát majd a földre teperve háta mögé szorította kezeit.

- Most megvagy. Te kis rohadék szóval végig ő volt a célpontod...- lihegte majd előtúrva bilincsét a nő csuklójára húzta.- Letartóztatom gyilkosság és testisértés vádjával. Jogában áll hallgatni és ügyvédet fogadni, bármit mondd az felhasználható ön ellen a bíróságon.
Idegesen tápászkodott fel a nő vállaiba kapaszkodva mikor tetovált társa lihegve esett be az ajtón.

- Taehyung, vidd el innen én is mindjárt megyek.- lökte oda a megbilincselt támadót barátjához
majd a lihegő lányhoz lépett aki azóta is sokkos állapotban védte nyakát.

Abban a pillanatban, hogy eltűnt a súly testéről mintha az addig megfosztott levegője egyszerre
kúszott volna vissza tüdejébe. A hirtelen jött nyomás szinte égette belülről testét, nem tudta abbahagyni fuldokló köhögését. Kezei továbbra is remegtek ahogy végig simított bőrén támadója érintésének helyén.

- Mostmár minden rendben elkaptuk nem bánthat többé.- ült Jungkook ágya szélére mire a lány finoman vállának döntötte fejét. Mellkasa még mindig gyors tempóban emelkedett majd süllyedt és habár a férfi kellemetlennek találta a közeledését remegő kezeit látva nem lökte el magától.

Végtére is ez túl sok egy gyereknek...

- Sajnálom. Tudom, hogy nem szereted ha hozzád érnek.- ült fel Haneul pillanatokkal később,
eltávolodva tőle.

- Megnyugodtál?- kérdezi Jungkook mire a lány egy aprót bólint.

- Köszönöm, hogy megmentettél.

- Én köszönöm, hogy segítettél a nyomozásban.- mondta maga elé mire Haneul egy halvány mosolyt eresztett.

- Tudtam hogy te megfejted amit mondani akarok.

- Sokkal jobb fej vagy így hogy benned vannak a gyógyszerek, lehet szerezek otthonra is belőlük.- állt fel Jungkook.

- Nagyon vicces csak várd ki amíg kimegy belőlem.- dúdolta maga elé Haneul mire a férfi elfordulva egy halvány mosolyt ereszt.- Most hogyan tovább?

- Előzetes letartóztatásba kerül, kihallgatjuk. De szükségünk lesz egy tanúvallomásra tőled.

- Rendben.

- Nos, akkor lemegyek Taehyung már biztos vár.- int a lánynak de megtorpan mikor az elkapja
kezét.- Van még valami?

- Ő ugye elvezet a családomhoz?- suttogta maga elé erőtlenül a fiatalabb mire Jungkook sóhajtva fordult vissza felé.

- Szerintem van összefüggés a két eset között de ez még nem jelenti azt, hogy találunk is valamit. Jobb ha nem éled bele magad mert a végén csak csalódni fogsz.

- Tisztában vagyok vele.

- De ahogy korábban is mondtam a nyomozást bízd rám te most pihenj.

- Tudod ma kedvesebb vagy mint a szokásos önmagad.

- Csak képzelődsz, túl sok gyógyszer van benned.

- Meglehet de ez nem változtat a tényen hogy ma mosolyogtál.

- Szólok egy orvosnak, úgy tűnik már hallucinálsz is.

- Mondhatsz bármit de én akkor is láttam.- mosolyodott el lágyan mire a férfi elrántva kezét intve távozott.
Kiérve a kórház kapujában Taehyung már a kocsiban várta őt a hátsó ülést elfoglaló támadóval együtt.

- Jól van?- szegezi a kérdést azonnal barátjának mire Jungkook csak bólint.- Beszéltél vele a
talált vér labor eredményéről?

- Még nem.

- Tudod, hogy nem húzhatod ezt sokáig. Minnél később tudja meg annál jobban fog fájni neki.

- Tudom de nem ez volt a megfelelő hely és idő.- fordította el a kulcsot, majd gázt adva kifordultak a parkolóból.

_________

©𝐊𝐈𝐌𝐂𝐇𝐀𝐄_𝐘𝐎𝐔𝐍𝐆®