A legendák szerint nincs arca, nincs személye, nincs hona se származása. Léptei nyomán könnyek és olykor békére lelt lelkek, szitkozódó megtört családok kegyetlen távozások. Csukjája sötét mint az éjszaka létezése egy rejtély, mégis rettegi őt az egész emberiség.

Még akkor azon a szürke és borult napon is őt átkozta megannyi ajak egy fiatal lány azonban szótlan maradt. Karikákkal díszített tekintete az elől álló férfi hátát fürkészte ki húga gyászkeretét tartva vezette a gyászoló társaságot.

A felszabadított parcellánál egy sötétruhában ácsorgó alak várta őket a pap mellett de úgy tűnt rá senki nem figyel. Senki csak Haneul.

Arcát takarta, botját melyen támaszkodott azonban jobban megnézve egy ezüst penge ékesítette melynek tükrében Haneul üres tekintete csillant vissza. Mintha maga a halál is létezése felől akarná őt biztosítani vagy az alvás hiánya láttat vele fantomképeket még egy ilyen szituációban is.

Talán ekkor tudatosult is benne igazán hogy Chaeyoung már többet nem fogja megdorgálni, gondoskodni róla, vagy híres musicalek betétdalait énekelni álmatlan éjszakáin. Mindebből már nem maradt semmi kézenfogható.

Ha csak emlék lehetett, fájdalomként nehezedett rá. Ha nem lesz fájdalom, akkor meg az fáj, hogy elfeledte, hogy nem fáj. S ezek az önostorozó gondolatok csak tovább emésztették lelkét a beismerés súlya alatt, hogy mindez talán az ő hibája.

Meg se érdemli, hogy itt álljon?

Meglehet.

Aznap éjjel valamilyen okból kifolyólag az ő ágyában hajtotta álomra fejét. Támadói pedig célirányosan fordultak a bútor felé melyen akkor este Haneulnak kellett volna aludnia.

Utálta a gondolatot, hogy egyetlen barátja vére az ő kezéhez tapadhat, de mit is tehetett volna ha a valóság nem hagy neki egérutat, sem egy kevés nyugalmat.

A szertartás bár hamarabb lezajlott mint azt főhősünk várta az urna elhelyezése mégis mintha egy örökké valóságnak tűnt volna. Nehéz léptekkel hagyta háta mögött a rettegett látványt egyenesen a sötét autóig melynél Jungkook várta hátát támasztva. A fiatalabb érkezésére felkapja fejét majd szó nélkül kinyitja neki az autó anyósülésétől elválasztó ajtót. Helyetfoglalva a szokásos oldalon Haneul tekintetét a férfi felé vezette kihez ekkor a fekete öltönyös ügyvéd lépett.

- Hogy áll a nyomozás?

- Kezdenek kihűlni a nyomaink.

- Értem, kösz hogy elhoztad a húgomnak sokat jelentene.- bök fejével a kocsiban várakozó lány felé mire Jungkook bólint Jeongin pedig kezét nyújtja felé. Gesztusa meglepi a nyomozót de végül megrázva azt elköszön tőle.

- Mondott valamit?- kérdezi Haneul mikor a férfi helyetfoglal mellette ő azonban csak egy apró cetlit meglengetve kecses ujjai között a gázba lép.

- Úgy tűnik annak a szemétnek csak megvan a magához való esze.- mosolyodik el halványan melegséggel elárasztva az anyósülés lakóját.

Fejét a bepárásodott ablaknak döntötte szemei égtek, elméjét a Chaeyounggal megélt emlékek töltötték ki mely végül átveszi az irányítást. Mire ismét megemeli pilláit a férfi érintése vállára kúszik. Az ablakon koppanó esőcseppek hangja megnyugtatta Jungkook érintése pedig mint egy drog telítette el érzékeit és tette a férfi függőjévé.

- Hol vagyunk?

- A címen amit Jeongin adott, Seomyeonban.

Seomyeon Busan legközpontibb részét képezte melynek naponta áthaladó népessége meghaladta az 1 milliót. Talán ez a hely hasonlított leginkább a fővárosra, plázáival, szórakozóhelyeivel, a millió butikkal és neonszálas színes tábláival melyek az emberek figyelméért versengtek. Ezzel azonban a bűnözés legtökéletesebb fészkévé is vált a körzetben.

Az autó egy barátságtalan kisutcában parkolt egy épület előtt melyen egy rózsaszín női alak izzott. Hiába volt délután még így is a hideg rázta a fiatalabbat mikor a helyre nézett.

- Gyere.- biccent Kook kinyitva neki az ajtót majd ököllel a bejáratot elzáró vaslapra vág.

- Zárva vagyunk!- hallatszik a barátságtalan hang a másik oldalról de a férfit ez mit sem zavarva üti tovább mígnem az ajtó egy hangos nyikorgás kíséretében ki nem nyílik. Egy tetovált igen kigyúrt srác fogadta őket ki nem éppen tűnt a megértőbb fajtának.

- Azt mondtam zárva vagyunk mi a francot akartok?- köpi idegesen Jungkook arcába mikor azonban tekintete Haneulra terelődik elhallgat.- Nem rossz, az ártatlan fajta ez egész új. A táncos munka miatt jöttetek?

- Igen.- vágja rá Kook mire a férfi ismét végig méri a fiatalabbat.

- Mennyi idős?

- 21.- hazudja szemrebbenés nélkül a nyomozó.

- Ki az összekötő?

- Kim Jeongin.- feleli mire az addig barátságtalan arc mintha felderült volna.

- Mi a francért nem ezzel kezdted gyertek be. Ha tudtam volna, hogy Jeongin küldött megspórolhattuk volna mindezt, Jay vagyok.

Belépve az első amivel az ember találkozik egy végtelenbe nyúló párpult volt üvegvitrinekkel tarkítva melyek felületén megcsillant az azzal szemben elterülő színpad fénye. Úgy másfél méterenként egy rúd ékesítette melyeken hiányos öltözetű lányok vonaglottak kik az esti műszakra készültek. A látványtól a fiatalabb gerincén a hideg futkosott de igyekezett ennek nem mutatni a jelét. Bíznia kellett az idősebben.

- Ami a munkát illeti ma kipróbálhatja magát több újjoncunk is van.- biccent Jay a lányok felé kik éhes tekintetüket Kookon legeltetik.

- Előbb szétnéznék, ő a legértékesebb szerzeményünk.- feleli Jungkook mire a férfi bólint ő pedig elindul mikor azonban Haneul követné a tetovált útját állja.

- Egyszerre csak egy. Addig menj a többiekhez ők majd elmagyarázzák, hogy mennek itt a dolgok.

- Gyere csak.- ragadja karon az egyik majd mielőtt a fiatalabb bármit is reagálhatna a kivilágított térbe viszi.- Mutasd mit tudsz.

- Azt akarod hogy táncoljak? Most?

- Nem, majd holnap. Szerinted? Na gyerünk.- löki a rúdhoz Haneult kinek szíve a torkában dobog de igyekszik eleget tenni a szituációnak, több kevesebb sikerrel.

- Drágám olyan merev vagy mint valami botsáska.

- Ez lenne itt az öltöző.- rúgja be a korhadt ajtót az épület egy másik pontján Jay a nyomozó előtt kinek szemei érzéketlenül pásztázzák a helységet. A padlót üres injekciók és szakadt ruhadarabok borították de mindez elenyészett az égetett szesz szagától mely áradt belőle. Úgy tűnt a lepratelep a drogon és egyéb illegális tevékenységtől eltekintve nem volt az ügyhez köthető. Sóhajtva fordult ki a helységből mikor a sötét folyosó végén egy eltorlaszolt ajtót vél felfedezni.

- Az mi?

- Egy VIP terem de jelenleg felújjítás alatt áll.- legyint Jay majd tovább indul intve Kooknak, hogy kövesse.

- Egy kis smink majd meghozza az önbizalmad.- löki a rozoga székbe Haneult az egyik lány majd arcába nyomja a púderes ecsetet. A hátsó helység koránt sem tűnt barátságosnak még az érkezésükhöz képest sem vágyott annyira a nyomozó közelségére mint akkor ahogy lépteket hallott a folyosó felől. Kinyitva szemeit egy fekete öltönyös urat tekint meg ki egy ideig rajtuk tartja a szemét majd vonakodva de eltűnik egy ajtó mögött.

- Figyelj, nincs sok időnk.- mondja halkan az őt sminkelő lány ki a pirosítót használva ürügyként közelebb hajol a fiatalabbhoz.- Fogalmam sincs, hogy kerültél ide de abban biztos vagyok, hogy nem vagy 21. Jobb ha eltűnsz erről a helyről mielőtt örökre itt ragadsz.

- Ezt, hogy érted?

- Az előző férfi úgy tűnt felfigyelt rád. Ha holnap este is itt talál akkor magával visz.

- Arra célzol, hogy elrabol?

- Rosszabb, megvesz.- suttogja alig hallhatóan mire Haneul szemei elkerekednek mielőtt azonban bármit mondhatna Jungkook lép be Jayel az oldalán.

- Átgondoljuk az ajánlatod most viszont ideje mennünk.- int a nyomozó a fiatalabb karjára fogva ki még utoljára visszatekint a szemével őt követő táncos lányra majd hagyja, hogy Kook kivezesse őt a legtaszítóbb helyről melyen valaha járt.

- Ez felesleges kör volt. Te megvagy?- sóhajt az idősebb beülve a kocsiba de Haneul megrázza a fejét.

- Tudom, hogy elég erős volt ez neked, de nem hagyhattalak az autóban egyedül egy ilyen helyen.

- Nem, én nem erre céloztam.

- Hanem?

- Jeongin okkal küldött minket ide...

- Ezt honnan veszed?

- Annak a lánynak, pont ugyanolyan tetoválása volt mint a kaszás mosolya jelképnek amiről korábban beszéltél.

- Biztos vagy ebben?- kérdezi hevesen felé kapja tekintetét a férfi mire a fiatalabb bólint.

- Láttam. Mikor sminkelt... a kulcscsontján.

- Be kell vinnünk a rendőrségre.

- Nem lehet.

- Miért ne lehetne?- vonja fel szemöldökét Jungkook.

- Ha jól értettem amit mondott itt elárverezik a nőket, lehet ő is így került ide.

- Akkor erre gondolt VIP terem alatt az a mocsok. Mondta mikor lesz a következő?

- Holnap.

- Rendben.- mosolyodik el Kook majd a gázba taposva kikanyarodik a kisutcából melyre akkorra már leszállt az est.

Hazaérve azonnal dolgozó szobájába vonult s aznap Haneul már nem is látta őt, ajtaja alól azonban egész éjszaka fény szűrődött ki.

Eközben Busan egy másik részén az éjszaka nyugalmát egy telefon csengése zavarja meg. Tulajdonosa morogva kel ki a kényelmet nyújtó ágyból és hümmög a készülékbe melynek másik végén barátja izgatottan fog hozzá a nap meséléséhez.

Rég hallotta hangjában utoljára ezt az eltökéltséget de félt ha túlságosan fellelkesül ez az ügy ismét magával rántja ezúttal pedig el is süllyed a mélybe vele együtt.

- Ki volt az?- fonódik a tetovált mellkasa köré egy kecses kar melynek tulajdonosa volt talán a férfi legnagyobb gyengéje.

- Jungkook, munkaügyben keresett holnap dolog lesz.

- Értem, úgy tűnik túl jól osztottalak be titeket.

- Hát, ha a főnökasszony engedélyezne egy kis szabit lenne pár ötletem az eltöltésére.- fordult az idősebb felé benedvesítve ajkait mit a nő elmosolyodva magáévá is tesz majd hevesen visszarántja őt a matracra.

____________

A hajnal igen hamar rátalált Jungkookra ki az íróasztala mellett töltötte éjszakáját. Megannyi év és kudarcba fulladt próbálkozás után végre úgy tűnt ismét a helyes úton jár, hogy válaszokat kaphasson a kérdésre melyre az életét tette. A rejtélyre mely anno a mélybe taszította s minek hatására rendőr válhatott belőle.

Feje zúgott, szemei égtek a kialvatlanságtól de tudta, hogy még koránt sincs a végén így mozdulásra bírva testét a konyha felé vette az irányt. Dolgozó szobája ajtajához lépve érintése a kilincsre kúszik mikor azonban kilép a fáradtan szuszogó Haneul fogadja ki az ajtófélfának döntve hátát aludt kezében egy bögre kávét szorongatva.

- Ezt nekem hoztad?- guggolt mellé Kook óvatosan kivéve kezéből az edényt majd lehúzta. Hideg volt ugyan de meglepően az ízlésének megfelelő.

- Honnan tudtad, hogyan iszom a kávét?- mosolyodik el félre rakva a bögrét majd óvatosan egyik kezével a lány térde alá másikkal a hátához nyúlva megemelte.

Már már zavaróan könnyű volt, mintha egy kilót se gyarapodott volna azóta, hogy ismét nála van. Talán vissza kéne térniük az edzésekhez amiket a távozása előtt is csináltak.- gondolta.

- Mit csinálsz?- hallatszódik az álmos hang mire lepillant az addigra ébredező fiatalabbra.

- Ezt én kérdezhetném.

- Hozni akartam neked egy kis kávét de aztán rájöttem, hogy nem szereted amikor munkaközben zavarnak így letettem. Aztán eszembe jutott, hogy mi van ha Lady vagy te fellököd az ajtóval így arra jutottam megvárlak.- ásít fáradtan míg az idősebb leindul vele a nappali fele és finoman a kanapéra helyezi majd ő maga a konyhába siet pillanatokkal később pedig egy bögrével tért vissza amit a lány felé nyújt.

- Kávé? De hát te húztad le az éjszakát miért nekem adod?- dönti kérdően oldalra fejét kezébe véve a kerámiát.

- Én már ittam, köszönöm.- mosolyodik el lágyan mire Haneul gyorsan arcához emelve kortyol a fekete italból próbálva leplezni elvörösödött arcát.

- Bocsi én nem tudom te hogyan iszod.- nevet Jungkook a lány a kávé keserűségén eltorzult ábrázatán de ő igyekszik terelni a zavarbaejtő témát.

- Jutottál valamire?

- Igen, szóval ha megittad készülődj össze, mert be kell mennünk az örsre.- feleli Kook mire a fiatalabb befogva orrát lehúzza a keserű löttyöt és az asztalra téve azt, az emeletre siet.

Egy gyors zuhany és ruhaváltás után mondhatni rekord idő alatt el is készült majd a földszintre rohant ahol az idősebb már kabátban várta.

Az úton a fiatalabb tekintete a télbe burkolózott városra meredt fogalma se volt mit tervezhet a volán mögött ülő mégse volt kétsége afelől, hogy működni fog. Talán feltámadt érzései okán vagy pusztán a tapasztalatok alapján de minden korábbinál jobban megbízott a férfi képességeiben.

- Elbambultál? Gyere.- nyitja ki neki az ajtót gondolatai főszereplője mire feleszmélve kiszáll és követi őt a zsúfolásig telt irodába.

- Remek mindenki itt van.- foglal helyet székében Kook míg a fiatalabb megilletődve köszönti az egyenruhásokat.

- Mi a terv?- kérdezi a tetovált játékosan megborzolva a lány haját ki mérges pillantást vet rá.

- Seomyeonban lesz dolgunk. Egy sztripper bárban illegális emberkereskedelem zajlik. Ez magában még nem tartozna a hatáskörünkbe de a licitálók között nagyvalószínűséggel egy gyilkossági ügy vádlottja ülhet. Hani te leszel ennek a tervnek a kulcsfigurája.- néz az egyetlen bent tartózkodó szinte nevetségesen gyönyörű nőre, ki bólint.

- Miért érzem, hogy már megint csalinak kellek Jeon?- sóhajt mire Taehyung felsője ujja mögé rejti mosolyát.

- Nem tehetek mást és benned bízom a legjobban, hogy megoldod odabent.

- Rendben. Téged pedig látlak ám, bunkó.- böki oldalba a vigyorgó tetováltat ki felszisszenve kap bordáihoz.

- Mindig olyan durva vagy velem.- imitálja kéjes hangon mire az idősebb ismét ráüt.

- Kuss.

- Mindig ilyenek?- kérdezi halkan Haneul a mellette állót ki csak sóhajtva egy szóban felel.

- Exek.

- Tessék?!- kérdezi a kelletténél hangosabban.

- Khm.- köszörüli meg torkát Jungkook mire a teremben jelenlévők figyelme vissza terelődik rá.

- Megszereztem az épület tervrajzát. Hani te ezen a hátsó bejáraton fogsz bejutni és azon az alaksori folyosón jutsz a többi áruba bocsáltott lányhoz.

- Hogy megyek be?

- Jeongin nyitva hagyja neked az ajtót.

- Jól hallottam ezt a nevet?- vonja fel szemöldökét Tae mire Kook bólint.

- Jól.

- Bízhatunk benne?- kérdezi meghökkenve a tetovált mire a másik bólint.- Miből gondolod?

- A húga az ügy áldozata, ez személyes ügye.

- Ha bejutottam hogyan tovább?- méregeti Hani a tervrajzot.

- Mikor megkezdődik az aukció mi is bemegyünk és elvegyülünk a nézőtéren. Szemmel tartjuk az ott lévőket, lekapcsoljuk a dolgozókat és elzárjuk a menekülést jelentő kijáratokat. Számítok mindenkire, ha ez a terv becsődöl talán soha nem akadunk a nyomukra.- nézett szét Jungkook mire mindenki bólint.

____________

Az este hamar leszállt a fekete autók pedig egyre gyűltek a bárt környező kisutcákban. Ők maguk egy közeli kisbolt mögött várakoztak míg a terv szerves részét képző rendőrök a bevetésre készültek. Haneul mindezt egy kocsi anyósüléséről figyelte melynek volánja mögött egy idegen egyenruhás foglalt helyet.

- Megyek segítek Haninak a ruhájával.

- Jeon kapitány rám bízott örülnék ha nem okoznál nekem problémát.- morogja mire a fiatalabb felvont szemöldökkel fordul felé.

- Akkor netán te akarsz bemenni a női wcbe segíteni neki a cipzárral és a sminkkel?

- Öhm hát én-

- Mindjárt gondoltam.- száll ki egyenesen a mosdóhoz sietve halványan még meghallva az utána kiáltó férfi hangot.

- 10 percen belül itt legyél vagy esküszöm-

Becsukva maga után az illemhely ajtaját az orgánum megtörik a női alak tekintete pedig felé szegeződik.

- Haneul?

- Gondoltam segítek egy kicsit a cipzárral.- lép Hanihoz a fiatalabb ki egy megkönnyebült sóhajt eresztve fordít neki hátat.

- Köszi, megcsúsztam az idővel egy percen belül bent kéne lennem.

- Nincsmit.- feleli felhúzva a rakoncátlankodó cipzárt mielőtt azonban az idősebb megfordulhatna ő a nyitva álló üres fülkébe löki és a kezeügyébe akadó hajgumival rögzíti a kilincset.

- Mit művelsz?

- Sajnálom de nincs más választásom ez az én ügyem.- feleli majd kisiet a helységből ügyet sem vetve az ,,ez nem játék, veszélyes,,-kiáltásokra.

Kiérve a nyitva hagyott bejárathoz sprintel majd követve a Jungkook által látott tervrajzot az alaksor felé veszi az irányt ahol az öltözőbe lépve már több megkötözött lány várja.

- Mégis mit képzelsz mit csinálsz?- kapja el egy kéz csuklójára egy erős csomót húzva mire felszisszen.- Van egy problémás esetünk.- kiáltja hátra majd méregetni kezdi a fiatalabbat.

- Jobb ha nem okozol gondot különben nagy baj lesz. Most pedig légy jó kislány és maradj nyugton.- mondja durván a szájához rögzítve az anyagot majd a sarokba vonszolva a többi ott várakozó lányhoz löki. Földet érve halkan felszisszen de egy része megnyugodott, megtette amit meg kellett.

Jungkook és a többiek már a nézőtéren vannak nem lesz baj.- nyugtatja magát mikor azonban halk zihálás üti meg fülét automatikusan a hang irányába kapja fejét.

A sarokban egy lilafoltokkal tarkított lány görnyedt ki úgy tűnt nem kevés borsot tört az itteniek orra alá.

- Jól vagy?- hümmögi felé közelebb kuporodva hozzá mire ő rá emeli megtört félholt íriszeit. Azokat az igen ismerős mogyoró barna szemeket.

A felismerés villámcsapásként hasított a fiatalabba ki nem hiszve vizesedő látásának rázza meg fejét.

Az nem lehet.

- C-chaeyoung?!

___________

©KIMCHAE_YOUNG®