- Taehyung?

Hangja reszketett ajkai elszáradtak feje pedig zúgott a sok hirtelen támadt feltételezéstől. Érzékei elárulva őt kétes jelzéseket adtak, szíve hevesen dobogott nem tudta eldönetni túlcsorduló érzelmeinek vihara csalódottságából vagy örömből fakad.

Végtagjait mintha lassan elhagyná az erő de mozdulásra kényszerítve őket foglal helyet a tetováltal szemben. Jobban megnézve a férfi vonásait nem tudta eldönteni, hogy a rég történt viszontlátás torzított a róla kialakított képén vagy tényleg máshogy néz ki.

Nyakán mintha egy egész új minta rajzolódott volna és fülében is növekedett a piercingek száma. Már idejét se tudta mikor látta őt utoljára de arra tisztán emlékezett, hogy nem békében váltak el. Nem tudta neheztel-e rá azóta de ez a lehetőség csak még inkább megkérdőjelezte látogatása okát.

- Minden rendben? Sápadtnak tűnsz.- néz a fiatalabbra aggodalmasan Taehyung mire Haneul megrázva fejét erőltet mosolyt ajkaira.

- Jól vagyok, csak meglepődtem nem szoktam látogatókhoz.

- Sajnálom, hogy eddig tartott egy ideje ki se látszunk a munkából és kellett egy ürügy, hogy elszabadulhassak hozzád ha egyedül is.

- Megértem ha nem akar látni nagyon utálhat.- mondta erőltetett mosolyát továbbra se engedve le de nem tudott elmenni a szúró fájdalom mellett melyet mellkasában érzett a beismerés terhe alatt.

- Erről szó sincs, ez csak... komplikált. Ő pedig egy idióta és most is megmakacsolta magát ahogy mindig.

- Jungkook... jól van? Eszik rendesen? Ugye nem az örsön alszik? Mert hajlamos túlhajtani magát és észre se veszi, hogy-

- Minden rendben.- vág szavába a tetovált egy fájdalmas mosollyal párnáin. A lány láthatóan borzalmas állapotban volt sokkal rosszabban mint azt várta. Arca fal fehér volt, lábait és kezét sebek fedték melyet bármennyire is igyekezett takarni egy nyomozó könnyen kiszúrja. Ha ez nem lett volna elég aggasztó úgy tűnt sokat fogyott levegőjét pedig mintha egyre nehezebben vette volna ahogy teltek a percek. Nem értette miért barátja miatt aggódik maga helyett. Hogy kérdezheti eszik-e rendesen miközben a saját arca beesett a sok súlyvesztéstől?

- Azt mondtad ürügy kellett... munkaügyben jöttél?- töri meg a tetovált gondolatmenetét az alig hallható gyenge hang mire az idősebb bólint.

- Lehetséges, hogy a családod nyomára bukkantunk.- nyúl zsebébe sóhajtva majd előhúzva belőle egy borítékot Haneulra vezeti tekintetét ki lélegzet visszafojtva várt. Úgy tűnt igyekezett higgadt maradni az elmúlt pár hónap megtanította rá, hogy a legapróbb remény foszlány is semmivé válhat de a férfi tudta, hogy legbelül nem maradt már más amibe a lány kapaszkodhatna.

- Ők lennének azok?- teríti ki az asztalra a boríték tartalmát amit Haneul azonnal kézbe is vesz. Szemei könnyekkel telnek meg a fényképek láttán azonban öröme nem tarthatott sokáig.

- Yoora... a nővérem nincsen egyiken se.

- Az ő hollétéről egyenlőre még nincs információnk. De a reakciódból ítélve a szüleid vannak a képeken.

- Igen... de hogyan?- mosolyodik el visszavezetve pillantását azonban könnyes tekintete egyhamar formát öltve koppant a remegő kezei között tartott papíron.

- Van egy barátunk aki a nemzetbiztonságnál szolgál, ő szerezte meg ezeket a felvételeket.

- Ez... legális?

- Jungkook magára vállalta a felelősséget baj esetén de egyenlőre úgy tűnik nincs probléma. Viszont...

- Hm?

- Ha ezek tényleg a szüleid az felvet pár kérdést.

- Mármint?

- Ez a biztonsági kamera nem Koreaban vette fel őket. Az édesanyádat Berlinben rögzítették apád pedig egy Spanyolországi reptéren látható.

- Ezt nem értem... európában vannak?

- Van még. Azért is kértelek, hogy azonosítsd őket mert a nevek és minden más általad korábban megadott információ hamisnak bizonyult.

- Azt gondolod hazudok?

- Nem, szerintem nevet és adatokat változtattak.

- De miért hagynának hátra engem és Yoorat? Ez egyáltalán nem jellemző rájuk.

- Volt bárki aki rosszat akarhatott nekik?

- Nem tudok róla, békés emberek voltak még a szomszéddal se volt vitájuk soha.

- És az árny? Amiről azt mondtad az eltűnésük napján is követett téged...

- Mire akarsz célozni?

- Mi van ha a szüleid menekülnek valami elől?- teszi fel a millió dolláros kérdést az idősebb mire a lány idegesen túr hajába. A helység egyre jobban kezdett forogni körülötte, erősödő gyomorfájása pedig nem akart alább hagyni amit az idő előrehaladtával méginkább nehezebb és nehezebbé vált elrejteni Taehyung elől. Tartása bizonytalanná vált és egy ponton ha tehette volna már összegörnyedt volna a szúró fájdalom súlya alatt.

- Minden rendben?- kérdezi az idősebb kinek arca egyre homályosodik a lány előtt. Maradék erejét összeszedve tápászkodik fel egy mosolyt erőltetve magára de teste szándékai még számára is megkérdőjelezhetővé válnak.

- Mosdó...- lihegte a kijárat felé nézve azonban a következő pillanatban sötétség lepi el látóterét s a férfi segítségkérését se érzékeli már.

- Anya, Haneul láza megint felszökött.- hallatszódik vissza a női hang mire a fiatalabb kérdően kapja tekintetét irányába. Nővére állt régi szobája ajtajában ki fejét csóválva figyelte a kezében tartott lázmérőt.

- Yoora...- nyújtja felé tehetetlenül kezeit mire az idősebb felkapva fejét mellé igyekszik.

- Itt vagyok, semmi baj.

- Yoora.- szólongatja Haneul míg nővére letörli a fiatalabb könnyes arcát.

- Látod mi lesz ha nem hallgatsz rám? Vizes hajjal lefeküdni nyitott ablaknál novemberben. Sose tanulsz.

- Hol voltál? Miért hagytál magamra?

- Csak a konyhába mentem megnézni, hogy áll a vacsi. Rosszat álmodtál?

- Úgy féltem.- fúrja arcát nővére mellkasához ki finoman magához húzza. Orrába kúszva a rég érzett illat megnyugtatja megfeszült érzékeit. A kellemes aroma melyet már olyan rég nem érzett, melyre mindennél jobban vágyott mintha minden fájdalmát felemésztette volna.

- Kész a kása, hogy van a kis betegünk?- lép be a szoba ajtaján egy középkorú nő kezében a frissen gőzölgő tálkát tartó tálcával mire Haneul felkapja fejét.

- Anya...

- Tessék kicsim, óvatosan.- guggol mellé megfújva a kanál tartalmát majd felé nyújtja azt amit a fiatalabb el is fogad. Édesanyja kásájának íze deja vuvel töltötte el tompult érzékeit kellemes érzést hagyva maga után.

- Már megint elkényezteted nagylány már.- lép melléjük fejét ingatva a férfi ki sóhajtva teszi kezét a lány homlokára.

- Apa...- zokogja követve az idősebb érintését ki aggodalmasan guggol mellé.

- Mi a baj? Fáj valamid?

- Annyira hiányoztatok.- szipogja körül ölelve az ágya mellett kucorgó családját kik kérdően néztek egymásra.- Miért hagytatok itt?

- A gyógyszerek beszélnek belőled, hiszen nem mentünk sehova. Feküdj vissza aludnod kell.

- Nem akarok.- suttogja maga elé Haneul azonban egyre nehezedő pillái homályosítják látását.

- Nem megyünk sehova, itt leszünk mikor felébredsz.

- Ígéritek?- kérdezi kábultan mire ők egy mosollyal arcukon bólintanak a fiatalabb elmélyét pedig ismét ellepi a sötétség.

A csendben teste érzéketlenül lebegett egy monoton sípoló hang azonban megtörni látszotta ezt a békét. Bármerre tekintett nem észlelte annak forrását mikor azonban egy hideg érintés simít homlokára kábultan emeli tekintetét annak tulajdonosára.

- Magadhoz tértél?- kérdezi a mély orgánum mire a lány szemei könnyekkel telnek meg. A hang mely az elmúlt hetekben csupán álmaiban szólt hozzá és az érintés mely szinte perzselte bőrét mind ahhoz a személyhez tartoztak kinek lénye a lány gondolataiba fészkelte magát már hosszú ideje.

- Jungkook... ne haragudj rám. Nem akartam.- szipogja mire a férfi felvont szemöldökkel törli le sós könnyeit arcáról. Az eddig magában tartott bűntudat és önmarcangoló érzések most egy pillanat alatt törtek fel belőle ahogy meglátta a nyomozót s mintha hosszú idő után először igazán fellélegezhetett volna.

- Miért sírsz fáj még valahol?

- Hiányoztál.- bújt az idősebb tenyeréhez mely továbbra is arcán pihent.- Hol voltál?

- Egy kis időre volt szükségem, de megelőztél. Miért nem jelezted, hogy rosszul vagy egy nevelőnőnek?- kérdezi dorgálóan mire a fiatalabb ajkaira halvány mosoly húzódik. Mennyire hiányzott neki még ez az olykor bosszantó tulajdonság is.

- Hol vagyok?- néz szét azonban kérdésére azonnal választ is adnak a körülötte sorakozó infúziós állványok és a helységet körbelengő fertőtlenítő szag.

- Kórházban. Tegnap hoztak át az intézet pihenőjéből.

- Tegnap? Meddig voltam kiütve?!

- Durván 3 napig. Mikor Taehyung nálad járt összeestél majd az ottani nővérrel a lábadozóba vittek de 2 napon át feküdtél 40C°-os lázzal így be kellett hozzanak. Már halucináltál is tőle amivel halálra ijesztetted Taet.

- Hallucináltam?

- A családodhoz beszéltél, nem tudtál magadról.

- Szóval csak egy álom volt.- ülne fel azonban a szúró fájdalom mely gyomrába hasít maradásra kényszeríti.

- Ne siess annyira, vakbélgyulladásod volt. Megműtöttek mikor behoztak és antibiotikumot is kaptál amik levitték a lázad.

- Mikor kell vissza mennem?- szorít egy szomorkás mosollyal Jungkook kezére ki válaszul megrázza fejét majd megemeli a fiatalabb karját.

- Az állapotodra való tekintettel kivizsgálást rendeltem el. Ezeket a sebeket felteszem nem magadnak okoztad, és ne vedd magadra de borzalmas bőrben vagy. Egyértelműen nem viselték gondod megfelelően ez pedig kiskorú veszélyeztetés, és gondatlanság ami bűntény. Az intézetet a kivizsgálás idejére határozatlan időre bezárták.

- Mi lesz a gyerekekkel?

- Átmenetileg más árvaházakban helyezték el őket de ezzel párhuzamosan az összes környező intézmény megtelt.

- Akkor én...

- Igen, visszakerülsz hozzám.- feleli az idősebb mire a lány arcára megkönnyebült mosoly kúszik.

- Jungkook én-

- Azonban.- vág a fiatalabb szavába mire az elhallgat.- Be kell tartanod a szabályokat és nem akadályozhatod a nyomozásokat.

- Igenis...- bólint elszontyolódva Haneul ami az idősebbnek is szemet szúr.

- Egyúttal belátom én se viseltem úgy a gondodat ahogy azt kellett volna, igyekszem megértőbb lenni feléd de ez nekem is új szóval ha megbántalak előre is sajnálom.- vakarja kellemetlenül tarkóját. A férfi elvörösödött fülei elárulták őszinte érzéseit mégha próbálta is annak kimutatását megfékezni melynek gondolatára Haneul szíve nagyot dobbant.

- Szóval ez lenne a válasz, tényleg olyan mint a filmekben.- szalad ki száján mire Jungkook kérdően néz vissza rá de ő zavartan megrázza fejét.

- Netán megzavartam valamit?- hangzik a szoba végéből a rekedtes orgánum mire a két ott tartózkodó az ajtón fejével bekandikáló tetovált felé fordul.

- Taehyung.- derül fel Haneul míg a férfi becsukva maga mögött az ajtót lép mellé majd felé nyújtja a kezében pihenő díszes csokrot.

- Jól vagy?

- Igen köszönöm.- veszi kezébe elmosolyodva ajándékát.

- A tiéd hol van?- néz körbe Tae mire Jungkook elkapja tekintetét.- Nem mondod komolyan, hogy nem hoztál semmit hol maradt a modorod?!

- Az örsről egyenesen idejöttem nem volt időm ilyesmire, fogd be.

- Ne veszekedjetek ez egyáltalán nem fontos tényleg.- emeli védekezően kezeit maga elé a fiatalabb a tetovált csengőhangja azonban hatásosabbnak bizonyul a vita megfékezésében. Elnézést intve sietett ki a helységből ismét magára hagyva Haneult az idősebbel.

A lány tekintete színes virágait pásztázta melynek mézédes illata kellemes érzést hagyva kúszott orrába s míg ő a csokorral volt elfoglalva a férfinek volt alkalma reakcióját tanulmányozni. Azok az apró növények mintha visszahozták volna azt az apró csillogást szemébe amit korábban nem látott.

- Ennyire tetszenek?

- Nagyon, nézd.- mondja majd kiemelve egy szál margarétát az idősebb füle mögé csúsztatja.

- Mit csinálsz?- kérdezi felvont szemöldökkel Jungkook mire a lány egy önfeledt kacajt ereszt.

A férfi sötét íriszei halványan eltelnek a látványra s mintha akaratlanul is de igyekezett volna ezt a pillanatot tökéletesen elraktározni emlékezetében. Ott és akkor a fiatalabb mosolya bevilágította a komor kórházi szobát s enyhített a férfi korábbi bűntudatán.

- Meló van Jungkook.- nyit be Tae mire az idősebb bólintva feláll majd a lány felé fordul.

- Pihenj addig, egy emberem itt hagyom az ajtóban, hogy figyeljen rád.

- Vigyázzatok magatokra.- int elmosolyodva Haneul mire a két férfi bólintva elhagyja a helységet ő pedig félre téve a csokrot a nyomozó kérésének eleget téve lehunyja szemeit.

Hangos szívdobogásának monotonitása hamar álomba is ringatja s mire a nővér érkezésére felriad ki a vacsorát hozta kint már besötétedett.

- Ne haragudj ha felébresztelek leteszem a tálcát a komódra.- mondta lágyan az idős asszony kit Haneul bólintva követ tekintetével.- Jobban vagy?

- Igen hála maguknak, köszönöm szépen.

- Nem tesz semmit kicsim jól ránk ijesztettél vigyázhatnál jobban is magadra.- mondja fejét ingatva az egyenruhás megállva a lány mellett. A fiatalabb a tálca irányába fordulva egy apró csomagot szúr ki mit kérdően vesz kezébe.

- Igaz is, az egyik nyomozó hagyta itt nem olyan rég és megkért, hogy különösen fordítsunk figyelmet az étkezésedre. Nagyon aggódhatott érted.- neveti el magát a nővérke ki Haneul hajára simítva int majd kisiet szobájából.

Távozását követve a lány csillogó szemei a csomagra vándorolnak melyet kinyitva egy apró plüss mackót emel ki belőle hasán egy ,,jobbulást,, felirattal. Vonásai nyomban ellágyulnak ajkaira pedig széles mosoly húzódik ahogy elképzeli a hűvös kisugárzású nyomozót ilyesmit vásárolni.

- Nem csoda, hogy beléd szerettem úgy tűnik nem hagysz nekem más választást.- öleli magához a kis macit majd maga mellé ültetve azt, hozzá lát vacsorájához.

_____________

©KIMCHAE_YOUNG®