- Állj hátrébb.- tért vissza a férfi majd a holttest mellé guggolt, míg a lány Ladyvel teret adva neki elhátrált.

- Most mit csinálsz?

- Rendben, elmondom hogy működnek a dolgok tekintve, hogy egy ideig még mellettem leszel és nem szívesen hallgatom ezt a kérdést vissza újra és újra.- mondta háta mögé mire a fiatalabb csak egy aprót bólintott.

- Ha holttestet találunk először jelenteni kell a kapitányságnak majd elrendeznem a helyszínelést. Amíg viszont nem érnek ide fel kell mérnem a helyszínt és a testet.- folytatta
Jungkook majd kesztyűjét visszavéve óvatosan kifordította az előtte fekvő test nadrágjának zsebeit.

- Várj egy kicsit.- lépett mellé Haneul mire a férfi kérdően kapta fel a fejét.

- Mit csinálsz?

- Adj egy kesztyűt.- nyújtotta kezét.

- Mi van? Biztos, hogy nem. Nem áll jogodban a testhez érni.

- Akkor nem segítek a rejtett zsebekkel.

- A mikkel?

- Nem fontos, hiszen úgy sem tehetek semmit, nem igaz?- figurázta ki a férfi pár perccel korábbi kijelentését, mire az idősebb végül szemet forgatva de egy pár steril kesztyűt nyomott a lány
kezébe.

- Ajánlom, hogy igazad legyen.

- Szóval.- vette fel a kesztyűt.- Nyilván nem tudsz róla mivel ez egy női márka de van a kabátjának egy rejtett zsebe ahová az értékeidet teheted. Még ha van is benne valami kívűlről
egyáltalán nem látszik és nem is tapintható. A tervezője biztonság esetére készítette, ha a viselőjét esetleg kirabolnák ne találják meg az értékeit.- nyúlt óvatosan a test felső bordájánál fekvő anyaghoz.

- Mégis honnan tudsz ilyesmit?

- Lehet, hogy neked nem tűnt fel de én is lányból vagyok és nekem is van egy ugyanilyen kabátom amit a szüleimtől kaptam.

- Még ha igazad is van kizárt, hogy- kezdett bele a férfi azonban elhallgatott mikor meglátta ahogy a lány több apró tárgyat húz ki belőle.

- Kizárt, hogy mi?- állt fel elégedetten Haneul azonban Jungkook kikapta kezéből a talált bizonyítékot, majd egy apró zacskóba rakva azt légmentesen lezárta.- Nálad egy egész helyszínelő felszerelés van?

- A szokás hatalma.- rántott vállat majd közelebb emelte a zacskót hogy jobban szemügyre vehesse tartalmát.

- Mi az?- kérdezte kiváncsian Haneul látva a férfi zavarodott arckifejezését.

- Ez....

- Jungkook!- hallatszik hátuk mögül mire mindketten a hang irányába kapják fejük.

- Taehyung?

- Szia Haneul.- borzolta össze finoman a lány haját a férfi, majd barátjához fordult.- Mi történt?

- Mint te is láthatod a támadó nem jutott messzire a kihallgatónkból.

- Úgy tűnik már jó ideje halott a vér is megalvadt.- hajolt a test mellé.- A helyszínelők már itt vannak csak kipakolják a cuccokat. Viszont ami azt illeti nem csak ők jöttek ezúttal...- mondja a tetovált maga elé mielőtt azonban Jungkook rákérdezhetne egy női hang csendül fel mellőlük.

- Maga még a szabadestéjét is munkával tölti, nem is vártam mást öntől Jeon.- hallatszik mire a
lány keze mintha azonnal a már szokásos remegésbe kezdene a jól ismert hang hallattán.

A kapitány? Mit keres itt?- gondolja magában miközben meghajolva üdvözli az addigra már vele
szemben állót.

- És a vendégünk is itt van ahogy az várható volt.- intette le a fiatalabbat, majd Jungkook felé fordult.- Talált valamit?

- Nem, semmit.- mondta a férfi mire Haneul kérdően nézett rá.

- Rendben akkor elmehet Kim nyomozóval majd intézzük a helyszínelést, vigye vissza a lányt.
Így is többet látott mint kellene.- mondta a testhez fordulva mire Jungkook meghajolva csuklón
ragadta a továbbra is értetlenül figyelő lányt, és a rájuk várakozó kocsihoz vitte.

- Miért hazudtál a bizonyítékról amit találtunk? Nem bízol a kapitányban?- kérdezte halkan a fiatalabb Lady fületövét vakarászva aki lábánál pihent de a férfi csak megrázta fejét.

- Előbb utána akarok járni a dolognak.- mondta miközben a főútra kanyarodott.

_____

Az út csendesen telt. Egyikük se tett fel kérdéseket, az elméjüket felemésztő káosz sokkalta inkább lefoglalta őket minthogy bármiről is csevegjenek. Míg Haneul a hirtelen nyakába szakadt új információkat próbálta megemészteni, a kormány mögött helyetfoglaló idősebb még mindig a
történteket próbálta megfejteni. Egyszerűen sehogy se akart összeállni a fejében alkotott kép mely minden üggyel egyre csak zavarosabbá vált.

- Mi lesz a kocsival?- kérdezte a fiatalabb miközben Jungkook leparkolt a ház előtt.

- Taehyung beugrik érte miután végeztek.- morogta orra alá kiszállva a járműből majd kulcsát a zárba illesztve beengedte magukat az üres házba. Míg négylábú barátja azonnal vizes táljához igyekezett a fiatalabb levette cipőit azonban mielőtt a nappaliba léphetett volna Jungkook
elkapta csuklóját.

- Mi a baj?

- Vetkőzz.- mondja a férfi nyugodt hangon, mire Haneul kirántva kezét szorításából önkénetelenül is maga elé kapott ösztönösen védve mellkasát.

- M-Mit mondtál?

- Ismétlem, bűnözökre nem bukom. Nem érdekelsz se te, se az amit a ruháid takarnak de így nem mehetsz be a nappalimba.- mondja szemetforgatva mire a fiatalabb összezavarodva néz végig magán. Ruhája vérben és sárban úszott. Biztos akkor kente össze magát mikor segíteni próbált támadóján.

- Rendben óvatosan akkor a fürdőbe megyek és ott átöltözöm.- indult el de az idősebb ismét útját állta.

- Mit nem értesz abból, hogy így nem mehetsz be?

- Azt várhatod, hogy levetkőzöm előtted. Vigyázni fogok megmondtam.- kerülné meg idegesen Jungkookot a fiatalabb, azonban elhaladva mellette a férfi elkapja a lány derekát és menyasszony pózba emeli mire az felsikkant meglepettségében.

- Mit művelsz?

- Megkímélem magam a felesleges takarítástól.- morogta majd a fürdőbe indult a lánnyal kezében.

- Mondták már, hogy tisztaságmániás vagy?- kérdezte Haneul miközben Jungkook finoman letette őt a fürdő küszöbénél.

- Ha levetted a ruháidat add ide. Kidobjuk.

- Nem dobhatod ki a ruháim, így is alig van itt cuccom.

- Nem hiszem, hogy az alvadt vér kijönne ebből az anyagból a ruháid pedig nem az én gondom.- mondta majd nem törődve a lány korábbi megjegyzésével becsukta orra előtt az ajtót és a bizonyítékot rejtő apró tasakkal kezében a szobájába indult.

Még soha nem volt példa rá, hogy szabályt szegett volna azonban a lány érkezése óta mintha ő maga se lett volna már a régi. A fiatalabb forgószélként érkezett az örsre teljesen felkavarva az addig csendes állóvizet és az idősebb életét, arról nem is beszélve, hogy az eddig igen csak hihetetlen története amivel korábban előállt egyre kevésbe tűnt esélytelennek az idő múlásával.
Helyetfoglalva székében kipakolta az összes lányhoz fűzödő iratot és esetet amit csak talált, majd felnyitotta laptopját.

Nem akarta, hogy bármi is elkerülje figyelmét. Gépén rangjának köszönhetően több hozzáférése volt az örs anyagaihoz mint a legtöbb ott
dolgozónak, amivel ezúttal élt is.
Felhúzva egy pár steril kesztyűt vette ki finoman a tasak tartalmát, majd az adatbázisba lépve végig kereste az azokon lévő számsorokat.

Határozottságát még a tény se halványította el, hogy tudta amit tesz távol áll az eljárás menetének helyes elvégzésétől. Mindig merev szabálykövető volt mióta az örsre került de most nem tudta figyelmen kívül hagyni az ösztöneit melyek azt súgták jobb ha ezt most a saját
kezébe veszi.

- Zavarlak most?- dugja be vizes fejét Haneul melyen egy apró törölköző fekszik mire az idősebb felkapva tekintetét csak legyint, hogy szabad.

- Kidobtad a ruhákat?- kérdezi fel se nézve miközben a fiatalabb felé indul.

- Beáztattam őket, ha nem szedi ki majd kidobom.

- Felőlem, de ha csak azért jöttél, hogy közöld a szöges ellentétét csinálod annak amit mondok neked akkor vissza is mehetsz a szobádba.

- Látni akartam, hogy mit találtam pontosan a testnél.- hajolt közelebb a férfi kezében tartott tárgyhoz.- Mik ezek pontosan?

- Rendőrségi beléptető kártyák.- mondja az idősebb továbbra is gépén pötyögve mire Haneul meglepetten kapja tekintetét a kártyákról a férfira.

- Mit kerestek ezek nála?

- Fogalmam sincs de először ellenőrzöm az örs adatbázisában hogy érvényesek-e a kódok amik rajtuk állnak. Ha nem, puszta hamisítványok.

- Feltehetek egy személyes kérdést?- kérdezi valamivel halkabban Haneul mire Jungkook csak sóhajtva bólint.- Amit most teszel az illegális?

- Tény, hogy nem a megszokott eljárási protokolt követem de neked nem kell e-felől aggódnod.A gyilkosságiak vezetője vagyok és ez több térrel jár mint gondolnád.

- Értem, akkor nem is zavarok tovább.- indult az ajtó felé mielőtt azonban még a kilincsre foghatott volna a férfi utána szólt.

- Várj, én is szeretnék kérdezni tőled valamit.

- Mondd.

- Még nem jött szóba azóta de hogyan sikerült megszöknöd az örsről azon az estén?

- Miért kérdezed ezt most?

- Pusztán eszembe jutott és érdekel.- hazudta.- Nem hiszem, hogy vagy olyan helyzetben, hogy számonkérhess engem. Hallgatlak.- mondta unottan visszafordulva a gépe felé.

- Miután ott hagytatok nem sokkal később őrségváltáskor megszereztem a kulcsot a székről. Igazából nem volt olyan könnyű mint amilyennek hangzik mert-

- Állj. Őrségváltás?- szakítja félbe a lányt most előszőr abbahagyva a folytonos gépelést.

- Igen valami baj van?

- Nem fontos, elmondtad amit akartam menj aludni.- biccentett az ajtó felé de a lány nem mozdult.

- Lenne még valami?

- Ami azt illeti igen, lenne. Tudom, hogy ez a nyomozás hónapokig is elhúzódhat de én a végzős évemet töltöm és ha mégtöbbet hiányzom nem fogják hagyni, hogy letegyem a
vizsgáim. Bele se akarok gondolni mennyire lemaradhattam a többiektől.

- Nem hiszem, hogy ez lenne jelenleg a legnagyobb problémád.

- Én is tisztában vagyok vele de nem hanyagolhatom el a kötelességeim. Lehet, hogy a te életed a nyomozásból és a holttestekből áll de az enyém nem.- köpte mérgesen a férfi felé,
majd becsapva maga után a szoba ajtaját, magára hagyta őt gondolataival.

A fiatalabb mondandója egyáltalán nem hatotta meg őt de abban igaza volt, hogy az élet amit élnek nagyon más ahogy ők ketten is. Sokkal több idejét és energiáját vitte el ez az ügy mint azt az elején hitte, de ez mind elenyészett azzal a megannyi próbálkozással szemben, hogy
megfejtse a lányt. Mindössze egy szoba választotta el őket de gondolataik mintha jóval
messzebb jártak volna egymástól.

Természetük szinte szöges elletéte volt a másikénak, ha az egyik feketét mondott a másik fehéret, ez a tény pedig megfogta a férfit ugyanis mégis minden cselekedete és megoldatlan gondolata a lányhoz vezetett. Az aktákon túl mégha nem is akarta
magának bevallani, legbelül érdekelte a lány különös világnézete.

Belevalónak találta olykor fiatal kora ellenére is és habár ő a kilátó egyik oldalán volt a fiatalabb pedig a túloldalt, a felhők elvonulásakor a nap fényében észrevette őt. Annyi rejtély vette körül de érezte, hogy ez az őt körülölelő köd egészen egyedi és habár olykor teljesen kifürkészhetettlen mégis érdekes.

Merengéséből kopogás rázta fel, mire azonnal a hang irányába kapta a fejét de meglepve konstanálta, hogy tetovált társa áll az ajtóban.

- Mikor jöttél?

- Csak az imént, Haneul engedett be.

- Azt hittem csak a kocsiért jössz minek köszönhetem a meglepetést?

- Ideges voltál a helyszínelés előtt, úgy tűnt foglalkoztat valami és beszélni akartam veled erről.- lépett közelebb azonban megtorpan mikor észre veszi a kártyákat Jungkook kezében.

- Azok mik?

- Belépő kártyák.- felelte Jungkook monoton hangon.

- Igen azt én is látom de honnan szerezted. A helyszínről van?

- Onnan.

- Hazudtál a kapitánynak és nem jelentettél egy bizonyítékot? Tudod mivel jár ez ha kiderül?- csapott idegesen Jungkook asztalára de nem úgy tűnt hogy a férfi egy kicsit is aggódna.

- Megvolt rá az okom és úgy tűnik nem is tévedtem.- fordította barátja felé a laptopot.- Nézd meg ezeket.

- Rákerestél az adatbázisban a belépő kódokra.- kezdte olvasni azonban elsápadt meglátva az eredményt.- Ez nem lehet... Azonnal jelentenünk kell a kapitánynak.

- Nem ez most nem opció.- mondta sóhajtva Jungkook miközben visszafordította magafelé a gépet.

- Miről beszélsz? Kötelesek vagyunk jelenteni neki ezt, tudnia kell róla.

- Nem ha neki is köze van hozzá.- mondta nyugodt hangon mire Taehyung láthatóan meghökkent.- Te is pontosan tudod, hogy ha ezek a belépő kártyák igaziak mert benne vannak az adatbázisban de a rendőr akinek a nevén van nem létezik az sokkal nagyobb ügy mint egy
egyszerű hamisítás. Ezek a kártyák igaziak ami csak úgy lehetséges ha maga a kapitány hagyja jóvá őket.

- Azt gondolod, hogy a kapitánynak köze van ehhez? Az lehetetlen.

- Ebben a helyzetben nem tudtok mást feltételezni.

- Szerintem nincs igazad, kell lennie valami magyarázatnak erre.

- Rendben, gondolom te is emlékszel, hogy a lány megszökött a cellájából mikor őrizetbe vettük.- kezdte Jungkook mire a tetovált bólint.- Azt mondta őrségváltáskor szökött meg a
kulccsal amit a székről szerzett.

- Nem értem. Hogy lehetséges ez?

- Pont ez az, hogy lehetetlen. Teljes felügyeletet rendeltem el, ergó nem történhetett őrségváltás arról nem is beszélve, hogy a cella kulcsait se lehet a helységben hagyni még ha váltás is van. És ez nem minden.

- Mire gondolsz?

- Az áldozat kihallgatásán neked nem volt fura, hogy pont az alvilág egyik legjobb ügyvédje védte? Az az ember csak nagykutyákkal dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy bármi jellegű
tárgyalás nélkül szerzett papírt a lány orvosi kórlapjairól és már előre megtudta a kitűzött óvadékot. Erre még az alvilági kapcsolataival se lenne képes ha csak-

- Egy nagy és befolyásos ember nem támogatja.- fejezte be barátja mondatát a tetovált mire Jungkook bólintott.

- Ha ez igaz akkor hollók vannak az örsön és lehet maga a kapitány is egy közülük.

- Mit vársz tőlem Jungkook?- kérdezi Taehyung ökölbe szorított kezeivel melyek dühében szinte teljesen elfehéredtek. A hirtelen jött információk ellepték elméjét de nem tudta feldolgozni őket. A férfi egész elmélete őrültségnek hangzott hiába tudta legbelül, hogy igenis megvan a
lehetősége az igazára.

- Én nem várok semmit de te is tudod, hogy ez mit jelent. Innentől kezdve ha bármi információhoz jutunk a lány ügyében itt beszéljük meg. Jelenleg csak egymásban bízhatunk amíg ez az egész ügy nem tisztázódik.

- Rendben.

- Ugye tudod, hogy az életem is rád bíznám? Te vagy az egyetlen akivel nem szeretném ha titkaink lennének egymás között. Együtt végére járunk ennek. Számíthatok rád? - nyújtotta öklét Jungkook a férfi felé aki egy keserédes mosollyal arcán viszonozta a gesztust.

- Mindig.- mondta halkan de bűntudata keserű ízt hagyott szájában.

A vele szemben álló férfi ki legjobb barátjának hívta őt ekkor még nem is sejtette, milyen titkot őriz a tetovált. Taehyung volt az egyetlen ember akiben feltétel nélkül megbízott és ezt a bizalmat sose fertőzte kétely egészen idáig.

Az aranyat nem sebezi a rozsda.

_________

©𝐊𝐈𝐌𝐂𝐇𝐀𝐄_𝐘𝐎𝐔𝐍𝐆®