-Olyannyira hideg van mint amilyen rideg velem!- nézett ki az ablakon Jisung.

Imádta a havat és a telet, de amióta megismerte őt csak a fiú jut eszébe ki oly' rideg vele mint amilyen hideg lehet egy jégcsap.

-Nem csak rideg hanem egy faszkalap is, nem is értem, hogy tudtál beleszeretni!- rázta meg a fejét Felix rosszallóan.

-És te abba a Changbin gyerekbe?- mosolyodott el Jisung majd összehúzta a függönyt és a legjobb barátja felé fordult.

-Ez egy nagyon jó kérdés!- nyújtotta a fiú felé egyik kezét amit Jisung megfogott és leült mellé az ágyra.

-Menjünk ki hócsatázni!- hozta fel az ötletet az idősebb amibe persze Felix is belement.

A két fiú alaposan felöltözött majd kimentek az utcára ahol egészen addig jót szórakoztak míg meg nem jelent a két idősebb fiú. Jisung ijedten nézett hátra amikor megragadta valaki a kabátja kapucniját. Minho nevetve fogta le a fiút míg Changbin lerángatta róla a kabátot és a pulóvert is. Felix épphogy odaért Jisungot már a hóba lökték.

-Jisung!- szaladt oda hozzá majd felsegítette és leseperte róla a havat.

Kirángatta Changbin kezéből a kabátot és a pulcsit majd azonnal fel adta a reszkető barátjára.

-Húzzatok már innen, undorító balfaszok!- morogta majd megfogta Jisung kezét és elindultak a házhoz.

Felix tudta, hogy Jisung immunrendszere mégis milyen gyenge mostanában így amint bementek a házba csinált neki forró fürdőt. Miután az alacsony fiú lefürdött segített neki felöltözni majd bedugta az ágyba és jól betakargatta.

-Remélem ebből nem lesz kórház!- sóhajtott fel majd elhúzta a függönyt, hogy a sötétben még véletlenül se tudjon elaludni.

A biztonság kedvéért feloltotta a villanyt és majd leült mögé és magához ölelte a fiút. Vállára hajtotta a fejét majd azon kezdett el gondolkozni, hogy miért pont a rossz emberekbe szerettek bele.

-Veled maradok szóval nem megyek iskolába!- mondta ellent mondást nem tűrően.

Jisung csak bólintott egyet majd kinézett az ablakon. Megpillantotta Minhot aki az ablakon kihajolva dohányzott. Mivel egyszerűen nem akarta őt látni így ledobta magáról a takarót majd úgy ahogy volt az ablakhoz sétált és elhúzta a függönyöket. Nem érdekelte, hogy a rózsaszín hosszú pulcsijában látta meg őt hiszen már nem érdekelte mit gondol róla az idősebb.

-Csinálsz nekem forró csokit?- kérdezte boci szemekkel mikor visszaült az ágyra és újra magaköré csavarta a takarót.

-Fehér?- kérdezte majd elindult az ajtóhoz.

Válaszul csak egy bólintást kapott így elhagyta a szobát és lement forrócsokit csinálni Jisungnak. Az idősebb a szobájában ülve gondolkozott és elhatározta, hogy elfelejti Minhot. Nem ér annyit, hogy szeresse őt. Nincs oka szeretni őt!

[...]

Másnap reggel a köhögésére kelt fel Felixszel együtt. Iskola helyett úgy döntöttek, hogy elmennek az orvoshoz. A két fiú el is ment a doktorhoz ahol kiírták Jisungot két hétre és mint kiderült szép kis tüdőgyulladása lett. Jelenleg lázasan ül az ágyban és küszködik az evéssel. Éhes, de mégsem tudott lenyomni a torkán egy falatot sem.

-Muszáj enned legalább csak pár falatot!- mondta szomorúan legjobb barátja aki előtte ült.

-Tudom, de nem megy! Úgy érzem, hogy ha eszek az egyből kijön belőlem!- sóhajtott egyet miközben az ételt piszkálta kanalával.

Felix sóhajtva tette félre a tálcát majd egy puszit nyomott Jisung forró homlokára. Megmérte a lázát ami még mindig elég magas volt.

-Tudom, hogy fázol, de ne takarózz be ennyire!- húzta lejebb a takarót így láthatta Jisung remegő testét. -Megölöm őket!- ment az ablakhoz majd elhúzta a függönyöket.

-Nem érnek annyit!- kuncogott fel Jisung majd nagy nehezen kikelt az ágyból.

Felix egyből sietett hozzá hiszen tudta, hogy a fiú olyan gyenge, hogy egyedül még sétálni sem tud.

-Mondtam már, hogy ha kell valami akkor szólj!- mondta aggódva majd szépen visszasegítette őt az ágyba.

-Csak a töltő kell, de egyedül is eltudtam volna menni érte!- nézte Felix szemeit majd visszafeküdt az ágyba.

-Nem tudsz megtenni 3 lépést anélkül, hogy összeesnél szóval ne mondj ilyet!- tette fel töltőre Jisung telefonját majd befeküdt mellé.

-És ezt utálom a legjobban!- biggyesztette le alsó ajkát majd az orrsprayért nyúlt.

Felix a kezébe adta majd mikor végzett a használatával vissza is tette a helyére.

[...]

4 nap telt az orvos óta és Jisung nem lett jobban. Bár annyira gyengének nem érezte magát még mindig pocsékul volt. Felixnek ma fontos dolga akadt, de nem akarta magára hagyni a fiút.

-Menj, nem lesz semmi bajom! Aludni fogok és ennyi!- mondta majd megsimogatta Felix karját.

-Hívj ha baj van és tényleg csak akkor sétálj ha muszáj! Ha éhes vagy akkor ott a tálca, sietek!- sorolta majd egy csókot nyomott a fiú homlokára.

Amint elment Felix ő bevette a gyógyszereit majd próbált aludni egy kicsit. Pár hosszú perc után sikerült álomba zuhannia viszont 3 óra múlva arra kelt fel, hogy eszméletlenül rosszul van.

Kitakarózva vette fel a mamuszait majd fejéhez kapva állt fel. Csak pár lépést tett az ajtó felé, de már a földön találta magát. Szemeit akartalanul hunyta le és már meg is bánta, hogy felkelt az ágyból.

[...]

Minho szokásosan az ablakban cigizett miközben figyelte Jisung nyugodt arcát egészen addig ameddig fel nem kelt. Mivel a kisebb észre sem vette, hogy nézi őt így tovább folytatta a bámulást. Szemeivel követte a fiú tetteit és elnyomta a cigarettát. Látta ahogyan Jisung a földre zuhan és még csak nem is próbálkozik felkelni onnan. Amilyen gyorsan csak tudott leszaladt majd felkapta magára a cipőit és el is hagyta a házat. Bement Jisung lakásába majd megkereste a fiú szobáját. Jisung ájultan feküdt a földön ez miatt pedig elkapta őt a bűntudat, ismét. Karjaiba vette a fiút majd lefektette az ágyra és megvárta amíg felébred.

-Mit keresel itt?- kérdezte amint megpillantotta az ágya szélén ülő Minhot.

-Láttam, hogy elájultál szóval gondoltam átjövök és segítek!- válaszolt a kérdésre majd lefogta Jisungot, hogy véletlenül se mozduljon meg.

-Érdekes! Miattad vagyok rosszul és te segítesz!- nevetett fel erőtlenül.

-Hadd tegyem jóvá!- szólalt meg halkan majd Jisung tincseihez nyúlva arrébb tűrte azokat.

-Csak azért egyezem bele, mert rosszul vagyok! Kezd azzal, hogy csinálj nekem forró csokit. Fehér csokisat!- nézett rá majd a takarójáért nyúlt.

Minho betakarta a fiút majd kiment a szobából és lement a konyhába. Még maga se hitte el, hogy ő aki a suli rosszfiúja éppen forrócsokit csinál egy nála két évfolyammal alatta járónak. Amint kész volt felvitte a szobába majd felültette Jisungot és odaadta neki.

-Köszönöm!- mondta halkan majd elkezdte inni. -Ideadod a lázmérőt?- kérdezte majd egy újabb kanál tejszínhabot tett a szájába.

Minho megfogta a lázmérőt majd elvette tőle a poharat és letette az éjjelire. Jisung hóna alá tette a lázmérőt majd megvárta amíg csipog.

-39 fok!- olvasta le a lázmérőről a számokat.

-Meg sem lepődök!- sóhajtott fel majd a pohárért nyúlt.

Kezük összeért így Jisung el is rántotta onnan kézfejét. Elvette Minhotól a poharat majd tovább ivott.

[...]

Két hét múlva amikor már Jisung teljesen meggyógyult újra az utcán találták magukat. Hócsatáztak mint általában amikor megjelent Minho és valami idegen gyerek is. Jisung félt, hogy ismét a hóban találja magát és az érzékei sem csalódtak. Az ismeretlen megragadta őt és lökött egy nagyot rajta. Ez következtében Minhonak esett aki Jisunggal a földön kötöttek ki.

-Hát szia!- mosolyodott el az idősebb.

-Sz-szia?- kérdezte inkább mint mondta volna miközben egyre pirosabb lett az arca.

-Úgy látom egészséges vagy!- simított a kisebb piros arcára aki csak bólintott egyet. -Akkor végre megtehetem azt amit akartam!- suttogta mire Jisung csak furcsán nézett rá.

Szinte azonnal megtudta, hogy mire is gondolt az idősebb amikor ajkaik találkoztak. Jisung szemei kikerekedtek, de végül átadta magát a kísértésnek és szemeit lehunyva csókolt vissza. Egyszerre volt lassú, érzelmes és szenvedélyes.

Minho erősen tartotta Jisung derekát mintha csak elakarna szökni a fiatalabb pedig szó sem volt róla. Óvatosan felült ezáltal pedig a kisebb a combjain foglalt helyet.

-Ezt mire véljem?- kérdezte Jisung miután elvált Minho ajkaitól.

-Kedvellek!- nyögte ki mire a kisebb meglepetten nézett rá.

-Mi?- nézett rá meglepetten hiszen egyáltalán nem hitte el amit mondott.

-Kedvellek Han Jisung!- fogott combjaira majd felállt a hóból.

-Komolyan vagy csak szórakozol?- nézett a szemeibe mire Minho csak újra megcsókolta őt a legtöbb érzelemmel. -Nem szórakozok!- motyogta két csók között.

-Én is kedvellek!- vált el ajkaitól majd egy apró mosolyra húzta ajkait.

-Pofátlan kérdés, de kaphatok forró csokit?- kérdezte boci szemekkel mire Jisung csak kuncogva bólintott párat.

Minho boldogan vitte egészen Jisung lakásáig ahová aztán bementek. Levették magukról a fölösleges textileket majd bementek a konyhába. Jisung elkezdte csinálni a forrócsokit míg Minho hátulról ölelve nézte őt.

Egyikük se gondolta volna, hogy majd együtt fognak forrócsokit inni Jisung kanapéján viszont megtörtént és ezek után már csak boldogabbak lettek. Egymásra találtak és szerencsére a ChangLix párost is sikeresen összehozták.

VÉGE!