Minho pov :

Felix és én a földön ültünk, s szagolgattuk a betét illatát.

- szerintem, ez inkább orgona illatú, nem? - kérdeztem a fiatalabb fiútól.

- levendulát is érzek, lehet mind a kettő van benne. Esküszöm, jobb, mint a légfrissítő. - szagolt bele mélyen.

- egy kicsi ibolya is van benne, ha jobban megszagolod. - fogtam szorosabban az oldalamat.

- fáj? - vette el arcából a betétet.

- áhh nem, dehogy! Semmi bajom, mindjárt bukfencezek is. Persze, hogy fáj! - váltottam komor arckifejezésre.

- húzd fel az inged. - mászott felém.

- minek? - kérdeztem értetlenül.

- nincs nálam sebtapasz. - bontotta ki a betétet. - ez hogy működik? - forgatta összevissza.

- szerinted tudom? A kocsiban van az elsősegély láda. Hozd azt ide. - húztam fel az inget.

- és, ha valaki rád támad? - húzta fel szemöldökét. - amíg nem jönnek a többiek kibírod. - nyomta neki a betétet, majd egy másikat is kibontott. Azzal rögzítette a betétet, ami itta be magába a vért. Bontotta volna ki a harmadikat, de megakadályoztam.

- ennyi elég lesz. A többit hagyd meg. - vettem ki kezéből.

- lassan itt vérzel el, de te szagolgatni akarod azt, ami talán megmentheti az életedet?? - fakadt ki, s kikapta a kezemből a betétet.

- valamivel el kell nyomni a bűzt, amit itt árasztasz! - szereztem vissza az "illatosítót".

- na szép vagy, Lee! Ez most fájt! - ült vissza a falhoz megsértődve.

- bocsánat, Lix! - másztam mellé nehezen. - tessék, szagolgasd! - nyújtottam felé az egyiket.

- egyébként szívecske mintás a belseje. - bontotta ki.

- ne röhögtess! - bontottam ki én is. - és tényleg! - nevettem fel. - vajon ezzel akarják feldobni a lányok napját?

- nem tudom, de miért rajzolnak rá mintát? Úgyis véres lesz, nem?

- de, igazad van. - bólogattam egyetértően. - egyébként, itt van a telefonod, és a pisztoly. - nyújtottam át neki.

- a pisztoly a tiéd, nem az enyém. - tolta vissza a fegyvert.

- tényleg! El is felejtettem. Hány óra?

- dél múlt pár perce. - nézte a képernyőjét. - mikor hívtad ezeket?

- fogalmam sincs. Fél tizenkettő körül. Nem tudom mi tart ilyen sokáig nekik. Ha visszamentünk le kell fürdened. - tettem orromhoz a betétet. - mibe estél bele?

- záptojás, meg pelenka, ami tele volt. - húzta el a száját.

- akkor te gyalogolsz. Be nem ülsz a kocsiba. - nevettem el magam.

- ne szivass! - csapott meg.

- ne üss! - szóltam rá, mielőtt eltalálná a sebemet. - inkább szagold, lenyugtat. - nyomtam orra alá a betétet.

- hmm olyan jó! - vetette hátra a fejét. - hol vetted? Veszek én is.

- felénk van egy bolt, ott vettem múltkor.

- oké. - csendben szagolgattuk tovább a betétek illatát. Annyira elmerültünk a szagolgatásban, hogy nem is vettük észre a lépteket, amik közeledtek, csak a hangra figyeltünk fel.

- ti mit csináltok? - Jisung hangjára az ajtó irányába fordultunk.

- szagolgatjuk a betétet. - emelte fel Felix mosolyogva.

- akarom tudni miért? - tette el a fegyverét.

- mert jó az illata, nem úgy mint egyeseknek. - mutattam Felix-re.

- miattad estem bele abba a szarba! - fakadt ki.

- tényleg szarba estél. Szar ügy. - nevettem el magam, de hamar abbahagytam, mivel fájt tőle az oldalam. - vigyél el egy orvoshoz. - néztem fel Jisung-ra.

- baj van? - guggolt le hozzánk. - pfu melyikőtök ilyen büdös?? - pattant fel, és hátra lépett pár lépést.

- Felix beleesett egy szemetes konténerbe. - válaszoltam mosolyogva. Hangosan nevette el magát.

- azt hogy? - kérdezte nevetve. - jól van, később elmondhatok, menjünk orvoshoz. - nyújtotta a kezét.

Felix segített felállni, utána Jisung-ra támaszkodva mentem ki a lakásból. Beültettek az egyik rendőr kocsiba, mondván, hívnak egy orvost.

A főnök jött oda hozzám.

- szép volt, Lee. - állt meg előttem zsebre tett kézzel. - lelepleztél egy kannibál üzemet. - fordult a húsbolt felé, majd vissza. - hány halott van odafent?

- két pasi, meg a kukában Felix illata nyugszik. - értetlenül nézett rám.

- ezt hogy érted?

- Felix! - kiáltottam a fiúnak. Felénk fordulva, mosolygott egyet. Intettem neki, hogy jöjjön ide.

- helló, főnök! - mosolygott nagyot.

- ahh Jézusom! Úristen! - tolta arrébb a fiút, közben hátrált. - miért vagy ilyen büdös?? - tette orra elé a kezét.

- jó kedvemből fejest ugrottam a kukába. - mondta komor hangnemben.

- a lábaddal meg mi van? - mutatott Felix lábára, amelyik beleragadt egy konzerves dobozba.

- nem tudom, kérdezzük meg tőle. Ya! Mi van veled? - beszélt lábához. Csendben maradt pár percig, majd az idős férfira nézett. - nem válaszol. - vonta meg mosolyogva vállát. Sziréna hangja csendült fel a távolból.

- ya, Lee! - sétált hozzánk Hyunjin. - bújjál el, szedik a bolondokat. - utalt a szirénázó mentőre.

- te nagyobb veszélyben vagy, mint én.

- hát, nem találnak még egy ilyen példányt, mint én. - húzta ki magát büszkén.

- addig örülnek. - Felix, és a főnök elnevették magukat.

- nem akarja kirúgni? - fordult a főnök felé.

- de, persze, viszont akkor megkapja Mrs Shin nyomozót. - felelt mosolyogva. Hárpia a nő.

- szerintem tartsuk meg. - fordult vissza felém. A sziréna hangja egyre közelebb ért, majd megállt az utcában a mentős kocsi.

- adjatok nekik teret. - tolta arrébb a két fiút a főnök, hogy a mentősök ide férjenek.

- hol sérült meg? - kérdezte egy fiatal srác, aki letérdelt elém, majd bekötötte az infúziót.

- az oldalamon. - bólintott, majd felhúzta a pólómat. Sűrűn pislogva nézte oldalamat.

- baj van? - kérdezte Hyunjin.

- umm..nincs..csak.. tisztasági betét? - pillantott rám a srác.

- mással nem tudtuk lassítani a vérzést. - vontam vállat.

- komolyan betéttel kötötted be a sebedet ? - nevetett Hyunjin.

- nem én voltam, hanem Felix. - nevetése kezdett halkabb lenni.

- akkor már értem. - hagyta abba a nevetést.

- miután bevarták a sebét, segítenek leszedni ezt a lábamról? - nyújtotta ki a lábát Lix, s rámutatott a konzerv dobozra.

- napi szinten találkoznak ilyen furcsa helyzetekkel? - állt Hyunjin a mentős nő mellé, aki papírokat töltött ki.

- nos, ennél furcsább esetünk a vakbélbe ragadt puzzle darab volt. - nézett fel Hyunjin-ra.