Arra ébredtem, hogy valaki kopog. Sasaki engem át ölelve aludt óvatosan levettem magamról a kezét felkaptam magamra a ruhám és ki nyitottam az ajtót. Yukioval találtam szembe magam.
- Szia. Mikor meg érkeztem nem tudtunk dumálni. - kezdte el a tarkóját vakargatni. Két kéz karolta át a derekam majd Sasaki a vállamra tette a fejét.
- Halottam Matsukitól hogy...hogy mit kelet csinálnotok. Ugye nem zavartam meg semmit? - mi ez a félénk Yukio sose láttam még ilyenek.
- Nem. Meny lemegyünk mi is mindjárt. - felöltöztünk aztán lementünk.

- Hogy ment? - vigyorgot Matsuki.
- Úgy látom nagyon érdekel. Legközelebb csináljuk videót neked? - kérdeztem ki hangsúlyozva benne az iróniát.
- Jó, jó bocsi. - emelte fel védekezően a kezét.
- Érzel valami változást? - huppant le a kanapéra.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Lehet várni kéne még egy kicsit. - csatlakozót a beszélgetéshez Yukio.
- Az meg lehet. - bólintott Matsuki. Leültünk mi is.

- Amúgy srácok hoztam nektek kaját. - ált fel Matsuki és az egyik szekrényhez sétált, ahonnan ki vett néhány vér tasakot.

Bele szívtam nem volt valami jó íze. Olyan volt, mint azok a mű emberi kaják, amiken érzed, hogy nem valódi alapanyagokból készült.
- Még mindig nem szeretem az ízét. - húztam el a szám.
- Akkor ne azt idd. - nyújtotta felém Sasaki a csuklóját.

Bele mélyesztettem fogam hófehér bőrébe és elkezdtem a vérét szívni. Sokkal finomabb, mint a másik. Nem tudom, hogy de valahogy Sasaki ölébe kötöttem ki. Elváltam csuklójától és figyeltem ahogy ki folyik a kis seben a vér. Közelebb hajoltam a rubint színű folyadékhoz és lassan végig Sasaki szemébe nézve le nyaltam. Amint a kézfejéhez értem át tértem a puha ajkaira. Kezei a derekamon pihentek míg én fel vezetem a sajátom a hajába. Lassan át tértem a nyakához, ahol ismét bele mélyesztettem a fogam. Szájához emeltem az egyik kezem így most már ő is a vérem szívta.

Hamarosan fények jelentek meg végig futottak Sasaki testén és végül a nyakán keresztül át áramolt belém. Mindkettőnket fény vette körül, ami lassan át váltott szivárvány színűre. A tarkómon egy kerek szimbólum jelent meg néhány másodpercig forgott majd eltűnt.

Elváltam barátom nyakától és körbe néztem. Matsuki és Yukio ájultan feküdtek mellettünk.