- A-az nem lehet. - bámult maga elé. Hirtelen kétoldalt a fejéhez kapott és felordított.

- Kazumi mi történt? - nem válaszolt.

- Jól vagy?

- Láttam őket meg halni ott voltam segíthetem volna rajtuk, de túl gyenge voltam. - motyogta.

- Miről beszélsz?

- A családomról a királyi családról.

- Öntudatra ébredt. - mondta Matsuki. Hát még is csak igaz. Még mindig alig hiszem még így is hogy itt van előttem.

...

Matsuki elment hozott Kazumnak kontaktlencsét, hogy senkinek ne tűnjön fel szem színének változása.

-Ezt hord. - adtuk oda neki a kis dobozt csak bólintott, de még mindig láttam a szemébe, hogy nem érti mi van vele.

-Jól vagy? - tettem kezem a vállára.

-Ez, hogy lehetséges? - nézet a szemembe.

-Ezt én se tudom, de egy dolgot tudok most már te is vámpír vagy közénk tartozol. - mosolyogtam rá és ki sepertem szemébe logó tincseit.

-Viszont nem mondhatod el senkinek és itt a kis barátodra gondolok. - ült le mellé Matsuki.

-De... - kezdet volna beszélni.

-Semmi de. - tettem a szájára a mutató újam. - pihened kell hosszú volt ez a nap. Holnap is tudnunk beszélni erről.

...

*Mádnap*

Tegnap Kazumi öntudatra ébredt már amennyire lehet ezt mondani. Elő szedtem egy papír poharat vagy mi is a neve ennek. 

Meg vágtam a csuklóm és tele töltöttem Kazuminak vére lesz szüksége. Mikor tele lett visszatettem a tetejét és elindultam a suliba. Mikor beértem Kazumi és Matsuki már bent voltak.

- Tessék. Hoztam a véremből idd meg. - nyújtottam oda a poharat szerelmemnek.

- Köszi. - elvette és bele kortyolt.

- Frissen csapolva jobb. - húzta el a száját.

- Vérbeli vámpír beszéd. - kuncogott Matsuki.

- Sziasztok. - érkezett meg Yukio.

- Szia. - köszöntünk.

- Uuu az ott kávé? Kaphattok? - nézet boci szemekkel Kazumira.

- Nem. - vágta rá.

- Képzeld tegnap késő este apámat behívták az őrsre. Találtak megint egy szét tépett hullát az áldozatba egy csepp vér se maradt. - Kazumi el kezdet köhögni mivel pont ivott. Gondolom neki is az jutott eszébe, hogy ő tette csupa vér volt este. De nem emlékezet arra mi történt és ott volt az a két ember, akiket mondott.

- Aha és ezt most minek mondod nekem. Tudod, hogy engem nem érdekelnek az ilyen dolgok. - tette a tudatlant. Úgy láttom már jobban van.

- Kazumi mi történt veled mostanában annyira más vagy. Olyan érzésem van mintha többet tudnál ezekről a gyilkoságokról. Kerülsz engem alig beszélünk. Olyan mintha lecseréltél volna Sasakira és Matsukira. - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Figyelj mostanában történt pár dolog, amiről nem beszélhetek neked. - kortyolt bele a pohárba.

- Legjobb barátok vagyunk azt hittem mindent meg osztasz velem. Persze Sasaki és Matsuki biztos mindent tudnak.

- Ők azért tudnak róla mert nekik is közük van hozzá. - beszélgetésünk a tanár zavarta meg és el kezdődött az óra.

*Kaja szünet*

Vége az órának jön a kaja szünet. Yukio nem szólt hozzánk egész nap. Mi hárman felmentünk a tetőre ez az egyetlen hej, ahol biztos nem jár senki mivel le van zárva. Mikor ki léptünk az ajtón Matsuki egyből inni kezdet a vértasakból rá beszéltem, hogy hozzon. Tudom, hogy nem szereti, de inkább azt igya mit valamelyik emberből.

- Igyál. - tartottam Kazumi elé a csuklóm szó nélkül rá vetette mag és belém mélyesztette a fogát. Felemelte a csuklóját és elém tartotta egy perce se meg szakítva étkezését. Tudtam, hogy mit akar én is bele mélyesztettem a fogam és el kezdtem kortyolni a vérét. Miután befejeztük egymás ajkára tapadtunk csókunk végén elváltunk egymástól.

-A vér csere elég intim dolog, de úgy láttom ti nem vagytok szégyellősek. - nevetett Matsuki.

- El fogok mondani mindent Yukionak. - jelentette ki Kazumi.

- Azt nem teheted. Mi van, ha elmondja valakinek.

- Tudtommal én vagyok az uralkodó ezt nem te döntöd el. Mellesleg ő a legjobb barátom nem várhatod el, hogy titkolózok előte. Én bízok benne.

- Nocsak, nocsak ki használod a rangodat. - nevetett Matsuki.

- Jó mond el neki, de akkor mi is ott leszünk. - egyeztem bele.

- Rendben. - bólintott és visszamentünk a terembe.

- Yukio este gyere át beszélni akarok veled mindent elmondok.

- Még mindig nem tartom jó ötletnek. De nem szállhatok szembe veled. - szóltam közbe.

-Akkor ne is tedd. - nézet rám.

-Eszembe sincs. - emeltem fel a kezem védekezően.
...

*Este*

Este Kazuinál összegyűltünk és vártuk Yukiot.

-Nem gondolod meg magad ugye? - öleltem meg hátulról Kazumit.

-Tudod, hogy nem. - válaszolta. Elengedtem mert közbe nyitódott az ajtó és meg érkezet Yukio.

- Ők mit keresnek itt? - mutatott rám és Matsukira.

- Majd azt is elmondom. De most figyelj.

- Rendben. Hallgatlak. - tette karba a kezét Yukio