Könnyeim záporozni kezdtek, és hallottam ahogy Jungkook a szobámba ment, majd magára vette maradék ruháját és már sietett is az előszobába, ahol táskáját felkapva, kabátjával a kezében már lépett is volna ki az ajtón, csakhogy én fel voltam készülve erre.

Így az ajtó bevolt zárva, a kulcs meg nálam volt.

-Jimin! Nyisd ki azt a rohadt ajtót! -szólt rám.

Eszem ágában sem volt teljesíteni kérését, így nem szólaltam meg.

Csak csendben figyeltem a történéseket a konyha másik végéből, ahol ráláttam Jungkookra, aki a bejárati ajtó előtt állva, rémisztő tekintettel szuggerált engem, és várta, hogy csináljak valamit. De én megsem mozdultam.

-Utoljára mondom! Nyisd, ki, az ajtót! -szótagolta szavakként.

-Én csak azt szeretném, hogy hallgass meg... -mondtam neki sírva.

-Nem! Én legalább nem kúrogattam a hátad mögött! -kezdett el felém sétálni.

Még jó, hogy van köztünk egy konyha asztal, különben a köztünk lévő távolságot akadálymentesen tudná átszelni.

-Én sem azt csináltam! -emeltem fel a hangom.

-Akkor az mi, hogy még egy nap sem telt el mióta először lefeküdtünk, de te már is az állítólagos legjobb haverod ágyába menekülsz, hah?! -csapott idegesen az asztalra, mivel közben ledobta magáról a kabátot és a táskáját, majd a konyhába jött. Farkas szemet nézett velem. A szemei csak úgy csillognak a dühtől.

Fáj ezt látni...
Pedig olyan jól indult ez a reggel...

-Én csak... megijedtem... -szipogtam.

-Megijedtél mi? Na hol van az a kibaszott kulcs?! -kérdezte fagyos hangján.

Nem válaszoltam csak felmutattam összeszorított ujjaimat, amik közt a keresett tárgy lapult.

-Add ide! -nyújtotta ki az asztal fölött, felém a kezét.

-...nem. -ejtettem ki halkan ezt a szót.

-Tessék? -döbbent le.

-Mondom nem. -jelentettem ki hangosabban és felnéztem rá. Egyenesen fekete szemeibe. -Számítottam, hogy leakarsz majd lépni... de... nem engedem... -raktam hátam mögé azt a kezemet, amiben a kulcs volt.

-Ne akard, hogy erőszakhoz folyamodjak... -sziszegte.

-Pedig erőszak nélkül is meglehet szerezni a kulcsot... -suttogogtam letörten. -Pont mint a szexnél... azt is lehet erőszak nélkül csinálni.... de neked mégsem ez az első gondolatod, hogy hogyan lehetne agresszivitás nélkül véghez vinni dolgokat.... -sírtam el magam újra. -Én csak megakarom beszélni veled ezt..

Látszott, hogy nem erre számított a fekete hajú, de nem hagyta annyiban a dolgot.

-De te sem hallgattál meg akkor! -jött elő egy újabb hülye kifogással.

Ennyire megsértettem volna őt...?

-Ne legyél már ilyen gyerekes Jungkook! Kurvára te erőszakoltál meg engem, és nekem az volt a kibaszott első alkalmam, hogy lefeküdtem valakivel, aki mellesleg életem első szerelme is volt. Utána szentül megvoltam győződve arról, hogy utálsz engem, és csak arra kellettem neked. Minnél előbb elakartam felejteni, ki akartam törölni azt az estét, mert tényleg... baromira durván bántál velem. Egy jó emléket akartam csak arról, hogy milyen lefeküdni valakivel. És ezt akkor csak Tae tudta megadni, de nincs semmi köztünk! Akár mennyire hihetetlen is az egész. Mi érdekes módon megtudtuk beszélni a dolgokat, mint férfi a férfivel. Nem lett belőle semmi probléma. Akkor te miért nem vagy képes megbeszélni ezt velem? Most így utólag már nem feküdtem volna le Taehyunggal, de most már mindegy. Nekem csak... új volt ez az egész, és nagyon megijedtem.... -zokogtam el magam a mondandóm végére.

Jungkook nagyon elgondolkozott azon amit mondtam, mert csak meredt maga elé, teljesen lefagyva.

Tudom, hogy ez neki is nehéz, és azt is, hogy megbántottam őt, de azt meg kell tanulnia, hogy csak úgy ítélkezzen mások felett, ha már minden részletet tud. Ebből nagyobb problémái is lehetnek majd az életébe. Ezért kell megtanulnia most...

-Add a kulcsot. -szólalt meg végül fagyosan.

Hát én azt hittem mentem dobok egy hátast, sőt kettőt is.

-Komolyan Jungkook...? Ennyi tellik tőled?! -hitetlenkedtem.

-Add már ide azt a szaros kulcsot! -kerülte meg az asztalt, de közben én ellenkező irányba kezdtem menni, így nem tudott közel kerülni hozzám.

-Nem adom! Miért adnám? Enyém! Önző vagyok mit te, Jeon Jungkook! -lettem én is ideges.

Önző és makacs. Nagyon makacs. Én itt kibeszélem a lelkem, erre ő ügyet sem vetett rá... milyen dolog ez?!

Így hát kergetőzni kezdtünk a konyha asztal körül, persze nem játékosan. Ez amolyan élet halál közti kergetőzés volt.

Amikor ő jobbra ment, akkor én is. Amikor meg balra, akkor meg én is balra.
Mikor kellőképpen kifutottuk magunkat, Jungkook megelégelte ezt...

-Na jó, ebből elegem van... -morogta.

És pár hosszú, és gyors lépés után elkapott hátulról, ami hát elég rémisztő volt.

Majd becipelt a nagyszobába és ledobott a kanapéra.

-Most pedig szépen elveszem tőled a kulcsot... -duruzsolta kicsit sem kedvesen a fülembe..

Csuklómért nyúlt, majd feszegetni kezdte ujjaimat, arra késztetve, hogy engedjem el a kívánt tárgyat.

Viszont én nem hagytam könnyen magamat. Könnyes szemekkel bár, de minden erőmet beleadva szorítottam a kis vas darabkát, ami most szokatlanul nagy jelentőséggel bírt.

Éreztem, hogy már húsomba vájt, a kulcsnak kis recéi. Iszonyat fájt, és csípett is, de szemem előtt lebegett az, hogy ha most megszerzi, akkor lehet hogy soha többet nem fogom látni őt.

Így szorosabban markoltam a kis tárgyat, egyenesen Jungkook szemeibe nézve.

Az ő tekintete rideg, míg az enyém dühös volt, és megtört. A fájdalomtól összeráncolt szemöldökkel, és könnyesen néztem rá.

Aztán megéreztem valami meleget végigfolyni a kezemen.

Ijedten kaptam le oda a tekintetem, és láttam ám, hogy a tenyeremből csakúgy ömlött a vér.

Jungkook is odavezette tekintetét, és rémülten engedte el ujjaimat, amit pedig már majdnem sikerült szétfeszítenie.

Kihasználtam az alkalmat, hogy elengedett és kezemet tanulmányozta. Nyakába ugrottam, így guggoló helyzetéből seggre ült, míg én az ölebe. Zokogni kezdtem, és öleltem a nyakánál.

-Nem akarom, hogy elmenj! Ne hagyj itt! Én szeretlek! -ezt ismételgettem pólójába fúrva a fejem.

Nem érdekelt hogy az összes nedvemmel elaztatom őt, én csak vissza akarom kapni Jungkookot.

Hangosan sírtam. Még életemben nem bőgtem így. De... jól esik most. Érzem, hogy az összes teher megszűnni látszik. Viszont fenn állt a veszélye annak, hogy a fekete hajú elhagy...

-Én tényleg csak egy beképzelt fiú vagyok... -hallottam meg Jungkook hangját, ami... megremegett?

Megérzem tenyereit hátamra simulni. És ebből tudtam már..

Nem fog itt hagyni.

-Csak féltékeny vagyok... ez minden... -szorított magához. -Önző vagyok, tudom. De nem rosszból... én csak magamnak akarlak téged. És a tudat, hogy már más is ért hozzád úgy, ahogy én... és ezt mind a saját hülyeségem miatt tettétek... elszomorított... -fúrta nyakamba a fejét.

Az én zokogásom is abba maradt, így már csak szipogtam.

Jungkook kellemes illatú nyakától és pólójától elválva, két kezem közé fogtam arcát, ami fal fehér volt, és szemei könnyesek voltak.

-...ne sírj. -kértem, és újra eleredtek könnyeim, de most már neki is.

Így nézünk farkas szemet.

-Nem sírok. -mondta az ellenkezőjét a látványának.

-Sajnálom... -suttogtam.

-Nem! Én sajnálom. Megtudsz... bocsátani? Többé nem leszek ilyen. Figyelni fogok rá... ígérem.. -kérdezte bizonytalanul.

Ez egy jó kérdés... viszont a válasz egyszerű. Még mindig halálosan szeretem őt... És mivel változtatni szeretne "hibáin", így persze hogy megadom a lehetőséget neki...

-Meg... -válaszoltam halkan.

Hevesen tapadt számra, és birtoklóan falni kezdte ajkaimat.

Többször is ráharapott puháimra a hevessége miatt, de nem is baj.

Arca két oldalára tettem tenyereim, míg ő egyik kezével tarkómnál, a másikkal derekamnál húzott közelebb magához.

Nyelvét átcsúsztatta szájamba. És éreztem.... visszatért a régi Jungkook. Aki irányított mindent; engem.

Megmondom őszintén, hiányzott már ez. Az is jó volt, mikor én uralkodtam felette, de igazából... neki kell felettem. Ez így van rendjén.

Kissé előre dőlt, hogy jobban hozzám tudja préselni magát, mire kezeivel erősebben tartott engem.

Vad és szenvedélyes csókunkat a hasa korgása zavarta meg.

Szép lassan elváltunk egymástól egy nyálcsíkot ajkaink közé húzva, amit végül ő tüntetett el.

-Éhes vagyok. -jelentette ki.

-Azt hallom. -mosolyodtam el rajta.

Felállt, és felkapott az ölébe, miközben újra heves csókba forrtunk össze.

A konyhába vitt engem, ahol felültetett a konyha pultra. Lábaim közé férkőzve találta meg kényelmes pozícióját.

Egyik kezével arcomat tartotta gyengéden, hogy hevessége miatt ne dőljön hátra a fejem. A másikkal meg hátamat simogatta.

Én meg nyakánál fontam össze karjaimat, lábamat meg derekára kulcsoltam; ezzel is jelezve hogy ő bizony az enyém.

Annyira megkönnyebbültem, hogy Jungkook látszólag észhez tért, hogy az hihetetlen.
Pedig azt hittem, hogy el fog menni.
De mint elhatároztam, nem engedem hogy elmenjen, így ezt véghez is vittem.

Nem bírtam volna ki, ha egy ilyen dolog miatt csakúgy lelépett volna.

Megértem, hogy így reagált rá, mert ez tényleg elég szégyenteljes dolog, de én őt szeretem, senki mást. Természetesen nekem is volt okom arra amit tettem, de hát ja... mindenki hibázhat, nem?

Már szinte egymás nyálát ittuk. Ez ilyen... békecsókolózás vagy mi...
Még levegőt is alig vettünk közben.
Ilyen mély még sosem volt a csókunk.

Jungkook már szinte a torkomon próbálta letuszkolni a nyelvét, ami persze nem így volt, de kábé a nyelvének 99%-a az én számban munkálkodott.

A gyomrom görcsbe rándult az élvezet miatt, és folyamatosan remegtem. De persze ez vele sem volt másképp, mivel őt is elég sokszor rázta ki a hideg, persze nem rossz értelemből.

Szenvedélyes csókcsatánk közben megéreztem tenyereit combomra simulni, majd azt kezdte markolászni.

Aztán fokozatosan haladt feljebb a tapogatással, mígnem ujjai besimultak pólóm alá.

Ott simogatott, ahol ért. De legtöbbször vékony hasamat fogdosta.
Őszintén, nagyon jól esik ez most, szükségem van arra, hogy megérintsen.

Végül nagyon nagy nehezen elvált tőlem, és nyakam kínzásába kezdett.

Kezeimmel megtámaszkodtam magam mögött a pulton, mire Jungkook is így tett, csak ő derekam mellett.

Először csak apró puszikkal hintette be érzékeny bőrömet. Természetesen csak azt a részt, ami kilógott pólóm alól.

-Anyudnál van alapozó. -jelentette ki.

-Honnan tudod? -vettem nehézkesen a levegőt.

-Múltkor tőle kértem kölcsön. -csókolt szájon.

-Oh... -nyögtem ki az igen értelmesre sikeredett választ.

Persze sok időm nem volt gondolkodni, hogy ezt most miért hozta fel, mert a választ erre megéreztem a nyakamnál.

Jungkook szívni kezdte azt. Elég erősen. Azok a cuppogó hangok amiket kiadott közben, valami észvesztően izgató volt. Nem is fogtam vissza sóhajaimat.

Ezt szeretem; amikor ő a top, és én a bottom.

Mikor végzett az egyik folttal, elkezdte végig csókolni ádámcsutkámat, amit természetesen hátravetett fejjel élveztem. Majd áttért nyakam másik oldalára, mikor is...

-Megjöttem Jimin! -hallatszott anya hangja az előszobából.

__________

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33