Nem tudom mikor, de simogatásra ébredtem.
Valaki simogatta fejem búbját, ami annyira jól esett most.

Nyitogatni kezdem a szemeimet és rá kell hogy jöjjek, ez Taehyung.
És én az ő ágyában feküdtem a meleg paplanja alatt. Olyan finom Tae illata van...

-Hány óra van? -szólaltam meg rekedtes hangon.

Na ja, elég sokat kiáltoztam az éjjel...

-Este 6 körül. -válaszolta nyugodt hangon legjobb barátom.

-Anya?

-Szóltam neki, hogy ma itt alszol, és hozott ruhát is délután, amikor boltba ment. De nem tud semmiről. -mondta.

-Nagyon köszönöm. -ültem fel és öleltem meg, amit készségesen viszonzott.

-Gyere, csináltam neked teát. -terelgetett ki a nagyszobába, ahol leültetett a kanapéra és rámterítette a takaróját.

Végül kezembe nyomta a gőzölgő italt.

Hihetetlen, hogy megtud változni rövid idő alatt. Most olyan mint egy felelősségteljes apuka. De általában olyan mint egy 5 éves ovis. Imádom ezt az oldalát.

Hosszas percekig csak aggódva bámult engem a velem szemben lévő kanapéról, miközben én a finom teát ittam.

-Na... mi történt? Tudod... nagyon megijedtem amikor megláttalak, és amikor anyukád idejött, nem úgy tűnt, mint aki tudna bármiről is, így azt mondtam neki, hogy én hívtalak el magamhoz a tanulással kapcsolatban, mert nem megy a föci. -hadarta el egy szuszra.

Nagyot dobbant a szívem. Képes volt az anyukámnak hazudni, miattam... Annyira szeretem Taet.

-Először is... köszönök mindent... másodszor pedig... én... hát... szóval... nem tudom hogyan kezdjem el. -szöktek könnyek a szemembe.

Egy hét alatt olyan sokminden történt... sok hülyeség... persze voltak élvezettel teli pillanatok is... de a végkimenetele rosszul sült el.
Nem is tudja hogy meleg vagyok....
Na jó... essünk túl rajta... Nem akarok előtte titkolozni.

-Taehyung... először is tisztázzunk valamit.... én... nem vagyok teljesen hetero. -nyögtem ki nehezen.

-Hogy.... tessék? -halkult el.

Szemei nagyra tágultak, és látszik hogy nem hitt a fülének.

-Jól hallottad... nagy valószínűséggel biszex vagyok. És... Jungkook.... -ezt most hogyan fogalmazzam meg?

-Szereted őt? -remegett meg a hangja.

-Szerettem őt... -suttogtam könnyes szemekkel.

-Mi tett veled Jimin? -szorított magához egy párnát.

-Nem tudom, hogy ezt eltudom-e mondani... de megpróbálom. Úgy érzem jogod van tudni róla, mert te vagy az egyetlen igazi barátom, és te jobban megértesz, mint anya... Ezért is jöttem ide. -remegett meg nekem is a hangom.
-Az egész a mai héten kezdődött és a mai héten is fejeződött be.... Én tényleg belezúgtam Jungkookba és elvileg neki is tetszem. Ő tette meg az első lépést felém nemrég, és fokozatosan haladtunk, amíg el nem jutottunk oda, hogy nekünk több kell... Mivel férfiak vagyunk és szükségünk van a kielégülésre és szeretjük egymást, miért ne próbálnánk ki együtt is...? -mondom már már sírós hangon.
-A tegnapi buli nem maradt el... csak támadt egy "csodás" ötletünk. Mégpedig az, hogy menjünk fel Jungkook lakására.
Anyának úgy állítottuk be, hogy mozizni megyünk helyette ketten, neked meg azt mondtam, hogy elmaradt... -folyott le egy könnycsepp az arcomon.
-Én tényleg sajnálom! Hinned kell nekem. Most már máshogy csinálnék mindent. Elcsábított engem Jungkook, és én sem figyeltem mindenre, mert nagyon ki akartam próbálni vele azt amit eddig soha senkivel nem tettem meg, és kíváncsi voltam. Meggondolatlan. Azt hittem mi tényleg szeretjük egymást. Elvakított az első szerelmem. Így hát fel is mentünk hozzá, és a magáévá tett... de nem akárhogy... -suttogtam erőtlenül.
-Nem tudom ki a hibás... én vagy ő... az első menet fantasztikus volt. És a másodiknál megkértem hogy legyen durvább velem, amit meg is tett, de azt is élveztem. És utána már nem akartam többet, mert elfáradtam, de ő nem állt le.
Egész éjjel azt sikítoztam neki, hogy álljon le, de meg sem hallotta.
Megerőszakolt, érted?!... nem is egyszer... egész éjjel....! -zokogtam keservesen.

Egyszerűen annyira fáj lelkileg. Nem tudom felfogni, hogy lehettem ekkora barom.

Taehyung is sírni kezdett...
Így mindketten bőgtünk egymással szemben.

Nem tudom mi fog ezután történni, de szívem egy darabja összetört... érzem.
És ahogy ő is sír... csak mégjobban összetörte.

Mikor egy kicsit lecsillapodtunk... kimentem a konyhába és bevizeztem egy zsepit, majd letöröltem vele az alapozót a nyakamról.
Miután ez megvolt, vissza ballagtam az nappaliba ahol Tae még épp emésztette a hallottakat.

Leültem mellé és levettem a pólómat.

-Ezt is ő csinálta... -suttogtam.

-Jimin... én... -bőgte el magát újra, de nekem már nem volt erőm megint könnyeket ereszteni.

Átölelem, és fejét meztelen mellkasomra húztam. Ő is átkarolta derekamat, és belefúrta felső testembe fejét, úgy zokogott tovább.

Tudom, hogy ez neki is ugyan olyan nehéz, mint nekem. És magát fogja hibáztatni, de ezt nem hagyhatom. Ez nem az ő hibája, hanem az enyém.
Minden esetre örülök hogy neki bevallottam mindent.
Viszont anyát kihagyom ebből. Majd elintézem hogy ne lássam a fekete hajút a házunkban...

Amikor kellőképpen kisírta magát rajtam legjobb barátom, elhajolt annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

Olyan letört szegény... pedig semmiről sem tehet... annyira sajnálom őt.

-Ne mondj semmit TaeTae... -tettem szája elé mutató ujjam.

Olyan közel van hozzám... és olyan jó érzés, hogy tudom, ő tényleg nem bántana.

-Tudom mennyire hülye voltam. Ez nem a te hibád, érted? -fogtam kezeim közé arcát, míg ő derekam mellett támaszkodott, ezzel közre zárva engem.

Erre csak bólint egyet.

-Ha még egyszer meglátom azt a mocskot a közeledben, esküszöm agyonverem őt. -sziszegte.
-Megvédelek bárkitől, oké? -lágyult meg.

-Oké. -suttogtam.

Erre csak lejebb vezette tekintetét, végig a megtépázott bőrömön. És újra bekönnyezett.

-Nem haragszol? -kérdeztem félve, és nyakába fontam karjaimat.

-Dehogy is.. megértem miért tetted azt amit, mivel férfi hormonok vannak benned, de azt viszont nem tudom felfogni amit Ő tett veled... -rázta meg szomorúan a fejét.

-Nagyon szeretlek téged, ugye tudod? -öleltem magamhoz.

-Én is téged.

Nagyon hálás vagyok neki, hogy így támogat engem, és ilyen együtt érző és védelmező.
A legjobb barát akit valaha eltudnék képzelni...

-Nagyon fáj? -simított végig nyakamon és mellkasomon, amitől bizseregni kezdett a bőröm.

-Csak egy kicsit... -hunytam be a szemeim, mert amúgy azért fájt ám...

Ekkor valami meleget, és puhát éreztem meg nyakamnál. Kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy Tae ajkai azokat.

-Mi..mit csinálsz? -kérdeztem.

-Gyógyító puszikat adok rá. -jelentette ki.

Ez tényleg jó ötlet... így legalább nincs időm figyelni a fájdalomra.

Tae puszijai másabbak mint Jungkooké.
Tae-é lágyabb, finomabb, szeretetteljesebb...
De mégis... Ő a legjobb barátom és nem szabadna így gondolkodnom róla.. Viszont most érzem.. valami mintha megváltozott volna..

Egyre lejebb halad puszijaival, mellkasomra.

Mondjuk én simán kinézném belőle, hogy bejövök neki. De ennek nem szabadna így lennie.
Mi barátok vagyunk... ugye?

-Ohm.. Tae.. -markoltam hajába.

-Mi az? -kérdezte 2 puszi közt.

-Abba ne hagyd... -mondtam ki az ellenkezőjét annak, amit akartam volna.

Túlságosan jó ahhoz, hogy azt akarjam, hogy fejezze be.

Kicsit fura ez a helyzet, de ha már Jungkook megmutatta, milyen közösülni valakivel, ami mellesleg fantasztikus érzés, akkor ha nem durván van csinálva. Miért ne lehetne ilyet csinálni Taejal is? Benne ténylegesen megbízok, és a férfi hormonok is elkezdtek beindulni testemben.

Más lehet undorodva nézne rám, amiért ezt csinálom, de... elakarom felejteni azt amit a fekete hajú csinált velem. Tudom, hogy Tae segítene.

Ha már elvesztettem a szüzességem, akkor legalább jó emlékem legyen a legutolsóról... Ami most jelen pillanatban lehető legrosszabb rémálmom...

Már rendesen szétnyálazta felső testem, amikor megállítottam, és odafordítottam fejét, hogy rám nézzen. Aztán megkérdeztem azt, amit már a kezdetektől fogva sejtek, csak eddig nem érdekelt különösebben..

-Számodra nem csak szimpla barát vagyok... igaz? -mosolyodtam el.

Egyáltalán nem vagyok mérges rá... miért lennék? Helyes, izmos, szuper személyisége van... mi kell még? Nem olyan mint Jungkook...

-Sajnálom... -hajtotta le a fejét.

-Tae... ne sajnáld... én azt hiszem... érzek valamit. -hunytam be a szemem, és koncentrálni kezdtem az érzelmeimre.

-Ezt hogy érted? -kérdezte halkan.

-Én... mindig is máshogy gondoltam rád, mint egy átlagos barátra, tudod? Te mindig is több voltál számomra. Csak nem tudtam akkor hogy miért, és mi ez, így nem foglalkoztam vele. Szeretek nyálas lenni veled, te meg mindig zavarba jössz olyankor. Ez egy jel, nem gondold? Először azt hittem, csak Jungkook vonz engem, senki más. De most... hogy ő megmutatta mi az igazi nemi identitásom... rájöttem mindenre... ebben a pillanatban tisztává vált minden. Én... szeretlek Tae, mindig is szerettelek... úgy... -nyögöm ki és eleresztettem pár öröm könnyet, úgy ahogy ő is..

-Tudod mióta vártam erre a pillanatra.... -borul a nyakamba barátom.

És pikk pakk el is terelte a figyelmem a rossz dolgokról.

Érzem, hogy még kell egy kis idő, mire mindent feldolgozunk. De ha ő is szeret engem... akkor magamat ismerve egyből rávetném magamat. Csak annyi különbséggel, hogy vele szívesebben csinálnám, mert ő biztosan vigyáz rám. Na meg elég izgató gondolat a legjobb barátommal lefeküdni.

Miután kellőképpen kiörömködtük magunkat, elmentem lefürdeni, addig Tae csinált vacsorát. Utánam ő ment el fürdeni és amint ezzel megvolt, megettük az ínycsiklandó ételt, amit főzött.
Közben random hülyeségekről beszélgettünk, ami miatt mégjobban éreztem magam, mert tényleg nem férkőzött a gondolataimba semmilyen negatív dolog.

Vacsora után felajánlottam, hogy elmosogatok, de hamar leintett mondván, hogy nekem most pihennem kell.

Így hát nem is erősködtem tovább, inkább felhívtam a nappaliban anyát.

A beszéd stílusa alapján tényleg nem vett észre semmit. Ugyanolyan vidám és energikus volt, mint általában. És a fekete hajú miatt sem kellett aggódnom, mert csak nem olyan hülye, hogy beszámoljon erről neki.

Anyummal váló beszélgetés közben egy remek ötlet pattant ki a fejemből.
Eljátszottam neki azt, hogy nem érzem jól magam, és azt hazudtam, hogy hánytam is az este folyamán.
Hát persze hogy megengedte, hogy ne kelljen suliba mennem, és beszél az orvossal is.
Utána még egy kicsit beszélgettünk és bontottam a vonalat. Tudom, hogy nem kéne ennyit hazudoznom, de ez most vészhelyzet volt. Így tényleg nem mehetek suliba.

Ahogy hallottam Tae még nagyban mosogatott.

Ezért halkan mögé lopóztam és átöleltem hátulról.

-Jaj Jimin... -nevetett fel ijedten.

-Holnap nem kell suliba mennem. -simogattam hasát.

-Hogy hogy? -folytatta a mosogatást.

-Azt mondtam anyának, hogy nem érzem jól magam, így megengedte. De persze fizikailag jól vagyok... csak a szívás nyomok miatt nem szeretnék iskolába menni. Félek, hogy lebukok... -fúrtam hátába a fejem.

-Persze, megértelek. Ez jó ötlet. Viszont elvileg a jegeléssel gyorsabban el lehet tüntetni a nyomokat. -fordult velem szembe, így elég közel került hozzám, amit ő is észre vett.

-Van jeged? -kérdeztem rá gyorsan. Nehogy elhamarkodjak valamit. Habár az előbbi kis vallomásom is elég hirtelen jött..
Márpedig magamból kiindulva már most is rávetném magam.

De nem rég erőszakolt meg az a démon... most meg már azt akarom hogy a legjobb barátommal csináljuk...
Talán nem is Jungkook érdekelt engem, a kapcsolatomban vele, hanem Taet akartam helyettesíteni Jungkookal?
Ez lehetséges?

-Van. -válaszol engem fürkészve.

-Figyelj csak... ez egy tök általános kérdés lesz... te mennyire gondolnád velem komolyan a dolgokat? -vakartam meg a tarkómat zavartan.

-Jimin... én már ovis korunkban is beléd voltam zúgva, szóval ez egy hülye kérdés... mit gondolsz miért érdekelsz annyira engem, és miért viselkedek veled néha úgy ahogy... Nagyon fontos vagy nekem... csak eddig nem tudtam hogy te is... tudod... ha tudtam volna akkor már előbb megtettem volna az első lépést, de azt hittem hetero vagy. De most hihetetlenül boldoggá teszel, és én komolyan is gondolnám veled a dolgokat, nem úgy mint az a fasz... Csak ne siessünk el semmit, oké? -kérdezte.

-Persze. Ez alap dolog. -mosolyogtam.

De Tae láthatólag nagyon gondolkodóba esett. Egy pontra meredt, és olyan volt mintha lefagyott volna... ijesztő... De ilyen az, amikor gondolkozik.

-Most mi jár a fejedben? -engedtem el derekát.

De semmi válasz...

-Tae? Taehyung? -szólongattam.

Kis idő múlva fel is figyelt rám.

-Min gondolkodtál? -ráncoltam össze szemöldökömet.

-Jimin... gyorsan mérlegeltem a helyzetet. És... most így jobban belegondolva... én nem kockáztatnám a barátságunkat, sajnálom.... -hajtotta le a fejét.

-Mi? -döbbentem le.

-Ezt ne vedd elutasításnak, mert nem annak szánom. Viszont... gondolj bele. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a sors, ha mi most járni kezdünk... Lehet lesz egy veszekedésünk ami miatt szakítani fogunk, akármennyire is szeretjük egymást. Eddig tök jól elvoltunk, és így nem kell félni attól hogy anyud mit szólna hozzánk, vagy nehogy valaki meglásson minket, meg nem lesz a féltékenységből probléma. Most minden olyan jó. Itt vagyunk egymásnak... támogatjuk egymást jóban rosszban... szeretjük egymást... nem? Én nem akarlak elveszíteni, ezért nem akarom hogy járjunk, még ha eddig azt akartam akkor se... mert, eddig még nem kerültem ilyen helyzetbe és ebbe még csak most gondoltam bele... -fogta meg a kezem.

Nincs is jobb... mint megerőszakolás után azt hallgatni, hogy épp elutasítanak... még ha ezt ő nem is annak szánta, de az volt, nem?

Újra potyogni kezdtek a könnyeim... életemben nem sírtam ennyit...
Úgy éreztem lassan az egész világ ellenem fog fordulni..

-De... Tae... csak egy esélyt adj... ha nem sikerül akkor majd folytatjuk ott ahol abbahagytuk. -kérleltem.

-Nem, Jimin... Akkor minden megváltozna. -fogta kezei közé, arcomat.

-Légyszi... kérlek... én szeretlek. -suttogtam.

-Engem szeretsz, vagy csak elakarod felejteni Jungkookot? -kérdezte.

Erre abba hagytam minden nemű cselekedetet.

Ez egy jó kérdés... szeretem Taet? Igen, azt hiszem... Elakarom felejteni Jungkookot? Határozottan igen.

-Kérdeztem valamit. -fogta újra kezeimet, és enyhén rájuk szorított.

-Nem... tudom... Mindkettő... -sírtam el magam.

-Ez nem túl meggyőző. -méregetett.

-Tae... akkor legalább csak egyszer csináljuk és utána nem erőltetem tovább ezt a dolgot. -néztem fel rá kétségbeesetten.

-Te leakarsz velem feküdni? -tágultak ki a szemei.

-Igen... Nem akarom magamon érezni őt... annyira kínzó. Téged akarlak, mert te szeretsz. És én is téged. -motyogtam.

-Jimin, de te a legjobb barátom vagy. Nem feküdhetünk le csak úgy. -szorított ujjaimra.

-Taehyung érts már meg! Nem kihasználni akarlak. Én elfogadom a te szemszögedet is, de kérlek... csak egy éjszaka lenne. Ne akarok rossz emlékeket a szüzességem elvesztéséről. És nem akarom Jungkook nyomait magamon érezni. Utána ugyan olyan jó barátok maradhatunk. Légyszi, kérlek... -leheltem ajkaira az utosó szavakat.

-Nekem ez nem megy Jimin... -remegett meg halk hangja.

Nem vártam meg amit még utána akart mondani, hanem össze illesztettem ajkainkat.

Taenak, tényleg igaza van. Nem lenne jó ötlet, hogy járjunk. De azért ötletnek jó volt.. Viszont erre az egy éjszakára szükségem van. És nem tudom hogy tudnám majd meghálálni ezt, mert neki sem lesz könnyű most.

Lehet, hogy elhamarkodtam a dolgokat..
Lehet, hogy lesznek rossz következményei..
Lehet, hogy talán ezt mégsem kellett volna.

De ott és abban a pillanatban nem jutott eszembe más, amivel enyhíteni tudtam volna szívem fájdalmán...

__________

Már Jimin is keveri a szart, nem csak Jungkook...

Mi fog történni Jimin elhamarkodott döntése után?

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33