-Nem tudom. Igazából teljesen ugyan olyan, mint tavaly volt.-feleltem nővérem kérdésére, ami úgy szólt, hogy milyen az egyetem.
-Másodéves vagy. Csak történt valami. Már lassan fél éve elkezdődött a tanév.
-És?
-Esetleg nem volt még olyan ember, akin úgy hosszabb ideig megakadt a szemed?-ivott bele frappuccinójába szórakozottan.
-Hmm...-elgondolkodtam. Volt ilyen ember? Talán az a végzős srác múlthéten. Pont akkor tárta ki az egyik terem ajtaját, mikor épp odaértem, ennek hatására beverte az orrom.
Vagy esetleg az a srác, aki majdnem elütött a bringájával, és még neki állt feljebb.
Ezeken gondolkodva ki is rázott a hideg.
-Nem, nem volt.-tettem le az immáron üres kávéscsészémet az asztalra, majd táskámat vettem elő, amiből kis retikülömet magamhoz véve kezdtem el keresni a kedvenc rúzsomat.
-Unalmas, az már biztos. Én mikor egyetemista voltam...-folytatta volna, de félbeszakítpttam.
-Ehw, nem érdekel miket csináltál fúj!-néztem fel undorodva a kis kézitükrömből, a rúzst pedig eltartottam a számtól.
-Pff pedig semmi rosszat nem csináltam, plusz ezekből tanulhatnál is, de, ha nem, hát nem.-rakta tenyerébe állát és morcosan nézett ki az ablajon.
-Egye fene, mesélj...-adtam be a derekam és elrakva a rúzsomat hallgattam, ahogy csillogó szemekkel meséli a kedves emlékeit, amiket átélt az egyetemi évei alatt.