Szoboszlai Dominik érdekes mosollyal lépett be az öltözőbe, ahol barátja, Tyler azonnal lepacsizott vele. Nem akart továbbra is ezen a Wattpados témán gondolkodni, de érezte, hogy muszáj ezt megosztania valakivel.

-Ty. - szólítja meg halkan barátját, mellé ülve a padra. Már majdnem mindenki kiment a pályára.

-Mondd. - biccenti neki az amerikai, cipőjét kötve.

-Rólad írtak már könyvet? - kérdezi rögtön és amint felteszi a kérdést, szánalmasnak érzi magát, mert Tyler elég furcsán méregeti őt.

-Nem. - válaszolja értetlenül. - Miért? Talán te szeretnél rólam írni? - vigyorodik el.

-Jézusom, dehogy. - neveti el magát kínosan Szoboszlai. - Az van, hogy... valaki írt rólam egy könyvet. - mondja egészen halkan, nehogy más is meghallja.

-Oh wow! - hüledezik Adams és minden figyelmét most már barátjának szenteli. - Mesélj. Ez valami életrajzi könyv lesz?

-Nem. - rázza fejét rögtön a fiú. - Nem is tudtam, hogy valaki ír rólam. Ez ilyen, szerelmes kitalált. Csak én vagyok a főszereplő és amugy tök jó a könyv, de pár dologgal nem értettem egyet és ráírtam az íróra, aztán toltunk egy kis vitát és azt hiszem felfogta, hogy tényleg én írtam neki, nem valami idegen kamu profilról.

-Hol van ez a könyv? - kérdezi mosolyogva az amerikai.

-Wattpadon. - válaszolja Dominik és bízik benne, hogy talán barátjának nem idegen a dolog.

-Nem ismerem. - von vállat. - De miket ír rólad? - kíváncsiskodik azonnal.

-Hát... most ott tartok, hogy a főszereplő csajt randira viszem, miután jól megbántottam és egyszer lefeküdtem vele, ő meg leszopott. - magyarázza Dominik és kicsit kínosan is érzi magát, hogy most ezeket elmondja valakinek.

-Kész vagyok. - neveti el magát Adams hangosan. - Legalább a könyvekben szexelsz.

-Hé! In real life is szoktam, ne legyél már ilyen buzi! - üti vállon Dominik, rosszallóan csóválva fejét.

-De most komolyan. - próbálja abbahagyni a nevetést a barátja több kevesebb sikerrel. - Te komolyan ráírtál? Mutasd már meg mit beszéltetek, ez kurva izgi!

-Edzés után megmutatom. - bólintja Dominik. - De most húzzunk, mert Tedesco nem Jesse. - sóhajtja, majd cipőjét bekötve indul ő is a többiek után, nyomában Tylerrel, aki egész edzés alatt rajta lógott és próbált több mindent kihúzni a focistából, de hát ennél többet ő sem tudott. Még csak az író rendes nevét sem tudta. Azt csak remélte, hogy nőnemű.

Larina és Esztella utóbbi vizsgáját írják online, ami neki is az utolsó lesz, mint barátnőjének.

-Tényleg Németországba akarsz menni? - kérdezi sóhajtva, miután leadta a dolgozatot.

-Jajj, nem tudom. - nyöszörgi a lány és inkább végig dől az ágyán.

-De miért nem? Tök jó lenne. Lipcse. Egy városban lennél a Dagival. - érvel neki szemöldökét húzogatva, amin Larina csak elneveti magát.

-Na jó, ezt ne csináld. - utasítja még mindig nevetve. - Gyere velem. - ül fel hirtelen, amire barátnője tényleg elhallgat.

-Hogy mi van? - leheli megilletődve és nagyokat pislogva. - Lipcsébe? Veled?

-Figyelj, apa barátjának a fia lakásokat ad ki és van egy kiadó Lipcsében is, amit nemrég újíttatott fel. Kivehetnénk.

-Na de én mit csináljak Lipcsében? - kérdezi értetlenül Esztella.

-Beadhatnád a jelentkezésedet valami spanyol szakra, úgyis élsz-halsz a nyelvért. - veti fel az ötletet Larina és annyira bezsong az ötletétől, hogy a szíve törne ketté, ha barátnője nemet mondana neki.

-Huh, hát nem is tudom. Jól hangzik meg minden, de ezt még azért át kell gondolnom. - magyarázza neki jogosan, amit Larina egy bólintással vesz tudomásul.

-Király. - ugrik barátnője nyakába, aki csak nevetve magához öleli.

Nagy mázlijuk van, hogy óvoda óta sikerült barátok maradniuk. Bár voltak vitáik, sosem tartottak egy-két napnál tovább.

-Na és nem írt azóta a Dagi? - kérdezi Esztella, miután betolt szájába egy marék chipset.

-Nem. - sóhajtja Larina és mobiljáért is nyúl, ami abban a pillanatban meg is rezzen. Wattpad üzenet. Furcsa pillantással illeti barátnőjét, hiszen nagyon megérezte.

-Ő írt? - csillannak fel szemei a barna hajú lánynak.

-Igen. - bólintja Larina és meg is nyitja az üzenetet.

szoBOSSlai17 Na, kitaláltad, mikor szeretnél talizni királynő?

Larina ajkait kelletlen nyögés hagyta el, miután elolvasta a rövid üzenetet, hiszen még mindig nem volt 100%-og biztos benne, hogy a profil mögött valóban Szoboszlai Dominik áll. Mi van, ha...

-Találkozni akar, de mi van, ha a barátnőjével nem is mentek szét és a csaj írta ezt, és csak azért akar velem találkozni, hogy... - mondja kétségbeesetten a lány, amin Esztella csak szemeit forgatja.

-Hogy megtépjen valami nyilvános helyen? Ugyan már. - rázza fejét. - Semmi értelme nem lenne. Nem hinném, hogy annak a csajnak ennyi energiája legyen, hogy ilyesmit műveljen. Rengetegen írnak a Dagiról könyvet, miért pont csak téged szemelt volna ki?

-Oké, ez jogos. - biccenti Larina. - De ettől függetlenül nem akarok találkozni vele. - jelenti ki és már sebesen írja is a választ.

-De miért nem?! - akad ki Esztella teljesen. - Ő álmaid csávója, végre lehetőséged lenne találkozni vele és most komolyan azt akarod mondani, hogy nem akarsz?

-Nem. - válaszolja Larina határozottan. - Kell egy kis idő, hogy ezt átgondoljam.

LaReina21 Nem gondolkodtam rajta, mert nem fogunk találkozni - küldi el az üzenetet, és annak ellenére, hogy szeretné lazán kezelni ezt a helyzetet érzi, hogy a szíve torkában dobog.

Dominik homlokráncolva olvassa el az üzenetet és rohadtul nem ilyen válaszra számított.

-Nem akar találkozni. - néz barátjára értetlenül és némi kétségbeesés is tükröződik szemeiből.

-Szerintem meg csak kéreti magát. Könyvet ír rólad, ergo totál beléd lehet esve. - érvel neki Tyler és a szavai jogosan csengenek.

-Igazad van, nemleges választ nem fogadhatok el. - határozza el a focista és már pötyögi is a választ az írónak. Igazából csak ekkor döbben rá, milyen gyerekes ez az egész.

szoBOSSlai17 Bocs, de jellememből fakadóan nem fogadok el nemleges választ

-Van ám bőr a képén. - állapítja meg Esztella, miután Larina felolvasta neki az üzenetet. - Mit írsz neki vissza? - pillant barátnőjére, aki szája szélét rágva szuggerálta a telefont.

-Egy kicsit az idegeire fogok menni. - határozza el óvatos mosollyal, ujjai pedig a mobil képernyőjére csúsznak.

LaReina21 Azt sem tudod, hol lakok és csak megsúgom neked, jó messze, szóval esélytelen

szoBOSSlai17 Akkor találjunk valami köztes megoldást. Ha elmondod merre laksz, biztos tudunk találni egy helyet, ahol találkozhatnánk

-Na most mi lesz? - vigyorog Esztella izgatottan.

-Egy kicsit ignorálom. - von vállat lazán Larina és a mobilt lezárva teszi az asztalra és ül vissza az ágyra, majd az ölébe ugró szürke cicát kezdi el simogatni.

-Öcsém, te aztán nem semmi vagy. - neveti el magát Esztella hitetlenül. - Tudod, mások szívesen lennének a helyedben és találkoznának ezzel a sráccal, te meg csak így lepattintod, holott meg vagy érte őrülve.

-Igen, és ezt neki nem kell tudni. - néz rá jelentőségteljesen Larina.

Larina két nappal később megkapja az értesítést, miszerint a lipcsei egyetemen tölthet egy szemesztert, ő pedig hirtelen nem tudja felfogni, hogy ez tényleg a valóság.

-Anya! - kiabálja a lépcsőn lefelé rohanva.

-Mi a baj? - ugrik fel édesanyja az íróasztaltól ijedtében. Még Csaba is kijön a konyhából, kezében néhány zöldséggel, amit az ebédhez pucol éppen.

-Megjött az e-mail a kérvényemről és megkaptam az engedélyt, hogy februárban Lipcsében kezdhetem a félévemet. - magyarázza izgatottan és várja, mit reagálnak szülei.

-Ez fantasztikus! - reagál elsőként édesanyja, és rögtön odamegy lányához és szoros ölelésbe vonja.

-És akkor ez biztos? - lép oda hozzájuk édesapja, Larina pedig sírással küszködve bólogat. - Beszélek akkor Michaellel.

Fél óra múlva Larina és Esztella videochat-en keresztül beszélik meg a nagy hírt, Esztella pedig elújságolja barátnőjének, hogy beadta ő is a kérvényét.

-Úgy örülnék, ha velem jönnél Lipcsébe. - álmodozik Larina, Esztella pedig egyetértően bólogat.

-Szemmel tartanálak, mit művelsz a Dagival. - mondja neki viccesen.

-Te csak ne akarj leskelődni, mert a végén nem foglak beengedni a lakásba, ha a Dagi nálam lesz - húzza fel szemöldökét provokatívan, amin végül mindketten elnevetik magukat. 

Szoboszlai Dominik sötétedés után ért haza esti futásából, mert annyi energia halmozódott fel benne, hogy valahogy le kellett vezetnie. Fáradtan dobálta be a szennyesbe ruháit, majd lépett be a zuhany alá, hogy felfrissüljön. Jó volt kicsit kiszellőztetni a fejét, viszont nem jutott sok mindenre, mert még mindig csak a Wattpadon, az írón, a könyvön és megőrült attól, hogy ezzel foglalkozik a tudatalattija is.

Egy gyors vacsora után a tévét benyomva dőlt le a kanapéra és vette kezébe telefonját és nyitotta meg a Wattpadot, de ott semmilyen új üzenet vagy értesítés nem fogadta. Egy kelletlen nyögés kíséretében kezdett el újabb üzenetet írni az írónak és nagyon remélte, hogy válaszol rá.

szoBOSSlai17 Mi a helyzet királynő? Nagyon elvesztél.

Mivel percek múlva se kapott választ, így maga mellé dobva a készüléket, kapcsolgatja a csatornákat és kutat valami nézhető műsor után. Mivel ez egyáltalán nem jött össze, végső kétségbeesésében benyomta a Netflixet, hogy folytassa a sorozatát. Már épp elindította volna a következő részt a Nagy pénzrablásból, amikor telefonja rezzent egyet és mint a kiskutya a csontra, úgy ugrott utána.

LaReina21 Bocs, de van magánéletem is

A focista dús szemöldökei értetlenül futnak össze, hiszen akárhogy is olvassa ezt a rövid mondatot, elég bunkó.

szoBOSSlai17 Mint mindenkinek 🙂 Talán baj van királynő?

LaReina21 Épp ellenkezőleg

Dominik csak furcsán nézi a kijelzőt, ugyanis nem érkezik több üzenet és egyáltalán nem tudja, mit kellene erre írnia.

szoBOSSlai17 Ha már úgyis jó hangulatban vagy, beszéljük meg hol és mikor talizzunk. Egész hétvégén Bp-n leszek

LaReina21 Nem kellene inkább fociznod ahelyett, hogy Bp-n flangálsz?

Szoboszlai nevetve csóválja meg a fejét, hiszen más reakcióra számított. Valami olyasmire, amiből érződik, hogy mennyire örül ez az író, hogy itthon lesz és tényleg találkozhatnának.

szoBOSSlai17 Miattad jövök haza 😛

szoBOSSlai17 Egyébként meg nem játszom a hétvégén, meghúztam a bokámat. Azért tudok most hazajönni

LaReina21 És miben sérültél meg? Abban h a meccsen nyakon rúgtad az összes vakondot?

A fiatal focista nagyokat pislogva nézte a kijelzőt és nem akarta elhinni, hogy ez a valaki ennyire szemtelenkedjen vele.

szoBOSSlai17 Nagyon vicces...

A focista már lemondott arról, hogy valaki megsajnálja és mérges is volt magára, mert nem kellett volna futni mennie, hiszen már edzésen is érezte, hogy nem jó a lába, de mióta hazajött csak rosszabb. Ezért felkel a kanapéról és a konyhába sétálva veszi ki a jégzselét a fagyasztóból, majd telepszik vissza a kanapéra és a dohányzóasztalra feltéve lábát, teszi rá a hideg anyagot. Nincs elszineződve a lába, szóval talán nem olyan vészes a helyzet.

LaReina21 Sajnálom, ha tényleg sérült vagy. Akkor nem rakom meg a mixemet.

Szoboszlai ezen az üzeneten jóízűen felnevet, majd előáll egy remek ötlettel.

szoBOSSlai17 Tudok egy jó módszert a sérülésem gyógyulására. Talizz velem és igyunk meg mondjuk egy forró csokit

LaReina21 Miből gondolod, hogy Bp-n lakok?

szoBOSSlai17 Rendben, akkor mondj te egy helyszínt. Nekem nem akadály a távolság, van autóm 😛

Larina tanácstalanul nézett körbe a szobájában, valami ötlet után nyomozva, de nem volt semmi frappáns válasza. Itt van ez a híres focista, találkozni akar vele, ő pedig túlságosan is bátortalan. Miért van ez? Mindig is erről álmodozott. Azonban... mi van, ha a szülei megtudják, hogy találkozik vele és akkor mindent el kell nekik  mondania, hogyan jutottak el idáig. Akkor pedig becsapva éreznék magukat, pont most, hogy segítenek neki kiköltözni Lipcsébe és mennyi mindent tettek már eddig is érte.

szoBOSSlai17 Ha találkozol velem, elmondom melyik a kedvenc részem a könyvedből

LaReina21 Ha vagy olyan intelligens, rá fogsz jönni a következő fejezetből, hogy hol és mikor találkozzunk

-Ó de drámai! - sóhajtja szemforgatva a focista, de több, mint a semmi.

szoBOSSlai17 Mégis mennyit kell várnom a következőre?

LaReina21 Péntekig megtudod ne aggódj 😉

szoBOSSlai17 Milyen nagylelkű vagy...

Késő este volt, mikor Larina megnézte még ezt az utolsó üzenetet és győztesen elmosolyodva hajtotta fejét párnájára. Holnap el kell kezdenie összepakolni dobozokba, miket fog Lipcsébe vinni. Nem akarja és sosem szerette a dolgokat az utolsó pillanatra hagyni. Még van szinte egy hónapja a félév kezdésig, ő szeretne kicsit berendezkedni új otthonában.

"F is leszedte a képeket, remélem most már belemész a találkába" - ugrik fel az üzenet még Esztellától. A lány szemei hatalmasra nyílnak és mielőtt válaszolna, megnyitja az Instagramot, hogy a saját szemével is láthassa a ezt.

Alig akar magához térni, amikor látja, hogy a lány oldaláról tényleg eltűntek a közös képek a focistával. Ő tényleg az igazi Szoboszlai Dominikkal irogat napok óta...

Dominik péntek este későn ért budapesti lakásába és csak arra volt ereje, hogy ledőljön az ágyba. Egyedül annak örült, hogy ténylegesen hazaengedték a csapattól, miután meg voltak a kezelései és vizsgálatai. Persze sajnálta, hogy nem játszhat, ugyanakkor örült, hogy úgy néz ki, végre esélye van találkozni a titokzatos íróval. Erre a gondolatra meg is nyitotta a Wattpadot, mert már nagyon izgatott volt amiatt, hogy hol is kell találkozniuk.

Kedves mosoly kúszott ajkaira, amikor arról olvasott, hogy a főszereplő lányt elvitte bemutatni a szüleinek és a kishúgával, Szofival nagyon jól kijöttek. Sőt még mesét is olvasott neki a lány, ő pedig csak  mellette ülve figyelte őket. Ez igazán idilli volt. Aztán összeugrottak szemöldökei és még egyszer elolvasta a részletet.

"-Tényleg léteznek királynők meg királyok? - kérdez a szőke kislány kíváncsian.

-Persze. - bólintja a lány mosolyogva.

-És ők hol laknak? - faggatózik tovább Szofi. Dominik pedig várja, hogy a lány válaszoljon.

-Kastélyokban meg várakban.

-Magyarországon is vannak kastélyok meg várak? - gondolkodik el egy ásítást követően.

-Nem is egy. Nekem tudod melyik a kedvencem? A budai vár. - mosolyog rá a barna hajú lány.

-Majd egyszer elmegyünk oda jó? - takarja be Dominik kedvesen, Szofi pedig csak erőtlenül bólogat. "

Mire a fejezet végére ért, meglepődött, hogy az író máris írt neki. Nem számított rá.

LaReina21 Ha sikerült megfejtened, holnap 15 órakor találkozzunk ott

Szoboszlai egész este a fejét törte, hova is kellene mennie, hiszen egy ilyen lehetőséget nem szalaszthat el. A fenébe is, hogy nem fog az agya már ilyen későn. Egész éjjel alig aludt, próbálta megfejteni a helyszínt, de nem jutott sokra. Reggel nyúzottan ébredt és azon kapta magát, hogy már négyszer olvasta el a fejezetet, de még mindig ötlete sincs. Már azon volt, hogy elküldi valakinek, de aztán rájött, hogy az mekkora égés lenne, hogy ilyenekkel foglalkozik. Tyler is hogy kinevette. Szóval még egyszer figyelmesen nekikezdett az olvasásnak egy kávé társaságában. Az egész délelőttöt ezzel töltötte. Ebéd gyanánt pedig rendelt magának kínait. Újra ahhoz a részhez ér, ahol Szofinak olvasnak esti mesét, és ekkor mintha teljesen megvilágosodna.

-Egy zseni vagyok! - jelenti ki a focista izgatottan és máris megnyitja az üzeneteit, amiket az íróval váltott.

szoBOSSlai17 Nos királynő, úgy érzem elég intelligens vagyok ahhoz, hogy találkozzak veled a budai várban.

Vigyorogva tette el a telefont zsebébe, amikor viszont a falon lévő órára tévedt tekintete, rájött, hogy rohadtul el fog késni, mert mindjárt két óra. Bő egy óra, mire eljut a várhoz és keres parkolót, de előtte még valami prezentálható kinézetet kell varázsolnia magának.

Mezei Larina kétségbeesetten kapkodta fejét a telefonja és az ablaka között. Nem számított rá, hogy a focista tényleg rá fog jönni a helyszínre és most valóban találkozniuk kell. Azt hitte ezzel a feladvánnyal bebiztosította magát és mivel vészesen közeledett a 15 óra, nagyon meg is volt nyugodva. Most mégis át kell öltöznie.

"Megfejtette... Most mit csináljak?" - írja le gyorsan Esztellának, aki szinte azonnal látja is. Tényleg telefon függő.

"Hát menj el 😀" - érkezik a válasz, amivel egyáltalán nem érezte magát kisegítve. Sőt.

"Kössz"

"Remélem valami dögöset veszel fel" - ugrik fel egy újabb üzenet, amin Larina csak megforgatja a szemeit és ekkor érzi, hogy ujjai ijesztően remegnek. Szíve pedig úgy döngeti mellkasát, hogy mindjárt felmondja a szolgálatot.

"Tél van!!! Nem tudom, hogy egy fekete szövetkabát mennyire számít dögösnek"

"Jajj már! Nyilván be fogtok ülni valahova, miért fagyoskodnátok odakint?! Vedd fel azt a kék felsődet, aminek a karján mandzsetták vannak. Abban jó a cicid 😛"

Larina hangosan felnevet az utolsó mondaton, mert barátnője állandóan ezzel jött, ha az a felső volt rajta. Legnagyobb bánatára a sors nem volt hozzá kegyes és nem áldották meg nagy mellekkel, de lassan kezdte elfogadni a helyzetet. Néha egy super push-up-pal egész jól tudott kinézni, még magának is tetszett. Valamiért most is ezt választotta és ledobálva magáról minden ruhát öltözött át. Még egy gyors sminket is tudott magának kreálni, amiben semmi hivalkodó nem volt. Nagyon is természetesnek hatott. Sose szerette az erős festéket.

"Kész vagyok. Ha mégis gázos a helyzet, akkor tedd meg kérlek, hogy 4-kor felhívsz, ha nem jelentkeznék" - írja le továbbra is remegő ujjakkal, barátnője pedig lájkolja az üzenetet.

"Oké anyu"

"Jó szórakozást!!"

Larina magához veszi a kis fekete oldal táskáját és telefonját, egy papírzsebkendőt és a pénztárcáját dobja bele, majd levágtat a lépcsőn. Ahol tulajdonképpen majdnem nekimegy édesapjának.

-Na, hát te? Mész valahová? - kérdezi a férfi érdeklődően, amint végignéz lányán. - Nagyon csinos vagy.

Jajj ne - fut át a lány fején legelőször. Ő nem akart feltűnően csinos lenni. Csak szimplán átlagos.

-Bemegyek a városba. - bólintja gombóccal a torkán, de szerencsére sikerül magára erőltetnie egy halvány mosolyt. - Venni szeretnék még pár dolgot, amit Lipcsébe viszek.

-Oké. - egyezik bele édesapja. - Ne vigyelek el? - ajánlja fel kedvesen, miután Larina az előtérbe megy, ahol felhúzza lábaira magassarkú fekete csizmáját, amiről mindig a "holdjáró" kifejezés jutott eszébe, ahogy Esztella nevezte ezeket a cipőket.

-Nem kell, köszi! Sétálok egy kicsit, meg villamosozok. - veszi magára kabátját sietősen és az ajtóhoz lép.

-Mikor jössz? - kérdezi még a férfi feltartva lányát. Szegény nem tudta, milyen fontos találkozóra is igyekszik és egyáltalán kivel fog találkozni.

-Nem tudom. Hat körül? - mondja bizonytalanul, majd egy gyors puszit nyom apukája arcára és már ki is lép az ajtón. Szerencséje volt, hogy édesanyjának meetingje van, mert ő tőle nem tudott volna elköszönni ilyen gyorsan, túl sokat kíváncsiskodott volna azt illetően, hogy mit szeretne venni.

Larina kissé megkönnyebbülve hagyta el utcájukat és sétált tovább lefelé a dombról. Jobb lesz, ha most már kicsit lassít, nem kellene megizzadnia. Lehet, hogy akkor totál büdös lenne, hiába fújt magára a kedvenc parfümjéből. Meg aztán, úgy kipirosodik, hogy a focista majd azt hiszi miatta jött zavarba. Ami persze elképzelhető és... te jó ég. Tényleg vele találkozik.

-Baszdki, miért kell ez nekem... - motyogja magában, miközben megérkezik a villamos megállójába és várja, hogy végre jöjjön is a sárga közlekedési eszköz.

Amíg vár, előveszi mobilját  és az időt megnézve rajta nyitja meg a Wattpadot és egy egyszerű "Ok" választ ír a focistának, majd a távolban felbukkanó sárga csodát kezdi kémlelni, amire pár perc múlva fel is száll.

Ujjait tördelve sétál fel a vár lépcsőin és esetlenül sétálgat a falak mellett, végül a kávézóval szemközti terasztál áll meg és csak kémleli a tájat. Minden olyan más most, hogy tudja, miért van itt. Annyira izgatott, hogy azt sem tudja mit csináljon. Végülis nem mondta el a focistának - ha tényleg ő lesz az - hogy néz ki és milyen ruhát fog viselni, tehát simán le tud majd lépni.

Sikerült Larinának negyed órával előbb odaérni 15 óra előtt, így egyre jobban remegett, mikor már 10 perce elmúlt 15 óra. Hülyét csinált magából. Mégsem mozdult, továbbra is ott várt és egy nagy levegőt szippantva a friss levegőből nézte a Dunát és a mögötte nyüzsgő várost. Nem akart messzire menni, látni akarta, mikor érkezik meg a focista. Ha egyáltalán eljön...

"Még mindig semmi. Hazamegyek" -írja le remegő ujjakkal Esztellának. Percek óta a hideg miatt remeg, nem az izgatottságtól. Már lemondott arról, hogy találkozzon élete szerelmével. Milyen szánalmas ez is? Egy totál ismeretlenbe fülig szerelmesnek lenni, aki eddig a létezéséről sem tudott. És nagyon úgy néz ki, hogy nem is fog tudni.

"Várj még egy kicsit, lehet lóháton jön" - válaszolja Esztella szokásos humorával megfűszerezve a mondatot.

Larina elteszi telefonját, majd néhány perccel később tényleg elhatározza, hogy hazamegy. Csalódottan fordul vissza a bejárat felé, de amit ekkor tapasztal, amiatt nem bír mozdulni. Lábai a földbe gyökereznek, lábait pillanatok alatt hagyja el az erő és úgy érzi mindjárt összeesik. Ajkai résnyire elnyílnak a döbbenettől, s pislognia kell párat, hogy felfogja Szoboszlai Dominik tíz méteres körzetében tartózkodik.

A focista pillanatok alatt szúrja ki a ledöbbent lányt és érzi, hogy ő lesz az. Ő az író. Pontosabban írónő. Wow milyen szép - állapítja meg, s apró mosolyra húzva ajkait sétál egyenesen Larina felé, aki kétségbeesésében még csak el sem tudja kapni pillantását, így a fiú barnái fogságban tartják az ő zöldjeit, ahogy vészesen közeledik feléje.

***

Sziasztoook!
Na hát egy ilyen fantasztikus meccs és csodaszép gól után megérdemli a Dagi, hogy frissítsek itten 😁
Btw nem tudom miért, de én éreztem, hogy ma talán gólt fog lőni és milyen jól éreztem🤭
Visszatérve ide, szeretném megköszönni az első fejezethez érkezett csillagokat és kommenteket! Nagyon örülök, hogy tetszik a könyv és remélem a többi rész után is fog 🤗
Most is szívesen fogadom a véleményeket!
Millió puszi & ölelés! ❤️