Szoboszlai Dominik alig várta, hogy Larina végezzen az egyetemen csütörtök késő délután, hiszen mióta visszajött Lipcsébe, csak telefonon beszéltek és nagyon szerette volna magához ölelni, érezni illatát és puha bőrét. Izgatottan fészkelődött a fekete Mercedes vezetőülésén, amikor egyszere több egyetemista is kifelé jött az épületből. Szíve eszeveszett gyorsasággal kezdett dobogni, ahogy a számára oly kedves nőt megpillantotta és ezen legszívesebben elfintorodott volna, helyette kiszállt az autóból és csupán fekete pulóverét viselve dőlt a járműnek. Olyan, mint egy szerelmes tini.

Mezei Larina arcára hatalmas mosoly kúszott, amint meglátta a focistát az egyetem előtti parkoló autók között ácsorogni. Olyan felfoghatatlan ez az egész. El sem tudta volna képzelni, hogy egyszer itt fog vele lakni egy városban és ennyi minden történik majd velük, ráadásul ő jön érte az iskolához. Esztellától elköszönve igyekezett a fiú irányába, mert ahhoz képest, hogy március volt, a havazás és a hűvös levegő miatt arca kezdett fázni.

-Szia! - suttogja Dominik előtt megállva pár centire. A focista még nagyobb mosolyt villantva rá karolja át nyakát és húzza magához, hogy végre kedve szerint megcsókolhassa.

-Szia királynőm! - válik el tőle Szoboszlai továbbra is mosolyogva és az sem érdekelte, hogy több száz egyetemista láthatta őt most a lánnyal. Nem akarja már titkolni, de a nagyvilágnak se szétkürtölni. - Olyan jó, hogy végre itt vagy. Menjünk haza, rendeltem kaját. - javasolja kinyitva neki az autó ajtaját, Larina pedig mosolyogva bólint és engedelmeskedik.

-Olyan jól játszottál hétvégén. - mosolyog Larina a focistára, aki visszamosolyog rá a piros lámpánál megállva.

-Köszi, de ezt már legalább tízszer elmondtad szombat óta. - neveti el magát tehetetlenül. Úgy érezte most utazás közben magát, mint régen a volt barátnőjével. Mindig együtt mentek szinte mindenfelé a városban és most csak annyiban volt más a helyzet, hogy Larina sokkal nagyobb izgatottsággal töltötte el és ő nem szelfizett az ülésen.

-Milyen volt az edzésed? - kérdezi a lány figyelmen kívül hagyva a középpályás megjegyzését.

-Fárasztó volt, úgy hogy el is mentem a srácokkal a szokásos szauna körutamra. - válaszolja lazán. - Neked milyen volt ma az egyetem? - érdeklődik, és nagyon jól esik neki, hogy Larina mindig kíváncsiskodik milyen napja volt.

-Ahh lefáradtam agyilag. Annyi mindent vettünk ma és jövő héten zh-t írok. Plusz hétvégére hívtak valami buliba, megnyílt egy új hely a városban és az egész szak megy.

-Te is szeretnél elmenni? - kérdezi félve a focista bekanyarodva saját lakásának utcájába.

-Nem járok ilyen helyekre, de nem akarok kimaradni ilyenekből mindegyikből. Esztella szerint jó buli lesz és ne akarjak otthon ülni és könyvet olvasni. - von vállat Larina.

-Vagy velem is maradhatsz otthon és akkor senki nem akar rád mászni a buliban. - teszi hozzá Dominik.

-Te most féltékeny vagy? - lepődik meg Larina és apró mosollyal kezdi kémlelni a mellette ülő fiú arcát, aki elneveti magát.

-Nem vagyok féltékeny. - rázza fejét értetlenül. - Csak tudom milyen alakok vannak ilyen helyeken és te meg olyan védtelennek tűnnél számukra. Szóval vagy megyek veled vagy a VIP-ban kell lenned.

-Börtön láthatatlan fallal. - bukik ki Larinából a nevetés, Dominik pedig megrázza fejét a lány reakcióján, mert tényleg nem szeretné, ha más férfi lenne a közelében. Ez a gondolkodása persze idegesíti és kicsit gáznak is érzi, amiért ezt mondta most.

Szoboszlai lakásában jóleső meleg fogadta a fiatalokat, Larina meg is borzongott, ahogy levette magáról fekete szövetkabátját. Sosem volt még ennyire boldog és önfeledt. Igazi nőnek érzi magát Dominik mellett és ezt abszolút pozitív dolognak éli meg.

-Neked azt a szezámmagos csirkét rendeltem tésztéval, jó lesz? - pakolja ki a focista már a konyhában a vacsorájukat, ami szerencsére még meleg maradt, mire visszaértek.

-Tökéletes. - vigyorodik el Larina, hiszen mindig ezt eszi, ha kínai a menü, Dominik eddig pedig mindig meg is szólta érte. - Te mit eszel? - vesz elő közben késeket és villákat a fiókból. Már egész otthonosan mozgott a lakásban.

-Valami zöldséges csirke tojásos rizzsel. Hát ez sem egy Norbi Update, de ez van. Belefér egy kis bűnözés, majd úgyis lemozogjuk. - ül az asztalhoz ő is, majd hozzálát a vacsorájához.

Vacsora után Larina a focista laptopján pötyögve keresi meg az egyik James Bond filmet, amit házi feladatnak kapott a beadandójához.

-Megnézed velem a James Bondot? - kérdezi a focistát, aki értetlenül huppan le mellé a kanapéra és simogatja hátát a laptopot nézve.

-Miért nézünk James Bondot? - ad hangot kíváncsiságának.

-Mert meg kell néznem a beadandómhoz és ki kell elemeznem. - válaszolja elengedve egy sóhajt.

-Milyen hülyeség ez? - ráncolja szemöldökét Szoboszlai. - Azt hittem az egyetemen értelmesebb dolgokat tanítanak. De hogy lásd mekkora jófej vagyok, megnézem veled.

-Nagyon rendes tőled. - kuncogja Larina és már indítja is a filmet.

Dominik nem így képzelte el az estéjüket, de egyébként semmi ellenkeznivalója nem volt, mert még filmet is szívesen nézett Larinával, akin érezte minden együtt töltött percben, hogy szerelmes belé. Ő is kezdte hasonlóan érezni magát és ettől kicsit meg is ijedt. Eddig mindig olyan lazán kezelte ezeket a dolgokat és most olyan gondolatai vannak, hogy legszívesebben megkérné a lányt, költözzön hozzá.

Filmnézés közben aztán Szoboszlai párszor bepróbálkozott Larinánál, hátha nem kell végignézni és csinálhatnak helyette izgalmasabbat, de a lány finoman tudatta vele, hogy ez most nem fog összejönni. Utána pedig telefonja csörgése zavarta meg próbálkozását, így kelletlen nyögéssel húzta ki kezét Larina felsője alól, aki mosolyogva figyelte, ahogy a konyhába vonul és fogadja menedzsere hívását.

Larina már egyedül fejezte be a filmet, majd sétált be a hálószobába és elővéve táskájából egy tiszta bugyit és a pizsamájával kezében igyekezett a fürdőbe. Olyan jó napja volt ma. Szeret Dominikkal lenni és érzi a focistán az odafigyelést és a vonzalmat. Ebbe még bele is borzong, meg a forró vízbe, ami elindul a zuhanyrózsából fentről. Modern fürdőszoba volt és nagyon bejött neki ez a sötétszürke szín, ami dominált a helyiségben, na meg a zuhanyfülke matt üvegje.

-Nélkülem kezdted el királynő? - hallatszik Szoboszlai hangja, ahogy belép az ajtón és egyelőre eltakarja őt az üveg.

-Egy szóval sem lett említve, hogy te is jössz. - válaszolja szórakozottan a lány, majd kissé ijedten kapja mellei elé kezeit, amint kinyílik az ajtó és egy meztelen Szoboszlai Dominik fogadja vigyorogva. - Mit csinálsz?! - találja meg hangját Larina.

-Zuhanyzom veled. - néz rá értetlenül a fiú, majd belép mellé a víz alá és becsukja az ajtót.

-Jó ég! Miért nem tudsz várni?! - vörösödik el Larina fülig, ahogy szeme véletlenül a focista lábai közé téved.

-Még nem volt alkalmam veled zuhanyozni, ne akadj már ki ennyire. Mellesleg ne szégyenlősködj mindent láttam és éreztem már. - kacsint rá Dominik, amitől csak még jobban zavarban érzi magát. - Plusz így vizet is spórolunk. Én környezettudatos vagyok. - jelenti ki büszke mosollyal, amin Larina már elneveti magát.

-Igen, fogd a környezettudatosságodra. - bólogat Larina mosolyogva, majd hátat fordítva neki a tartóból elveszi a női tusfürdőt, hogy bekenje vele testét. Dominik azonban finoman kiveszi a kezéből és sajátjába nyom egy adagot, majd finoman keni be először a lány vállait.

Annyira jól esett neki minden érintés, hogy szó nélkül hagyta mindezt. Olyan szexinek érezte magát is és a helyzetet is. Olyannyira bátornak érezte magát, miután a focista melleit masszírozta és azok el is vesztek nagy tenyerében, hogy megfordulva karjai közt emelte fel tekintetét a barna szempár tulajdonosára. Dominik egy apró mosolyt küldött felé, majd hagyta, hogy Larina kicsit pipiskedve megcsókolja őt.

Annyira jól estek a focistának is a finom érintések, Larina pedig elhatározta magában, hogy örömet okoz a nála egy fejjel magasabb fiúnak, mert nem érezte magát késznek, hogy ezután szexeljenek. Félve, de határozottan vezette egyik kezét lefelé Dominik mellkasán, majd óvatosan fonta legnemesebb testrésze köré ujjait. Hatalmas nyeléssel pillantott fel rá, Dominik ajkai pedig elnyíltak az érzés hatására, mert erre aztán nem számított, ugyanakkor nagyon jól esett neki.

-Larina... - préseli ki a lány nevét, szemeit lehunyva.

-Mondd szupersztár. - nyalja meg ajkait Larina, kezével pedig finoman simogatva a focistát, aki nem szól semmit, csak hangos sóhajokkal díjazza, amit művel vele.

-Ugye tudod, ha most abbahagyod, meghalok? - nyögi végül, egyik kezével megtámasztva a csempét, másikkal Larina hátát simogatva.

Larina semmit nem mond, helyette a fiú nyakát halmozza el csókokkal, majd mellkasát is, ami kemény volt és izmos. Kezével pedig egyre jobban élvezte, amit csinál, ennek eredményeképpen pár percen belül a víz mossa le munkájának gyümölcsét bőréről. Szoboszlai pedig hangos morgással élvez el az ő nyakába hajolva. Érzi, ahogy a focista remeg és ez őt is hasonló érzésekkel tölti el, mert még sosem csinált hasonlót ezelőtt és őszintén, félt is ettől, hogy nehogy rosszul csináljon valamit.

Dominik az eddigi legédesebb csókjával ajándékozza meg tettéért, mindkét kezével magához húzva derekát. Érezte Larinán, hogy most nem akar ettől tovább menni és neki ez elég is volt, hogy lenyugodjon, vagyis valamilyen mértékben enyhítsen a szexuális frusztráltságán.

-Nem hiszem, hogy sok vizet spóroltunk. - jegyzi meg a lány viccesen, miután maga köré csavarta a tiszta törölközőt. Dominik csak egy érdekes mosolyt villantott felé.

Larina alig akarta elhinni, mit csinált az imént Szoboszlaival. Hogy volt ehhez bátorsága?! Valamint ezután még inkább máshogy tekint a focistára, miután ezt átélte vele és hasonlókat. Minden olyan új volt, eddig tényleg csak a képzeletében voltak ezek.

-Szeretnél itthon reggelizni? Mert akkor korábbra állítom az ébresztőt. - nyomkodja mobilját Dominik fél órával később már a hálószobájában. Larina szívét megmelengeti az itthon szó, olyan mintha együtt laknának. Pedig ez nem igaz és a legjobban az aggasztja, hogy a szülei semmiről nem tudnak. Olyan, mintha becsapná őket...

-Majd veszek valamit az egyetemnél. - válaszolja végül, miközben betakarózik a nagyon is Szoboszlai illatú ágyneművel, tulajdonosa pedig csatlakozik mellé.

-Én meg remélem holnap is olyan finom rántotta lesz, mint ma volt. - kapcsolja le a villanyt a fiú és a takaró alatt védelmezően öleli át egyik kezével Larina derekát, akinek szívverése ettől az apró gesztustól felgyorsul.

-El vagy kényeztetve. - jegyzi meg Larina kicsit elhelyezkedve.

-Ezzel nem tudok vitatkozni, mert még te is azt teszed velem. Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy ilyen szép, okos és kifinomult hölgy a barátnője. - vigyorodik el Dominik, mert jól tudja, hogy ezzel aztán majd zavarba tudja hozni Larinát és simogatni tudja az egóját.

-Nagyon szofisztikált lettél egy orgazmustól. - kuncogja a lány és nyom egy apró puszit a mellette fekvő focista dús ajkaira.

-Te pedig nagyon élvezed a helyzetet. - viszonozza Szoboszlai boldogan. Végülis nem bánja, hogy Larina a barátnője. Nem lóg a nyakán túl sokat és megadja, amire szüksége van, valamint nagyon jó társaság. Jó újra egy ágyban aludni egy más nembelivel, aki hozzá tartozik.

-Kétségtelenül. - válaszolja mosolyogva Larina, majd egy utolsó jó éjszakát csókot váltva a focistával hunyja le szemeit.

Szoboszlai Dominik szeme az ébresztő előtt pattant ki húsz perccel. Kelletlen nyögéssel tette vissza telefonját az éjjeliszekrényre, majd fordult Larina felé, aki még békésen szuszogott mellette. Annyira szép. Annyira jó volt vele lenni és kezdi úgy érezni, teljesen beleszeretett Larinába, bár elég sok minden volt, amiről nem tudott vele kapcsolatban. Nem ismerte még elég jól, hiszen a szüleivel sem találkozott és nem tudta még a kedvenc színét sem. Csak sejtette, hogy a rózsaszín az.

További öt perc szenvedést követően közelebb mászva a lányhoz bújt nyakába, akit ezzel fel is ébresztett. Larina halk nyöszörgéssel adta a focista tudtára, hogy még aludna.

-Már csörgött az óra? - motyogja továbbra is csukott szemekkel.

-Még nem. - nyom puszit az arcára Dominik mosolyogva.

-Akkor miért nem alszol?! - kérdezi megbotránkozva Larina és kinyitja végre szemeit, egyik kezét pedig a középpályás tarkójára vezeti.

-Fogalmam sincs, kinyílt a szemem. - sóhajtja. - Csinálok neked reggelit, van időnk.

-Jajj ne menj el. - nyúl a focista karja után Larina, mert Szoboszlai kikelni készül az ágyból. - Csak maradj itt és ölelj meg szépen. Én még nem vagyok éhes.

Dominik mosolyogva bújik vissza mellé és öleli magához szorosan és élvezi, hogy Larina elveszik karjai között. Mióta felébredt csak arra tud gondolni, amit tegnap este művelt vele a zuhany alatt és már ettől is érzi, hogy odalent megzavarja nyugalmát most a lány közelsége. Ha azt akarja, hogy ölelkezzenek, akkor végülis miért ne férne bele egy gyors szex indulás előtt.

-Én viszont az vagyok és rád éhezem. - mondja pimasz mosollyal az ajkain, Larina pedig ettől a mondattól teljes mértékben felébred és érzi ahogy odalent elönti a melegség.

Szoboszlai egyszerű mozdulattal kerekedik a lány fölé a takaró alatt és veszi birtokba ajkait, mert úgy érzi most azonnal szüksége van rá. Mindenhol érezni akarja. Sose öntötte el még ilyen hamar a vágy az egész testét.

Nem nagyon akart sok időt veszíteni, hiszen edzésre kell mennie, így maga után húzva Larinát ül fel az ágyban, a lányt pedig ölébe ülteti.

Larina elenged egy megilletődött nyögést, amint megérzi Szoboszlait nőiességénél. Meglepte őt a fiú heves reakciója, így kétségbeesetten kapaszkodott nyakába és próbálta viszonozni csókjait, mivel határozottan nyomta át nyelvét az ő szájába. Hosszú ujjai kissé kócos hajába kúsztak, míg másik kezével derekánál fogva húzta magához és azon volt, hogy minél előbb megszabadítsa őt a pizsamájától. Sietősen bújt ki saját alsónadrágjából, majd szabadította meg Larinát is az utolsó ruhadarabtól.

Larina szaporán kapkodta a levegőt és próbálta felfogni a dolgokat. Kora reggel szexbe bonyolódni Szoboszlaival... Aki már épp egy óvszer után kutat az éjjeliszekrény fiókjában, majd görgeti is magára.

-Ne haragudj, gyors leszek, nem akarok elkésni. - húzza a lányt újra az ölébe, de mivel látva némi félelmet zöld szemeiben, ujjait benyálazva nyúl lábai közé és nyomja fel egyszerre két ujját is, hogy minél előbb befogadja őt. - Nagyon kívánlak. - suttogja a fülébe alig hallhatóan, amitől Larinát viszont kirázza a hideg.

Határozottan félt ettől az együttléttől, mert nem ismerte Dominikot szexuális téren, mit enged meg magának és meddig tud elmenni a határokat feszegetve.

Szoboszlai segítve Larinának megemelkedni irányítja magát lábai közé, ami kimondottan feszítő érzés a lánynak. Nem állt még készen, de nem akarta tudatni Dominikkal, mert érezte rajta, hogy egyáltalán nem érdekli. Visszatartva minden rosszalló szavát próbál nem arra koncentrálni, mennyire rossz ez most. Talán nemsokára jobb lesz, ha megszokja a focista méretét. Ugyanakkor nagyon jó volt ennyire közel kerülni hozzá és mindezt ilyen szenvedélyesen.

Dominik hol Larina ajkát csókolta, hol melleit, hol pedig nyakának puha bőrét terítette be nedves ajkával. Imádta, hogy mindenhol érezheti őt és most minden eddiginél bentebb lehet férfiassága az ő nőiességében. Úgy imádta ezt az érzést. Larina az övé és őt illeti meg minden ilyen pillanat. Larina hiába próbált nem teljesen leülni Dominik ölébe, a focista sokkal erősebbnek bizonyult és teljesen magára nyomta. Ebben a pillanatban pedig a fiatal focista elélvez és hangos nyögéssel adja tudtára ezt Larinának is, aki pihegve omlik karjaiba és próbál magához térni. Valami történt vele odalent.

-Megint nem mentél el. - lihegi Szoboszlai kisöpörve Larina arcából sötétszőke tincseit. Forró csókot nyom ajkaira.

-Nem vagyok hozzászokva a gyors reggeli együttlétekhez. - leheli elhalóan Larina és megkönnyebbül, amikor Dominik lesegíti magáról.

-Most nem tudlak kinyalni ne haragudj, mert elkések. De majd kárpótollak. - rendezi légzését a focista, majd tekintetét férfiasságára vezeti, hogy levegye magáról az óvszert, ekkor viszont szokatlan látvány fogadja.

Larina szintúgy a fehér lepedőre pillant, amin apró vérfoltok virítanak és minden bizonnyal tőle származik. Jaj ne...

Dominik lefagyva vizsgálja szemeivel az óvszert, ami véres, de nem túlzottan. Ajkai elnyílnak a döbbenettől, majd kétségbeesetten emeli szemeit Larinára, akinek arca most hófehér.

-Larina. - ejti ki nevét alig hallhatóan. Larina szemében apró könnycsepp keletkezik. - Neked megint megvan? - kérdezi értetlenül.

-Nem. - feleli megsemmisülve és olyan szégyenérzete támad, mint még soha. Szeretné elrejteni mezítelen testét a focista elől, hiszen oly gyengének és érzékenynek érezte magát.

-Akkor mégis mi a faszomért vérzel?! - akad ki egy kicsit jobban, mint szeretné Dominik. Teljesen megrémisztette ez az egész, mert egyáltalán nem akart fájdalmat okozni a lánynak, mégis minden jel arra utalt, hogy sikerült. - Válaszolj már! - pirít rá kicsit erélyesen, mert iszonyú türelmetlen. Larina emiatt ösztönösen összerezzen, de nem hagyja, hogy így beszéljen vele még maga Szoboszlai Dominik sem.

-Te csak ne emeld fel a hangodat, mikor ez az egész a te hibád, mert ekkora micsodád van! - szól vissza Larina, de nagyon erőtlennek érzi hangját. - Miért voltál ilyen gyors meg türelmetlen? Ekkora mérettel nem lehet csak így dugni! - veszi vissza bugyiját sietősen, majd melltartóját kezdi keresni, mire Dominik mérgesen a kukába dobja a használt óvszert és felveszi alsónadrágját. Nem tervezett pedig veszekedni, de ez nem kerek neki.

-Ne beszélj mellé! - szól a lányra, aki lefagyva néz vissza rá. Fél, hogy rájött a dologra. - Ez nem normális dolog, hogy vérzel, holott már másokkal is voltál! - a focistának nem tetszett, hogy Larina próbálja jóformán hülyének nézni.

-De nem voltam te idióta! - vágja rá hisztérikusan Larina, amin mindketten megdöbbennek.

-Micsoda?! - kerekednek el Dominik szemei, mert nem akarja elhinni az imént hallott információt. - Miért nem mondtad el? - kérdezi nyugalmat erőltetve hangjára, pedig csak még idegesebb, mint eddig volt.

-Szégyelltem előtted meg minden... - szipogja Larina, mert érzi a fiú szemeiben a megvetést és csalódást.

-Ezért úgy döntöttél, hogy inkább hazudsz. Már úgyis annyi mindennel kapcsolatban becsaptál! Ez még belefért, mi?! - vágta hozzá Szoboszlai. Egyszerűen nem akarja elhinni.

-Nekem ez az egész annyira új és idegen volt, mi mást csinálhattam volna, hogy ne unj rám és keress valaki mást? Én tök régóta szerelmes vagyok beléd és te ezt úgysem érted, mert tök egoista vagy meg minden... - osztott meg vele néhány belőle kikívánkozó gondolatot.

-Komolyan e mögé bújsz?! - kérdezi értetlenül, de mivel Larina csak sírni hajlandó, egyszerűen nem tud vele egy szobában maradni. Mindenkire mérges volt. Larinára is és önmagára is. Úgy érezte megfullad a hazugságoktól.

-Dominik kérlek... én... - a fiatal lány kétségbeesetten próbál magyarázkodni, ám nem tud mit mondani. Elcseszett ez az egész és nem tudja, hogyan oldja meg. - Szeretném ezt megbeszélni veled...

-Jobb lett volna, ha engeded, hogy reggelit csináljak. Most még el is kések. - szitkozódott Dominik, majd a lány kezébe nyomta annak ruháit. - Szedd össze magad, mert elkések.

-Dominik... - szólítja elgyötörten a focistát.

-Hagyj békén! - löki el kezeit indulatosan, amik megpróbálják megakadályozni abban, hogy kimenjen a szobából. Már lassan hét óra és neki már indulnia kellene.

Larina nem tudta tovább visszatartani könnyeit, így csak úgy záporoztak szemeiből és még az orra is bedugult, úgy sírt. Egy papírzsebkendővel letörölte magát odalent, mert ahogy hallotta, a focista befoglalta a fürdőt. Annyira hülyén érzi magát és még a lepedő is véres lett. Ez is csak vele történhet meg. Mi a fenét csináljon most?!

Dominik minden egyes mozdulata tiszta indulat volt, rohadt nagy pancsernek érezte magát. Nem érti, hogy keveredett ekkora slamasztikába? Hogy nem vette észre a jeleket?! Rájött, hogy igazából lószart nem tud Larináról, mert amit eddig tudott, az úgy néz ki, hazugság volt.

-Kész vagy már? - lép be a szobájába, ahol Larina már táskájában pakolászva sírdogál és legszívesebben magához ölelné őt, mégsem teszi. Teljesen össze van zavarodva. Nem érti, miért hazudott neki ekkorát a lány... Pedig úgy szeretné elmondani, mennyire sajnálja ezt az egészet és, hogy neki bármit elmondhatott volna, de az... túlságosan gyengének látszott volna.

-Szeretném neked megmagyarázni ezt az egészet. - lép hozzá Larina, ő azonban bunkó módon kikerüli és magához veszi táskáját.

-Nem vagyok benne biztos, hogy el tudnám hinni ezek után. - szúrja oda mellékesen, majd kicsörtet az ajtón, Larina pedig sietősen követi. Nagyon fájnak a szavai, de tudja, hogy igaza van.

-Kérlek! - nyöszörgi a sírástól berekedten, amint Dominik már a bejárati ajtót zárja. Sosem látta még ennyire idegesnek és érdektelennek a focistát és ez nagyon megrémisztette.

-Larina! - fújja ki benntartott levegőjét feszülten. - Nincs erre most időm! - mondja oda neki keményen, majd a lift gombját megnyomva lép be. - Szállj be! - utasítja a lányt, aki némán engedelmeskedik.

-Akkor esetleg, ha végeztél az edzésen, megbeszélhetnénk? - kérdezi Larina végső kétségbeesésében, mert nem akarja a fiút elveszíteni a saját hülyesége miatt. Igaza volt Esztelláak és már rögtön az elején el kellett volna mondania.

-Nem hiszem, hogy kíváncsi vagyok még több hazugságra. - sóhajtja segélykérően megrázva fejét Szoboszlai, majd szerencsére kinyílik az ajtó, ő pedig a lépcsőház ajtaja felé indul Larinával a nyomában. - Fotózásom lesz este, majd írok, ha ráérek. - teszi hozzá elég lekezelően, Larina pedig megszeppenve bólint. Tanácstalanul áll a focista autója mellett, mert nincs pofája megkérni, hogy vigye el az egyetemre ezek után. - Kisétálsz a Georg-Schumann-Straßera és a 4-es villamossal elmész az Augustusplatzig, ami az egyetem mellett van. - dobja be a hátsó ülésre táskáját hanyagul, Larinának pedig komoly erőfeszítésébe telik, hogy koncentráljon minderre.

Tehát nem viszi el... Sosem utazott itt eddig egyedül és fél. Esztella sincs most vele, hogy kicsit támogassa. Teljesen egyedül van egy idegen városban.

-Merre van a Georg-Schumann-Straße? - kérdezi erőtlenül, mert fogalma sincs melyik irányba kellene egyáltalán elindulnia.

-Van mobilinterneted? - kérdezi idegesen Dominik, már kinyitva a kormány felőli ajtót. Larina bólint. - Akkor írd be Google-ba, de egyébként arra. - mutat ujjával menetiránnyal megegyezően. Larina el sem akarja hinni, hogy ilyen szemét módon viselkedik vele most az a fiú, akibe fülig szerelmes volt. Most pedig köszönés nélkül csapja be az ajtót és hajt el.

Szoboszlai a piros lámpánál megállva csap a kormányra, és legszívesebben sírna. Amiért ekkora gyökér volt. Szemét volt Larinával, de nem tehet róla, ezt hozta ki belőle a szituáció. Hatalmasat csalódott, talán még az sem fájt neki ennyire, amikor Fanni megcsalta. Nem akart újra szerelmes lenni, mert tudta, hogy sok fájdalommal övezheti át szívét, ha valami balul sül el ebben a kapcsolatban is, mégis sikerült. Most pedig az egész világra dühös.

Larina könnyáztatott arccal szállt fel negyed órával később a villamosra és az sem érdekelte, hogy az utazóközönség furán méregeti őt. Nem akart ilyen állapotban az egyetemre bemenni, mert képtelen lett volna kellő mértékben koncentrálni. Éppen ezért átszállva az 1-es villamosra, inkább hazafelé vette az irányt. Szólnia kellene Esztellának. De még erre sincs ereje. Ebben a pillanatban pedig a telefonja is lemerült. Csodás...

Esztella idegesen tárcsázta Szoboszlait, miután barátnője száma kisípolt és alig volt pár perc az óra kezdetéig. Larinának pedig semmi nyoma.

-Mi van Esztella?! - veszi fel a telefont Dominik indulatosan leparkolva az edzőközpont parkolójában.

-Csá Szoboszlai, remélem nem az ágyban töltöd a napot a barátnőmmel. Merre van Larina?! - szól bele a telefonba sokkal könnyedebben, mint a focista.

-Mit tudom én hol van Larina?! A te barátnőd, te tudod az összes titkát! - vágódik ki az autóból és egyáltalán nincs kedve most erről beszélni.

-Mi a fasz bajod van neked? - ráncolja szemöldökét Esztella teljesen értetlenül.

-Az a bajom, hogy inkább arról pletykálnál Olmoval, hogy Larina szűz volt, ahelyett, hogy az én nyalási technikámat beszélitek ki! - majd kinyomja a lányt, aki ledöbbenve áll a folyosón.

-A rohadt életbe! - szitkozódik, amint világossá válik neki minden szó.

Dominik minden bizonnyal megtudta, hogy Larina hazudott neki és belegondolni sem mer, ez milyen körülmények között történhetett meg. Azonnal haza kell mennie barátnőjéhez. Nagyon aggódik érte.

Larina fél óra utazást követően megkönnyebbülten zárta be a lakás ajtaját és tört fel belőle a keserves sírás. Nem bírta tovább elfojtani magában. Túl sok feszültség van benne és nem bírja ezt tovább.

***

Na sziasztok!
Hát egy ilyen szar mai meccs után szerintem a mostani fejezet témája is hasonló hatást fog elérni 🤭
Itt aztán volt minden, szerintem sok kérdésre választ kaptatok. Hogy tetszett?
Legyen szép hétvégétek!
Millió puszi & ölelés! ❤️