18. Őszinteség
-Ki a terhes? - szól közbe Larina, nyugalmat erőltetve hangjára.
-A Niki. - mondja izgatottan Esztella, barátnője viszont csak pislog rá, mivel nem ugrik be ennyiből, kiről is beszél. - Tudod az a magas szőke csaj, aki vidékről járt fel és olyan nagy orra van. - magyarázza Esztella türelmetlenül.
-Jujj de hát azok csak most jöttek össze Danival. - eszmél fel Larina, miután megvilágosodott.
-Bizony. - vigyorog Esztella. - Úgyhogy ha együtt maradtál volna vele, most te lennél terhes. - nyújtja ki nyelvét Larinára, majd Dominikra téved tekintete. - Vagy lehet így is az vagy?
-Nyugi Esztella, én nem vagyok ekkora pancser, mint ez a gyerek. Nekem tellik óvszerre. - kacsint rá laza stílusban, Larina pedig most is elcsodálkozik, hogy tud ennyire természetes maradni egy ilyen témában és hogy hogy nincs számára semmi tabu téma?
-És honnan tudod ezt? - érdeklődik Larina a barátnőjétől, aki még mindig az ajtóban ácsorog, telefonjával a kezében, már ő is hálóruhában.
-Anyámnak mesélte az egyik barinője a körmösnél. Tudod, hogy az egy megbízható forráshely.
Miután Esztella szépen elmesélte az egész sztorit, amit édesanyjától megtudott, jó éjszakát kívánva hagyta magára Szoboszlait barátnőjével, aki kis sóhajjal fordult a fiú felé.
-Mutasd már meg hogy néz ki ez a Dani gyerek. - szólal meg előbb Dominik és közben feláll az ágyról, hogy átöltözzön ő is alvós ruhába. Larina kelletlen nyögéssel fekszik a párnáknak támasztva hátát és veszi kezei közé telefonját.
-Miért akarod tudni? - kérdezi mellékesen, ujjaival pedig bepötyögi a Facebook keresőjébe régi szerelmét.
-Tudni akarom milyen csávókkal kavartál előttem. Bár biztosan egyik sem ér fel hozzám. - mászik Larina mellé szorosan, a lány pedig elképed mekkora önbizalma van.
Dominik megkaparintva Larina telefonját kezdi vizslatni szemeivel a kijelzőt, majd amolyan ez most komoly? nézéssel pillant a lányra, aki várja reakcióját.
-Nem egy nagy szám. - közli értetlenül, majd megnyitja a fiú képeit és átlapozza őket. - Pff és ez felcsinált valakit? Reméljük a gyerek a csajra üt, nem erre. Olyan mamlasz feje van, mint aki most olvasott el hat atomfizikai tanulmányt és erre veri ki minden este. - adja vissza a telefont hanyag mozdulattal, Larina szája pedig elnyílik a döbbenettől. - És te kajak vele jártál?
-Nem nevezném nagy járásnak. - feleli a lány kissé sértődötten, mert neki igenis jó ízlése volt fiúk terén, a focista viszont porig alázta ezt most. - Alig voltunk együtt fél évet, ráadásul a szüleim nem is tudtak róla. - vallja be szégyenlősen pillantva Dominik barna szemeibe, aki hitetlen mosolyt küld felé.
-Tényleg? - húzza fel szemöldökét. - Hogy nem vették észre, hogy fiúkat vittél haza és nem aludtál otthon?
-Egyszer sem vittem haza ezt a srácot és nála sem aludtam. - szögezi le határozottan, mert nem akar még többet hazudni, és alapból elég kínos és szánalmas ez a téma Danival, így jobb, ha nem tesz hozzá semmi valótlant.
-Ohh azt hittem ő volt az első hímnemű lény az ágyadban. - villant rá pimasz mosolyt Szoboszlai.
Ezen aztán Larina kétségbe esik, mert nem tudja mit kellene mondania, ha megkérdezi, ki volt az első. Azt csak nem válaszolhatja, hogy ő. Így minden további reakció nélkül takarózik be, és ezzel Dominik testéhez közel húzódik.
-Egyébként, jobban elnézve a gyereket, néhány képen pont olyan világfájdalmas fejet vág, mint a Bolla Bendi. - jelenti ki Dominik, még mindig az előző témán kattogva. Igazából csak most jött rá, hogy alig tud valamit Larináról és hirtelen azt érzi, mindent tudni akar.
-Még mindig olyan nagy barátok vagytok? - kuncog a lány az előbbi mondata miatt és engedi, hogy Dominik átkarolva vállát húzza mellkasára. Ő csak elenged egy mély sóhajt ezen.
-Annyira azért már nem, mint régen. Most Tyler a lelki társam. - feleli egyszerűen, bár úgy érzi kicsit elhanyagolja országos cimboráját. Larina csak megértően bólint, egyik kezét a focista derekára vezetve. Nagyon jól esik közelsége és hogy megérintheti.
-Mi a helyzet a többiekkel a csapatból? - kíváncsiskodik Larina, hiszen ez tényleg érdekelte.
-Olmo és Josko igen közel állnak hozzám, na meg Beni, mivel a szemközti lakásban él a csajával. Bár elég béna az a youtube csatorna, amit vezet. - fintorog egyet.
-Youtube csatornája van? - kerekednek el a lány szemei.
-Jah, még arra is megkért, hogy majd szerepeljek az egyik videójában. Tök gáz. - röhögi el magát a középpályás, majd kikel az ágyból és az éjjeliszekrény lámpáját felkapcsolja, a fő kapcsolót pedig le. Így sokkal jobb lesz, ha elálmosodnak, nem kell kikelni az ágyból majd.
-Na és más csapatokból vannak barátaid? Mondjuk akik ellen itt a Bundesligában játszol és így ismerted meg őket? - teszi fel a következő, nagyon hasonló kérdést Larina.
-Haaland és Adeyemi, bár brusjan pont mire én is formába jöttem a sérülés után és játszani tudtam volna ellene, eligazolt. Ezt a mai napig szemére vetem, mert biztos félt, hogy letarolom őt a pályán. - mosolyodik el Szoboszlai, mivel ezt még ő sem gondolja komolyan. - Adeyemi meg régi barátom Salzburgból. Igazából onnan tök sok volt csapattársam van a Bundesligában. Annak a helynek ez volt a célja. - mászik be újra a takaró alá és ezúttal sokkal szorosabban odasimul Larinához, akit elönti a forróság. - Elsősorban nyilván a saját csapatomban haverkodok, de van egy-két ismerősöm máshonnan is. - teszi hozzá még.
-Vannak olyanok, akiket utálsz?
-Például azt a buzi Kimmichet. Nem tudom mit veri ott az arcát, egyszer majd jól felrúgom és akkor lesz oka kakadu módra kiabálni meg hisztizni. Épp elég volt, hogy összefejelt velem. Na vele biztos nem leszünk barátok. - jelenti ki megrökönyödve és meg is keresi a telefonján azt a képet, ahol mindez meg lett örökítve. Mindketten fejüket fogva fekszenek a földön.
-Itt egyébként nagyon sajnáltalak. - néz fel rá Larina, de nagyon tetszik neki, hogy most a fiú ilyeneket mesél. Emiatt aztán kap egy puszit a szájára.
-Kurva kemény feje van. Igazi kis genyó.
-Mi a véleményed arról a gyerekről, aki a Dortmundba igazolt nemrég?
-Schlotterbeck? - vonja fel szemöldökét a magyar válogatott. - Amikor ellene játszottam, még a Freiburgban volt Roliékkal. De eddig nem sokat láttam villantani. Majd eldől. - von vállat. - Bár hogy lehet valakinek ilyen neve, hogy Schlotterbeck?! - háborodik fel, amin Larina csak elmosolyodik. - Különben is hogy néz ki?! Mintha 15 éves lenne, de a hangja meg bakker olyan, mint aki 2 doboz szofit szív el naponta. Ugye nem jön be neked? - néz nagy szemekkel Larinára, aki egy pillanatra megilletődik, komolyan gondolja-e ezt a kérdést a fiú.
-Egyáltalán. - válaszol végül és most ő nyom egy csókot a dús ajkakra.
-Helyes. Ez csak ilyen kirakat focista, a haját is festi.
Larina ezen persze jót mosolyog magában, hiszen tisztában volt az ágyában fekvő focista tulajdonságaival. Fülbevalói voltak, mindene a frizurája és a drága órái, valamint nem volt mindegy számára milyen ruhát vesz fel. Szeretett menő lenni és, ha ez feltűnéssel járt, az még jobb volt.
-De te is befestetted a hajad. - kontrázik rá Larina, mire Dominik megforgatja a szemét.
-Az csak egy tincs volt és nekem jól állt. - vágja rá magabiztos mosollyal.
-Ez mondjuk igaz. - gondolkodik Larina hangosan, Dominik pedig elégedett mosolyt villant rá. - Viszont muszáj leszel máskor folytatni a pletykát, mert késő van és nem tudom kialudni magamat 6:40-ig. - enged el egy ásítást, közben lentebb csúszik az ágyban.
-Neked nem muszáj felkelned, aludhatsz. Majd megpróbálok csendben kisurranni. - ajánlja fel a focista kedvesen és lekapcsolja az egyetlen fényforrást is a szobában. Telefonján ébresztőt állít, majd maga mellé helyezi az éjjeliszekrényre.
-Meg ne próbálj csak úgy lelépni. - motyogja Larina már lehunyt szemekkel, amin Szoboszlai csak tehetetlenül elmosolyodik és ő is elhelyezkedik alváshoz, közel húzódva a lányhoz.
Igazából már nem bánja, hogy nem csináltak semmi izgalmasat ma este, bőven beéri azzal, hogy a közelében lehet Larinának és érezheti finom illatát. Tényleg valami nincs rendben vele, eddig nem vágyott erre egyáltalán.
-Nem fogok. - válaszol végül. - Jó éjszakát. - hajol a lány ajkaihoz és édes csókot nyom rájuk, amit ő is viszonoz.
-Jó éjt! - jön a reakció, azonban mindez már félálomból.
Másnap reggel Dominik hangtalanul mászik ki az ágyból Larina mellől, miután szinte azonnal kinyomta az ébresztőjét a telefonon. A lány csak halk morgolódással adta tudtára, hogy ő is felébredt, de túl fáradt volt ahhoz, hogy szemeit kinyissa. A focista egyből a fürdőbe vette az irányt, szemeit dörzsölgetve és az álmosságtól észre sem vette, már foglalt a helyiség. Esztella javában fésülködött, egyelőre ő is alvós ruhában.
-Jó reggelt szupersztár! - köszön rá a tükörből, Dominik pedig csak pislog rá.
-Neked is. - enged el egy ásítást, illedelmesen szája elé emelve kezét. - Te miért keltél ilyen korán? - kérdezi értetlenül, miközben elég tanácstalanul ácsorog nem sokkal mögötte és kezdi megszokni a lámpa kellemetlenül világos fényét.
-Kinyílt a szemem. - von vállat a lány. - Na hogy aludtál a barinőmmel? - vág bele a témába, ami érdekli őt.
-Kössz a kérdést, jól aludtunk. Sajnos megzavartad az izgalmas részt, de tőled ezen már meg sem lepődök. - vigyorodik el, mintha egyébként történt volna bármi is.
-Jobb lenne, ha vigyáznál Larinával. - fordul meg Esztella azonnal és komoly pillantásokat küld Szoboszlai felé. - Nem olyan lány, akivel játszadozni kellene.
-Dani Olmo se olyan srác, akivel játszadozni kellene. - kontrázik a focista egyből, ezzel meglepve a vele szemben álló lányt.
-Ezt meg hogy érted?! - kérdezi végül Esztella, ugyanis ötlete sincs, ezt miért mondja neki Dominik.
-Van egy olyan érzésem, te ugyanolyan vagy, mint én csak lányban. - méri végig szemeivel Szoboszlai.
-Hatalmas tévedés. - fonja keresztbe maga előtt karjait a lány. - Engem nem nyal ki mindenféle jött-ment egy buli kellős közepén. - villant győztes mosolyt a fiúra, majd távozik az ajtón.
Szoboszlai kicsit lesokkolva ácsorog a fürdőszoba közepén, mert már rég kapott ekkora oltást egy lánytól. Kicsit el is szégyellte magát visszagondolva erre az eseményre és tudta, hogy ezt még párszor meg fogja kapni. Egy gyors arcmosás után sokkal frissebbnek érezte magát, így realizálni is tudta, hogy nem hozta be a neszeszerét, így halkan visszasietett Larina szobájába, a folyosó végébe. Legnagyobb meglepetésére a lány már pizsamájában ült az ágy szélén és próbált ébredezni.
-Jó reggelt királynő! - mosolyog rá Dominik és pár lépést téve felé, fogja kezei közé arcát és egy gyengéd csókot nyom ajkaira, amit Larina boldogan viszonoz. Kora reggel csapkodni kezdenek pillangói a hasában.
-Szia! - köszön bágyadtan. - Főzzek neked kávét? Vagy azt sem ihatsz ilyenkor? - kérdezi a táskájában kutakodó fiút. Kora reggeli kinézetével is iszonyatosan szexinek találta és még mindig nem fogta fel, hogy az ő ágyából kelt ki ma reggel.
-Semmi kávé. - rázza fejét, majd magához véve dolgait, megy ki újra a szobából.
Larina egy darabig elgondolkozva ül az ágyán, majd továbbra is csak az a kép ugrik be neki, amit tegnap este csinált vele Dominik. Annyira nem számított a férfias énjére, hogy még most is értetlenül rázta meg fejét. Olyan furcsa volt minden, ahogy hátulról magához szorította. Olyan... intim volt. És mindettől érzi, hogy elpirul.
-Nem akarsz inkább visszaaludni? - pillant rá a focista, miután bement hozzá a fürdőbe és egy darabig csak csendben figyelte a falnak támaszkodva, ahogy gondosan beállítja fekete haját.
-Nem hiszem, hogy menne. Plusz még nem volt alkalmam élőben végignézni Szoboszlai Dominik reggeli rutinját. - teszi hozzá pimasz mosollyal.
A magyar középpályás hatalmas mosollyal az arcán lépett be edzés után is az öltözőbe, Tylerrel az oldalán, aki már megint valami hülyeséggel traktálta.
-Hallom tegnap az újdonsült barátnődnél aludtál. - ül le mellé Dani Olmo mosolyogva, Dominik pedig elhúzza száját ezen, hiszen Tylernek ezt még nem is mesélte.
-Van csajod?! - vágja karon az amerikai, lehuppanva másik oldalára az öltöző kispadjára. - Összejöttél Larinával?
-Jajj Tyler húzz már ki az aurámból. - tolja vissza barátját a magyar, ezzel is időt nyerve a válaszadáshoz. - Larina nem a barátnőm. Legalábbis hivatalosan nem. Nem beszéltünk még erről. - húzogatja vállát, bár ő is érzi, milyen béna válasz ez most.
-Akkor arról sem beszéltetek még, hogy szarul nyalsz? - neveti el magát a spanyol középpályás, mire Tyler és Dominik szemei elkerekedik.
-Hogy miről beszélsz?! - ad hangot döbbenetének Szoboszlai, értetlenül ráncolva szemöldökét.
-Ohh akkor ez ilyen bennfentes infó lehet. - lepődik meg Olmo. - Esztellától tudom.
-Mit mondott neked Esztella? - kérdez rá indulatosan Dominik, hiszen azonnal tudni akarja, mégis mi ez az egész.
-Jajj tudod, hogy a lányok is kibeszélik az intim dolgaikat és Larina azt mondta, kínos ahogy kinyalod. De én ebbe nem akarok beleavatkozni. - teszi hozzá védekezően maga elé téve kezeit. Adams önkéntelenül neveti el magát, így a fél öltöző feléjük pillant.
-Mi az, hogy kínos?! - csap a combjára a magyar focista mérgesen. - Eddig mindig kibaszottul elment, amikor kinyaltam! Hogy mondhat ilyet?! Hülye picsa! - pattan fel és indulatosan öltözködni kezd, mert minél előbb szembesíteni szeretné ezzel Larinát és most azért sincs bűntudata, amiért hülye picsának titulálta. Pedig nem volt az, ezt ő is tudta.
-Nyugodj már le haver. - csitítja Adams, mindhiába. - Semmi gond, mindenki szarul nyalt az elején, majd belejössz.
-Ty bazdmeg! - fordul meg Dominik mérgesen pillantva nála alacsonyabb barátjára. - Én kurvára nem most kezdtem ezt! Jól tudod! Úgyhogy ne mondj nekem ilyen baromságokat! Ez kibaszott szar indok, hogy szarul nyalok, érdekes akkor nem tudja ezt mondani, miután orgazmusa van tőle! - veszi le pólóját és a törölközőt, valamint a tusfürdőt magához véve csattog a papucsában a zuhanyzókhoz, Olmo és Adams pedig értetlenül néznek egymásra.
Larina és Esztella egy tál pattogatott kukoricával a kanapén nevetgéltek a tévé előtt, amikor kopogtak az ajtón. Értetlenül néztek össze, hiszen előzetesen nem hívta őket senki a kaputelefonon. Mindenesetre Larina sétált a bejárathoz és nyitott ajtót... Szoboszlainak. Aki most nagyon furcsa volt. Dühösen pillantott a lányra.
-Szia. Hát te? - kérdezi megilletődött mosollyal Larina, majd szeretné egy puszival üdvözölni a focistát, de az csak besétál mellette.
-Gyere csak! - ragadja meg a csuklóját és intve egyet Esztellának, indul abba a szobába, ahol ma reggel ébredt. Esztella értetlenül fordul utánuk, Larina pedig küld felé egy gyors, ellenben ugyanolyan tanácstalan pillantást.
-Hé, mi bajod van?! - fordul meg Larina ijedten, közben csuklóját simogatja, amit eddig Szoboszlai szorongatott és most egyáltalán nem esett jól neki ez.
-Mi az, hogy szarul nyalok?! - kérdezi emelt hangon a fiú, szigorú tekintettel, miután becsukta maga mögött az ajtót. Larina lábai mintha a földbe merevedtek volna és még a szíve is kihagyott pár ütemet. - Van fogalmad róla mekkora gáz? Az egész öltöző rajtam röhögött! - vágja a lányhoz indulatosan, ami persze nem igaz, de szerette volna, ha Larina érzi ennek a súlyát. - Hogy mondhatsz ilyeneket? Igazából most legszívesebben hozzád vágnám, hogy te meg szarul szopsz, de ez meg azért nem igaz, mert nem tetted meg! - akad ki teljesen, Larina pedig tényleg megijed a focistától, mert soha életben nem látta még így, főleg nem vele konkrétan kiabálva.
-Dominik, én... - hebegi Larina és érzi, ahogy fordul vele egyet a szoba, Dominik pedig közbevág.
-Eddig is mennyit hazudtál nekem! Nem vagy őszinte velem! - csattan fel újra a középpályás, kezével hadonászva. - Mégis mit akarsz ezzel elérni?! Csak kihasználsz, hogy ihletet kapja a könyvedhez és még az olvasóid is rajtam nevessenek! Kínosan nyalok?! Mi a faszomért nem tudod azt mondani a szemembe, hogy nem jó, ahogy csinálom? - kérdezi mérgesen, szóhoz sem juttatva a lányt. - Talán ez a gyerekcsinálós Dani gyerek jobban nyalt?!
-Azért kínos, mert még nem nyalt ki ezelőtt más! - szólal fel Larina élesen, és maga is meglepődik micsoda bátorságot gyűjtött magába. Dominik azonnal elhallgat és visszanyeli további mondatait.
Dominik lefagyva pislog a vele szemben álló lányra, akinek térdei folyamatosan remegnek és úgy érzi menten összeesik. Mély sóhaj hagyja el ajkait és hunyja be szemét, mert közel állt hozzá az imént, hogy elmondja az igazságot. Most mégis jobban örül, hogy nem tette, hiszen a focista vonásai megenyhülni látszanak és tesz is felé néhány lépést.
-Hogyan? - leheli maga elé Dominik és kíváncsian néz Larina zöld szemeibe.
-Nem kínos vagy rossz, csak... nekem idegen ez az egész. - próbálja megmagyarázni a dolgot.
-De miért nem beszélted ezt meg velem? - kérdezi Dominik már sokkal finomabban. - Honnan tudjam, hogy nem jó, ha nem mondod? - dönti oldalra a fejét, Larina pedig tehetetlenül ül le az ágyára, mert már totál stresszben volt.
-Nem vagyok hozzászokva, hogy nyíltan beszéljek ilyen dolgokról... - motyogja orra alatt és nem mer felnézni a focistára, aki kicsit megsajnálja őt. - Nem mindenki olyan szabadszellemű mint te, meg mindenki más az RBL öltözőjében. - teszi hozzá, majd sietősen törli le előbukó könnyét.
-Ez a Dani gyerek esetleg... bántott? Azért nem? - kérdezi óvatosan Szoboszlai, Larina pedig ijedten kapja rá tekintetét.
-Jajj nem! Dehogyis! Én csak... ilyen vagyok. Nem tudom. - von vállat szipogva, majd engedi, hogy a focista felhúzza őt az ágyról és kedvesen magához ölelje. - Nagyon sajnálom, hogy nem voltam veled őszinte. - motyogja mellkasába temetve arcát Larina, Domink pedig nyugtatóan simogatja hátát, hajába puszit nyom.
-Nem haragszom. - mondja őszinte mosollyal. - Te pedig ne haragudj, hogy olyan csúnyán beszéltem veled. Csak nagyon kiakasztott, hogy nem tudtam semmit és... nem lett volna szabad ezért kiabálnom veled. Most biztos még Esztella is seggfejnek tart. Na, ne sírj már. Minden oké! - dörzsöli meg Larina karját, majd finoman eltolja magától.
Dominik maga sem értette a szituációt és kicsit úgy érezte magát, mégse ismeri annyira sem a lányt, mint amennyire azt ő gondolta. Egyáltalán azt nem érti, miért próbálja vigasztalni. Olyan ez már, mintha kapcsolatban lenne vele. Igazából egyik része úgy érzi jó lenne, a másik pedig, hogy nincs erre szüksége.
-Szombaton Freiburgban játszok, vasárnap viszont szabad vagyok. Nálam alszol? - kérdezi hirtelen felindulásból, miután a lány kifújta orrát és felitatta arcáról a könnyeket.
-Hhhh... Akartam neked mondani, de elfelejtettem. Szombaton megyünk haza Esztellával. - tudatja vele a hétvégi tervét, amin Dominik meglepődik.
-Ohh és akkor elmondod otthon, hogy egy Bundesliga játékossal jársz? - ül le most ő a lány ágyára és igazából örül, amiért átpasszolta ezt a labdát Larinának, mert nem akart cringe lenni és megkérdezni, lesz-e a barátnője. Így legalább megtudhatja, akarná-e ezt.
-Tessék? - leheli megdöbbenve, mert egyáltalán nem tudja, milyen választ vár tőle Dominik. - Mi nem is... mármint...
Szoboszlai önkéntelenül is elmosolyodott a lány zavartságán, majd laza mozdulattal húzta az ölébe.
-Tehát egy Bundesliga játékossal járok? - karolja át a focista nyakát sejtelmes mosollyal, szíve pedig majdnem kiugrik a helyéről.
-Szeretnél? - kérdez vissza vigyorát visszafojtva a középpályás.
-Nem lenne rossz. - feleli Larina őszinte mosollyal, miközben az őt figyelő barna szemekbe mélyed. Nem tud betelni ezzel a fiúval. Annyit álmodozott róla és most a karjai közt tartja őt.
Dominik reagálás képpen hosszasan megcsókolja, majd magához öleli újból a lányt és most valamiért ez nagyon jól esik neki. Pedig éppen pár másodperce kötelezte el magát megint egy kapcsolatba... Miért nem tud megálljt parancsolni a szájának?!
-Sajnálom, hogy kinevettek téged a barátaid. - töri meg a csendet végül Larina. Dominik csak elenged egy kelletlen nyögést ezen.
-Igazából csak Olmo meg Tyler tud róla és nem nevettek annyira ki. Ezt az egész öltöző rajtam röhögött dumát csak kamuztam, mert annyira mérges voltam. - ismeri be az igazságot ő is, Larina pedig nyom egy puszit az arcára.
-Na akkor ki is a nem őszinte? - kérdezi viccesen.
Szombat délelőtt Larina csak arról tudott beszélni Esztellával az egész repülőút alatt, hogy hogyan is kellene otthon viselkednie, mert nem tervezi elmondani a Szoboszlaival történteket. Annyi minden történt vele, és a szülei biztosan kiakadnának. Megbeszélték, hogy egyelőre Esztella sem beszél otthon Dani Olmoról.
Larina pedig miután apukája összeszedte őket a reptérről, tanácstalanul nézett körbe a szobájában. Anyukája szinte azonnal rázúdította az otthoni problémákat, ő pedig úgy érezte levegőre van szüksége. Telefonján megnyitotta a Messengert, hogy írjon élete szerelmének, akinek a beszélgetését megnyitva is mosolyt csalt az arcára.
Mezei Larina Megérkeztem 😇 Ti merre jártok?
Üzenete szinte azonnal olvasottá vált és már jött is a válasz. Larina szíve hangosan dübörgött mellkasában és azon aggódott, nehogy valamelyik szülője benyisson hozzá.
Szoboszlai Dominik Örülök neked. Használd ki ezt a pár napot királynő 🥰 Mi már túl vagyunk egy edzésen, Tyler valami filmet akar nézni, de itt szerencsétlenkedik, mert nem találja 🙄
Mezei Larina Ügyes legyél este, megnézünk majd apával 🥰
Szoboszlai Dominik Sajnos csak csere leszek, de igyekszem 😌
Este megkönnyebbült sóhajjal ült le a kanapéra apukájához Larina, miután ebédre az egész család náluk volt, így kénytelen volt mindenkinek beszámolni a kinti életéről, na persze a focistát meg sem említve. Elmondta, milyen király kint lakni, kicsit önálló lenni.
-Na vajon Szoboszlai ma kezdő? - tolja fel a hangerőt édesapja a tévén.
-Szerintem csak csere. - mosolyodik el magában és nagyot dobban a szíve, amikor megpillantja a szóbanforgó focistát a kispadon.
-Amilyen gyengén játszik mostanában, nem csodálom. - fintorodik el a férfi. - Miniszter úr legalább kezd. Az egyetlen bombabiztos ember.
A vasárnapi nap reggelén sikerült édesanyjával összeveszni csupa kis apróságokon, többek között, hogy mivel itthon van igazán segíthetne neki a takarításban, de annyira el van varázsolva valamiért, hogy eszébe se jut ilyesmi.
-Minden oké? - kérdezi tőle édesapja egy jelentőségteljes pillantással, ő pedig érzi ahogy gombóc keletkezik torkában. - Furcsa vagy.
-Minden rendben van, nem tudom mi furcsaságot éreztek. - rázza meg fejét segélykérően.
-Elmondhatod, ha baj van. Nem muszáj anya előtt. - mondja még biztatóan mosolyogva, mielőtt Valéria felbukkanna, hogy elinduljanak a bevásárlásra. Larinának pedig kiadta, hogy porszívózzon ki az emeleten és ágyazzon be náluk is.
A lány kelletlenül ágyazott szülei hálószobájában és amiatt pedig kellemetlenül érezte magát, ami a kezei közé akadt az ágy alatt. Azt hitte csak édesanyja kézkrémje gurult be, de amint elolvasta a tubus tartalmát, ijedten dobta el kezéből.
-Bazdmeeeg. - fogja fejét kikerekedett szemekkel. Sikosító. Fuj, de undorító...
Szoboszlai Dominik Úgy unatkozom nélküled királynő mesélj valami vicceset 🥱
Ugrik fel egy értesítés Szoboszlaitól, aki előző nap nagyon jól remekelt a meccsen és még egy gólpasszt is adott, amivel nyertek is a Freiburg ellen.
Mezei Larina Sikosítót találtam anyámék szobájában 🤢 😰
Szája szélét rágva várta a reakciót, ami másodperceken belül meg is érkezett. Szoboszlai hangosan felnevetett, amikor ezt elolvasta.
Szoboszlai Dominik 😂😂😂🤣🤣🤣
Szoboszlai Dominik Legalább feltalálják magukat a távollétedben, örülj neki 🤭
Mezei Larina Fujj ez nagyon undi... Nem akartam ezt tudni 🥴
Szoboszlai Dominik Akkor minek kutatsz a hálójukban? 😀 Mindenki az ágy közelében tart ilyen cuccokat, nem is gondolnád nálam mikre lelhetsz 😜
Mezei Larina NE mondj már ilyeneket!!!! 😂
Mezei Larina Csak takarítani szerettem volna, de ez most túl nagy traumaként ért
Szoboszlai Dominik Legyél inkább büszke, hogy a szüleid még mindig izgulnak egymásra csak kell nekik egy kis segítség 😆 🤭
Mezei Larina Inkább ne beszéljünk erről 😣
***
Sziasztok! 😁
Na hát megérkeztem egy kicsit nyugisabb, ellenben feszkós résszel 🫣
Kinek hogy tetszett? Mit gondoltok D kirohanásáról?
Szép vasárnapot mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro