DOMINIK

Reggel a telefonom ébresztőjére kelek és ekkor válik számomra nyilvánvalóvá, hogy Carolinával aludtam, mikor visszafordulok az ágyban az ébresztőt kinyomva. Carolina békésen szuszogott és nem nézett úgy ki, mint akit meghatott a borzalmas csengőhang. Elmosolyodtam rajta és haján, amit lazán fontam be neki, miután elaludt. Valószínűleg kiakad rajta, amiért piszkáltam a haját, de annyiszor fontam be Szofinak a haját, hogy kedvet kaptam hozzá és igazából be akartam vágódni nála, hogy én még ilyet is tudok.

Hirtelen nem is gondoltam már arra, hogy két napja faképnél hagyott álló farokkal aztán tegnap csak úgy betoppant az öltözőbe és orálisan elégített ki. Még sosem csinálta, de ez nagyon jó volt. Éppen ezért nem éreztem úgy, hogy kihasználna, ám Andres neve még mindig elmémben keringett és nem tudtam, mit kellene tennem. Leginkább kimászni az ágyból és lemenni reggelizni, mert Bendi ki fog herélni, ha megtudja, hogy nem aludtam a szobámban.

-Carolina - hajolok közelebb az alvó lányhoz és ujjaimmal finoman megsimítom arcát, amire nem igazán érkezik reakció. Ő aztán tud aludni. Tegnap sokáig ébren voltunk, szóval nem hibáztatom érte. Csodálatos este volt és kicsit úgy érzem, nem vagyok számára közömbös. Másképp nem viselkedett volna úgy ahogy és nem tette volt azt amit.

Kicsit közelebb mászok testéhez és kezemmel átkarolom derekát a takaró alatt, majd puszit nyomok homlokára.

-Carolina, hé! - puszilom meg arcát is, orrommal pedig fülcimpáját cirógatom. Végre elenged egy nyűgös morgást, ami mosolygásra késztet.

Nem hagyom annyiban a dolgot és folytatom az előzőeket. Majd csak felébred egyszer.

-Ideje felkelni, el fogunk késni a reggeliről - arcának minden szegletét sűrű puszikkal borítom be és egyszerűen minden porcikám bizsereg, ha arra gondolok, hogy viszonozni tudná érzéseimet. - Carolina! - imádom kimondani a nevét.

-Hagyj! - mormolja angolul és ezzel meglep, mert akkor nagyon is képben van, hogy én próbálom felkelteni.

-Öltözni kellene, el fogunk késni - cirógatom szabadon hagyott vállait, mire csak hisztisen a párnába temeti arcán. Ezen elengedek egy halk nevetést. - Kelj fel, tényleg menni kellene. Én elmegyek átöltözni, reggelinél találkozunk oké? - mászok ki mellőle és hirtelen olyan érzésem van, mintha mindig így ébrednék. Vele.

-Uhum - hümmögi és nem úgy néz ki, mint aki magánál van. Carolina totál kómás, én meg ezen nem tudok nem mosolyogni. Annyira aranyos.

-Carolina ébren vagy ugye? - kérdezem kicsit komolyabban, hiszen nem akarom, hogy elaludjon azért, mert este sokáig kimaradt velem.

-Persze - ásítja, de nem ajándékoz meg tekintetével, így nevetve csóválom fejem és húzom fel cipőimet, majd elhagyom a szobáját.

Szemeimből az álmosságot kidörgölve lépek be a saját szobámba és legnagyobb szerencsétlenségemre Bendi még fent tartózkodik és olyan számonkérő pillantással illet, mintha az apám lenne. Nem. Ez rosszabb.

-Hol a faszban voltál egész éjjel? - kérdezi köszönés nélkül.

-Neked is jó reggelt Bendi köszönöm kérdésed jól aludtam csak keveset, de mint látod ruha van rajtam, nem szexeltem. Arra pedig, hogy hol éjszakáztam és kivel csak egy kávé után vagyok hajlandó válaszolni. - küldök felé egy fáradt mosolyt, mert Carolinára gondolok most is, majd elsétálok legjobb barátom mellett, hogy átöltözhessek.

-Van egy-két tippem - hallom magam mögül morgását, végül nem szól semmit és kimegy az ajtón.

Az öltözködéssel és a fogmosással, fésülködéssel hamar végzek és sietek le a többiekhez és nyugodtan veszem tudomásul, amint belépek az étkezőbe, hogy nem késtem el. Reggelimmel a kezemben ülök Bendi mellé, aki még mindig gyilkos pillantással illet, de nem különösebben érdekel.

-Egész nap ilyen fejet fogsz vágni? - harapok pirítósomba szórakozott mosollyal. Tudom, hogy ki fogom idegelni.

-Inkább igyál kávét és beszélj! - tolja elém a csészét, miszerint már hallani szeretné a tegnap esti kilógásomat.

-Carolinánál aludtam - válaszolok halkan, mert rajta kívül nem szeretném másnak elmondani. - Nem szexeltünk. Csak beszélgettünk. - mosolyodom el halványan, mire felhorkant.

-Na persze - csóválja fejét és megértem, hogy nem hisz nekem.

-Komolyan mondom. - bólogatok meggyőzően - Meg kilógtunk éjjel medencézni.

-Hogy mi van?! - kerekednek el szemei és elég döbbent arckifejezése van. Majdnem el is nevetem magam rajta.

-Nyugi, nem látott minket senki. Azért aludtam nála, mert nem akartalak felébreszteni éjjel. Elég furcsa, de nyugiban aludtunk meg beszélgettünk sokat. Szerintem rosszul ítéled őt meg és nem csak a farkamra hajt.

-Szóval beszélgettetek - állapítja meg eszelős tekintetével.

-Meg befontam a haját - teszem hozzá mosolyogva és kortyolok egyet kávémból.

-Na és, hogy fürödtél, ha nem volt nálad fürdőnadrág? - kérdezi elgondolkodva, én pedig pimasz vigyorral dőlök hátra a széken.

-Nadrág nélkül - vigyorgok rá, mire majdnem félrenyeli reggelijét.

-Ti meztelenül medencéztetek?! - akad ki teljesen, amin csak nevetek.

-Hallgass, jön Rossi - pillantok mögé és kedvenc szövetségi kapitányunk úgy gondolta, remek ötlet, ha leül hozzánk reggelijével.

-Jó reggelt! - ül le hozzánk szokásos mosolyával, amit mindketten viszonozunk.

-Jó reggelt mester! - köszönünk szinkronban.

-Kipihentétek magatokat? - kérdezi néki látva reggelijének, Bendi pedig győztes vigyorral fordul felém és remélem, nem akar lebuktatni.

-Persze, Doma már a reggeli sétájáról jött vissza, amikor felkeltem. - kinyírlak Bendi.

-Nahát, nem is tudtam, hogy szoktál reggelente sétálni - néz rám Rossi meglepetten, én pedig az asztal alatt bokán rúgom barátomat.

-Csak akkor, ha nem tudok aludni és Bendi olyan hangosan horkolt, hogy a másik szobában is lehetett hallani - mentem ki magamat, Bendi pedig elképedve néz rám. Tudhatná, hogy a legnagyobb csávából is kimászok.

-Áh Carolina! - int az ajtó felé Rossi, mi pedig Bendivel egy emberként fordulunk a lány felé, aki kissé álmosan indul felénk, majd rögtön meg is torpan, amint tekintetünk találkozik. Ennek ellenére idejön és ekkor észreveszem, mi olyan furcsa rajta. A haját még mindig úgy viselte ahogy én befontam neki és most sunyi mosollyal nézek Bendire, aki hitetlen mosollyal rázza meg a fejét. - Jó reggelt kislányom, gyere reggelizz velünk! - húzza ki neki a széket Rossi, Carolina pedig helyet foglal velem szemben. Pillantásomat kerüli és szemmel láthatóan zavarban érzi magát.

-Milyen jól áll neked a fonat! Igazán bájos vagy! - dicséri meg lányát az edző, az én mosolyom pedig kiszélesedik, Bendi pedig le akar fordulni a székről. - Többet kellene így hordanod!

-Valóban Carolina nagyon jól áll - szólalok meg én is vigyorogva, ő pedig nem túl kedves pillantással illet.

-Neked is tetszik Bendi? - fordul meglepődött barátom felé, aki azonnal bólint.

-Igen, csinos vagy - válaszol gyorsan, mire Carolina elismerően bólint, majd felém pillant.

-Akkor lehet nem csak egyszeri alkalom volt, legközelebb másik stílust próbálok ki - mondatára nekem megállt a villa a kezemben, Bendi pedig félrenyelte teáját. Carolina mosolyogva pillantott rám és nyúlt evőeszközeiért, Rossi viszont aggodalmasan pillantott Bendire, nehogy megfulladjon.

-Bendi te kis mohó - veregetem hátát nevetve, míg ő levegőért küzd. - Mondtam már, hogy ne igyál olyan gyorsan. - szeretem szívni a vérét.

-Kössz - néz rám, miután sikeresen tudott levegőt venni.

-Kicsit karikásak a szemeid, fáradt vagy? - kérdezi Rossi Carolinát, miután senki nem fulladt meg.

-Tényleg álmosnak tűnsz Carolina, csak nem sokáig voltál fent az éjjel? Beadandót írtál? - kérdezi meg Bendi mielőtt szegény lány válaszolhatna, én pedig szeretném belefojtani a teájába most igazán. Carolina hunyorogva mosolyog rá, és szerintem ő is hasonló véleményen van.

-Igen, elég nehéz résznél tartok. Kellett törni az agyamat - válaszol lazára véve a dolgot és nem igazán tervez bármit is mondani barátomnak. Annyira kínos ez az egész.

-Na hát legközelebb szólj Domának, biztos szívesen segít. Szegény úgysem tudott aludni, mert állítólag horkoltam - mondja viccesen, ezzel tovább feszítve a húrt és látom Carolinán, hogy felmegy benne a pumpa, míg apja nyugodtan falatozza rántottáját.

-Majd észben tartom - mosolyog rá cseppet sem kedvesen és látom testének mozdulatán, hogy bokán akarja rúgni az asztal alatt Bendit, viszont engem talál el. Hirtelen ér, így kicsit összerezzenek, mire ijedten kapja rám fejét és egy bocsánatkérő pillantást intéz felém, én pedig csak mosolyogva megrázom a fejem. Sebaj, majd reggeli után továbbítom Bendinek, ha kettesben leszünk vele. Kis köcsög.

A délelőtti laza edzésünk után Bendivel már kettecskén ebédelünk, ám még mindig nem esett szó a reggelinél történtekről. Igazából nem is izgatott, mert egész nap Carolinát bámultam, aki egész nap befonott hajjal volt. Ha lehet, még szerelmesebb lettem belé.

-Úgy nézel ki, mint egy elcseszett digó vagy egy rossz cigány! - jelenik meg mellettem a tükör előtt legjobb barátom, hiszen az esti bulira már elkezdtünk készülődni és minden vágyam, hogy minél hamarabb láthassam Carolinát. Úgy hallottam Rossitól, hogy ő is jönni fog.

-Hagyd a stílusomat, inkább magaddal foglalkozz - vetem oda neki, de mindketten tudjuk, hogy csak viccelődünk a másikkal.

-Figyi Doma, a barátnőm is benéz erre a bulira és nálam aludna. Szóval, ha nem nagy kérés akkor húzz már át éjszakára Carolinához, mert veled ellentétben én szégyenlős vagyok. - komorodik el, belőlem meg majdnem kibukik a nevetés.

-Ugyanmár Bendi, amilyen kis szégyenlős vagy tényleg, úgysem lesz semmi - nevetem ki végül, míg ő gyilkos pillantásokkal illet. Én nagyon jól szórakozom.

-Miért vagyunk mi barátok?! - néz rám sértődötten, de tudom, hogy csak teszi a fejét.

-Na ezt pedig vedd le, ha azt akarod, hogy ha már elmegyek éjszakára akkor legyen is valami akciód, ne csak aludjatok - mutatok snassz fehér pólójára, mire csak megforgatja szemeit.

-Te beszélsz, csövesbánat? - mutat végig rajtam és majdnem elnevetem magam megint. - Carolina így tuti nem ugrik rá a farkadra!

-Bendi - nézek rá szórakozottan, közben megigazítom fehér ingem nyakát - Te foglalkozz a saját farkaddal, az én farkam az én gondom és hidd el, Carolina bármikor befogadja - fordulok vissza a tükörhöz és felcsatolom legújabb karórámat, ami most kicsit fényesebb ezüst, mint amit eddig hordtam.

-Annyit dugtok, van egyáltalán nálad ennyi óvszer? - bújik ki pólójából, ezen pedig halványan elmosolyodok, mert még mindig ad a tanácsaimra.

-Ha azt mondom nincs, elmész nekem venni? - vigyorgok rá, amiért csak a pólóját kapom meg az arcomba.

-Annyira buzi vagy! - vágja hozzám végül és fúj magára az Armani parfümömből, amiért nem szólok, mert így is sokat szekálom szegényt.

Bendivel ezelőtt sosem jártunk bulizni, szinte mindenből kimaradtunk, csak most már járunk el néha napján szórakozni és bevallom rám fér. Izgatottan léptünk ki a hotel bejáratán és sétáltunk a többiek után. A mellettem sétáló barátom totál be volt sózva a barátnője miatt, én viszont kicsit megriadtam, mert sehol nem találtam magamnál óvszert, így elhatároztam, hogy majd hárítom Carolinát és megint csak együtt fogunk aludni, mint tegnap éjjel. Az nagyon jó volt. Mintha mindig együtt lettünk volna.

A szórakozóhely VIP részlegére érve kicsit elengedve magamat megyek Bendi után, majd köszönök én is időközben hozzánk csapódott barátnőjének és próbálom visszatartani megjegyzéseimet, amiket azért kapna, mert egy igazi gold digger. Inkább kértem magamnak egy Martinit és valami semmitmondó témáról csevegtünk így édes hármasban. Egy igazi élmény volt...

-Te, az ott nem Carolina? - fordul hozzám Bendi még mindig a bárpult előtt állva, én pedig abba az irányba fordulok ösztönösen, amerre ő néz.

Carolina tűzpiros pántos ruhában csevegett Sallaival, engem pedig azonnal elöntött a féltékenység, amint mindketten elnevették magukat valamin. Velem sosem beszélgetett így és ennyit nyilvánosan. Roli miért érdemli ezt ki és én miért nem? Elvégre az én farkam volt benne többször is. Legalábbis remélem, csak az enyém... Sallainak barátnője van, nem lehet, hogy Carolina vele is csinálja.

-Nem mész oda hozzá? - szólal meg újra Bendi és ezúttal visszanézek rá. Csak sunyin mosolyog és fejét az általam imádott nő felé biccenti.

-Látod, milyen jól el van. Majd később - rántok vállat, de ugyanakkor tekintetemmel újra megkeresem Carolina alakját és hosszú percekig őt figyelem italommal a kezemben. Annyira gyönyörű és tökéletes. Megőrülök, hogy nem én vagyok a közelében.

Mintha érezte volna, hogy őt figyelem, magabiztosan néz vissza rám, nekem pedig időm és erőm sincs elkapni pillantásomat. Sallai elsétál, ő pedig felém fordul és ekkor szemérmetlenül mérem végig jó alaposan csinos alakját. Dekoltázsa mély volt és vonzotta szemeimet. Sosem kaptam még tőle ennyire provokatív pillantást, azonban ezen már pimaszul elmosolyodtam és éreztem, hogy nem lesz a csak sima alvásból semmi, ha így folytatja.

-Doma menj már oda, szeretnénk kettesben lenni! - szól rám Bendi kicsit határozottan, ami megadta az utolsó löketet és egy szemforgatás után üres poharamat a pulton hagyva indultam Carolina felé, aki eszméletlen dögös volt. Megőrülök érte.

-Szia! - lépek közel hozzá, ő pedig kíváncsi mosollyal jutalmaz engem.

-Szia szépfiú - rúzsozott ajkait megbabonázva figyelem és próbálom visszafogni magamat, hogy megcsókoljam itt mindenki előtt.

-Rettentően csinos vagy - lehelem elhalóan, ő pedig csak kuncog rajtam.

-Te is nagyon szexi vagy - hajol fülemhez, engem pedig kiráz a hideg. Annyira gyenge vagyok.

-Táncolnál velem? - nyögöm ki esetlenül, ő viszont határozottan bólint és belém karolva vezet a tánctérre helyettem.

Szembe fordul velem és óvatosan körbe nézve látom, hogy jó néhányan figyelnek minket, viszont, amint Carolina vállaimra helyezi kezeit, csak ő rá vagyok képes koncentrálni és el is mosolyodom.

Carolina nyakam köré fonva kezeit kényszerített arra, hogy én pedig derekára kulcsoljam karjaimat, így vészesen közel kerülve egymáshoz. Annyira feltüzelt ez az egész kis szituáció, hogy éreztem, odalent életre kelek, főleg amikor kicsit jobban hozzám dörgölőzött. Talán direkt csinálja ezt. Tény és való ma mégis szükségem lesz óvszerre.

-Mit szólnál, ha ma együtt töltenénk az estét? Bendinél ott alszik a barátnője és kidobott - hajolok füléhez, hogy a zenétől meghallja mondandómat. Győztes vigyor kúszik vörösre rúzsozott ajkaira, majd most ő hajol fülemhez kicsit pipiskedve.

-Azt hittem egyértelmű neked, hogy ma este velem leszel - egy apró csókot lehel fülem tövébe, amitől teljesen ledermedek és próbálok higgadt maradni.

-Carolina mit csinálsz? - kérdezem meg tőle fojtott hangon, mert mégis csak ő Rossi lánya és senki nem tudja, hogy mi hányadán is állunk a dolgoknak. Tényleg. Hányadán is állunk?

-Táncolok veled - válaszolja pimasz hangsúllyal, pedig szerintem jól tudja, mire értem.

-Akkor hagyj békén most odalent, mert megőrülök érted! - mondom ki, amit érzek és gondolok, ő pedig győztes vigyorral engedi, hogy a zene ütemére irányítsam őt.

Nagyon rég táncoltam és őszintén izgultam, nehogy megtapossam Carolina lábát, de szerencsére ez nem történt meg.

Tudtam, hogy nem táncolhatok és lehetek vele egész este, hiszen az szemet szúrna másoknak, ezért engedtem, hogy Willivel is táncoljon. Olykor csak páran ültünk egy asztalnál és beszélgettünk. Köztünk viszont vibrált a levegő és teljesen ki voltam rá éhezve. Éjfél után nem sokkal kisfiús mosoly kúszott arcomra, amint Carolina közölte, hogy szeretne hazamenni és valami mocskosul szexi dolgot művelni velem, amivel azonnal reagálásra bírt. Elköszönve a többiektől kísértem ki a lányt a helyről és kulcsoltam ujjainkat össze. Mivel nem ellenkezett, még nagyobb magabiztosság uralkodott el rajtam azt illetően, hogy van esély kettőnkre.

CAROLINA

Fogalmam sincs miért éreztem késztetést arra, hogy lelépjek a buliból Szoboszlaival, de úgy éreztem, most rá van szükségem. Ő magára egészében. Már nem csak a farka kellett nekem, hanem az egész húsz éves taknyos focista. Ma különösen jól nézett ki ingben és tudtam, hogy tetszek neki. Miatta öltöztem ki és választottam ezt a ruhát. Szándékosan akartam tetszeni neki és azt akartam, hogy ma együtt töltsük az éjszakát és ne csak aludjunk, mint tegnap, bár azzal sem lett volna problémám.

Akaratlanul is eszembe jut a közös kis medencézésünk és, hogy befonta hajamat. Soha senki nem viselkedett velem ilyen aranyosan és a szívem megszakadt, hogy nekem ott van Andres és nem tudom mit tegyek. Szoboszlai fiatal és nem tudom, mennyire lehet benne bízni. Andres viszont megkeserítené még jobban az életemet a gyerek témával és ugyanolyan begyöpösödött lennék, mint a nénikém négy gyerekkel.

Mosolyogva néztem fel a fiúra, aki kezemet fogva sétált vissza velem az edzőközpontba. A recepción köszöntünk a portásnak, majd a lifttel mentünk fel a másodikra és egyenesen az én lakosztályom felé vettünk az irányt. Nem tudtam, hogy mit és hogyan akarok, de nem kellett szerencsére ezen sokat agyalnom, mert az ajtó csukódását követően a focista a falnak tolva csapott le ajkaimra, amik bebocsátást engedtek nyelvének.

-Várj egy kicsit - tolom el magamtól levegőért kapkodva, ahogy ő is. Túl hamar estünk egymásnak.

Egyik kezével a falnak támaszkodik és fúrja tekintetét enyémbe, míg én mellkasán pihentetem tenyeremet, így érzem gyors szívverését. Szinte megőrülök érte és nem tudom, miért érzem ezt. Tarkójánál fogva húzom újra magamhoz és csókolózni kezdek vele, ő pedig elhúzva a faltól a hatalmas ágy felé tol. Annyira akarom őt, hogy időközben nadrágja övét gyakorlott mozdulattal csatolom ki és gombolom ki ingének minden gombját.

Ajkaitól elválva szentelem figyelmemet nyakának és hámozom le róla az inget, ő pedig kezeit fenekemre simítja és erősen belemélyeszti ujjait, amivel kiprésel belőlem egy jóleső sóhajt. Úgy szeretném már magamban tudni őt. Követelőző csókjaimat lelassítja, ujjai ruhám alá siklanak és feltűri fenekemen a vékony anyagot. Mellkasunk egymásnak préselődik, ő ezt kihasználva hajol nyakamhoz és hinti be bőrömet nedves csókokkal, ami baromi jól esik. Megfordulok kezei között, jelezve neki, hogy igazán megszabadíthatna már a ruhámtól. Fedetlen vállaimra simítja kezeit, amitől libabőrös leszek és elengedek egy halk sóhajt. A cipzárt lassan húzza le, majd vállamon lehúzza a pántokat, végül a piros ruha a földön landol. Dominik Szoboszlai megdöbbenve mér végig, amint szembe fordulok vele, ugyanis azonnal szétpattintom a szintén piros melltartót, ezzel pedig jócskán megleptem.

-Na mi az, szépfiú? - húzom fel szemöldökömet provokatívan és közelebb lépek hozzá, cipőimből kilépve. - Talán zavarban vagy?

-Miért kell állandóan pimaszkodnod? - kérdez vissza nevetve, én viszont csak vállat vonok.

Nadrágjába akaszkodva húzom le izmos lábain a fekete anyagot, amit az én ruhámmal a kanapén heverő inge mellé dobok. Egyik kezemet alsónadrággal fedett férfiasságára simítom, szemeimmel arcát fürkészem, amin minden reakciója jól olvasható volt. Nem volt sokkal magasabb tőlem, mégis lábujjhegyre kellett állnom, hogy ajkait újra enyémeken érezhessem végre. Ujjait hajamba vezetve csókolt és próbált újra lassítani tempómon, míg végül engedtem neki. Azonban nem tétlenkedtem. Kezemmel alsónadrágjába nyúlva fontam köré ujjaimat, aminek hatására elszakadt tőlem és egy hangos nyögéssel adta tudtomra, hogy jól csinálom. Néha kicsit erősítve szorításomon ingerlem őt, amíg teljesen meg nem keményedett. Csípőjét fogva térdelek elé és nyomok puszikat férfiassága köré, amit sóhajokkal díjaz. Annyira szeretnék vele többet és új dolgokat csinálni, hogy már rohadtul nem érdekelt, hogy egyébként nem szoktam ezt csinálni.

-Carolina - nyögi nevemet, amint ajkaim találkoznak vele odalent és munkához látok. Felnézek rá, de nem szól semmit. Fejét hátravetve élvezi, hogy most ki van nekem szolgáltatva és én irányítok. Nagy tenyerei vállamon pihennek és gyengéden masszíroznak.

Nem sokáig enged tevékenykednem, kezeivel felhúz és csókolózni kezd velem, férfiassága pedig ölemnek feszül és már annyira akarom őt.

Finoman fordít magának háttal és ezzel egyidőben elengedek egy hangos nyögést, amint férfiassága most fenekemhez nyomódik. Hátranyúlva karolom nyakát, ő pedig egyik kezével melleimre simít, másikkal alhasamat cirógatja, majd egyenesen bugyimba csúsztatja. Bizonyára ő is érzi, hogy kellemetlenül nedves az anyag. Nyakamat apró csókokkal borítja be, én pedig egyszerűen meg akarok halni. Annyira jól csinál mindent.

Gyengéden simogat és tolja szét lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen és én engedelmeskedek is neki. Egyszerre két ujját nyomja fel, amitől izmaim megfeszülnek és jóleső sóhajt hallatok vele. Annyira hamar felizgat, hogy képes lennénk azonnal elmenni, de ezt valószínűleg ő is érzi, ezért elhúzza kezét, majd kezemnél fogva húz az ágyra maga után. Megszabadulok fehérneműmtől és viszonozva mosolyát ülök ölébe és ölelem magamhoz. Annyira hatalmába kerített ez a fiú, hogy nem bírok ellenállni telt ajkainak és azt érzem, azonnal meg kell csókolnom. Amint ezt megteszem, érzem ahogy belemosolyog a csókba és mindkét kezével hátamat simogatja. Csupasz mellkasának feszülve emelkedek fel picit és férfiasságát megfogva érintem magamhoz odalent.

-Várj Carolina! - kapja el hirtelen csuklómat, amiért egy meglepett pillantással illetem.

-Valami baj van? - engedem őt el és vállaiba kapaszkodva hajolok arcához olyan közel, hogy szinte ajkaira suttogom a szavakat. Ez a fiú eszméletlen helyes és nagyon kell nekem.

-Nincs nálam több óvszer. - leheli szégyenlős mosollyal, kezeit fenekemre simítva. - Esetleg nálad? - kérdezi félve.

-Peched van szépfiú, nekem is elfogyott - csókolom meg és arcának minden szegletét megpuszilom. - De ne aggódj, szedek gyógyszert. Te pedig remélem voltál minden orvosi vizsgálaton és nincs semmi bajod odalent - húzom végig kezemet felsőtestén egészen ágyékáig. Érzem, ahogy izmai megfeszülnek érintésem alatt és ez nagyon magabiztossá tesz.

-Makk egészséges vagyok, nem kell félned - csókol meg határozottan, majd engedi, hogy újra megemelkedjek és ezúttal magamba engedjem őt. - Carolina! - szól rám nézve, én pedig kíváncsian nézek vissza rá.

-Igen?

-Most ne hagyj itt, jó? - kér halkan, kicsit szégyenlősen, én pedig azonnal elmosolyodok ezen, hiszen tudom, miért mondja.

-Nem foglak, mert nem is akarlak - csókolom meg finoman - Mellesleg ez az én szobám - ezen végül mindketten elnevetjük magunkat.

Kell egy kis idő, amíg megszokom méretét és teljesen magamba engedem. Annyira jó. Teljesen kitölt, picit még feszít, de érzem, hogy ez most nagyon jó lesz. Felnézve mosolygó szemeibe kifújom bent tartott levegőmet és nyakát átkarolva lazítom el magamat.

-Erre vártam egész este. Totál kikészítesz és megőrülök érted annak ellenére, hogy egy kisfiú vagy. - lehelem ajkaira kicsit meggondolatlanul, de most nem számít. Tudatni akartam vele, hogy ő kell nekem.

-Ha kisfiú lennék, nem tudnám ilyen mesterien használni a farkam benned - kuncogja halkan és kicsit közelebb húz magához derekamnál fogva, én pedig óvatosan mozdítom meg csípőmet, amivel mindkettőnkből kicsikarok egy igen mély nyögést. Megőrjít Dominik Szoboszlai. Úgy kell nekem, mint a kávé reggelente. Mindenestül.

Lassan mozgok rajta, ő pedig hol nyakamat, hol ajkaimat kényezteti övéivel. Néha kicsit megállok pihenni, hiszen igazán igénybe vannak véve combizmaim ebben a pozícióban. Talán ez a kedvencem. Mindenhogy közel vagyok a focistához és ez most nagyon tetszik. Semmi másra nem tudok koncentrálni vagy gondolni, csak rá. Hangosan sóhajtozok, ő pedig nyakam felforrósodott bőrét leheli minden mozdulatomnál. Lassan csináljuk, mégis kezdek elfáradni. Combjaim remegnek.

-Bírod még? - leheli elhalóan és finoman nyom magára még jobban fenekemnél fogva. - Cserélhetünk.

Válaszként lenyomom a matracra, én pedig mellkasára hasalok. Nyakát csókolom, majd izmos mellkasával is hasonlóan teszek. Imádom, hogy közben bennem van. Kicsit élvezem, hogy nem kell mozognom, csak élvezhetem a pillanatot a focistával, ő viszont csípőjét megemelve lök rajtam mélyeket, amivel akaratlanul is egy hangos nyögéssel válok el ajkaitól.

-Örülök, hogy te is kiveszed a részed a buliból - emelkedek fel kuncogva, ezzel lelassítom mozgását és örömmel veszem tudomásul, hogy leizzadt ebben a mutatványban kellőképp. Homlokán izzadságcseppek jelentek meg és kényszerítették hajtincseit bőréhez tapadni.

-Én adom hozzá a legnagyobb részt - kacsint rám szórakozottan, nekem pedig majdnem tátva marad a szám, mekkora magabiztossággal rendelkezik.

Szemeibe nézve mozgatom magam rajta lassan és ez annyira jó most, hogy kész lennék elmenni. Ebben akadályoznak meg combjaimra, majd csípőmre fonódó kezei, amikkel lesegít magáról és pillanatok alatt én kerülök alulra. Ez pedig vigyorából ítélve nagyon tetszik neki, végre domináns szerepbe került.

-Annyira szép vagy - hajol ajkaimra, kezeivel pedig melleimet masszírozza. Én sem tétlenkedek, hátizmait feltérképezve nyúlok le egészen izmos fenekéhez, amibe bele mélyesztem ujjaimat. Lassan halad le melleim között nedves csókjaival egészen alhasamig, amibe beleborzongok annyira jó érzés.

Elmémben ez az egész szituáció már nem csupán szexnek hat. Sokkal inkább szeretkezésnek. Ettől egy pillanatra megijedek, hiszen Dominik Szoboszlaival nem terveztem szeretkezni, most mégis annyira jó volt és belementem ebbe a hosszú és érzelmes játékba. Kezdtem azt érezni, hogy rá van szükségem Andres helyett, de ez a gondolat több sebből vérzett. Sosem volt nálam fiatalabb fiúm, ő apám játékosa és nem mellesleg nem olasz, bár a kommunikációt remekül megoldjuk az angol segítségével. És a legrosszabb, hogy elméletileg én még mindig Andres barátnője vagyok.

-Min gondolkodsz királylány? - a megszólítással és nyakamon hagyott csókjaival Dominik azonnal visszarángatott a valóságba, én pedig elmosolyodtam.

-Rajtad szépfiú - válaszolom egyik kezemmel borostás arcát simogatva, amivel elnyerem pillantását.

-Rajtam? - lepődik meg, mégis mosolyog. - És mire jutottál? - nyúl közben lábaim közé és finoman simogatni kezd odalent, amitől az összes izmom megfeszül és hirtelen válaszolni sem vagyok képes.

-Hogy eszméletlen jó veled ez az egész és fogalmam sincs miért álltam le veled. De nem bántam meg. - minden szót egyenesen barna szemeibe nézve mondok és ő is érzi, hogy komolyan is gondolom.

-Ennek örülök - tűri fülem mögé hosszú ujjaival hajamat, majd apró csókot hint ajkamra. Annyira megbabonázott ez az egész szituáció, hogy azt sem tudom ki vagyok. - Azt a két és fél év korkülönbséget pedig engedd el. Te is tudod, hogy nem számít és sokkal érettebb vagyok, mint aminek gondolsz.

-Legyen. Úgyis többnek néztelek húsznál - biccentek, amin elneveti magát, én pedig felemelkedve nyomom ajkaimat övére. Nyakánál fogva húzom közelebb magamhoz, ezzel egyidőben pedig szétlöki lábaimat és belém csúszik. Magas hangú sóhajt engedek el, ő pedig fejem mellé könyökölve nyomja teljesen be magát.

-Jó, ahogy csinálom? - leheli nyakamat, miközben mélyen és lassan mozog bennem. Lábaimat csípője köré fonva csak ajkaimat beharapva bólogatni tudok. Ez valami elképesztő. Voltunk már együtt egy párszor, de ez most mindent felülmúl.

Egész végig egymás szemébe nézünk, vagy szenvedélyes csókcsatát vívunk és ez mind hozzájárult ahhoz, hogy az a csodálatos érzés olyan intenzíven söpörjön át egész testemen, mint még soha. Igazából órák teltek el és ez most egyáltalán nem érdekelt. Csak az, hogy Dominik Szoboszlai éppen velem szeretkezett és ahogy izmai megfeszülnek, tudom, hogy ő is épp olyan gyönyörben részesül, mint én.

Teste lomhán omlik rám, de nem nyom agyon. Próbáljuk mindketten rendezni felgyorsult légzésünket, hiszen totálisan kifulladtunk. Én legalábbis nagyon.

-Ez... fantasztikus volt - támaszkodik meg kezein, én pedig csak egyetértően bólogatni tudok.

A focista betakar mindkettőnket és szorosan magához húz a takaró alatt. Az ő teste is felforrósodott és kimelegedett, erről árulkodik kipirult arca is. Egyik kezét fejem alá csúsztatja, másikkal derekamat cirógatja. Úgy ölelem át derekát, mintha sosem akarnám őt elengedni, mert hozzám tartozik. Pedig nagyon nem. Kicsit be is pánikolok, amiért az imént annyira kitárulkoztam előtte, de mivel nem hozza fel, így el is engedem ezt a témát.

Körülbelül fél óra egymás karjában való fekvés után vagyok képes megszólalni érdemben.

-Van kedved velem zuhanyozni? - nézek fel rá incselkedő mosollyal, amire a világ legédesebb mosolya a válasz.

-Naná - nyom egy csókot homlokomra, majd követ a fürdőszobába.

Igazából már az is túl sok volt, hogy szeretkeztünk, a közös zuhany pedig csak tetézte. Kezdtem összezavarodni és többet érezni, amiről tudtam, hogy nem helyes. Dominikkal és Andresszel szemben sem. Még magammal sem.

Gondolkodás nélkül bújtam vissza az ágyba mellé, miután felvettem a vékony selyem hálóruhámat, amit Dominik széles mosollyal mért végig. Tudom, hogy tetszem neki és azt is, hogy ő is nekem. És ez így nagyon nincsen rendben. Túl messzire mentünk. Mégis amikor arcomra puszit hint, mindent elfelejtek és csak vele tudok foglalkozni. Vele akarok lenni.

-Reggel nincsen edzésünk, majd csak délután egy kis átmozgató. Szóval, ha nem bánod, nem állítok ébresztőt. - cirógatja vállamat, ahogy átölel. Annyira jó érzés. Biztonságban érzem magamat mellette. Ő engedi, hogy igazi nőnek érezzem magam.

-Nem bánom, ha maradsz - bújok hozzá és kész vagyok elaludni. Fogalmam sincs hány óra lehet, de biztos, hogy hajnal van annak ellenére, hogy még nem világosodik és nekem szükségem van az alvásra. - De én most alszok, ha nem bánod szépfiú.

-Aludj jól Carolina - hajol közelebb és életem legfinomabb csókját kapom tőle, amit természetesen viszonozok is és átadom magamat az alvás örömeinek.

Sziasztok!
Na meccsnap van, szóval a rész is megérkezett, remélem senki nem bánja 😌
Nem nagyon szeretnék ehhez a részhez hozzáfűzni sok mindent, inkább ti meséljetek mi a véleményetek 🤗
Nagyon köszönöm és örülök az eddigi sok szavazatnak és kommentnek.
Legyen szép hétvégétek!
Millió puszi & ölelés! ❤️