CAROLINA

Imádom a hétvégéket Dominiknál tölteni, de most különösen izgatott vagyok, mert sok agyalás után úgy döntöttem, hogy átkérem magamat az egyetemen levelező képzésre, ami sikerült is. Már alig várom, hogy elmondhassam a focistának, aki jelenleg edzésen van. Gondoltam főzök neki valami finomat, ne járjunk mindig étterembe. Még a végén azt hiszik, az új barátnője analfabéta. A magyar sajtó így is teli van a képünkkel, amit kitett az egyik meccse után. Igazából semmi kifogásolni való nem volt rajta, az emberek mégis rákaptak, mint egy kutya a csontra.

Nekem is nehéz volt, hogy nem tölthetem Szoboszlaival a szabadidőmet mindennap, ezért döntöttem úgy, hogy meglepem ezzel a fejleménnyel. Tudom, hogy ő is ezt szeretné, csak nem akarja rám erőszakolni az akaratát úgy, mint Andres és ezt nagyon becsülöm benne.

-Létezik, hogy már ezekkel a finom illatokkal jól lehet lakni? - halatszik mögülem a kérdés, amin azonnal elmosolyodok. Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar a konyhában terem a focista.

-Akkor be se fejezem, ha már jól laktál. - jegyzem meg szórakozott mosollyal és közben megfordulok időközben derekam köré fonódott karjai között. Ő egy édes mosolyt villant rám, majd határozottan veszi birtokba ajkaimat.

-Imádom, amikor a konyhában vagy. - mondja nekem két csók között.

-Na és melyiket imádod jobban? Amikor főzök neked vagy amikor a pulton vagyok ruha nélkül? - kérdezem nevetve elválva tőle.

-Ebben a sorrendben. - mondja sietősen és újabb csókot nyom ajkaimra, viszont muszáj vagyok elszakadni tőle, mert oda fog égni minden, amivel eddig szenvedtem. Akkor aztán tényleg csak az illattal lakunk jól.

Az ebéd végül nem égett oda és sikerült annyit ennem, hogy egy óráig csak a kanapén voltam hajlandó punnyadni, miközben Dominik az unalmasabbnál unalmasabb tv csatornákat váltogatta.

-Mit szólnál, ha elmennénk kicsit csavarogni? - nyomja ki végül egy kelletlen nyögéssel és teljes testtel felém fordul.

-Hova? - szöknek a magasba szemöldökeim.

-Pláza? - kérdezi óvatosan.

-Nincs ellenemre. - vonok vállat. - Venni szeretnél valamit esetleg?

-Csak, ha megtetszik valami. Erre pedig elég nagy esély van. - neveti el magát tehetetlenül, hiszen már volt alkalmam megismerni mekkora cipő és ruha bolond a srác.

-Jól van. Menjünk. - állok fel és némiképp azt érzem, hogy a kaja leülepedett és már nem akarok meghalni.

Szoboszlaival plázázni elég időigényes főleg úgy, hogy minden ötödik méternél megállítják, hogy képet csinálhassanak vele. Én pedig esetlenül néztem, ahogy elbeszélget a gyerekekkel, akik csillogó szemekkel néznek fel rá. Mosolyom kiszélesedik, amint kézen fog és tovább sétálhatunk.

-Te min mosolyogsz? - kérdezi arcomra gyors puszit nyomva. Én csak nevetve karolok belé.

-Rajtad. - válaszolom. - Olyan aranyos vagy a gyerekekkel. Szeretnek téged. - teszem hozzá.

-Talán szeretnél tőlem gyereket? - kérdezi provokatívan felhúzva szemöldökét, amin csak megforgatom szemeimet.

-Még te magad is gyerek vagy. - válaszolom egy jelentőségteljes pillantás közepette. - Nem hiányzik még, hogy egy síró masinával szenvedjek egyedül, amíg te ide-oda repülsz focizni és nem vagy otthon. - indoklom meg válaszomat, és szerintem teljesen érthető.

-Komolyan azt hiszed, egyedül hagynálak egy ilyen nagy feladattal? - kérdezi csalódott mosollyal, pedig egyáltalán nem állt szándékomban megbántani. Bűnbánóan nézek fel rá.

-Nem feltételezek rólad semmi rosszat, de... neked most más élvez az életedben prioritást. Én pedig ezt elfogadom, nincs vele problémám, hiszen ez az életed. - mondom neki sietősen, mire csak mosolyogva bólint egyet.

-Fontos vagy nekem Carolina. - mondja nekem komolyan és tekintete is ezt tükrözi. - Nem szeretném, ha azt éreznéd, hogy nem vállalhatunk gyereket a foci miatt. Nem akarok semmi jót visszatartani tőled, ha ezt szeretnéd. Huszonegy vagyok nem tizenöt. Bármennyire is nem gondolnád, tudom mit jelent az, hogy felelősséget vállalni valamiért. - hirtelen annyira szíven üt ez a kis monológja, hogy kedvem lenne elbőgni magamat. Annyira édes, hogy így odafigyel rám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gondolatai vannak.

-Köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy velem, de erről még ráérünk beszélni. Ez még számomra is odébb van. - mosolygok rá, amit szerencsére viszonoz.

Kíváncsiságból mentem be a fehérnemű boltba, mert szeretek nézelődni ilyen helyen, Dominik pedig készségesen követett, miután legnagyobb örömére talált magának egy szép cipőt.

-Választhatok neked? - kérdezi, miközben egy világoskék fehérnemű szettet tart kezei közt, majd felém tartja.

-Az nem megy a szememhez. - mutatok a kezében tartott fehérneműre és tovább megyek a sorok között.

-Már hogy ne menne a szemedhez?! - jön utánam értetlenkedve. Én csak nevetve válogatok tovább, persze a focista nem hagy békén, így kénytelen vagyok magammal vinni még két általa választott fehérneműt, egyet sikerült vele visszatetetnem. - Úgysem látja senki, hogy nem megy a szemedhez! - érvel teljesen logikusan. - Én meg úgyis leveszem rólad. - mondja neki fülig érő vigyorral, amint egy sóhaj közepette megfordulok vele szemben.

-Jó, akkor mondom máshogy. - nézek rá őszintén. - Nem tetszik. Szar az ízlésed szépfiú. - nem akarom, de látom rajta, hogy megbántom ezzel és csalódottan teszi vissza a kezében tartott darabot, majd kullog utánam a próbafülkéhez.

A melltartókat és bugyikat próbálgatva kicsit megesett a szívem a próbafülkén kívül ücsörgő focistán, ezért amikor felvettem az egyik legszebb darabot, kinyitva az ajtót pillantottam rá.

-Hé szépfiú! - suttogom neki incselkedő mosollyal, ő pedig felnéz rám a telefonjából. - Megnézed? - kérdésemre csak bizonytalanul bólint, majd felemelkedik és bejön, én pedig bezárom az ajtót.

A tükörből látom Dominik arcán, hogy eléggé el van varázsolva a fehérneműt nézve és ezen magabiztosan elmosolyodom. Hátra nyúlok kezéért, amivel sikerül elérnem, hogy közelebb jöjjön és óvatosan megérintsen a derekamnál.

-Na mi az? Elvitte a cica a nyelvedet? - kérdezem pimasz mosollyal, a focista pedig visszanyeri magabiztos énjét.

-Annyira szemtelen vagy velem. - válaszolja halkan és egy apró, ellenben sejtelmes mosolyt villant rám.

-Mert hagyod, hogy az legyek. - fordulok meg büszkén és kíváncsian nézek rá, mit lép erre.

Ő csak finoman a falnak tol, miután bezárja a kabin ajtaját. Én csak felhúzott szemöldökkel pislogok rá és nem igazán tudom, mire készül. Akaratlanul is megremeg a testem, ahogy nagy tenyerei csupasz derekamra kúsznak. Ezt persze ő is érzi és egy magabiztos vigyor ül ki arcára.

Várakozásommal ellentétben nem csókol meg, helyette apró puszikat hint arcom szélére, majd nyakamra is, végül dekoltázsomat halmozza el, én pedig szeretnék megőrülni.

-Mi a fenét művelsz? - kérdezem tőle elhalóan, amikor egyik tenyere szemérmetlenül markolja meg egyik mellemet, és majdnem fel is nyögök emiatt.

Választ nem kapok, helyette másik keze alhasamon csúszik lefelé és kérdés nélkül vezeti bugyimba, amiatt pedig minden izmom megfeszül. Kezeim izmos vállába kapaszkodnak és kicsit jobban magamhoz is húzom, mert szeretném, ha végre megcsókolna.

-Ezt itt nem szabad szépfiú. - tolom el magamtól borostás arcát közre fogva, miközben odalent folyamatosan simogat, de ő nem törődik kétségbeesett tekintetemmel, helyette felnyomja bennem egy ujját és hálás vagyok neki, hogy ezzel egyetemben megcsókol, mert annyira meglepett ezzel a mozdulattal, hogy biztos hangot adtam volna neki.

Engedelmesen teszem szét jobban lábaimat, hogy rendesen hozzám férhessen és még egy ujja csatlakozzon a bulihoz. Lábaim erőtlenül remegnek és biztosan összeesnék, ha a focista nem tartana. A melltartót egy kézzel szétpattintja rajtam és szerintem ő ezt gyakorolja, mert én sokszor két kézzel is megküzdök vele...

A testem teljesen felforrósodik és alig kapok levegőt. Számat összeszorítva hunyom be szemeimet és csak élvezem, amit ez a taknyos focista művel velem. Borostái folyamatosan csiklandozzák nyakamon a bőrt, ahogy csókol. A helyzet abszurditása miatt hamar megérzem az alhasamban erősödő nyomást, ami egyre nagyobb lesz, végül érzem, ahogy hátam ívben feszül a falnak, és mindenem remeg. Dominik odalent kicsit erősebben nyomja nekem kezét és szorosan ölel másik karjával, amíg meg nem nyugszom.

-Őrület, hogy miket művelsz velem! - suttogom elképedve, amin ő csak kuncog és megigazítja hajamat.

-Van nálad zsebkendő? - kérdezi végül, én pedig tudom, hogy miért kérdezi, ezért már nyúlok is táskámba és kiveszem belőle a papírzsebkendőt, ő pedig elhúzza kezét odalent, amíg én megtörlöm magam és neki is adok egy darabot.

-Na akkor ezt megvesszük. - határozom el, miután visszaraktam a székre ledobott melltartót a fogasára a hozzá illő bugyival.

-Helyes. - vigyorog rám szemtelenül. - Akarod, hogy a többit is lemeózzam?

-Ne! - vágom rá nevetve és inkább felveszem a saját fehérneműmet és a többi ruhámat. - Akkor egész nap ebben a fülkében lennénk és én éhes vagyok. - nyitom ki az ajtót és előbb körülnézek, hogy van-e valaki a folyosón, majd magam után húzom Szoboszlait.

-Gyere. Elviszlek egy irtó jó helyre. - fogja meg kezemet, miután végeztünk a pénztárnál és kérdőn visszavigyoroghattam az eladó csajra, amikor kíváncsian nézett rám meg a focistára.

A hely, ahová a focista vitt, eszméletlen szép volt. A sok evés után persze jól esett a séta és nagyon romantikus volt a hely, ahová felsétáltunk. Mindent beláttunk és annak ellenére, hogy nem szeretem az ilyet, jól esett, hogy ott lehettem vele.

Este aztán már nem bírtam tovább várni, ezért izgatott mosollyal ültem le a kanapén heverésző focistához, aki egy mosollyal az arcán ölelt magához.

-Mi a helyzet? - kérdezi tőlem kedvesen, miközben kapcsolgat a tv csatornák között.

-Szeretnék veled megbeszélni valami fontosat. - válaszolom halkan és hihetetlenül örülök, amiért azonnal kinyomja a tévét és csak rám akar figyelni.

-Valami baj van? - kérdezi aggodalmasan, de csak halvány mosollyal az arcomon megrázom a fejemet.

-Nincsen baj, csak kicsit gondolkodtam azon, amit mondtál... hogy szeretnéd, ha többször lennénk együtt. - magyarázom neki és egészen különösen zavarban érzem magam, ahogy barna szemeivel engem vizslat. - És nagyon remélem, hogy még mindig ezt szeretnéd, mert átkértem magamat levelezőre és el is fogadták, tehát már semmi akadálya annak, hogy ide költözzek hozzád. Persze, én azt is teljesen megértem, ha hirtelen kijelentés volt részedről és nem akarsz ilyen gyorsan haladni, meg aztán elég hisztis is vagyok jól tudod, szóval...

-Carolina. - mondja ki nevemet olyan kedves hangon, hogy eszem ágában sincs folytatni a mondandómat. - Nagyon szeretném, ha itt laknál velem. - csúsztatja nagy tenyerét combomra, amitől jól eső érzés fut át tagjaimon és megkönnyebbülök, hogy mégis örül neki. - El sem hiszed, mennyire örülök, hogy ezt kérvényezted az egyetemnél. Most nagyon megleptél, mert... nem gondoltam volna, hogy majd te is ezt akarod, éppen ezért... biztos vagy benne, hogy jól átgondoltad? - kérdezi tőlem óvatosan, de nem tudnék felhozni egy érvet sem a döntésem ellen, ami megállná a helyét, szóval...

-Ezt szeretném. - jelentem ki határozottan a szemeibe nézve, ő pedig hatalmas mosolyra húzva telt ajkait hajol hozzám és finom csókban részesít.

-Annyira szeretlek téged. - leheli fülemhez hajolva, miután csak csendben öleltük egymást. Ezt hallva, a hasam bukfencet vetett és tudatosult bennem, hogy korábban utáltam ezt hallani, mert minden nap háromszor elhangzott és nem volt mögöttes tartalma a dolognak. Azt gondoltam ez csupán töltelék szó, de a focista szájából hallva mindezt, jól esett, mert tudtam, hogy komolyan gondolja és nem fog ezzel nyálaskodni.

-Nem gondoltam volna, hogy bekövetkezik, de... én is szeretlek téged. - tolom el magamtól és mondom ezt is egyenesen szemeibe, hogy tényleg ne legyen kétsége az én érzéseimmel kapcsolatban.

DOMINIK

Olyan mértékű boldogságot éreztem még másnap is Carolina döntése miatt, hogy soha nem érzett izgatottsággal léptem pályára és úgy éreztem, képes lennék egész meccsen sprintelni. Barátnőm a VIP szekcióban foglalt helyet Gulácsi feleségével és nagyon remélem, hogy annyira eredményes tudok lenni ennyire motiváltan, hogy estére megjutalmazzon.

Az első félidőben hálás pillantást küldök Forsbergnek, amiért átengedi a tizenegyest, amit kegyetlenül be is lövök a bal alsóba. Jól van, már csak kettő kell.

-Ki van itt, akinek ennyire akarsz bizonyítani kisgyerek? - lök oldalba nevetve Willi, miután a második félidőben megszereztem a második gólomat.

-Carolina. - vigyorgok rá, mire viszonozza is vigyoromat, hiszen meséltem neki a lány régebbi ajánlatáról. Kezeit izgatottan dörzsölgeti miközben visszasétál velem középkezdéshez.

-Akkor majd figyelj, adok egy gólpasszt. - kiabálja nekem, én viszont csak nevetve megrázom ezen a fejemet.

Furcsa mosollyal pacsizok le meccs után Willivel, hiszen tényleg kaptam tőle egy gólpasszt, ami a harmadik gólom volt a mérkőzésen. Hihetetlenül elégedett voltam magammal és a csapattal is, mert 5:1-re vertük a Gladbachot.

-Na és előtte azért nyomtok egy ünnepi vacsorát valahol? - kérdezi tőlem vigyorogva, miután levágódtam mellé, hogy felöltözzek zuhanyozás után.

-Adj valami jó ötletet. - mosolygok rá, hiszen tényleg nem gondoltam arra, hogy elmenjünk valahová és talán szükséges lett volna.

-Elvihetnéd abba a jó kis görög étterembe. Vagy egész egyszerűen hazamehettek és amíg leszop rendelsz valami kaját. - von vállat, én pedig finomat vállon ütöm ezért a kijelentésért, hiszen nem lenne szabad tudnia róla, hogy Carolina miket művel velem. Jobban belegondolva már az edzőtábor alatt is tisztában volt ezzel, szóval inkább nem méltattam semmi rossz szóval.

-Megkérdezem, mihez lenne kedve. - vonok végül vállat, ő pedig csak bólint és felveszi cipőit.

-Na én viszont megyek anyámmal vacsizni, szóval legyen szép estétek kisgyerek. - áll fel vigyorogva, amit viszonozok. - Aztán van nálad elég koton? - húzza fel szemöldökét provokatívan.

-Ne aggódj emiatt. - húzom pimasz mosolyra ajkaimat, hiszen már elég sokszor mellőztük az ilyen fajta védekezést, mióta tudom, hogy Carolina gyógyszert szed.

-Stay safe. - veregeti meg vállamat, majd táskáját vállára dobva távozik az öltözőből.

Helyét váltja Tyler, aki betalál megint a hülyeségeivel, de a kedvem olyan jó, hogy simán elnevetgélek vele és azon kapom magamat, hogy amíg az én öltözékem még mindig hiányos, addig már csak én és az amerikai vagyunk az öltözőben.

-Nem bánod, ha nem várlak meg? A barátnőm már biztosan vár odakint, el akarunk menni vacsorázni. - magyarázza, én viszont csak megértően bólintok.

-Nem gáz, menj csak. Már biztosan Carolina is rám vár. - jut eszembe, hogy az olasz lánnyal még nem is beszéltem a mérkőzés után, pedig ő volt az első gondolatom, ahogy beléptem az öltözőbe, de a telefont kezembe véve esélyem sem volt írni neki. Mindenki sorra jött oda hozzám gratulálni.

Tyler intett egy utolsót, majd az öltöző ajtaján majdnem nekiment Carolinának.

-Carolina! Wow! - néz végig barátnőmön vigyorogva, majd két puszival üdvözlik egymást. - Doma már nagyon vár téged. - int felém, majd tényleg távozik.

Mosolyogva nézem, ahogy Carolina magassarkú csizmájában besétál az öltözőbe és bezárja az ajtót. Imádom, amikor így néz rám, mint most.

-Szia szépfiú. - köszön nekem egész halkan és szövetkabátját kigombolva ül egyenesen ölembe és szerencsére már van rajtam farmer és póló is.

-Szia! - hajolok ajkaihoz, kezeim pedig óvatosan kúsznak derekára. - Úgy örülök neked. - lehelem neki két csók között és érzem, ahogy mosolyra húzódik ajka.

-Nagyon lassan öltözöl, már lassan a takarítók is elmennek. - jegyzi meg mosolyogva, miután elhúzódik tőlem.

-Ne haragudj, csak kicsit eldumáltuk az időt a többiekkel. - nézek rá bűnbánóan, de egyáltalán nem úgy tűnik, mintha mérges lenne. - De kárpótollak.

-Igazán? - húzza fel szemöldökét hitetlen mosollyal az arcán. Imádom, amikor rám mosolyog.

-Elviszlek vacsorázni valami jó helyre. - jelentem ki büszkén, amiért kapok egy elismerő pillantást tőle.

-Nekem az is jó, ha otthon vagyunk nyugiban. Főzök neked szívesen. - ölel magához mosolyogva, én pedig viszonozom.

-Ahogy szeretnéd Carolina. - suttogom fülébe és olyan boldognak érzem magam, amiért itt van velem, hogy haza se akarok menni csak őt ölelni.

Carolina apró csókokat nyom arcomra, majd nyakamra és észre sem veszem, hogy lábaim közé csúszik le és térdel le előttem. Pimasz mosollyal néz fel rám, miközben kicsatolja nadrágom övét és a farmert lehúzza lábaimon. Ezért aztán öltözhettem. Meleg ujjai alsónadrágomba nyúlva érintenek meg és tudom, hogy mire készül. Tudja jól, hogy odáig vagyok az orális szexért, főleg, ha ő csinálja. Tényleg le akar pippantani. Ettől a felismeréstől aztán elakad a lélegzetem.

Úgy kimelegedek ebben a pár perces mutatványban, hogy miután Carolina nagyot nyel, úgy érzem, szükségem van egy hideg zuhanyra. A szívem majdnem kiugrik, kezeimmel az előttem térdelő lány vállait szorongatom és finoman simogatom, szemeimet szorosan behunyom és érzem, ahogy még mindig pár apró remegés fut át testemen. Imádom ezt.

-Na most már öltözz fel, mert azt hiszi a takarító néni, hogy valami erkölcstelen dolgot művelünk. - csókol szájon, miután találkozott tekintetünk.

-De hiszen nagyon is olyat műveltünk. - ráncolom homlokomat nevetve és a törölközőmet elővéve törlöm meg magamat odalent, majd felhúzom nadrágjaimat. - Persze, ha a feleségem lennél más lenne a helyzet. - teszem hozzá annak ellenére, hogy nem tudom miért jönnek ilyen gondolatok a számra. Ő csak elneveti magát és felállva igazítja meg magán a kabátját.

-Túl fiatal vagy még a házassághoz. - néz rám jelentőségteljesen, azonban kedvesen mosolyog. - Ahogyan én is. - teszi hozzá sietősen, mert már éppen szerettem volna hasonló megjegyzést tenni én is.

Cuccaimat sebesen dobálom be a táskámba, hogy minél előbb leléphessünk innen. A csapat címerrel ellátott kabátot magamra véve lépek Carolinához, miután vállamra dobtam a táskát.

-Menjünk haza. - nyomok egy puszit ajkaira és ujjaira kulcsolva enyémeket hagyjuk el az öltözőt és vezetem a hátsó kijáraton át a parkolóba.

A stadion már teljesen kiürült és a játékos kijáróban csak pár csapattársam és a stáb tagjai beszélgetnek, akik néhány percre sikeresen feltartanak minket, de Carolinát ez látszólag egyáltalán nem zavarja és mosolyogva beszélget Olmoval, akivel néhány mondatot spanyolul is tudnak váltani.

-Nem is tudtam, hogy beszélsz spanyolul. - hajolok füléhez mosolyogva, miután kiléptünk a friss esti levegőre.

-Csak egy kicsit tudok. Kedvtelésből egyik nyáron elkezdtem magam tanulni és ennyi maradt meg. - von vállat szórakozott mosollyal.

-Mindig meg tudsz lepni. - vigyorgok rá kinyitva neki az utazóülés oldali ajtót, ő pedig engedelmesen be is ül.

-Mi lenne, ha most nagyon meglepnélek? - kérdezi tőlem incselkedő hangon, amikor beindítom az autót. Kíváncsian kapom rá fejemet szinte azonnal.

Mielőtt bármit kérdezhetnék tőle vagy mondhatnék, újra szétbontva kabátját hajol hozzám és csókol meg, amit természetesen nem utasítok el. Finoman húzom magamhoz még jobban és simogatom hátát a kabáton keresztül. Imádom, hogy most velem van és, ha arra gondolok, hogy hozzám fog költözni, jóleső borzongás fut végig tagjaimban.

Carolina észre sem veszem, hogy kezét alattomosan csúsztatja nadrágomba, amitől ajkaimat elhagyja egy önkéntelen nyögés.

-Mit csinálsz? - kérdezem tőle elhalóan.

-Remélem gyorsan regenerálódsz. - húzza ajkait pimasz mosolyra és meg sem várva reakciómat tesz szabaddá odalent.

Nagyot nyelve döntöm hátra fejemet és sóhajtok fel, amint férfiasságom találkozik barátnőm puha ajkaival. Ez... baromi izgató.

Tekintve, hogy Carolina mennyire jól csinálja ezt, nem kell sokáig időznie velem. Ujjaimat hosszú hajába csúsztatom és összefogom neki, majd vállait masszírozom és érzem, hogy mindjárt meghalok. Ez persze nem következik be, csak olyan intenzív orgazmus hullám fut végig rajtam, hogy alig kapok levegőt.

-Haza tudsz vezetni? - kérdezi tőlem kuncogva pár percet követően. Kezembe nyom egy zsebkendőt, amivel megtörlöm magam és megigazítom ruháimat.

-Persze, hogy haza tudok. - vágom rá magabiztosan, s közben beindítom az autót. - Sőt, akár még egyszer le is szophatsz közben. - teszem hozzá félve, de nem tudom megállni a mosolygást.

-Le fog esni az imádnivaló farkad. - neveti el magát és egy gyors puszit nyom arcomra, majd visszasimul az ülésébe.

Otthon aztán Carolina készített egy gyors melegszendvicset, amíg én kipakoltam ruháimat a táskámból és bedobáltam őket a szennyesbe. Iszonyatosan elfáradtam, de a tudat, hogy holnap egész nap punnyadhatok erőt ad. Ráadásul Carolina is itt lesz még, majd csak hétfőn utazik vissza Budapestre, hogy összepakoljon.

-Na, éhes vagy? - kérdezi tőlem kedves mosollyal, miután leültem az asztalhoz, ahol már megterített.

-Naná! - nyalom meg szám szélét, amin elneveti magát.

Tök nyugiban vacsoráztunk meg, közben válaszolgattam néhány üzenetre főleg, amit a családom írt nekem. Apa elismerően dicsért meg, ez pedig nyugalommal töltött el. Sokszor még akkor is leszid, ha gólt rúgok, de szerinte játszhattam volna jobban is.

A hálószobába lépve Carolina már az ágyamban feküdt és mosolyából ítélve rám várt. A hideg futkos a hátamon, hiszen tudom miért néz így rám.

-Nem vagy fáradt? - veszem kezei közé arcát és finom csókot nyomok ajkaira.

-Hozzád sosem vagyok az. - válaszolja kedvesen, én pedig ugrálni tudnék örömömben.

Ráérősen kezdek el vele csókolózni és annak ellenére, hogy már nagyon vágyom rá, hogy mindenhol érezhessem őt, mégsem szeretnék sietni. Elvégre miénk az egész éjszaka és ki szeretném használni az időt, hogy mindkettőnknek egy jó alkalomban legyen része.

Carolina ezek után kicsit átveszi az irányítást, amit nem bánok, imádom, hogy ő ilyen magabiztos lány. Csípőmre ülve csókol meg és hámozza le rólam a pólómat, így én sem maradok tétlen és megszabadítom a hálóingtől. Elengedek egy halk nyögést, ahogy meglátom, melltartót visel, ráadásul egy új, elég szexi darabot. Értékelem ezt, de jobb szerettem volna már puha bőrét csókolni, most viszont azon vagyok, hogy minél előbb levegyem róla. Kezemet hátára vezetem, ahol finom mozdulatokkal cirógatom bőrét, míg ő nyakamat halmozza el nedves csókokkal.

Tenyeremet lentebb vezetve állapodok meg kerek fenekénél, amibe kicsit erősebben mélyesztem bele ujjaimat. Ettől Carolina elenged egy megilletődött nyögést, majd fejét csóválva ül fel megint és veszi le melltartóját, én pedig nagyot nyelek a látványtól.

-Wow. - lehelem neki, s látva, hogy megszabadul bugyijától is, az éjjeli szekrényem fiókjából előhalászok egy óvszert, mert annak ellenére, hogy szed gyógyszert, nem akarok mindent a véletlenre bízni és nemrég még felfázással küzdött, szóval nem kísértem a sorsot.

-Az meg minek szépfiú? - kérdezi incselkedve, ahogy felhelyezem magamnak.

-Szeretném, ha minél tovább tartana és mellesleg nemrég fel voltál fázva, ezért nem akarom, hogy bármi gond legyen. - magyarázom neki, miközben visszaül az ölembe és kezei közé vesz.

-Ez nagyon rendes tőled. - sóhajtja mosolyogva, mialatt lassan belecsúszok és alig várom, hogy egész éjszaka vele szeretkezzek. 

Sziasztoook!

Nagyon örülök, hogy ilyen sokaknak tetszett az előző rész, valamint köszönöm szépen a kedves üziket, már fogjuk rá, egészséges vagyok :D 

Kíváncsi vagyok, hogy tetszik nektek az utolsó előtti rész, mert hogy igen a 15. lesz az utolsó fejezet :o El sem hiszem, hogy elértünk már idáig. 

Legyen szép hetetek!

Millió puszi & ölelés! <3