-Ne nézzen engem, kérem. -szólt rám Jimin a fürdőben állva.

-Nem nézhetek rád, de azért a ruháidat meg én vegyem le? Ez nem a legjobb párosítás. -sétáltam hozzá közelebb.

-Ne jöjjön hozzám közelebb.. -tolt el engem a mellkasomnál fogva, miközben az arca már teljesen vörös volt.

-Jiminie... így sosem fogsz megtisztulni. Csak egyszerűen le kell szarnod, hogy én állok előtted. Lazulj el, és gondolj másra. Hú basszus... a víz meg már mindjárt kifolyik a kádból. -zártam el azonnal a csapot.

-De képtelen vagyok másra gondolni... És ez annyira égő...

-Jól van, akkor mostantól ne foglalkozzál velem. -álltam közvetlen elé, majd leszedtem róla a pulcsit, ami ugye még könnyen ment.

Ezután leguggoltam elé, majd a bekötött lábát óvatosan kibújtattam a nadrágjából, aztán ezt megismételtem a másikkal is.
Már csak a póló hiányzott, mivel állítása szerint ő alsóban fog fürdeni.

Ígyhát megfogtam a pólója alját, majd már húztam is volna felfelé, de ő az apró kis mancsaival a kezeimre fogott és nem engedte, hogy levegyem róla a felsőjét.

-Jimin... ne csináld ezt. Le kell vennem a pólót is rólad. -sóhajtottam fel, mire ő csak a mellkasomnak döntötte a fejét, ami miatt eléggé közel kerültünk egymáshoz fizikailag.

-Nem akarok fürödni.. -fonta a karjait a nyakamba, már amennyire a gipszes keze engedte, majd rám csimpaszkodott.

-Szállj le rólam, Jimin. -szóltam rá halkan.

-De nem szeretnék. -ölelt szorosabban.

-Nem mondom mégegyszer, szállj le rólam! -keményítettem be egy kissé, majd a csípőjénél fogva próbáltam eltolni magamtól az apró kis testét.

-Ne taszítson el magától, kérem... -bújt bele a nyakamba, ami miatt abba hagytam a kis törpe lefeszegetését magamról.

-Nem taszítalak el magamtól. Csak ez a helyzet még szokatlan számomra. -sóhajtottam egy nagyot.

-Segít nekem lefürödni? -hagyta a figyelmén kívül az előbb elhangzottakat.

-Persze. -válaszoltam neki, majd lekaptam róla a pólóját is, és a szemem elé tárult a gyönyörű, hófehér felsőteste.
Basszameg... miért nem született lánynak?
Egyszerűen még férfi létére is azt lehet csak mondani rá, hogy gyönyörű és hibátlan. Egy seb és bőrhiba sincs rajta, és olyan jól állnának rajta az én szívásnyoma~... Jungkook! Már megint túl szárnyaltad a határokat.

-Megtenné, hogy nem méregetne? -takarta el magát szégyellősen.

-Om... mi? Ja, persze. Bocsánat... -ráztam meg a fejemet, majd nekiálltam a procedúrának.

Egész hamar megvoltam Jimin lefürdetésével. Próbáltam a lehető legkevesebbszer ránézni, ahogyan kérte, de szemeimet csakúgy vonzotta az a hibátlan kis test. És ahogy a kezemmel simogattam a felhevült bőrét, ahogyan elkentem rajta a tusfürdőt... ahj, miért csinálja ezt velem? Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket? Hiszen ő csak az egyik diákom, akit kedvelek barátilag. Biztosan csak én gondolok túl mindent.
Nem szabadna ilyennek lennem..

Viszont a másik dolog meg az volt, hogy végig terpeszben feküdt bent a kádba, mivel az gipszes lábát azt kénytelen volt kilógatni a kádból, hogy még véletlenül se legyen vizes. És ez a póz eléggé... látványos egy férfi számára, mint például most itt nekem.
Emellett még a hab a tortán az már csak az volt, ahogy az ártatlanul csillogó szemeivel nézett néha az én szemeibe és olyan szín versenyt mutatott be az arcán nekem, hogy egy örök életre megjegyeztem a pirosnak az összes árnyalatát.

Nagy nehezen kiszedtem őt a vízből, ügyelve a gipszére, majd villámgyorsan letöröltem a nedves testrészeit, hogy szép száraz legyen.

A vizes alsóját már tényleg csukott szemekkel szedtem le róla, de az új, szép, tiszta alsót, amit én adtam neki, azt már ő szenvedte fel magára elég sok időn keresztül, de végül sikerült neki.

Felöltöztettem a hozott pizsamájába, megmostuk a fogunkat is, majd kiküldtem őt tévét nézni, hogy én is letudjak nyugodtan fürödni.

Én legalább nem húztam el az időt a tusolással. Körülbelül 10 percet lehettem bent a fürdőben. Siettem, ahogy csak tudtam, mert nem akartam Jimint felügyelet nélkül hagyni, nehogy valami baja essen. Épp elég volt már neki és nekem is a balesete...

Gyorsan felkaptam magamra a fekete pizsamámat, ami most egy rövidnadrágból és egy elnyújtott ujjatlanból állt, amiből kilátszott a felsőtestem oldalsó részei.
Gondoltam, inkább átveszem ezt valami egyszerű rövidujjúra, hogy ne legyen Jiminnek annyira kellemetlen, de már túl lusta voltam hozzá, ezért maradtam az eredeti pizsamámban.

Mikor már ténylegesen készen voltam mindennel, azután kisétáltam Jiminhez a nappaliba, aki szép békésen nézett valami romantikus filmet a tévében.

-Mit nézel? -ültem le közvetlen mellé, majd a felé eső karomat átdobtam fölötte a kanapéra, ami olyan volt, mintha épp őt karoltam volna át, csak annyi volt a különbség, hogy a kezem nem ért Jiminhez.

-Nem tudom... Valami túlnyálazott szappanoperát. -vont vállat.

-Oh, oké... és hogy vagy? Nem fáj semmid?

-Nem fáj semmim, csak álmos vagyok már. -ásított egy nagyot a mondata végére.

-Aludhatsz az ágyamban, majd én alszok itt. -ajánlottam fel.

-De... én... önnel szeretnék aludni... -hajtotta le a fejét zavartan.

-Jimin... nem. -sóhajtottam fel.

-De... -kezdett volna bele.

-Jimin! -szóltam rá, mire ő csak szomorúan pillantgatott rám, amivel tudtam, hogy csak azt akarta elérni, hogy meggondoljam magamat.

Pár pillanatig még farkasszemet néztünk egymással, majd Jimin nekem dőlt és szép lassan az ölembe mászott.

-Hah... Most mit szeretnél? Már későre jár, ugye tudod? Aludnod kéne lassan, hiszen reggel még komában voltál. -simítottam a derekára.

-Tudom, mindjárt megyek, csak... -akadt el.

-Csak? -kérdeztem vissza, de válasz helyett inkább a mellkasomra simított picinyke kis kezével, ami miatt én rögtön tudtam, hogy tetszik neki a pólóm, mivel elég sokat mutat meg a felsőtestemből. -Már minden világos. -mosolyodtam el.

-Cs..csak azt néztem, hogy milyen jól áll magán ez a póló... -kezdett el magyarázkodni.

-Ugyan, Jiminie... Mindketten tudjuk, hogy ez nem így vagy. -suttogtam a fülébe, mire ő a nyakamba fúrta a fejét és mélyeket szippantott az illatomból. -Egyébként... ugye azzal is tisztában vagy, hogy mi eléggé nem úgy viselkedünk egymással, mint ahogy egy diák a tanárjával vagy fordítva...?

-Tudom, és igazából örülök is ennek. Legalább így közelebb lehetek önhöz. -motyogta a nyakamba, majd mielőtt válaszolhatta volna rá valamit, ő elkezdte gyengéd puszikkal behinteni a nyakamat, amitől az összes izmom befeszült egy pillanatra.

-Ezt hagyd abba... -suttogtam neki de ő szinte meg sem hallotta, mivel ugyanúgy folytatta a hosszabb puszik osztogatását a bőrömre.

Egy kis ideig hagytam neki ezt, amitől szerintem egy kicsit felbátorodhatott, mert egyszercsak óvatosan megharapta a nyakamon levő érzékeny bőrt, ami miatt elhagyta az első, halk nyögés a számat, és Jimin derekára martam, majd mégjobban magamra húztam őt.

Az egyedüli problémám csak az, hogy nincs senki aki kielégíthetne engem, ezért elég kanos és türelmetlen tudok lenni ilyen téren néha.
De ez, amit most Jimin művel velem... hiába nem szabadna, nekem most jól esik. Nem is tudom, hogy mikor ért hozzám legutoljára így valaki.
Szerintem az elmúlt egy két évben nem nagyon volt alkalmam erre.

Jimint sem szerettem volna túl közel engedni magamhoz, de ha ilyen kis akaratos, akkor az úgy elég nehéz lesz.

Gondoltam magamba, hogy még egy kicsit élvezkedek, aztán majd leszedem magamról őt.
De basszus... olyan jól csinálja. Pont ez az egyik gyengém. A nyakam...

Hát ilyet tényleg nem tenne egy diák sem a tanárjával. És a tanár sem engedné ezt meg a diákjának.

-Jó... szerintem ennyi elég lesz. -sóhajtoztam a füle mellett, de ez egy cseppet sem érdekelte őt, mert ugyanúgy folytatta azt, amit eddig csinált.

-Jimin, kérlek... -szorítottam a csípőjére, mire ő is nyögött egy aprót pont a fülemnél, amivel rendesen be tudott indítani, de türtőztettem magamat.
Viszont ha így folytatja...

Mindennek a teteje az viszont az volt, amikor szívni kezdte a nyakamon levő bőrt. És ha most belegondolunk, akkor már vagy 2 éve nem ért hozzám senki sem úgy, és ez, amit most ez a törpe művel itt velem, az egy kicsit sok nekem így egyszerre és hirtelen érintett, emiatt pedig újra vágyni kezdtem arra, hogy valakit jól seggbe rakjak most, de mivel meleg nem vagyok, és Jiminnel pedig nem szeretnék semmi olyan viszonyt, ezért szerintem megint maradni fog a jobb kezem, akivel majd el fogok tölteni pár édes percet a fürdőben.

-Busszus... -szitkozódtam, miközben a kezem áttért Jimin fenekére, amiben jó erősen bele is markoltam, emiatt pedig egy kissé durvábban kezdte kiszívni a nyakamat.

Bele sem gondoltam, hogy most éppen az egyik diákom kényeztet engem, aki ráadásul fiú, és még kiskorú is, mellesleg két törött testrésze is van jelen pillanatban.
Egyszerűen az agyamat ellepte az a bizonyos köd, és csak a pillanatnak tudtam szentelni az összes létező figyelmemet.
Nem érdekelt, hogy pont Jimin munkálkodik rajtam, ahogyan a következményekkel sem tudtam most foglalkozni.

Az orromban viszont ott éreztem Jimin finom, jellegzetes, édeskés illatát, ami miatt újra felvetődött bennem a kérdés...
Jimin miért nem született lánynak?
Akkor sokkal könnyebb lenne minden.

Számtalan sóhaj hagyta el az ajkaimat, miközben a kis törpe a nyakamnak mind a kettő oldalát alaposan kidíszítette lilás foltokkal.

Miután elvált tőlem, csak szorosan megölelt, amit én viszonoztam is neki.

Az agyam szépen lassan kitisztult, de valahogy nem öntött el a megbánás, és nem is lettem ideges az előbbi kis akciónk miatt.

Inkább voltam nyugodt és egy kicsit talán boldog is, ezért lassan simogatni kezdtem a kis barna hajú vadmacskám hátát.

-Jimin... -kezdtem bele halkan, mire ő szégyenkezve felemelte a fejét.

-Tudom... biztosan megbánta az előbbit és most már megint csak mélyebbre ástam magamat az ön szemébe. Sajnálom... nem tudom, hogy mi ütött belém, én nem ilyen vagyok. Annyira sajnálom. Én... -folytatta volna az önmarcangolást, de én a szájára tettem a mutató ujjamat.

-Shh... Jiminie. Semmi baj. Nem volt rossz, én élveztem. Csak arra kérlek, hogy erről egy szót se szólj senkinek. Még Hyunjinnak se, jó? -kértem meg őt.

-P..Persze, titokban fogom ezt tartani. De akkor... nem is haragszik rám? -lepődött meg.

-Nem, nem haragszom. De többet ilyet ne nagyon csinálj, oké? Élveztem és jó volt meg minden, de azért én mégiscsak a tanárod vagyok. -simítottam a derekára.

-Rendben. S..sajnálom, lehet hogy egy kicsit átestem a ló túloldalára. -motyogta zavartan.

-Az biztos. -kuncogtam. -De emiatt ne érezd magadat rosszul. Legalább ezt is kipróbáltuk... ennyi. -vontam vállat.

-Uhm... inkább megyek aludni. -kelt fel rólam, de sütött róla, hogy nem érzi annyira kényelmesen magát ezek után, amit meg is tudtam érteni.

Én sem szívnám ki a tanárom nyakát, aki ráadásul heteró, na mindegy...
Jimin ezt mégis megtette, de nem tudnék rá haragudni.
Hiszen ő mégcsak most fedezi fel, hogy milyen a szerelem.
Aztán lehet, hogy pár hónap múlva már tálalni fog magának valaki mást, akit majd jobban fog szeretni még nálam is. Ki tudja...

Lassan bicegett be a szobámba, de a feje egész végig le volt hajtva. Egy kicsit azért én is rosszul éreztem magamat, mert nem volt jó látni, ahogy Jimin ez miatt szégyenkezik.
Köztünk erősebb kapcsolat van, mint egy sima tanár-diák viszonynál, hiszen ő egy különleges ember, és ez a titokzatossága nagyon vonz engem, nem is beszélve a tiszta lelkéről. Éppen ezért már jóval közelebb engedtem őt magamhoz a megengedettnél.
És mivel ő nagyon ragaszkodik hozzám és akaratos is néha, így még nem tudom, hogy meddig fog fajulni ez a dolog köztünk, de egy biztos... én nem tudnám őt szerelemből szeretni. Erre az egyre képtelen vagyok.

És most sem Jiminre izgultam fel, hanem az érzésre, amit ő nyújtott.
Ezzel nem csak hitegetni szeretném magamat, hanem ezt tudom és érzem.

Egy nagy sóhajtás kíséretében tápászkodtam fel a kanapéról, majd a szűkös nadrágommal együtt a fürdőbe vonultam és magamra zártam az ajtót is.

Gyorsan leteremtettem magamról a nadrágot, majd rögtön neki is kezdtem a hadműveletnek a vécé elé állva.

Azta... baszki... de rég értem már magamhoz.
Milyen jó érzés, istenem...

Próbáltam csak épp alig hallható hangokat kiadni, ami félig meddig ment is.

Lehet, hogy elkéne már mennem valami bárba, ahol könnyen találhatnék magamnak valami jó egyéjszakás lányt.

Amint ezen gondolkoztam, valahogy eszembe jutott Jimin. Mi lenne, ha rájönne, hogy majd én összefeküdtem valakivel? Hiszen annyira belém van esve szegényke. Biztosan mégjobban összetörném neki a kis szívét, amit már tényleg nem bírnék elviselni.
Ah, már megint ezek a kétes érzelmek.
Egyszer még bele fogok őrülni...

Pár perc után egy visszafojtott nyögéssel el is mentem, egyenesen a vécébe.
Egy kis pihenő után rendezni kezdtem magamat és a környezetemet, majd mindent úgy hagytam, ahogy volt.

A tükör elé lépve szemügyre vettem a kis lilás foltjaimat, amik itt ott ékesítették a nyakamat, mire elmosolyodtam.

-Jimin... te tényleg egy harci cica vagy.. -suttogtam magam elé.

Egy külön bizsergés járta át a testemet, amikor végleg tudatosult bennem, hogy ezeket a nyomokat Jimin okozta, ez egyik diákom. Egy kicsit izgató is, de nem szabad többet ilyet csinálnunk.

Viszont az furcsa számomra, hogy egyáltalán nincs bennem undor, hogy egy fiú csinálta ezt velem. De betudtam ezt annak, hogy Jimin számomra nem csak egy fiú a suliból.

Számtalan érzelemmel együtt léptem ki a fürdőből, majd a nappaliba mentem, ahol levágódtam a kanapéra egy pléd kíséretével és betakaróztam vele.

Úgy döntöttem, hogy holnap már nem megyek be a suliba, majd más megoldja helyettem az edzést, nekem úgyis ezer dolgom lenne. Nameg holnap után már amúgyis hétvége lesz. Egy napot kibírnak nélkülem.

Most hirtelen a nyakamba pottyant a kis Jimin, akire vigyáznom kell. Aztán a foltjaimnak is kell pár nap, mire eltűnnek, meg amúgy sincs kedvem dolgozni most.

Ígyhát Jimin az ágyamban, én meg itt aludtam el végre.

Legalább már nem kell a kis törpe miatt aggódnom 0-24-ben, mert már tudom, hogy jól van.

Végülis a komából felébredése napján már rám vetette magát.
Mik fognak történni ebben az 5 napban, amíg nálam lakik..?
Lehet, hogy félnem kéne tőle... még a végén ő fog megdugni engem, ha így halad.

-Oké, Jungkook! Állj le... -suttogtam magamnak.

Ha én nem engedem meg Jiminnek, hogy ilyeneket csináljon, akkor nem is fog ilyeneket tenni.

____

Köszönöm, hogy elolvastad!

A fejezethez kapcsolódó kép: