Jungkook szemszöge:

Az irodámban állva nézegettem azt az aktát, amit még Taehyung hozott nekem tegnap.
Semmi érdekes nincs benne csak az apám által emlegetett egyik emberünk, akinek nem olyan rég nyoma veszett.

Nem is csodálom, hogy megszökött vagy esetleg meghalt, mert még rohadt fiatal volt. Alig töltötte be a 19. évét szegény.
Alig volt idősebb Jiminnél.

Közben éreztem, hogy a telefonom rezzent egyet, ami különösen felkeltette az érdeklődésemet, mivel csak nagyon ritkán szoktam üzeneteket kapni, így egyből nyúltam is érte, hogy megnézzem kitől kaptam.

Egy nem várt dolog fogadott engem. SMS- kaptam, de a telefonszám titkosítva volt, szóval semmit sem tudtam meg a eladótól.
Az üzenet négy darab számból állt.

7493

-Hát ez meg mi a faszt jelentsen? -ráncoltam össze a homlokomat, majd egyből a szobám felé vettem az irányt.

Jimin még biztos ott van, muszáj megmutatnom neki is, mert valahogy érzem, hogy ehhez neki van köze, mert igazából a maffiának semelyik számhoz sincs köze. Nem használjuk ezeket a számokat sehol.

Nem kellett csalódnom, mert Jimin éppen akkor öltözött át, mikor benyitottam.

Sebes léptekkel ott termettem mellette a ruhás szekrény tükrei előtt, majd kíváncsi tekintettel ránéztem.

-7493. -mondtam ki az előbb kapott SMS-em tartalmát.

-Mi van vele? -nézett rám értetlenül a kis szőke.

-Mondd neked valamit ez a négy szám. Esetleg a családi életedből vagy a régebbi időkből? -puhatolóztam.

-Azon kívül, hogy a családi széfünk kódja volt, nem mondd semmit. -vont vállat, mire nekem egyből felcsillantak a szemeim.

-Jimin, oda kell mennünk. Most. -jelentettem ki.

-Miért? Hiszen te mondtad, hogy már lehet el is árverezték a házunkat.

-Ha elárverezték volna, akkor szerinted kapnék ilyen SMS-t?

-Milyen SMS-t? Várj, mi ez az egész? -szentelte összes figyelmét rám.

-Most kaptam egy SMS-t egy titkosított számtól. Ez a négy szám volt benne, és arra gondoltam, hogy biztosan téged érint, mert a maffia sehogy sem kapcsolódik a számhoz. -magyaráztam el neki érthetően.

-Ah, értem. De gondolod, hogy az apád kienged minket innen?

-Munkaügy, szóval... -mosolyodtam el győztesen.

-Jól van, menjünk. -ragadta meg a kezemet.

...

-Apukám ruhásszekrényében tartottuk a széfet. -magyarázta Jimin, miközben a teljesen kihalt, rendezett régi családi házunkban járkáltunk.

Őszintén szólva először azt hittem, hogy Jimin teljesen ki fog borulni a ház látványa miatt, vagy hogy ellepik majd őt az emlékek, de semmi...

Mintha tökre természetes lenne számára, hogy a lemészárolt családja házában lépked most.

-És miket zártatok el oda? -kiváncsiskodtam, miközben megálltunk az említett szekrény előtt.

-Nem tudom... Fontos iratokat, pénzt. Apukám munkájával kapcsolatos papírjait. Ilyeneket. Igazából nem annyira érdekes dolgokat. A kis családunk összes tagja tudta a számot a biztonság kedvéért. -válaszolt, miközben kinyitotta a széfet. -Ám ahogy látom most... a pénz eltűnt, de helyette van itt egy boríték, nézd csak. -emelte ki a kis papír borítékot, hogy én is lássam. - És ráadásul nekem van címezve... - lett egyre idegesebb Jimin hangja.

-Majd én kibontom, add ide. -vettem ki a kezéből, majd egy egyszerű mozdulattal ki is nyitottam azt és előhúztam belőle egy kis tört fehér színű cetlit, amire gyönyörű írással volt írva egy kis szöveg.

Miután elkezdtem olvasni, hát én azt hittem, hogy rosszul leszek...

-J...Jimin... Felolvasom neked, de kérlek... Ne csinálj semmit, mert úgysem fogunk elmenni oda... -pillantottam rá falfehéren.

-Te meg miről beszélsz? -értetlenkedett.

-Ne akadj ki, oké?

-Jól van na, csak olvasd már fel.

-Rendben... Szóval...

"Szia Jimin!
Minji vagyok..."

Körülbelül eddig jutottam el a levél olvasásában, mert Jimin egyből kitépte azt a kezemből, majd ő kezdte el olvasni.

"Szia Jimin!
Minji vagyok.

Tudom, hogy azt hitted én is meghaltam, de szerencsére én nem.
Igaz, hogy kaptam egy lövést a hasamba, de miután anyát, apát és téged is elvittek a házból, megszöktetett engem az egyik bűnöző mindenki tudta nélkül.

Nagyon kedves hozzám és ő hozott vissza az életbe. Már sokkal jobban vagyok, viszont az a borzalmas nap még mindig nem hagy nyugodni engem. Nagyon rosszul vagyok lelkileg.
Azt hittem, hogy te is meghaltál, de miután Jaey, aki megmentett engem, elárulta, hogy téged nem öltek meg, azonnal megírtam neked ezt a kis levelet, hogy életjelet adjak magamról.
Nagyon hiányoznak nekem a szüleink és persze te is. De szerencsére Jaey vigyáz rám és törődik velem. Sajnos elmondott nekem mindent a maffiáról és persze a volt tesi tanárodról is.
Én jó kezekben vagyok ne aggódj, remélem te is jól vagy...

Egy rejtekhelyen vagyunk Szöul legszélén. Remélem egyszer még találkozunk.

Minji, szeretlek"

-Jungkook... Minji még él... -törölgette le a könnyeit a kis szőke.

-Jaey... -suttogtam magam elé a nevet.

-Mi van vele? -kérdezte kíváncsian.

-Múltkor mikor Taehyung behozott hozzánk az irodába egy fekete mappát, abban az egyik eltűnt emberünk adatlapja volt benne. Apám megbízott, hogy keresgéljek utána, mert nem szabad lebuknia a maffiának. Jaey az az eltűnt ember... Azt hittem, hogy meghalt, mert általában akkor "tűnnek el" az embereinek, amikor valahol meghaltak. De ezek szerint csak a húgodnak segített egész végig... A húgod viszont még él... -érzékenyültem el egy pillanatra.

-Tudom, hogy nem szabadna odamennünk Minjiékhez, de... ugye egyszer még találkozhatok vele..? -kérdezte szomorúan a kis szőkém.

-Nem garantálom, viszont mindent megteszek ennek érdekében. -fogtam meg egyik kezét.

-Megtarthatom? -emelte fel a kis cetlit.

-El kell égetnünk... Veszélyes lehet mind számunkra, mind Minjiékre nézve, ha valaki megkaparintaná ezt a levelet. -közöltem vele.

-Oké... -suttogta, mire én csak óvatosan kivettem a kezéből azt, majd a konyhába érve a gáztűzhelynél porrá égettem.

-Gyere, Jimin, menjünk. -karoltam át őt a derekánál, majd a kocsi felé kezdtünk el menni.

Nem mutatta ki, hogy mennyire fáj neki ebben a házban lenni.
Viszont mikor a nappali falán lévő kisebb lemoshatatlan vérfoltra pillantott, majd utána az én szemeimbe. Akkor láttam, hogy nagyon megviselte őt az ittlét...

Apámtól kapott kulcsmásolattal gondosan vissza is zártam a lakást, majd amilyen gyorsan csak tudtam, Jiminnek együtt elhajtottunk onnan.

...

Egész nap nem csináltunk semmit, igazából.

Én az irodámban ültem, Jimin pedig az irodámban lévő fotelon feküdt és a mennyezetet bámulta.

Nem szóltunk egymáshoz.

Nekem ezerrel pörgött az agyam, viszont szerintem neki csak simán üresjárat volt.

A gondolat pedig egyre csak erősödött bennem...
El kell tűnnünk innen, amilyen gyorsan csak lehet.

Nem bírom már ezt és Jimin sem.
Azt hittem, hogy majd a luxus cuccok jó hatással lesznek ránk, de az egész szart sem ér, ha nem vagyunk szabadok és folyton kerülget minket a bezártság érzet és a félelem.

Délutánra már agyban elkészültem a nagy tervem első felével.

Nem fogsz csalódni bennem Jimin.
Ki juttatlak innen, akármi is lesz!
Hülyét csinálok az egész maffiából...

Köszönöm, hogy elolvastad!