The only flaw, you are
flawless
But I just can't wait for
love to destroy us

A víz finoman csorgott végig Felix haján, miközben az ujjaimmal alaposan átmasszíroztam a fejbőrét. Az a puha, szőke haj, amit mindig is imádtam. Éreztem, ahogy megfeszül a válla az érintésem alatt, és alig bírtam megállni, hogy ne mosolyodjak el. Annyira aranyos volt, amikor zavarba jött, és ez most sem volt másképp.

– Látod, Lixie... – kezdtem, miközben
játékosan a hajába túrtam - azt
mondják, hogy a kezem aranyat ér.

– Egyetlen érintésed is felér egy kincsel, szóval igazad van, tényleg aranyat érnek – sóhajtotta.

– Szerintem ez lesz életed legjobb hajmosása – suttogtam közelebb hajolva hozzá.

Felix szemei szikráztak, ahogy
hátrapillantott rám.

– Ne szállj el magadtól, Hyune. Volt már jobb is. Nem vagy te olyan különleges.

– Nem vagyok különleges? –
húztam fel a szemöldököm, és hirtelen belemarkoltam a hajába, hogy egy pillanatra hátradöntsem a fejét. -Akkor miért pirulsz el minden szavamnál? - kérdeztem vigyorogva.

– Mert meleg van itt – vágta rá, de a
vörös árnyalat, ami az arcát
elöntötte, egészen mást mondott. Sosem tudott jól hazudni. Túl ártatlan volt hozzá.

Elnevettem magam, és visszaengedtem a fejét. Miközben tovább mostam a haját, szándékosan hozzám simult, mintha próbára akarná tenni a türelmemet.

– Készen vagyunk – jelentettem ki
végül, és finoman lemostam a maradék habot a hajáról. Mielőtt azonban elengedtem volna, szembe fordítottam magammal.

Ott állt előttem, a vízcseppek lassan gördültek végig az arcán és a vállán. Ahogy a szemembe nézett, éreztem, hogy a levegő megtelik valami feszült, lüktető energiával. Végig néztem az arcán, és minden egyes részletet alapossággal szemléltem meg. Szinte elvesztem a csillagszerű szeplői között. De a legjobban az ajkai kötötték le a figyelmemet. Puhák, rózsásak... és az enyémek.

Felix halkan felsóhajtott, és láttam ahogy az ajkai alig észrevehetően megremegnek. - Hyunjin...

– Hmm? – kérdeztem ártatlanul, de
belül már elégedetten vigyorogtam

– Csókolj meg – kérte halkan,
szinte már könyörgően, még mindig a tekintetemet keresve.

Felix mindig is édes volt, de most.. most valami más volt. Valami olyan amit még sosem láttam tőle; tiszta sóvárgás. De nem adtam meg neki azonnal, amit akart. Én nem így játszottam.

– Miért is? – kérdeztem, miközben
közelebb hajoltam hozzá. Annyira közel voltam, hogy éreztem a leheletét az ajkaimon, de mégsem érintettem meg.
- Talán megérdemled? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

– Hyunjin... – próbált határozott
lenni, de a hangja megremegett.

– Hajrá Lix, menni fog ez. Tudod te ezt szebben is. Csak könyörögj egy kicsit érte, és már meg is kaptad.- mondtam mélyen, szándékosan provokálva őt.

Felix szemei elkerekedtek, és láttam
hogy küzd magával. Nem akarta
megadni magát, de az arca árulkodó
volt. Egy pillanatra lehajtotta a fejét,
majd felnézett rám, és halkan
megszólalt.

– Kérlek, Hyunjin... kérlek. Érezni akarom az ajkaidat, azokat a húsos ajkakat. – folytatta boci szemekkel nézve rám. – Szükségem van most erre.

Nem bírtam tovább. Azonnal lecsaptam az ajkaira, és az a sóvárgás, ami mindeddig közöttünk lüktetett, végre beteljesedett. Az ujjaim a derekára siklottak, miközben közelebb húztam magamhoz, és éreztem, ahogy teljesen átadja magát nekem. Ez a pillanat csak rólunk szólt, és a világ összes vízcseppje sem moshatta volna le azt a perzselő érzést, amit akkor éreztem. Ő az enyém volt, és én az övé. És ez így volt tökéletes.

A csók szinte égette az ajkaimat, ahogy Felix egyre közelebb simult hozzám. A víz lassan csordogált körülöttünk, de a forróság, ami kettőnk között izzott, minden más érzékelést elnyomott. Az ajkai az enyéimnek feszültek, puha és édes érzés volt, de többre vágytam.

Gyengéden megharaptam az alsó ajkát, mire Felix halk nyögést hallatott, amitől megugrott a
szívverésem. Az a hang... egyszerre volt bátorító és provokatív, és pontosan tudta, mit vált ki belőlem.

– Édes vagy, amikor így reagálsz – suttogtam az ajkai közé, mosolyogva, mielőtt tovább mélyítettem volna a csókot.

A nyelvem lassan végigszántott az övén, és éreztem, ahogy egy pillanatra megfeszül, majd azonnal átadja magát az érzésnek. Felix mindig is ártatlannak tűnt, de most a mozdulatai tele voltak vágyakozással. A keze a mellkasomon pihent, az érintése remegő volt, de ahogy húzódtam közelebb hozzá, határozottabban kapaszkodott belém.

– Hyunjin... – suttogta elhaló hangon, amikor végre egy pillanatra elszakadtam tőle. A szemei csillogtak a víz alatt, és az arca teljesen kipirult.

– Mit szeretnél Lixie? – kérdeztem
halkan, miközben az ujjaim finoman végigsimítottak a szeplőin.

– Csak... csak maradj velem – mondta, de a hangjában több volt, mint egyszerű kérés. A vágy és a bizalom keveréke volt, ami már-már teljesen elvette az eszemet.

– Mindig veled leszek, legyen bármi – feleltem őszintén, mielőtt újra megcsókoltam volna. Most lassabban, mégis mélyebben, mintha minden érzést át akarnék adni ebben az egy mozdulatban.

A víz zubogása elmosott minden mást körülöttünk, és csak mi maradtunk. A kezeim újra Felix dereka felé kezdtek el vándorolni, miközben közelebb húztam magamhoz, teljesen a falhoz szorítva őt. Az érzés, ahogy a bőre az enyémhez simult, még inkább felkorbácsolta a bennem dúló érzelmeket.

Felix lehunyt szemmel kapaszkodott belém, és hagyta, hogy átvegyem az irányítást. Az ajkai finoman remegtek meg minden csóknál, minden érintésnél, és ez csak tovább fűtötte kettőnk közt a hangulatot.

– Hyunjin – nyögte halkan, mikor végre levegőhöz jutottunk. – Ne hagyd abba.

– Soha – suttogtam, mielőtt újra lecsaptam volna rá, most még hevesebben, még szenvedélyesebben.

– Gyönyörű vagy – bukott ki
belőlem, szinte önkéntelenül.

Felix elpirult, ahogy mindig is, de
most nem fordította el a fejét, hanem viszonozta a pillantásomat, tele érzelemmel.

– Megőrjítesz, Hyunjin... – suttogta kuncogva. A hangja rekedtes volt, szinte alig hallható a víz zubogása mellett.

– Ez kölcsönös – feleltem, és újra
végigsimítottam az arcán. Az ujjaim
lecsúsztak a nyakára, majd a vállára,
miközben még közelebb léptem hozzá.

Felix keze végigszaladt a hátamon, majd megállt a derekamnál. A szorítása határozottabb lett, és éreztem, hogy ő is egyre kevésbé próbálja meg visszafogni magát. Egy játékos mosoly jelent meg az ajkamon, mert pontosan tudtam, hogy mennyire szeret, mindig egy kicsit visszavágni.

– Most meg mit csinálsz? – kérdeztem halkan, közelebb hajolva hozzá, hogy csak centik válasszanak el minket.

– Azt, amit te – válaszolta, és
ezúttal ő csókolt meg először. Kezei újra a mellkasomra találtak, néha apró simításokat hagyva maga után.

Felix mindig is más volt ilyenkor – egyszerre szenvedélyes és gyengéd, tele érzelmekkel, amiket nem mindig tudott kimutatni szavakkal. Az ajkai sürgetőek voltak, a kezei pedig szinte követelőzőek, ahogy közelebb húzott magához.

– Felix... – szakadtam el tőle egy pillanatra, de még mindig szorosan tartottam.

– Mi az? – kérdezte halkan, és a szemei hirtelen megteltek aggodalommal, mintha attól félne, hogy valamit rosszul csinált. Pedig erről szó sem volt.

– Semmi – feleltem mosolyogva miközben finoman megsimítottam az arcán. – Csak imádom, hogy ennyire képtelen vagy ellenállni nekem – vigyorogtam rá.

– Hyunjin... – méltatlankodott, és
megpróbált arrébb tolni, de én nem
engedtem el.

– Csak viccelek, baby – mondtam
és újra finoman megcsókoltam, hogy elhallgattassam.

A víz lassan csorgott körülöttünk, de mi még mindig mozdulatlanul álltunk, teljesen elmerülve egymásban. Felix bőrének illata, a karjaimban remegő teste, és a pillanat súlya mindent elmondott, amit szavakkal talán soha nem tudtunk volna kifejezni.

Ahogy újra mélyen a szemébe néztem, éreztem, hogy kezdi átengedni magát az irányításomnak. Az ajkai még mindig az enyémeken pihentek, és hagyta, hogy vezessem. Felix mindig is küzdött azzal, hogy megossza velem a sebezhetőségét, de amikor ilyen módon engedett közel magához, az valami egészen különleges volt.

Egy lassú, játékos csókot nyomtam az ajkaira, majd a kezeimet végigvezettem a hátán, érezve a vízcseppeket, amik lassan folytak le
a bőrén.

– Bízd rám magad – suttogtam, a
hangom alig hallható volt a
csendben.

Némán bólintott, a szemei csillogtak, ahogy rám nézett. Láttam benne a bizalmat és a vágyat, amitől még erősebbnek éreztem magam, még közelebb akartam engedni magamhoz.

A kezem lassan felemelkedett, és végigsimítottam a haján, amely mostanra teljesen vizesen tapadt a homlokához. Élvezettel néztem, ahogy lehunyja a szemeit, és egy apró sóhaj hagyja el az ajkait.

– Tetszik? – kérdeztem halkan, de
egy játékos mosoly jelent meg az
arcomon.

– Nem kell megkérdezned –
válaszolta suttogva, a hangjában ott
bujkált egy halvány nevetés

A kezeim lassan lecsúsztak a nyakára, majd az állára, óvatosan irányítva, hogy újra rám nézzen. Az ajkaink alig néhány centire voltak egymástól, de szándékosan nem hajoltam közelebb.

– Mondd ki – kértem, a hangom
most már határozottabb volt, de
még mindig lágy.

– Mit mondjak ki? – kérdezte, bár a
tekintetében pontosan tudtam, hogy
érti, mire gondolok.

– Hogy akarsz, Lix. Mondd ki – feleltem egyszerűen, miközben az egyik kezemmel a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz.

Felix szemei megrebbentek, mintha a gondolat, hogy kimondja, túl sok lenne neki. De aztán az ajkai megremegtek, és mégis kiejtette a szavakat.

– Akarlak, Hyunjin. Most, és... igazából mindig. A nap minden pillanatában rád gondolok. Csak rád, érted? És tudom, hogy te is.

Ez volt az a pillanat, amikor már nem tudtam visszafogni magam. Az ajkaim újra rátaláltak az övéire, de most minden korábbinál szenvedélyesebb és intenzívebb csók volt. A nyelvem játékosan végigszántott az övén, és éreztem, ahogy az egész teste reagál az érintéseimre. A kezem végigsiklott a karjain, a mellkasán, majd megállt a derekánál. Éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek alattam, mintha próbálná irányítani magát, de ez sehogy sem jött össze. Szorosan átölelt, az ujjai szinte kapaszkodtak belém, mintha attól félne, hogy eltűnök. Ez a pillanat minden volt - a szenvedély, az intimitás, a bizalom, amit egymás iránt éreztünk.

– Te vagy a mindenem – suttogtam a fülébe, mielőtt újra az ajkait kerestem volna. A szavak nem voltak előre eltervezettek egyszerűen csak kijöttek belőlem, de amikor meghallottam azt a halk visszafolytott nyögést, amit válaszként adott, tudtam, hogy ő is érzi ugyanazt.

A zuhany alatt állva, a forró vízben, minden más megszűnt létezni. Csak ő létezett, és az, amit egymásnak adhattunk ebben a pillanatban.