Youngjae szemszöge

Jesszusom, mi a francot műveltem?! Én... lefeküdtem az elnök lányával, holott megígértem, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzá. Na basszus. Egy szót nem szól hozzám, pedig az ő hibája az egész.. na jó, nem, mégse, le kellett volna állnom. Miért nem szólal már meg?
- Hwasa! Hwasa!
Csend.
- Hwasa! Ébren vagy?
Semmi válasz.
Elaludt. Hát ez fantasztikus! Akkor majd holnap megbeszéljük. Ez nem lesz így jó.

Hwasa szemszöge

Amikor  reggel felébredtem és kinyitottam a szemem, nem feküdt mellettem senki. Körülnéztem a helyiségben és megtaláltam Youngjae-t az ágy szélén ülve. Egy szál alsónadrágban ült, ami eszembe juttatta, hogy a tegnap éjszaka itt történtek dolgok... és ezt sürgősen tisztáznom kell vele.
- Jó reggelt. - mondtam halkan.
- Neked is. - válaszolt semleges hangon. Éljen, visszatért a régi Jae!
Felültem az ágyban és hátulról átöleltem. Erre megfogta a kezeim és óvatosan levette magáról.
- Most mi a bajod?
- Még kérdezed?
- Az éjszaka, ugye?
- Igen. Vegyük inkább úgy, mintha meg sem történt volna. - elkezdett öltözködni, felvett egy sötét színű pólót és egy rövidnadrágot.
- Ezt.. most komolyan mondtad?
- A lehető legkomolyabban.
- De...
- Nem te vagy az első ilyen "kalandom", simán meg tudom tenni érzelmek nélkül is.
Ökölbe szorította a kezét. Hazudik. Szeretném azt hinni, hogy csak hazudik és igazából nem ezt gondolja.
- Nyugodtan maradj, addig kimegyek. - azzal úgy is tett.

Hát ez szép. Nem tudom, mit is mondhatnék. Nagyon ideges lettem emiatt. Legszívesebben szétütöttem volna valamit.

Kimásztam az ágyából, és magamra kapva a fehérneműim átmentem a szobámba, majd a fürdőbe. Pár percig csak álltam a kellemes hőmérsékletű víz alatt, majd amikor már kellően kitisztult a fejem, kiszálltam a zuhany alól és felöltöztem. Meg kéne szökni - gondoltam magamban. - Ez az ember már az agyamra megy.

Nem tétováztam tovább, a saját szobám felé vettem az irányt. Az ajtón nem léphetek ki, mert Youngjae ott látná, mire készülök.. Ablak! Ez az! Kimászom az ablakomon, úgysincs magasan. A földszintről csak nem eshet bajom.
Már épp az ablakpárkányon álltam, amikor elnéztem annak méretét és sikeresen térdre zuhantam, az ablak pedig hangos csattanással jelezte, hogy találkozott a párjával. Így próbáljon meg csendben elszökni az ember..
Nem vagyok egy gyors futó, de annyira lassú sem, úgyhogy nekiiramodtam, bár a vérző térdem erősen akadályozott ebben. Jae-nek már biztosan feltűnt, hogy nem vagyok az apartmanban, úgyhogy valószínűleg épp utánam siet. Szerencsémre a városban gyereknap volt, ilyenkor hatalmas tömegek mászkálnak az utcán. Sikerült az egyikben elvegyülni, már lassítottam a lépteimen és körülnéztem, amikor véletlenül beleütköztem egy kemény mellkasba. Felnéztem a tulajdonosára, akinek a bal szemöldöke össze volt varrva és mindkét felkarját tetoválások díszítették. Gondolom, korábban bokszoló lehetett.. vagy kidobó emberke.. vagy..
- Héj, nem tudsz vigyázni? - nézett le rám szúrósan, de azonnal megenyhült a tekintete. Nem tudom, mi játszódhatott le a fejében, de lehet, nem is akarom tudni. Megragadta a karom, de ekkor egy másik kéz is hozzámért és még időben visszahúzott.
- Óh, hát végre megvagy! Már aggódtam, hogy hova lettél! - nem kell mondanom, hogy ki az. Youngjae. - Én ott voltam a sushi standnál, te hogy kerültél ide? Bocsásson meg, uram, mi most megyünk. - azzal elhúzott onnan. Most örültem neki, hogy megtalált, bár pár perccel ezelőtt még épp minél messzebb akartam tőle kerülni.. Nem értem magam..

Amikor már eléggé kint voltunk a tömegből, megszólaltam:

- Engedj már el!
- Mondd, Seunghwa, te teljesen megőrültél?! Meg akarsz halni?
- Ne hívsz Seunghwanak!
- Magasról leszarom! Mi ütött beléd?
- Az, hogy elegem van belőled. Elegem van, hogy ekkora egy seggfej vagy és hogy még minimális méretű kedvesség sincs benned!

Alighogy kimondtam mindezt, tőlünk nem olyan messze felrobbant egy sötétkék autó. Youngjae háttal állt a robbanásnak, ösztönösen maga elé húzott, így egész testével védett engem. Akaratom ellenére is közelebb bújtam hozzá. Nagyon megijedtem és ez egy héten belül már a második akció, ami megtörtént velem. A válla fölött a szerencsétlen égő Passat-ra néztem. A tulajdonosa biztos nem fog neki örülni.. Jae nyugodt hangon csak ennyit mondott:

- Az a férfi északi volt. Megtaláltak téged. Ülj be a kocsiba. - időközben odaértünk az apartmanhoz.
- Én.. nem akarok. - kirántottam a karom a szorításából, mert már nagyon fájt.
-Ülj. Be. Az. Autóba! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Végül csak megtettem, amit "kért". Nem bízta a véletlenre, ő zárta be a jármű ajtaját.
Amikor megálltunk az egyik piros lámpánál, megkíséreltem, hogy kinyissam az ajtót és elrohanjak, de ahogy hozzáértem a kilincshez, az automata zárrendszer bekapcsolt és ezért a tervem meghiúsult.

- Hiába próbálkozol.
- Most komoly? Gyerekzár?
- Ha ennyire gyerekesen viselkedsz.. De figyelj, ha meg akarsz halni, kinyitom szívesen.
- Jól van Superman, akkor mondd el, hogy mégis hova viszel!
- Egy biztonságos helyre, ahol majd le tudom kezelni a térded..
- Nem akarom, hogy hozzám érj. - mondtam ki gyorsan.

Ezek után nem is szóltunk egymáshoz, csak akkor, amikor kiszálltam az autóból.

- Most hol vagyunk?
- Majd megtudod.
Egy vasajtóhoz léptünk, amit kulccsal próbált kinyitni, de az valamilyen okból kifolyólag nem ment, ezért bekopogott. Egy magas fiú nyitott ajtót, aki körülbelül egyidős lehetett velem.

- Á szia Jae, jó hogy jössz! Nem találtuk a.. helló. - mosolyog rám kedvesen - a barátnőd miért hoztad ide?
- Nem vagyok a barátnője. - válaszoltam helyette és beljebb léptem a helyiségbe. Egész otthonosan volt berendezve, annyi volt a különbség, hogy tele volt számítógépekkel és egyéb műszaki dolgokkal.
- Akkor meg ki. - kérdezte értetlenül, bár a hangja nem igazán azt akarta mutatni, hogy nem ismer.
- Az elnök lánya. - mondta egy másik férfi extra mély hangján.
- Mi? Az elnök lánya itt?! - szólalt meg egy hang a számítógéppel teli szoba felől.
- Én azt hittem, hogy meghalt..-mondta a kék hajú
- Dehogy hitted azt, hisz figyeltü... hoppá..
- Junhong! - hárman egyszerre förmedtek rá a szőke fiúra, akiről kiderült, hogy Junhongnak hívják.
- Ó, szóval ti utánam leskelődtetek?
- Az az igazság, hogy nem csak Jae vigyázott rád, hanem mi is. Mit gondolsz, eddig miért nem támadtak meg?
- De megtámadtak. És mellettem robbant fel egy autó.
- Igen.., de két hónapig csend volt és ez nekünk köszönhető.
- Ó már értem. - hova kerültem?
- Milyen bunkó vagyok! Bang Yongguk vagyok, a B.A.P osztag vezetője.
- Choi Junhong. - nevet kínosan.
- Én Moon Jongup - szólalt meg a kékre festett hajú.
- Kim Himchan! - kiabált ki ugyanaz a hang a gépek közül.
- Daehyun! Hol vagy? - kérdezte Yongguk felemelt hangon.
- Már itt vagyok! - bukkant fel az előbb említett.

Szóval ő lenne Daehyun. Hát.. elég jóképű volt. Dióbarnára festett haját lazán kisöpörte a szeméből és a kezét nyújtotta felém.
- Én Jung Daehyun vagyok. - mosolygott kedvesen.
Hozzá már volt szerencsém, Instagramon láttam már a képeken, ahol Youngjae-val nevetve néznek a kamerába. Élőben valahogy mindenki jobban nézett ki.
- Francba, nem tudom feltörni! - óh, szóval Himchan itt a hacker..
- Megpróbálhatom? - mentem oda hozzá és átvettem a helyét. Kíváncsian figyelte, mit csinálok, hogy csinálom és mi lesz a végeredmény. Mondanom sem kell, egy kis matekkal simán ki lehet következtetni a jelszavakat.
- Kész. - néztem fel a mellettem álló Chanra.
- Ez.. elképesztő.. hogy jöttél rá?
- Egyszerű. És sok kód van itt. - mutattam a fejemre.
- Meg kell tanítanod párat. - mondta nevetve és elkezdte szinkronizálni a szemközti szobába az adatokat.
- Mindenképp, de akkor mondd el, hogy mi ez az oldal.
- Északi rendszer, többet nem árulhatok el. - mondta titokzatosan és átsietett Yonggukékhoz.

Egyedül maradtam a félisten Daehyunnal és a seggfej Youngjae-vel. De jó!

- Szép volt, Hwasa! - dícsért meg Dae.
- Köszönöm!
- Na gyerekek most már elmondhatnátok, hogy mi ez a feszültség itt a levegőben.
Youngjae az ajtófélfának támaszkodott karba tett kézzel és úgy válaszolt:
- Megszökött.
- Miért szöktél meg? - fordult felém.
- Mert bunkó volt velem!
- Miért voltál bunkó vele? - Daehyun most barátja felé fordult, de látszott rajta, hogy kezdi unni, hogy nem adunk elég kielégítő válaszokat.
- Mert összevesztünk és felidegesített.
- Gyerekek, mind vesztetek össze?!?
- Hát...
- Mi az a folt a nyakadon? - kérdezte halkan. Micsoda? Észre se vettem. Lenéztem a földre, Daehyunban pedig megcsillant a felismerés. - Ohohóó, már értem. - nevetett. Ezen nem volt semmi nevetnivaló! - Jae, te megdöntötted az elnök lányát? Nem vagy semmi, Hyung!
- Dae, tisztában vagyok vele, hogy nem lett volna szabad..
- Ha tisztában voltál a határokkal, akkor meg miért nem álltál ellen? - vágtam közbe.
- Mert nem tudtam.
- Ja persze. Nem tudtál.
- Figyelj Hwasa. Ha egy férfiban előtör a vágy, akkor nem igazán tudja visszatartani a Kisén-t.
Most..komolyan a.. farkára gondolt? Fúj.
- Nagyon vicces kedvedben vagy ma Jung Daehyun. - lökte meg röhögő barátját Youngjae.
Egyáltalán nem volt rajta semmi nevetnivaló, nem értem, akkor ő miért fulladt meg majdnem a röhögéstől.
- Mi az, neki én sem tudtam volna ellenállni!
- Daehyun!
- Jól van, befejeztem. Mit csináltál a térdeddel? - komolyra fordította a szót.
- Leestem az ablakpárkányról.
- És Youngjae miért nem tudta ellátni a sebed?
- Mert nem akarom, hogy hozzámérjen.
- Húha, azt hiszem, ez egy utalás volt arra, hogy most menj ki, Jae.
Hála az égnek egy szó nélkül kisétált a többiekhez. Daehyun elkezdte fertőtleníteni a sebem. Nagyon fájt és ennek hangot is adtam.
- Aki megkísérli a szökést, az nem szólhat egy szót sem!
Igaza volt. A saját hibám miatt szereztem a sérülést. Nem is szóltam semmit pár másodperig.
- Mondd, Daehyun, miért ekkora paraszt?
- Youngjae? Hát.. nem tudom, mennyit tudsz a volt barátnőjéről.
- A nagyját tudom. Hogy miért hagyta el, meg ilyenek.
- Igen. Nos.. azóta nem igazán az, aki volt. Búskomor és alig látjuk nevetni. De ennél sokkal rosszabb volt, meg akarta magát ölni, meg ilyenek. Ezért hálát adok az égnek, hogy legalább ilyen szinten van. Kérlek, értsd meg, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy bármikor is jobb lesz.
- Tudom. De ha egyszer annyira kibírhatatlan.
- Ebben igazat adok neked. - mosolygott rám kedvesen. Ettől a mosolytól majd' elolvadtam. Sokkal jobb volt, mint a "viccelődős" Daehyun.
- Hol tanultál meg ilyen jól sebet kezelni?
- Tudod, ha akcióban vagyunk, valakinek muszáj.
- Ó értem.
- Nem vagy éhes?
- Ami azt illeti, egy kicsit..
- Valaki azt mondta, hogy éhes? - kiabált át a másik szobából ki más? Hát persze, hogy Himchan.
- Himchan isteni kajákat tud készíteni! - magyarázta Dae - Nem szereti, ha valaki éhes.
- így már mindent értek - nevettem el magam.

Jó, hogy ilyen baráti társasága van Youngjae-nek. Ők tényleg igaz barátok. És jó, ha az embernek megbízható, jó fej barátaik vannak, mint neki is.

------

Hali embik, még életemben nem hoztam fejezetet ilyen gyorsan! Remélem tetszett, mert véleményem szerint kicsit unalmas lett. Ha nem értesz velem egyet, bökj a kis csillagra köszi! 

Csók

Fanna