Másnap egy közeli étterembe mentünk el kajálni, mert mindketten lusták voltunk főzőcskézni. Az étterem teraszára ültünk ki, ahol csak egy látszólag jól mulató társaság étkezett. Youngjae és én is kikértük az italunkat és utána meghozták a finom ételeket. Én fűszeres csirkét kértem, mert nagyon imádom a fűszerek ízét. Csak szépen, csendben eszegettünk. Épp egy falat húst vettem fel evőpálcikámmal, amikor Jae két korty között -amit üdítőjéből fogyasztott szívószállal- hirtelen megszólalt:

- Azok az emberek téged néznek. - közölte halkan.
- Hadd nézzenek, már mások is sokszor megbámultak, bajom nem lehet belőle..
- Nem úgy értettem. Azok a férfiak követtek minket, aztán előttünk siettek be az étterembe.
- Még mindig nem értem, ezzel mi lehet a baj...
- Úgy látom,nehéz a felfogásod. Követtek téged. Nem idevalósiak, mert más tájszólással beszélnek. Ráadásul egyre többször néznek rád. Itt baj lesz.
- Ne gyere nekem ezzel a nagymenő dumáddal légyszíves. Nem fog semmi történni. Szépen megesszük a csirkét és..
- Na ide figyelj. - kicsit előrébb hajolt, egyenesen rám nézett. Picit megijedtem a tekintetétől, ami azt kívánta, hogy most fogjam be és hallgassak rá. Alig észrevehetően pillantgatott a vállam fölött a másik asztalnál lévő férfiakra. - Az a három csávó azért jött, hogy elvigyen. Úgyhogy ha most nem hallgatsz rám, akkor itt lesz az utolsó napod élve, ugyanis ki fognak nyírni téged is meg engem is. De nekem nincs kedvem most meghalni, bocs. Úgyhogy kapj be még pár falatot, aztán pedig húzzunk el innen. 
Megrémisztett ez a nyugodtsága. Hiába halkan beszélt, érezhető volt benne a tekintélyt parancsolás. Szerettem volna megenni a kajám, de nem sikerült, mert ezzel elvette az étvágyam. Csak eltoltam magamtól a tányért, fizettünk abból a pénzből, amit apám elutalt, hogy abból költsünk erre a pár hónapos együttélésre, aztán pedig elhúztuk a csíkot. Vagyis még csak a teraszt hagytuk el, az éttermet nem. Mert az egyik megakadályozott ebben, ugyanis előhúzta a fegyverét és felénk kezdett el lövöldözni. Hála az égnek pontatlanul célzott, ezért sikeresen kirohantunk az épületből. Nagyon megijedtem, ha Youngjae nem kap észbe és nem ragadja meg a karom, biztos, hogy ott haltam volna meg! Hallottam a háttérből, hogy elkezdenek az emberek kiáltozni félelmükben.
- Ne hagyjátok megszökni! A lány élve kell! - kiabálta az egyik a három közül.
Sajnos csak messze tudtunk parkolni az étteremtől, ezért minél hamarabb keresnünk kellett egy menedéket, ahová egy kis ideig elbújhattunk. Hát, ez az egyik itt dolgozó járműve volt. Annyira nem fog neki örülni, hogy pár északi ember szétlövi az autóját. De ha jobban végiggondoljuk, a hazáért felajánlhatja.
- Húzd le a fejed! - mondta nekem Jae, mire én úgy is tettem. Nem is mertem megmozdulni. Ő viszont helyettem is bátor volt, ugyanis felállt és lövöldözni kezdett az ellenséges férfiakra. szerencsére nem voltak többen, csak az a három férfi volt. Be kell látnom, hogy Youngjae túlságosan is jó abban, amit csinál. Sikeresen kiiktatta a három északit. Egy pisztollyal. Egy tárral, amiben tizenegy lövedék van, de nem használta fel mindet. Azt hiszem, lenne még mit tanulnom tőle!

Ezután az eseménydús ebéd után körülnézett, majd felsegített a földről és az autójáig el sem engedett, csak amikor beszálltam. Kicsit remegtem, még életemben nem volt ilyen akcióban részem. Féltem. Most már hálát adok az égnek, hogy kaptam egy testőrt. Egy Youngjae-t.

- Ne haragudj, hogy látnod kellett. - mondta halkan, amikor elhaladtunk az egyik támadó vérző holtteste mellett.
- Nem.. se..semmi. Köszönöm - böktem ki nagy nehezen. Észrevettem, hogy vérzik a felkarom. Biztos akkor szerezhettem a sérülést, amikor rohantunk ki az épületből. Ezt Jae is látta, hogy megsebesültem, ezért otthon le is kezelte nekem.
- Ez csak egy kis sérülés. Nem talált el a golyó, csak súrolt. - nyugodt hangon közölte. Nem hiszem el, hogy még mindig nem képes semmilyen érzelem kifejezésére.

A következő nap már a bál napja volt. Nemsokára indulnunk kellett oda, úgyhogy egy olyan fekete ruhát vettem fel, ami eltakarja a fáslit a kezemen. A háta közepén kicsit ki volt vágva, de az nem volt olyan feltűnő, hogy mondjuk egy botrányt csapjak vele a bál közepén. A ruhához egy hasonló színű cipőt kerestem, de nem magassarkút, mert abban nem tudok járni. Kimentem a szobából és megkerestem Youngjae-t, hogy kikérhessem a véleményét.
- Na milyen?
Jae egy pillanatig rajtam pihentette a szemét, majd újból a nyakkendőjére koncentrált, mert éppen azt kötötte.
- Jól nézel ki. - mondta semleges hangon.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd segítettem neki bekötni a fekete nyakkendőt. így összeöltöztünk.
- Én is. - viszonozta halványan a mosolyom. Na haladunk! Végre, legalább ennyit is kicsaltam belőle. - Viszont ezt rakd el. - nyújtott felém egy kisméretű pisztolyt.
- Ez meg minek?
- Elővigyázatosságból.
- De.. hova rakjam?
- Hát tedd a combodra! - mondta a szerinte egyértelmű választ.
- Mi... de.. de hogyan?!
- Csak erősítsd rá valamilyen kendővel.
- Nem fog leesni?
- Ha bénán kötöd fel, le fog. Segítsek?
- Nem. - mondtam kicsit talán túl gyorsan a kelleténél. Ő csak ne nyúlkáljon a lábam között. Megoldom. - De.. rajtad nem lesz fegyver?
- Lesz, de nem árt, ha nálad is van. - és ezzel lezártnak tekintette a beszélgetésünket.

A kicsi pisztolyt sikeresen felkötöttem a lábamra, hogy ne essen le. A hajamba egy pár hullámot varázsoltam, mert amúgy unalmasan egyenes; halvány, szolid sminket raktam fel és már mehettünk is. Az autóba szállva elindultunk a megadott címhez. A kocsiban még jobban éreztem férfias kölnije illatát. Szerintem tudatosan használja ezt a parfümöt, hogy elkábítsa a nőket. Hm..
Youngjae úriember módjára kinyitotta nekem a kocsiajtót, amikor megérkeztünk Eunhyuk képviselő rezidenciájához. Azt is felajánlotta, hogy karoljak belé.
- Nocsak, mi történt veled? Mosolyogsz és még kedves is vagy?
- Használd ki ezt a pillanatot, mert nem lesz mindig így. - kicsit hallani lehetett a hangján, hogy visszafojtja a mosolygást.
- Ne már, pedig azt hittem, hogy végre valamennyire sikerült érzelmeket kicsalni belőled.
Erre csak egy nevetés volt a válasz, amitől elpirultam. Végre!

Beléptünk az egyik épületbe, és azonnal oda is invitáltak az asztalunkhoz, ahol már ott ült a képviselő a partnerével, apám és egy másik politikus is, akinek szintén volt valakije. Csak apám oldalán nem ült senki. Nekem Youngjae volt a párom.
- Ó, szervusz Seunghwa! - üdvözölt Eunhyuk úr. Köszönöm, hogy húsz év alatt nem tanulta meg a becenevem! - nagyon csinos vagy ma este!
- Köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt.
Mindenki végigdícsért, Jae-val kezet fogtak, majd leültünk a körükbe. Apám hálásan nézett rá, hogy eljött ő is velem.

Egy félóra kényszerbeszélgetés után apa és Youngjae mintha a tekintetükkel beszélgettek volna, hogy most politikai dolgokról akarnak beszélni, felállt és a kezét nyújtotta felém.
- Felkérhetlek egy táncra, Hwasa?
- Ööö igen. - meglepődtem, de lefogadtam. Én persze nem értettem, hogy a férfiak miről beszélgettek csupán két pillantásukkal, így nem értettem, hogy mit takarhat ez a tánc dolog.
Puha tenyerébe helyeztem a kezem és hagytam, hogy húzzon a táncparkett felé. Szembefordított magával, a jobb kezét a derekamra helyezte, a ballal továbbra is az enyémet fogta.
- Nocsak, honnan tudsz táncolni?
- Vannak még titkaim, amikről jobb, ha nem tudsz. - mondta titokzatosan.
- Úúú én szeretem a titkokat. Egyébként miért jöttünk el ilyen hamar?
- Miért talán szerettél volna még az ő hobbijáról beszélgetni?
- A golfról? Fúj, nem. Örülök, hogy kimentettél ebből a csodálatos társalgásból.
Youngjae közelebb húzott magához és a fülembe suttogott. Libabőrös lettem, ahogy a leheletét éreztem a nyakamon.
- Elnök úr intett, hogy szeretne beszélni a politikustársaival. A partnereik is elmentek, úgyhogy csak a három férfi maradt.
- Kár, pedig azt hittem, hogy szorult beléd valami kedvesség is.
- Nagyon vicces. Szerintem valamit rejteget Eunhyuk úr. Nem hiába hívatott téged most ide. - kicsit a fejét az enyémhez érintette, így úgy tűnhetett, mintha hozzámbújt volna. Persze csak szolidan, mert apám figyel.
- Azt akarod mondani, hogy Eunhyuk képviselő úr...
- Nem mondok semmit. - mondta halkan lecsitítva ezzel engem. - Csak van egy rossz előérzetem. Jobb félni, mint megijedni.

Byunghyun elnök szemszöge

Csak figyeltem, ahogy az egyetlen lányom épp táncol a testőrével. Nagyon hálás vagyok neki is, hogy eljött és vigyáz rá. Csak Eunhyuk és én maradtunk, Sungjae elment a feleségével mások asztalához beszélgetni.
- Byunghyun! Az ország veszélyben van - mondta tárgyilagos hangon.
- Nem mondod! Nem vettem még észre.
- Nagyon vicces vagy. De most komolyan! Észak nagyon zavarog. Tudod, mi kell nekik! A lányod veszélyben van és csak még nagyobb veszélyben lesz, ha nem adjuk át nekik azt, amit akarnak.
- Te hallod magad? Nem, én soha nem fogom elárulni a hazámat! 
- A lányod tegnap majdnem meghalt egy étteremben, amikor három férfi rájuk támadott.
- De a testőre mégis megvédte.
- A testőre, persze. - nevetett gúnyosan. - Csak nézz rá, hogyan néz most is Seunghwa-ra!
- Nem látok benne semmi különlegeset, de ha mégis lenne valami, neki akkor is megengedném, mert tudom, hogy ő nem tenne nekünk keresztbe és nem ártana Hwasanak.
- És mi van akkor, ha mégis besúgó a fentieknek?
- Nem az. A legmegbízhatóbb emberem. Nem tenné ezt. Mondd, Eunhyuk, mégis mi ütött beléd?
- Semmi. Csak tudod.. Hwasat nagyon megkedveltem. Mintha a lányom lenne. Tudod jól.
- Igen. De akkor úgy gondolom, zárjuk le ezt a kínos beszélgetést, és élvezzük tovább az estét.

Hwasa szemszöge

Az este folyamán még táncoltunk párat, volt vacsora is, aztán mentünk is haza. Illedelmesen elköszöntünk és kiléptünk az épületből. Már eléggé későre járt az idő, hiába május volt, a levegő csípős hideg volt. Össze is rezzentem, amit Youngjae észre is vett és rám terítette a zakóját.
- Azért ne fázz meg.
- De így meg te fogsz.
- Nem fogok. Rajtad csak ez a kis ruha van.
- Rajtad pedig csak ez az ing.
- De én nem vagyok olyan fázós. Nem nyitok vitát, menjünk. - azzal átkarolta a vállam és így mentünk az autóhoz. Ahogy a csípőm az övével érintkezett, éreztem, hogy rajta van a fegyvere. Még rajtam is megvolt, jól rákötöttem a combomra.

Amikor hazaértünk nem szóltunk egymáshoz. A zakóját leterítettem a szék támlájára, hogy ne gyűrjem össze, majd lerúgtam magamról a cipőm, mert már nagyon törte a lábam. Youngjae kivett a hűtőből egy üveg Jim Beant, majd elővett két poharat és töltött bele az italból.
- Máris? - utaltam mosolyogva az italra.
- Ahha. Mivel vezettem, nem ihattam és te sem ittál, úgyhogy gondoltam, pótoljuk be. - azzal felém nyújtotta az egyik megtöltött poharat. Ott álltunk a konyhapult mellett.
- De én nem kérek...
- Légyszíves! Nem akarok egyedül inni. - azzal a kezembe adta a poharat, mivel nem voltam hajlandó elvenni tőle. Ránéztem a benne lévő barnás színű italra.
- Egészségünkre! - azzal lehúzta a pohara tartalmát. Ki is rázta őt a hideg utána. Én is belekortyoltam, de nem bírtam meginni az összeset egyszerre. Libabőrös is lettem.
- Na mi az? - mosolygott rám egy kicsit.
- Semmi, csak nem bírom az alkoholt.
- Akkor várj, öntök még! - nevetett aranyosan. Egész kedvessé tette az arcát ez a mosoly.
- Az kéne még! Be fogok rúgni!
- Ennyitől azért nem. De az nem probléma.
- Miért, talán visszaélnél a lehetőséggel?
Erre a kérdésemre válaszként a fülemhez hajolt és halkan beszélt:
- Hidd el, más eddig is bármikor visszaélhettem volna, ha ezt tudom.
- Azt mondod?
- Igen. - elhajolt tőlem és egy pillanatra másfelé nézett.
- És most nem akarsz? - kérdeztem a normál hangerőnél kicsit halkabban.

Nem tudtam mit csinálok. Szerintem ez a pár korty is a fejembe szállt.

Youngjae erre a kijelentésemre a tekintetét rám emelte.Leesett, mit is mondtam az előbb, úgyhogy inkább a poharamban maradt Jim Beant néztem. Egész biztos, hogy kipirultam. Miért beszélek ilyen hülyeségeket?!?

Jae kivette a kezemből a poharam, letette a konyhapultra, majd magához húzott és megcsókolt.

Na. Jó

Ez nagyon meglepett.
De én ötlettől vezérelve visszacsókoltam. Szerettem volna megállítani, de eszem ágában sem volt. Végül nem tettem.

Nyelve bejutást kért a számba, amit készségesen meg is adtam neki. Ekkor már tudtam, hogy ez nem egy sima szerelmes csók; itt ma valami olyan dolog fog történni, ami nekem is új. Valami mocskos és kissé mégis izgalmas! Ebbe beletörődve a hajába túrtam, amire ő felbátorodott és a ruhám cipzárját kereste. Mikor megtalálta, óvatosan lehúzta azt; a kezeim kibújtattam a ruha ujjából, a ruha lecsúszott rólam és a földre hullott. Hogy én se tétlenkedjek, kikötöttem a nyakkendőjét, majd az ing gombjait kezdtem kioldozgatni. Ezek után lejjebb vezettem a kezem, egészen az övéig. De ekkor a hátam simogató kezeit levette rólam és kioldozta magának. Persze. Azon volt a fegyvere. Amikor végre eltávolította az övét, felültetett a konyhapultra és a combomon maradt kis pisztolyt próbálta rólam leszedni.
- Jól odakötötted! - mondta halkan, majd amikor az én segítségemmel lekerült az is rólam, az ölébe vett és az ő szobája felé vettük az irányt, mivel az volt közelebb. Letett az ágyára és ott felém magasodva a nyakam, majd egyre lejjebb kezdett csókolgatni. Eltávolította a még hátráltató ruhadarabjainkat, majd behatolt.

A végén még egy utolsó csókot lehelt ajkaimra, izzadt tincsei közé nyúltam közben. Lefeküdt mellém, én pedig csak ráhajtottam a fejem a mellkasára. Ezt nem lett volna szabad. De már nem tudok mit tenni. Megtörtént és kész. Ez egy egészen új dolog volt számomra. Nem is akartam semmit se mondani. Bár ő sem. Ezért csendben hallgattam a szívverését, amire el is aludtam.

-----

Sziasztok drágáim, meghoztam az új részt. Ez az eddigi leghosszabb, ugyanis 2080 szavas. Remélem tetszik. Ha igen, tudod, mi a dolgod!

Fanna