ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, ebéd időben, 12:00 óra:

Feszengve vettem el az ebédem, s ugyanúgy sétáltam egy egy személyes asztalhoz. Leültem, majd elkezdtem enni a rámenem, de valakik az asztalomhoz sétáltak.

– Szia [Név]-chan! Nem baj ha ide ülünk Bakubroval? – villantotta rám a cápa fogait Kiri.

– Uhm... Persze Kirishima – mosolyogtam vissza a vörös hajú fiúra.

– Arigato – ült le Kiri, majd Baku is helyet foglalt mellette – Hogyhogy egyedül eszel? – tett fel egy kérdést, miközben a rizsnek ugrott neki.

– Mindig egyedül eszek Kirishima – néztem fel a tányéromból először a vörös hajú fiúra, aztán valahogy a szőkeségre kúszott a tekintetem.

– Tsk... Soha nem ettél egyedül liba. Láttuk, hogy vagy a nyomi Dekuval vagy az Űrlénnyel eszel – forgatta meg skarlát vörös szemeit Katsuki, s neki veselkedett az evésnek.

– Csak azt is néha. Szeretem a csendet és azt is ha egyedül lehetek – morogtam halkan.

– Hozz vizet – suttogta a szőke.

– H-Hozok – pattantam fel, és elindultam az automata felé.

Viszonylag gyorsan is visszaértem, mert nem volt nagy a sor. Letettem Katsuki elé amit kért, és visszaültem enni. Kirinek leesett az álla, s csak némán meredt maga elé, majd a tekintetét hol rám, hol Katsukira kapta. Nem értette a helyzetet.

Én sem érteném meg, hogy mi folyik itt...

– Ez mi volt Bakubro? – csodálkozott még mindig.

– Egy baráti szívesség – vonta meg a vállát a mellette ülő.

– Csak nem—

– Nem vagyunk együtt, ha azt akarod mondani Eijiro – tettem le az evőpálcám, majd felkaptam a tálcám, s gyors léptekkel otthagytam az asztalt.

Katsuki szemszöge:

– Bro ez mi volt ez? – nézett rám Kirishima kikerekedett szemekkel.

– Mondom – dőltem hátra – Egy baráti szívesség mindkettőnk részéről. Nem érted Furahaj?

– D-De, csak ez egy kicsit fura – gondolkodott hangosan Eijiro – Mintha a szolgád lenne...

– Igen. Mintha a szolgám lenne.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

Délután, 15:00 óra:

Bakugou Katsuki:
"Oi Liba húzd át a segged hozzánk, de rögtön."

Én:
Oké Katsuki..?

Nos így kellett elindulnom Bakugouékhoz újra. Nagyon féltem, hogy mit akar tőlem. Gondolom, hogy a szüzességem...

Kinyitottam a kiskaput, s beléptem a kertbe, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. Becsöngettem, amire egy szőke nő nyitott ajtót Katsuki helyett. Szakasztott Kacchan volt. Szőke tüsis haj, ugyanolyan skarlát vörös szemek.

– Oh – lepődött meg – Hát te ki vagy?

– Katsukihoz jöttem tanulni – húztam ki magam a csávából kínosan vigyorogva.

– Gyere csak beljebb – tessékelt be a nő, mire beljebb sétáltam, s levettem a cipőm.

Felmentem Katsuki szobájába, ahol a szőke éppen egy boxzsákot ütögetett fedetlen felsőtesttel.

– Sz-szia Katsuki. Jöttem, ahogy kérted  – csuktam be magam mögött az ajtót.

– Na végre! Ilyenkor mindig siess! – morogta, majd felém közeledett, s megfogta a csuklóm, majd az ágyra nyomott – Elegem van!

– Rajtam vezeted le a feszültséged?! – ijedtem meg, s eltakartam a szemeim.

– Amint látod...

Valaki mentsen meg...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

Katsuki elhajolt tőlem, és elvigyorodva felállt.

– Te tényleg azt hitted megbaszlak? – nevetett gúnyosan – Csak nem szerelmesek vagyunk [Gúnynév]-chan?

– É-Én...

Fel sem tudtam fogni, hogy mi történt és történik körülöttem. Tényleg azt hittem, hogy megteszi ez nem vitás, de azt, hogy azt állítja, hogy szerelmes vagyok belé az már kicsit sok.

De miért érzem úgy, hogy ez igaz?

– N-nem vagyok szerelmes beléd Katsuki! – jelentettem ki kicsi remegéssel a hangomban.

– Ez nem túl meggyőző – kuncogott.

– Mondom nem vagyok beléd szerelmes – morogtam mostmár határozottabban.

– Nekem nem úgy tűnik, de nekem kibaszottul édes mindegy – vont vállat, majd elővette a matek könyvét, s odadobta nekem a sajátom – Na mostmár kezdjük a tanulást.

– O-Oké – nyeltem egy nagyot, és elkezdtünk tanulni.

Az egész tanulás közben az a jelenet járt a fejemben, amikor közel volt hozzám. Tényleg ilyen naív vagyok? Tényleg szerelmes lennék ebbe a lököttbe? Ez lehetetlen...

Vagy mégsem..?

– Akkor végeztünk is. Kösz, hogy eljöttél [Gúnynév] – tolt ki a szobájából a táskámmal együtt – Ja és neked csak Bakugou – csapta be az orrom előtt az ajtót.

– Tsk... Bunkó – indultam el ki, de szembe találkoztam Kirivel.

– O-Oh szia [Név]-chan. Csak nem—

– Nem – löktem félre, majd kimentem.

Katsuki szemszöge:

Bassza meg... Pedig már olyan közel voltam hozzá... És most pedig elbaszom. Ügyes vagy Katsuki, kibaszott ügyes...

– Szia Bakubro! – lépett be a Furahajú.

– Te meg mi a szart keresel itt? – kérdeztem felháborodva.

– Azt hittem legalább köszönsz – nevetett, majd leült az ágyamra mellém – Láttam [Név]-chant. Csak nem bevallottad neki?

– Nem! Pont, hogy elbasztam rohadék Furahaj! – túrtam mérgesen a hajamba – Pedig olyan közel volt...

– Sajnálom Bro – veregette meg a vállam.

– Nem érdekes vörös lúzer – legyintettem – Majd máskor megpróbálom.

– Így legyen – mosolyodott el Eijiro – Csak ne valami undorító módszert alkalmazz...

– Hah? Hogy mit mondtál?! Kinyírlak! – álltam fel, és kikergettem a házból.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, 10:00 óra:

[Név] szemszöge:

Féltem. Féltem, hogy újra megtörténik a tegnapi eset. Katsuki csak úgy érzéketlenül hozzám vágott mindent. Ráadásul még az is kiderült, hogy beleszerettem a szőkeségbe, és remélem nem fogja tudni az egész iskola Mina által, ugyanis csak neki mertem elmondani az érzéseim.

Unottan meredtem a hőstörténelem munkafüzet feladataira, amikor egy szinte égető tekintetet éreztem meg magamon. Tudtam kié az, és hogy miért néz. Egy óriásit nyelve kezdtem a feladatokat csinálni hátha eltereli a figyelmem, de nem sikerült. Már majdnem bepánikoltam, amikor Mina oldalba bökött, és egy csoki darabot csúsztatott az asztalomra. Egy hálás mosollyal az arcomon megköszöntem neki, majd enni kezdtem. Midnight-sensei engedi, hogy együnk vagy igyunk az óráin, ugyanis ő az egyik legengedékenyebb tanár az iskolában.

– [Név] mi a négyes feladat megoldása? – szólalt meg hirtelen a tanárnő.

– É-Én? – mutattam magamra, mire a sensei bólintott – 1838 – nyögtem ki egy random számot mentve magam a csávából.

– Helyes! Remélem mindenki így tanul mint [Név] – mosolygott rám a lila hajú nő – Aizawa már nagyon várja mindenki projektjét, szóval ha lehet, dolgozzatok tempósabban. Sok feladatotok van még, amiről nem is tudtok.

Még több munka Katsukival? Remek, már csak ez hiányzott...

Kicsöngettek. A sensei kiment, a többiek beszélgetni kezdtek. Idegesen a hajamba túrtam, és a kiadott házin kezdtem inkább gondolkozni figyelem elterelésképpen.

– Csajszi! – lépett a padomhoz, majd ült rá Mina – Mi volt a baj?

– Uh- Oh szia Mina – nevettem kínosan – Igazából semmi. Csak tudod nehéz együtt dolgozni—

– Bakugouval? Biztos meggyűlik vele a bajod, te szegény lány – simogatta meg a fejem.

Hát igen... Főleg, ha még sikerült is belé szeretnem...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Ohayo Minna-san!~
Nos kész is lenne a következő fejezet. Remélem tetszett és nem találjátok elkapkodottnak. Amint láttátok van Katsu szemszögéből is egy picit<3 Hogy tetszik?

Nos legyen további szép reggeletek/napotok/estétek a következő fejezetig!💗
Stay safe Minna-san~

2022. 03. 26.

/Words:1048/