Muszáj magam köré tekernem a takarót, amíg kimegyek reggel mosdóba, meg lefőzök egy adag kávét. Mocskos módon hideg van és emiatt a hangulatom sem a legjobb. Kevés az egy takaró, viszont nem terveztem még egyet beszerezni. Ám mikor ránézek a konyha falán lévő kis hőmérőre, meggondolom magam: de, kénytelen leszek venni egy vastagabbat. Egy éjszaka alatt hét fokot zuhant a hőmérséklet.

Miközben a kávét iszom, a dohányzóasztalon szétszórt dalszövegeimre pillantok. Ma egyet be fogok fejezni. Addig nem alszom, amíg nincs kész.

Délelőtt tíz körül érek vissza, a műanyag táskába csomagolt paplant kiterítem, hogy szellőzzön az anyag, aztán neki fogok a fürdőszobai izzó cseréjének. Ahogy sejtettem, két széket egymásra tenni nem egy életbiztosítás. Végül majdnem fél órás szenvedés után, frissen duplájára megnyújtott gerinccel végzek és melegen ajánlom, hogy ne mostanában kelljen újból izzót cserélnem. Fejben az ingatlanost fenyegetem.

Ránézek a kazánra is, de rendesen működik. Minden radiátor meleg, a hálószobában viszont továbbra is hideg van. Nevetséges lenne, ha pont ott spórolták volna ki a szigetelést. Eddig ez a lakás nem érte meg az árát.

Három kemény óra után dobom le a tollat az asztalra, ami végül legurul a padlóra és legszívesebben belerúgnék. Nem jutok egyről a kettőre, képtelen vagyok befejezni a dalszöveget.

- Jae... - könnyű lenne őt hibáztatni ezért a megcsömörlésért, de már azelőtt se haladtam a munkával, hogy szakítottunk volna.

Tehetetlenségemben úgy döntök, jót fog tenni némi friss levegő. Összekészítem a szemetet, egy nagyobb szatyorral együtt lépek ki a lakásból. A lépcsőfordulónál azonban kis híján neki ütközöm valakinek.

Egy idős asszonyba botlottam, aki pillanatnyilag elveszítette az egyensúlyát és, ha nem kapok szabad kezemmel utána, zuhan egy jó tíz lépcsőfokot.

- Maga? - néz fel rám, a tekintete nem éppen barátságos. Mindenesetre kellemes első találkozás. Ő lehet az, aki a hetedik emeleten lakik.

- Új lakó vagyok, a nevem Min Yoongi.

- Min Yoongi... - ismétli, mintha nem tetszene neki a hangzása. - Melyik lakás a magáé, Min Yoongi?

- A harminchármas, a harmadik emeleten.

Már a nyelvem hegyén van, hogy felajánlom neki a segítségem, amennyiben bármikor szüksége lenne rá és nem haladja meg a képességeimet az intézkedés. Az asszony viszont ekkor belenéz a szemembe, a tekintetétől akaratlanul is hátra hőkölök.

- Milyen kár - mondja, a fejét rázza. - Költözzön el onnan!

- Mi a faszról beszél? - csúszik ki a számon az illetlen kérdés, mert se a viselkedését, se a szavait nem értem. Ez a nő most lát engem először és azt akarja, hogy takarodjak el innen. - Tegnap költöztem be.

- Ha maga nem megy el - kezdi, közben megkerül és a szatyrait erősebben markolva távolodni kezd tőlem. - Majd ők kiüldözik a lakásból.

- Kik? - fordulok utána, de már tudomást sem vesz rólam. Legalábbis úgy tűnik, aztán a következő fordulónál megáll és visszanéz rám. - Mégis kik üldöznének el, mikor magán és rajtam kívül nem lakik itt senki?

Ez az asszony ugyan olyan hibbant, mint az ingatlanos.

Nem válaszol, csak felsétál a lépcsőkön. Beugrik, hogy tegnap láttam, amint az ötödik emeleten lévő egyik lakásból fény szűrődik ki. Vajon rájuk gondolt, azokra a lakókra? Nem vagyok itt huszonnégy órája és eddig csak a hóbortos nénivel sikerült összefutnom. Remélem, a többi lakó normálisabb, mint ő. Ha nem, hát tényleg olyan lesz, mintha diliházba költöztem volna. Csak nehogy az öreg asszony mentális szintjén végezzem én is.

***

A környéken sétálni egyet jelentett az unalommal. Itt aztán tényleg nem volt semmi, leszámítva azt az éjjel-nappalit, ahová bementem tegnap, meg végül ma is. Kutakodtam a polcokon, vettem szénsavas üdítőt, még rament, sajtot és savanyú gumicukrot. Állítólag a cukortól beindul az ember agya, tehát most erre alapozom a dalszövegírói sikereimet.

- Azok ott akciósak - mutat a pultos lány egy tőlem balra lévő polcra, amin sárga címkével ellátott jjapagurik vannak. - Féláron vannak.

Mielőtt jobban belemenne a győzködésbe, leveszek a polcról három zacskót és azokat is kifizetem. A lány valamit intézkedik a pult alatt, majd oda adja a blokkot és belepakol nekem egy szatyorba mindent.

Otthon veszem észre, hogy ráírta a telefonszámát a blokk hátuljára.

***

Két adag rament főzök, mellé sajtos rizstésztát. Két poharat veszek elő a szekrényből és szintén két tányért.

Nem akartam lesüllyedni Jae szintjére, hogy a szakítás után rögtön másnál keresem a vigaszt, de azzal nyugtatom magam, miszerint én nem erre készülök. Alapból szeretek egyedül lenni, a lány azonban rendesnek tűnt és miért ne hívhatnám meg vacsorára minden hátsó szándék nélkül? Talán ő is új a környéken, vagy épp ellenkezőleg és akkor legalább megkérdezhetném, mióta lakik errefelé. Minden téma adott lenne.

Meg abban is bízom, hogy a társasága segítségemre lesz a dalszövegekkel. Új tapasztalások, új ismeretségek. Mindig jó alapot adnak az ihletnek.

Azt nem tudom eldönteni, ő mire gondolt, mikor megadta a telefonszámát. Le akar feküdni velem? Vagy csak azt akarja, hogy nyaljam ki, aztán fogná magát és hazamenne? Nem, az utóbbit valahogy nem nézném ki belőle, ahhoz túlságosan ártatlan, nagy szemekkel integetett utánam a boltból kijövet. Bár most látott először. Tegnap nem ő szolgált ki.

A megbeszélt időpontra érkezik, kezében egy zacskó leárazott fánkkal. Megköszönöm, hellyel kínálom, ő pedig bemutatkozik.

- Han Sook vagyok, de a barátaim csak Sookie-nak hívnak. Te pedig...

- Yoongi.

- Min Yoongi - helyesbít. - Láttam a nevedet a bankkártyádon.

Nahát, jó taktikái vannak.

Ártalmatlan, hétköznapi beszélgetésbe elegyedünk. Sookie azt kérdezi, miért pont ezt a környéket választottam, én azt kérdezem tőle, mióta lakik ezen a környéken.

- Ó, én nem itt lakom - emeli maga elé a kezeit. Apró kezei vannak, sőt az egész lány pici, törékeny. - A belvárosban. Viszont a nagybátyámé az üzlet és mellékállásban besegítek neki, mikor szól.

A következő kérdésem az, hogy hány éves. Erre azt feleli, huszonegy. Éppen csak nagykorú.

Telik az idő. Eszünk, beszélgetünk, megint eszünk, aztán két óra múlva a hálószobában kötünk ki. Sookie mindössze a melltartóját hagyja magán és olyan beleéléssel lovagol rajtam, hogy talán a hetediken lakó öregasszony is hallja a nyögéseit. Kezem a szívemen - meg a mellein és a fenekén -, nekem nem ez volt a szándékom. Csak egyszerűen nem mondtam nemet rá, vagyis nem állítottam le, mikor váratlanul megérintett a nadrágomon keresztül, addig simogatott, amíg el nem érte, hogy felálljon, majd rám markolt. A többi pedig jött magától. Nem kérte, hogy szex előtt elégítsem ki, rögtön a közepébe vágott.

Némi megkönnyebbülést érzek az orgazmuson felül. Ezek szerint Jae nem ölte ki belőlem a vágyat, legalábbis a szakításunk nem eredményezte azt, hogy ne álljon fel valaki másra. Szó se róla, Sookie értette a dolgát, épp a második menetre készül, tehát nem akar egyből lelépni. Kissé szürreálisnak hat, hogy soha nem mentem bele egy éjszakás kalandokba, erre elköltözöm és a második este egy aznap megismert lány szájában van a farkam.

- Mondd csak... - préselem ki magamból még a második orgazmusom előtt. - Minden szimpatikus vevőnek megadod a telefonszámod?

- Csak azoknak, akik vesznek a leakciózott áruból - feleli poénkodva, aztán elintéz, ügyes kezével és a szájával padlóra küld megint. - Szép tested van, Min Yoongi - mondja, ahogy végig mér. Nem tudom, mégis pontosan mennyit láthat belőlem, mert egészen sötét van és én is csak az alakját tudom kivenni. - Köszönöm a vacsorát. Meg a desszertet is.

- Ja, igen, azt én is.

Sookie kimegy a fürdőszobába, hallom, amint megnyitja a csapot. Kiveszek néhány zsebkendőt a nadrágom zsebéből, megtörlöm magam és belebújok az alsógatyámba. Ahogy felrántom magamra a nadrágot is, Sookie felsikolt. Mire ott termek a fürdőszoba ajtajánál, a lány már hulla sápadt és hol rám, hol a tükörbe néz.

- Mi az? - kérdezem, még a szája is remeg. - Úgy nézel, mint aki szellemet látott.

Sookie kisiet mellettem a fürdőszobából és lehúzza a maradék vizet a poharából. A szájába töm egy fánkot és csak azután néz rám, hogy lenyelte az utolsó falatot.

- Azt láttam - mondja, egész testében megborzong. - Azt hiszem.

- Szellemek nem léteznek - felelem, Sookie a szemembe néz. - Komolyan. Talán csak az orgazmusodtól képzelődsz.

- Igen? - ezzel kicsit sikerül elfeledtetnem vele, bármit is látott. A bármi itt nyilvánvalóan a semmi. - Gondolod, hogy akkora orgazmusom volt, amitől már hallucinálok is?

- Nem tudom, de remélem, igen.

Sookie sokatmondóan elmosolyodik, ezt úgy veszem, hogy elégedett volt velem. Bár a munka oroszlánrésze az övé volt, én csak alatta feküdtem. Nem hagyott más választást és hagytam, hadd legyen az irányítás nála. Még véletlenül sem akarom összehasonlítani Jae ágybéli produkciójával. A kettő ég és föld, de Sookie a maga módján elég ügyes volt.

Még nagyjából fél órát marad, utána egyedül hagy. A dalszövegekkel pedig semmit sem haladok ezután sem.

A fürdőszobában álldogálok zuhanyzás után, a pára belepte a kabint és a tükröt is. Egy könnyed mozdulattal végig húzom a tenyeremet a tükrön, csak a saját magam arcképét látom. Akármitől is ijedt meg Sookie, az csak az ő fejében létezett. Szó se róla, valami biztos be van kattanva nála is fejben, de attól még a társasága kellemes volt.

Az éjjel jól alszom, kipihenten ébredek. Harmadik itteni napom reggele egészen zökkenőmentes, sikerült felmelegítenem a hálószoba levegőjét, így viszonylag sokáig alszom. Épp a kávémat iszom, mikor valaki kopog a bejárati ajtón. Akárki is az, annak ellenére, hogy lassan délelőtt kilenc óra, korainak érzem az interakciót.

Mikor ajtót nyitok és két rendőrrel nézek szembe, átértékelem a nyugodt reggeleket. Bemutatkoznak, majd a tárgyra térnek. Halott lányt találtak a lépcsőházban, a földszinti kapunál. A zsebeiben lévő papírjai alapján semeddig sem tartott beazonosítaniuk.

Sookie volt az.