Te idióta barom! Elment az eszed? Nem vagy normális, Yoongi! Ezt nem szabadott volna így csinálnod! 

Goo üvölt a fejemben és én igyekszem kizárni őt, de nem könnyű. Olyan, mint egy hasogató fejfájás. Nem is. Ő az a hasogató, kínzó fejfájás, ami egyre erősebben akarja szétroppantani a koponyámat. Ryeo még mindig nem látja őt, ellenben én látom Ryeo-t és az, ami a szemem előtt van, kétségbeejtő. 

A srác arca falfehér, még az ajkai is elsápadtak. Remeg a keze a billentyűzet fölött, artikulálatlan szavakat tud csak formálni és nem értem, mit mond. Már, ha egyáltalán mondani akar valamit és nem csak levegő után kapkod. Mikor oda lépek hozzá, a szívéhez kap. Egyik pillanatról a másikra összegörnyed a székben, a torkából mélyről jövő, fájdalmas zokogás tör fel. A vállát fogom és próbálom felsegíteni ültéből, hogy a mögötte lévő keskeny ágyra fektessem. Goo továbbra is kiabál velem és én visszakiáltok neki, mire elhallgat. 

- Sajnálom, haver - motyogom idegesen, Ryeo végül összekuporodva az ágyra fekszik és a pulóverét markolássza ott, ahol a szíve van. - Rohadtul sajnálom, elhiheted. 

- Itt van? - erőtlen a hangja, alig hallom meg először. - Harin itt van? Nem lehet itt.

- Harin nincs itt - válaszolja Goo helyettem, immár az asztalnál áll. Ryeo felnéz a hang irányába és ekkor látok valamit a szemében, egy törést, mintha belül meghasadt volna. A szíve, vagy a lelke, akár mindkettő. Ryeo szenved és ez miattam van. - El fog múlni, Ryeo. Korábban is elmúlt és akkor sokkal rosszabb volt. 

- De miért... most? Miért? - a hang, amit kiad, számomra ismeretlen, nem hallottam még ehhez hasonlót. 

Mi történik? Hívjak mentőt?

Te inkább semmit ne csinálj. Eleget tettél.

A megvetés és harag, amit Goo sugall, lebénít. 

Meddig fog ez tartani?

Ameddig Ryeo képes meggyőzni magát arról, hogy Harin nélkül tovább tud élni. 

- Harin, Harin, Harin... - ismételgeti Ryeo, Goo mellé térdel. - Utána akarok menni. 

- Még ne menj! - Goo halkan, türelmesen beszél vele. - Szükségünk van a segítségedre, Ry. Harin különben sem jött el érted. Emlékszel arra, amit ígért neked, ugye? 

- Igen.

Mit ígért neki? - kérdezem Goo-t, mert Ryeo és ő nem fogják hangosan kimondani. 

Harin eljön Ryeo-ért és átkíséri a túlvilágra, ha itt lesz az ideje. Ő nem, de Harin tudja, mikor van az és nem mondta el neki. 

El kellett volna, mert így...

Te ezt az egészet rohadtul nem érted. Semmiről semmi fogalmad. Ha Ryeo tudná a halálának időpontját, az mindent megváltoztatna. Felborítaná azt az egyensúlyt, ami élet és halál között van. Úgy kell élnie, hogy bármelyik nap lehet az a nap, akár a következő is. Örülnék neki, ha innentől kezdve befognád a szád és csak akkor szólalnál meg, ha valaki kérdez. Így is mindent elbasztál. 

Az előbb mondtad neki, hogy minden rendben lesz és volt már ennél rosszabb is.

Minden egyes alkalom ugyan olyan rossz. Hazudtam. Kénytelen voltam. De minek is magyarázom ezt annak, aki azt hiszi, a leghalványabb fogalma is van a következményekről. Lépj egyet hátra és maradj csöndben! 

Sajnálom.

A sajnálatod itt semmit nem ér. 

- Hol vagyok? - Ryeo sűrűn pislogva mered a padlóra, aztán újból megpillantja Goo-t. - Ó, te...

- Nemsokára kitisztul a fejed, Ry. Tudod, volt már ilyen. Kérsz egy kis vizet? 

Ryeo még mindig reszket, véresre harapta az alsó ajkát. Megrázza a fejét, visszahanyatlik a párnára. 

- Azt hiszem, egy kicsit utállak, Goo - lihegi kifáradva. 

- Hidd el, megértem. Én sem így terveztem a találkozást. 

Ahogy telnek a percek, Ryeo arcába visszaköltözik némi szín. Ugyan rám néz párszor, de két másodpercnél tovább nem időzik rajtam a tekintete. 

- Nem gondoltam volna, hogy valaha is újra találkozunk. Mióta eljöttem abból a házból, nem látok szellemeket. De te még mindig ott vagy, igaz? 

- Igen, Ry, még mindig. Ami azt illeti, esélyt kaptam a szabadulásra és folyamatban is van az ügy, viszont akadtak kellemetlenségek. 

- Mifélék?

Ryeo fel ül az ágyon, izzadságtól csillog a homloka. Goo jelenléte már kevésbé zaklatja fel, ám engem továbbra is levegőnek néz. 

- Nem egészen világos az a kapcsolat, ami köztem és Yoongi között van - bök hátra Goo a fejével oda, ahol állok. - És van egy másik szellem is, Sookie, aki... Nos, Sookie kézzelfoghatóvá vált, mikor Yoongi egyik haverja, Hoseok eljött hozzá a lakására. Ő látta és meg is tudta érinteni Sookie-t, Sookie viszont nem tudja elhagyni a házat, pedig ott halt meg és...

- Lassíts, Goo! - tarja maga elé Ryeo a két kezét. - Ez túl sok információ. Mit akarsz, mit kezdjek velük?

- Szeretném, ha elmesélnéd, milyen volt a kapcsolat Harin és közötted. Miben nyilvánult meg? - a halott lány említésére Ryeo ismét elsápad, de egész hamar összeszedi magát. - Nem kérdezném, ha nem lenne fontos. A legutolsó, amit szeretnék, az az, hogy neked fájdalmat okozzak a saját problémáim miatt. Eleget szenvedtél, nem kívánok neked több kínt. 

- Sokat kérsz tőlem.

- Tudom, s nem kérném, ha megoldható lenne másképp. 

Eltelik egy kis idő, hagyjuk, hadd készítse fel magát Ryeo a beszélgetésre. Pulóvert cserél, a hajába túr és Harin fotójára pillant, talán többször is, mint kellene. Visszaül a székre, lehajtja a laptop tetejét és ekkor végig mér, tetőtől talpig, alapos megfontolással.

- Te vagy Yoongi - állapítja meg, erre csak bólintok. - A házban laksz. Mióta?

- Nemrég költöztem oda, majdnem két hónapja - felelem, a szám száraz, nyelvem a szájpadlásomhoz tapad. 

- És te kiválasztottad - pillant Goo-ra. 

- Igen. 

- Eddig minden stimmel - nyugtázza magában a srác. - Mit értettél az alatt, hogy kellemetlenségek adódtak? A közöttetek lévő kapcsolatra utaltál vele?

- Harin említette, mivel járt az, mikor Ő kiválasztott téged. De egy szóval sem mondta, hogy érezte az érzéseidet és a gondolatokon keresztül történő kommunikációt sem. 

Ryeo arca elkomorul, felváltva néz engem, majd Goo-t.

- Mindez nálunk is megvolt. 

Mélyen beszívom a levegőt. Hagyom, bent tartom és csak akkor fújom ki, mikor Goo figyelmeztetően rám pillant. 

- Miközben azon voltam, hogy megfejtsem, miért kellett meghalnia, Harin emlékei halványodni kezdtek. Gondolom, ez veled is így történik. 

- Egyre kevesebb dologra emlékszem.

- Harin öt hónap után mindent elfelejtett és csak arra hagyatkozhattunk, amit addig elértünk. Az összekapart információkból dolgoztunk. Azt javaslom, kicsit húzzatok bele. De Goo... - Ryeo zavartan megköszörüli a torkát, jelentőségteljesen a lányra néz. - Te ott voltál. Már semmire sem emlékszel belőle? 

- Ezek szerint nem - feleli csüggedten, kétségbeesve Goo. - Fogalmam sincs, miért nem. Hiszen én is szellem voltam és rád, Harinre emlékszem, meg arra, hogy mi történt veletek, mikor...

- Akkor arra sem emlékszel, amit az ötödik emeleten lakó boszorkány mondott, ugye? 

Ettől a kérdéstől mindketten lefagyunk. Ryeo megdörzsöli az arcát, a tekintetében pedig sajnálatot látok, mikor újból rám néz. 

- Mit mondott? - szólalok meg elsőként. - Az a nő bolond.

- Az a nő minden, csak nem bolond. Egy látó kísértet. Több ezer éves és helyhez kötött. Bármilyen épület állt ott korábban a lakóház előtt, az asszony ott élt, ott halt meg. Mindennek, amit mond, értelme van és összefüggenek az apró információk. Azt javasolta, hogy költözz el onnan?

- Ez volt a lényeg, igen.

Ryeo elhallgat, úgy néz ki, mint akire hirtelen rátört a rosszullét. Ugyan hideg van kint, de kitárom az ajtót, hogy némi friss levegő jusson be. Nem akarom, hogy Ryeo itt hagyja abba a beszédet. Tudnom kell, amit ő is tud. 

- Hogyan szól az egyezségetek? - néz Goo-ra. - Yoongi fogja kideríteni, ki ölt meg téged. Gondolom, nem önszántából ment ebbe bele és kellett lennie egy megbeszélt határidőnek. 

- Egy évet adtam neki - mondja Goo, lopva felém pillant. - Egy év múlva már nem védem meg a szellemektől és akkor is el kell költöznie a házból, ha nem deríti ki, ki volt a gyilkosom. El fogom engedni. 

Amit Ryeo tekintetében látok, az egyáltalán nem tetszik nekem. Ahogy a testemet végig futó remegés sem, mikor Goo kimondta, hogy el fog engedni. Nem tudom eldönteni, vajon akkor is így érezném-e magam, ha ő nem vágna olyan fájdalmas arcot. 

- Érezted azt, amit Harin? - az asztalon lévő képet nézem, miközben várom a válaszát. - Kölcsönös volt ez nálatok? 

- Azért kérdezed, mert nem vagy biztos benne, melyik érzelem a tiéd és melyik nem? 

- Igen. 

- A mi esetünk, az Ő szavaival élve kivételes volt. Mindent éreztem, amit Harin érzett. Lehettem bármennyire boldog, az ő szomorúsága azonnal át ragadt rám és fordítva. Ez nem minden kapcsolatban van így ember és szellem között. 

- Ezeket elmondta nekem is? - Goo töprengve mered maga elé, bizonytalannak tűnik. - Tudtam mindenről és elfelejtettem? 

- A halálod előtti életet felejted el, de ami azután történik veled, megmarad. Harin nem mondott el neked mindent - Ryeo óvatosan beszél, mintha tudná, hogy ez felzaklathatja Goo-t. - Biztosan meg volt rá az oka. 

- Igen, biztosan... 

- Szóval akkor, ami közöttünk működik, az teljesen normális? - próbálom levonni a következtetéseket, de hazudnék, ha azt mondanám, Ryeo minden szavát értem. - Amint letelik az egy év, bármi is legyen, a kapocs közöttünk megszűnik.

- Igen, mindez teljesen normális - kezdi Ryeo, a mondat végén viszont elharapja. Összenézünk Goo-val, aztán addig bámulom Ryeo-t, amíg végül ráveszi magát és kiegészíti a mondandóját: - Lelkitársak között az. 

Lelkitársak? Mi van? - kiáltok fejben, Goo sóhaja visszhangzik bennem.

Ó, Istenem!

Goo, mit jelent ez?

Ó, Istenem! - ismétli és a következő pillanatban egybe olvad a porta falával, eltűnik a szemünk elől.