ᴅʀɪᴠɪɴɢ ᴛᴏᴏ ꜰᴀꜱᴛ, ᴍᴏᴏɴ ɪꜱ ʙʀᴇᴀᴋɪɴɢ ᴛʜʀᴏᴜɢʜ ʜᴇʀ ʜᴀɪʀ

ꜱʜᴇ'ꜱ ʜᴇᴀᴅɪɴɢ ꜰᴏʀ ꜱᴏᴍᴇᴛʜɪɴɢ ᴛʜᴀᴛ ꜱʜᴇ ᴡᴏɴ'ᴛ ꜰᴏʀɢᴇᴛ

*

ᴊɪᴍɪɴ

Namjoon a kelleténél erősebben csukja be maga után az öltöző ajtaját. Úgy érzem magam, mintha egy ragadozó sarokba szorított volna. A tekintetéből ítélve akár fel is falna élve, ha képes lenne rá. 

- Azért nem ekkora a probléma - hárítom a ki nem mondott vádakat, amivel csak olajat öntök a tűzre.

- Nem azzal van a legnagyobb probléma, hogy ezt elhintetted, hanem azzal, hogy nekünk nem szóltál róla előre. Különben is, nem ez volt a megbeszélt menetrend. Szimplán tagadnod kellett volna a pletykákat, nem pedig újakat generálni és magadra vonni a figyelmet Hoseok szólóalbumának megjelenése előtt. 

- Az az album akkor is felrobbantja a listákat, ha én meztelenül fejre állok a Han folyó partján. 

Ad magának pár másodpercet, mielőtt erre felelne. 

- Sejin tud egyáltalán arról, hogy találtál egy álbarátnőt, vagy... - elhallgat, szinte látom, ahogy fejben átfogalmazza a kérdést és az agyvize elkezd forrni. - Sejin tud egyáltalán arról, hogy álbarátnőt kerestél? 

Ami ezt illeti, ez a mi hét pecsétes titkunk volt a srácokkal és csak ígéretet tettem, hogy majd elmondom a menedzserünknek is. 

- Ezt nem bírom felfogni - már csak magának mondja ezt, Namjoon elfordul tőlem és idegesen végig simít a haján. Egy ember tud spontán önrobbanást produkálni? - Rohadtul elszúrtad.

- Még nem.

Erre már tényleg semmit nem mond. Az időzítés jó, mert Sejin ekkor nyit be az öltözőbe és tudom, mi vár rám. Nem tévedek nagyot, hosszú agymosást kapok és részletes felvilágosítást kell adnom arról, amit kiterveltem. 

- Titkos esti randevúkat szerveztél ismeretlen lányokkal, akikkel még kibaszott titoktartásit sem írattál alá? 

Sejin kivételes esetekben káromkodik. Nagyon fel kell húznia magát ahhoz, hogy ilyen szavak elhagyják a száját. Úgy tűnik, ezt is sikerült elérnem. 

- Jó barátaim ismerősei. 

Ezzel a válasszal se ő, se Namjoon nincs megelégedve. A többiek vajon kint hallgatóznak? 

- Talán jobb lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg - javaslom, mert itt a falnak is füle van, elvégre egy média központban vagyunk. - A lány, aki most a barátnőm, képes titkot tartani. Nincs szükség papírokra, meg...

- Ó, dehogynem! Kurvára szükség van rá, méghozzá minél hamarabb - Sejin már a telefonját nyomkodja, nyilván a naptárát nézi. - Legkésőbb csütörtök estig ezt elrendezzük. Elhozod az irodába. Úgy akarok elmenni szabadságra, hogy emiatt már ne fájjon a fejem. Nem te fogod elrontani az egy hetes utamat a felelőtlen ötleteddel.

Ezzel pontot tesz a beszélgetés végére. Egyelőre. Közel sincs még vége, de ideje indulnunk és jó lenne bocsánatot kérnem Hoseoktól is. Némi bűntudat ébred bennem, amiért nem gondoltam bele, mennyi figyelmet generálok magamnak és mennyit vonok el tőle a promóciós időszak alatt. 

Kifelé menet üzenetet küldök Iseulnak és állom Seokjin szúrós pillantását is. 

"A héten halaszthatatlan programunk van, alá kell írnod egy titoktartási szerződést. A holnapi nap megfelel neked?" 

- Iseul? - Seokjin csak ennyit kérdez, ahogy megyünk lefelé a lépcsőkön. Szorosan mellettem jön. Mikor bólintok, élesen beszívja a levegőt.

- Igen. 

Amikor beülünk a kocsiba, elolvasom Iseul válaszát:

"Amennyiben a szerződés a megszabott feltételeinket is tartalmazza mindkét részről, úgy igen. Én is kérek egy példányt."

Miért is menne olyan könnyen? Bár meg kell hagyni, Iseul okos lány. 

"Intézkedem. Holnap este hat órakor legyél az étteremben!" 

"Dolgozom, késni fogok."

"Mennyit?"

"Legalább húsz perc kell, amíg a munkahelyemtől oda érek az étteremhez. Esetleg ne menj oda olyan korán és nem kell majd annyit várnod."

Mielőtt erre bármit is reagálhatnék, Iseul még egy üzenetet küld:

"Köszönöm a gyors kompenzációt!" 

Mindaz ellenére, ami az elmúlt egy órában történt, elégedettnek érzem magam. Helyre fogom rázni a dolgot és a kapcsolatunk felvállalása a jövő héttől nyilvánosan is kezdetét veszi majd. Amire nagyon figyelnem kell, az a pletykákra adott válaszok és Iseul. Tudom jól, hogy a szerződéskötésben ez a rész kiemelt figyelmet fog kapni. Vigyáznom kell arra, mit említek meg róla, legyen az igaz, vagy hazugság. Minden egyes apró részletre kitérünk és talán itt lesz az ideje annak, hogy kicsit többet tudjunk meg egymásról. Hosszúnak ígérkezik az elkövetkezendő, közel egy év. 

***

Iseul valóban késik, ami nem segít sokat a higgadtságom megőrzésén. Sejin nem rejtette véka alá a véleményét, a srácok pedig a nyilvánosság felé történő kommunikációmon vannak megdöbbenve. Nem számítottak rá. Nem ezt szoktuk meg egymástól. 

Mikor nyílik az étterem ajtaja és Iseul betoppan, minden figyelem rá szegeződik. Ma nem öltözött ki, nem az ezüst ruháját viseli. Egy kényelmesnek tűnő farmert vett fel, méregzöld tornacipőt és egy fekete, kötött pulóvert. Tudom, hogy minden ruhadarab, ami rajta van, új szerzemény. A léptei ruganyosak, még tornacipőben is elegáns és ez nem csak nekem tűnik fel. A pincérek is őt nézik. Iseul kisugárzása beragyogja az egész éttermet. 

- Szia - köszön, már rutinszerűen leül velem szembe. 

- Szervusz, Iseul. Ha gondolod, igyál valamit, mielőtt elindulunk.

- Elindulunk? Hová? 

Csak nem gondolta, hogy egy étterem asztalánál fogok titoktartásit aláíratni vele? 

- A fejemet vennék, ha itt ejtenénk meg a dolgot.

Iseul nem iszik semmit, én pedig rendezem a számlát és kivezetem őt a hátsó bejáraton. Kissé feszengve ül be a kocsiba és nekem is furcsa, mivel most én fogok vezetni. Iseul az anyósülésen bekapcsolja a biztonsági övét, nagy, kíváncsi szemekkel nézi az autó belsejét, majd a várost is, miután elindulunk. 

- Mióta élsz Szöulban? - kérdezem, nem válaszol egyből.

- Mindig itt éltem - kis szünet után hozzáteszi: - De te nem.

- Nem, én valóban nem. 

Megállunk a piros lámpánál, Iseul az ölében tartott kabátját bámulja. Ez is új darab. 

- Milyen autó ez? - nem pont erre a kérdésre számítottam. 

- Mercedes AMG. Nem az enyém, Jeongguk adta kölcsön - megindul a sor, már csak alig két saroknyira vagyunk az irodától. - Van jogosítványod?

Rám néz, egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Hülye kérdést tettem fel. Ennek a lánynak rendes ruhákra sem volt pénze, ki tudja, mióta. 

- Nem tudtam tanúról gondoskodni a szerződéskötéshez - tereli el a témát.

- Emiatt nem kell aggódnod. Seokjin fog tanúzni neked - a név hallatán felcsillannak Iseul szemei. - Vannak barátaid? - gratulálok magamnak. Ezzel a kérdéssel sikerül eltüntetnem Iseul pillanatnyi jókedvét is.

- Túlléped a sebességhatárt! - figyelmeztet, megint eltereli a témát. 

Vannak kényes dolgok, amikre Iseul különösen figyel, nem akarja megosztani velem őket. Sebaj, nem lesz minden információra szükségem. 

Az épület mélygarázsában már nem áll olyan sok autó, az itt dolgozók nagy része végzett a mai napra. Lifttel felmegyünk a negyedikre, a rövid út alatt Iseul folyamatosan a cipője orrát bámulja. 

- Aggaszt valami? - ez is hülye kérdés, túl sok minden van, ami aggaszthatja. 

- Csak gondolkodom.

- Igen, azt látom - morgom az orrom alatt. Feltűnik, hogy egyre szorosabban fogja magához a kabátját. - Esetleg...

- Ó, istenem! Csak fogd be egy kicsit, kérlek! - csattan fel, mire elkerekednek a szemeim. A lift ajtaja ekkor kinyílik, Seokjin pedig mosolyogva fogadja Iseult, aki szinte hálásan néz a társamra és ott is hagy a liftben. 

Sejin bukkan fel, ő közel sem örül annyira nekünk, mint Seokjin és Iseul egymásnak. Még mindig ideges és minden oka meg is van rá. Azzal nem sokat segítettem a helyzetem, hogy biztosítottam afelől, miszerint mindent kézben fogok tartani. Ajánlja, de nem hiszi el. 

Bemegyünk az egyik üres tárgyalóba. A liftes kifakadása után csak Iseult nézem, hátha észreveszek valami jelet, hogy talán vissza akar vonulni, megbánta a döntését. Ott ül Seokjin mellett, a Sejin előtt kiterített papírokat bámulja. Harapdálja az alsó ajkát. Valami megmozdul bennem. Ideges. Nem kellene arra gondolnom, mennyire kipirosodott az ajka, de mégis vonzza a tekintetem. 

- Jimin? - Sejin hangja sem éppen nyugalomról árulkodik. - Jó lenne, ha ide figyelnél. 

Iszonyúan hosszú percekig nyúlik el az a kis tájékoztatás, amit Sejin ad nekünk. Namjoon eközben némán, szúrós szemekkel néz rám, de mikor Iseulra pillant, a tekintete megenyhül. Nyilván tudja, ki itt a nagyobb áldozat, kit teszek ki veszélynek ezzel az egész, szerintük őrült ötlettel. 

Mivel én már átadtam Iseul követeléseit Sejinnek korábban, így a kibővített szerződés kerül elénk. A lány sokáig tanulmányozza, gondosan átolvassa és egyszer sem pillant fel közben. A toll végével az állát kocogtatja, miközben az egyik bekezdésnek kétszer is neki ugrik. Annak, amelyikben a kért hétvégi napokat emeltük ki. Ez volt neki a legfontosabb, ezek fölött a napok fölött én nem rendelkezhetek, akármilyen program, szükség jönne közbe. Még mindig érdekel, vajon miket csinálhat ezeken a szombati napokon. 

Már csak az aláírása hiányzik a lap aljáról. 

- Iseul, semmi kényszert ne érezz ennek a feladatnak az elvállalására - Sejint most meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Igaza van, nincs kényszer. Viszont ezzel megingatta Iseult, látom rajta. Összenéz Seokjinnel, akinek az arcáról az aggodalmon kívül semmit nem tudok leolvasni. 

A toll hegye nem ér hozzá a papírhoz. Akármi is játszódik le Iseulban, az kezd aggasztani engem is. 

- Megígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, amik oda le vannak írva - mutatok az előtte heverő szerződésre. - Akármilyen problémába ütköznél ezalatt a néhány hónap alatt, segítek majd megoldani.

- És a lehető legkevesebbre redukálni - teszi hozzá Namjoon élesen. Bólintok, Iseul ekkor végre hajlandó rám nézni.

- Szabadon dönthetsz - biztosítom őt erről. Úgy tűnik, valamelyest megkönnyebbül. Értem, miért ijedt meg. - A szerződésben viszont konkrét dátum van. 

Alatta pedig egy kis kiegészítés, miszerint Iseult semmi nem terheli, ha a megbeszélt dátum előtt fel akarná bontani a kapcsolatunkat. Engem azonban igen. Egyedül a titoktartás résznél lenne bajban. 

Nincs jobb jelöltem nála. Nincs még egy ilyen lány a felhozatalban. A makacsságán és a saját szabályain kívül minden tekintetben kielégíti a feltételeimet. 

A gondolatmenetem végére érek és Iseul ezt a pillanatot választja, aláírja a szerződést. Próbálok nem túl feltűnően ellazulni. Seokjin is aláír, közvetlenül Iseul aláírása alatt, Namjoon pedig az én tanúm. Miután ezzel megvagyunk, Sejin köszönetet mond a gyors ügyintézésért, aztán már ott sincs, négyen maradunk a tárgyalóban. Nem akarok újabb kínos beszólásokat, viszont innentől kezdve Iseul hivatalosan az álbarátnőm, tehát ideje kicsit jobban megismernünk egymást. 

Magammal hívom a folyosó végén lévő teakonyhába. A fiúk továbbra sem titkolják, mennyire nem szívlelnek most, Iseul azonban feláll a helyéről és velem jön. 

- Megfordult a fejedben, hogy nem írod alá - mondom, becsukom magunk után a teakonyha ajtaját. Iseul egy szót sem szól. - Teát? 

Csak bólint, az asztallapot fixírozza. 

- Nem kérek bele cukrot. 

- Édesítővel iszod? 

Felnéz, a polcon sorakozó édesítőket és teákat veszi sorba. 

- Ízesítetlenül.

Két csésze teát teszek az asztalra, elhúzom a függönyt. Iseul kinéz a városra.

- Mit tettél volna, ha nem írom alá? - kérdezi az első korty után. 

- Semmit. Mit tehettem volna?

Van időm megfigyelni őt. Az ujjait melegíti azzal, ahogy körbefogja a csészét. A ruhái nem nagyobbak a szükségesnél, így annyira nem szembetűnő, mennyire vékony. Az alsó ajkát rendesen elintézte, duzzadt és kipirosodott. Ahogy néhány hullámos tincse az arcát keresztezi, a pillái alól pedig egy pillanatra felnéz rám, elönt a csodálkozás. Szebbnek látom, mint mikor az ezüst ruháját viselte. 

- Melyik közösségi oldalt szándékozod használni? - a saját gondolataimat is terelem. Magamnak megfogadtam, hogy több, mint álbarátnő, egyik választottam sem lesz. Persze nem véletlenül tűnik fel Iseul szépsége, mivel valóban szép. Ezek a színek, amiket visel, ki is emelik a szeme színét.

- Jin az Instagramot javasolta. De nem fogom azonnal letölteni. 

- Persze, hogy nem - Iseul, amennyire csak tudja, kézben akarja tartani az irányítást. - Megtudhatnám, mi a szombati programod? - nem először teszem fel a kérdést ma, meg sem lepne, ha nem válaszolná meg.

- Táncóráim vannak. Vagy pedig fellépéseim. 

A vállának tartása enyhül, nem feszeng annyira, miközben beszél. A kocsiban nagyon idegesnek tűnt. Ezek szerint megfelelően komfortos környezetre van szüksége és akkor beszél hozzám. 

Egy teakonyha mitől jobb?

A kezében fogott csészére nézek. Ez lesz az! Iseul kezd átmelegedni. Cseppet sem újdonság, hogy fázik. Aki ennyire vékony, nagyon érzékeny a hidegre. 

- Természetesen nem foglak ezek alatt zavarni. Jó dolog, ha az embernek olyan hobbija van, amit rendszeresen űzhet. Viszont elengedhetetlen, hogy néhány dolgot megtudjak rólad a hitelesség kedvéért. Hozok neked egy plédet, vagy átmehetünk a babzsák szobába is...

- Van babzsák szoba? - felcsillannak a szemei. Nahát, egész könnyű lenyűgözni. 

- A hatodik emeleten. Menjünk oda? 

Aprót bólint, az arckifejezése kicsit komolyabbá válik.

- Három kérdésed lehet. Utána szeretnék hazamenni. 

Korlátoz, mert úgy érzi, ettől nagyobb biztonságban van. Amíg betartja az én szabályaimat, addig én is alkalmazkodhatok hozzá kicsit. 

- Rendben, Iseul. A három kérdés után hazaviszlek. 

***

Mikor sikerül elkészülnöm péntekre, a péntek mindig egy új szombat. 

Mindenkinek kellemes őszi hétvégét kívánok! Igyatok sok teát és vigyázzatok magatokra! :)