A szoba csöndjét halk szitokszó törte meg. Cressida a melegítő felsőjét rángatva próbálta kinyújtani annak alját, ami Cecíilia mosásásának hatására a kelleténél rövidebb lett.
– Kelnem kell? – kérdezte Pandora álmosan felülve az ágyából, majd megdörzsölve a szemét, fáradtan pillantott a mellette lévő ágynál szenvedő barátnőjére.
– Ha nem gond – fordult felé a félhomályban Cressa.
A lány egy gyors nyújtózást megtéve kászálódott fel a helyéről, majd mamuszába belebújva halkan Dawsey felé totyogott.

– A klubhelyiségben több a fény – mondta Panda álmosan mire barátnője egyetértően bólintott majd elindult az ajtó felé.
A két lány csöndesen kiment a klubhelyiségbe, Cressida a földre ülve várta, hogy Pandora kényelmesen elhelyezkedjen mögötte a kanapén.
– Mi történt tegnap? – kérdezte Lestrange elvéve a barátnője kezéből a fésűt.
– Regulusszal letisztáztunk pár szabályt – vont vállat.

– Ó... a járőrözéssel kapcsolatban? – érdeklődött két részre osztva a lány haját.
– Mivel mással? – nevetett halkan.
– Nem tudom – rázta a fejét a szőke, elkezdve kifésülni a haját. – Most haragszol Siriusra? – váltott témát.
– Nem – válaszolt őszintén. – Habár mindennél jobban szeretném tudni, hogy mi köze volt Franceshez, nem akarom ezzel zaklatni. Ha el akarja mondani, úgy is elmondja.
– Igazad van – bólintott. – És Edwinnel mi lesz?

– Hogyhogy mi lesz? – fordította oldalra a fejét majd rögtön vissza is fordította miután Pandora rászólt.
– Hát... elmondod nekik, hogy mi van köztetek? – folytatta a fonást.
– Nem hiszem. Mármint szerinted, ha megtudnák, nem lennének azon, hogy elijesszék? – tette fel a kérdést mire barátnője elgondolkodva hümmögött.
– Nos – gondolta végig a dolgot – Ezelőtt volt már bármiféle afférod? – vonogatta a szemöldökét, habár pontosan tudta, hogy ezt Cressa úgy sem látja.

– Nem igazán – adott választ egy ásítás közepette.
– Ó az baj... – húzta el a száját.
– Én Remustól és Siriustól tartok a legjobban – vallotta be. – Belőlük kinézem, hogy megfenyegetik. Ráadásul évfolyamtársak. Sőt! – kapott levegő után rémülten. – Edwin is griffendéles – nyögött fel kétségbeesetten.
– Basszus – pislogott nagyokat Panda. – Hát Idie... szurkolok – veregette meg a vállát.
– Megfogják ölni – mondta lemondóan.

– Csak nem – próbálta megnyugtatni. – Már majdnem felnőttek, csak tudnak úgy viselkedni – mondta mire Cressida elfintorodott.
– Pandora – szólt komolyan – Azok alapján, amit az eddigi évek során műveltek, te kimernéd ezt jelenteni?
– Uhm – nyelt nagyot – Lehetséges, hogy tévedtem – vallotta be.
– Hidd el, én lennék a világon a legboldogabb, ha igazad lenne. De sajnálatos módon rossz emberekről beszélünk, náluk annak az esélye, hogy felnőtt módjára viselkedjenek, egyenlő a nullával.

– Valóban – bólogatott. – Nos, mindegy is. Majd mesélj, hogy milyen volt – fejezte be a fonat egyik felét.
Cressida csöndben ülve várt, hogy Pandora befejezze a fonatát. A két lány néha-néha felhozva egy témát, halkan beszélgetett ám az idő nagy részét csendben töltötték. Dawsey a gondolataiba merülve nézte a kandallóban lévő lobogó tüzet, míg Lestrange erősen koncentrált a fonásra, próbálva a tökéletesre törekedni.

– Kész van – gumizta össze a fonat végét majd elégedetten pillantott a művére.
– 35 perc – nézett az órára Cressa elégedetten – Új rekord – mondta vidáman.
– Lesz ez még jobb is – legyintett Pandora felkászálódva a helyéről. – Na, indulás, a végén még elkésel az első edzésről – húzta fel barátnőjét a földről.
– Köszönöm szépen– mosolygott rá.
– Nincs mit, na nyomás! – lökte meg finoman mire a lány fáradtan indult meg a kijárat felé.

Cressida a seprűjével a kezében, álmosan sétált a kviddics pálya felé. Fáradt tekintete csodálva fürkészte a felkelő nap okozta színkavalkádot. Ahogy egyre közelebb ért a pályához egyre inkább hallotta a hangos veszekedést, ami a pályáról szűrődött ki.
A szőke hajú felvont szemöldökkel lépett be a bejáraton és már éppen azon volt, hogy besétáljon a pályára, amikor cipő kopogás ütötte meg a fülét. A lány felvont szemöldökkel fordult a hang felé majd értetlenül meredt a felé közeledőre.

– Te mit keresel itt? – nézett rá szúrósan.
– Edzésem lesz – vont vállat kikerülve őt.
– Nem – rázta a fejét – Nekem lesz edzésem! – szólt mérgesen.
– Cressida – torpant meg fáradtan sóhajtva – Jelenleg nincs kedvem veled vitatkozni, szóval légy oly' kedves és nézd meg a táblán, hogy mikor van edzésed, mert most biztosan nincs – mutatott a falon lógó parafa felé, amire ki volt tűzve a beosztás.
– Ötször néztem meg a beosztást – fonta keresztbe a karjait – Mi vagyunk kiírva mostanra – morogta.

– Sajnálom, hogy el kell szomorítsalak – lépett közelebb hozzá Black. – De nézd – emelte fel a kezét majd megfogva a lány állkapcsát, a tábla felé fordította annak fejét – Pontosan itt– bökött szabad kezével a szöveg felé – Látod? Az van oda írva, hogy Mardekár – mutatott a szóra – Nem pedig az, hogy Hollóhát – rázta a fejét. – Talán mégsem jó helyre osztottak be téged – tetetett meglepettséget – Lehetséges, hogy a Teszlek Süveg tévedett? – dramatizált. – Úgy tudtam, hogy a hollóháti diákokat mindenki az "okosak" címszóval illeti – gondolkodott el – Lehet én vagyok az ódivatú, de nálam az okos, tanult emberek tudnak olvasni – vont vállat.

Cressida összeszorított fogakkal csapta le a fiú - továbbra is az állkapcsán pihenő – kezét. Regulus meglepetten pislogott felé majd érdeklődve figyelte, ahogy a lány sietősen a zsebébe nyúl és kotorászni kezd benne.
– Az én órarendemben – kezdett bele haragosan – az áll, hogy most mi jövünk – vette elő a kis papírt a zsebéből majd dühösen a fiú kezébe nyomta.

Black unottan hajtotta szét a kis papírt majd gyorsan átfutotta a beosztást és felvont szemöldökkel pillantott fel a szőkére. Cressida elégedetten fürkészte Regulus arcát, aki összezavarodottan kapkodta a tekintetét a kezében illetve a táblán lévő beosztás között.
– Én ezt nem értem – motyogta Black a lányra pillantva, aki csak megvonta a vállát.
Mindketten értetlenül állva a helyzet előtt, egymást fürkészve próbáltak valamiféle ésszerű magyarázatot adni, ám egyiküknek sem jutott az eszébe semmi.

– Cressida! – kiáltott valaki a lányra, mire mindketten a hang felé kapták a fejüket.
A barnahajú lány lassan kocogott a két diák felé, próbálva nem túlságosan lefárasztani magát az edzés előtt. Regulus felvont szemöldökkel nézett a lányra, aki félénken rámosolygott majd a szőke felé fordult.
– Van egy kis probléma a beosztással – kezdett bele Morgan zavartan.
– Feltűnt – pillantott a fiúra unottan.

– Madam Hooch azt mondta nekünk kell megbeszélnünk, hogy mi legyen, viszont Alex beteg így a megállapodás értelmében a csapatkapitány helyettes, vagyis te veszed át tőle csapatkapitány szerepét – bökött felé – Szóval rajtad áll, illetve – akadt meg.
– Ki a csapatkapitányotok? – érdeklődött Cressa Regulusra pillantva, aki csak elhúzta a száját.
– Én – morogta.
– Fenébe – motyogta a lány vissza pillantva Morganra. – Mondd meg a többieknek, hogy két perc és ott vagyunk – mondta, mire a lány bólintott majd elsietett.
Dawsey egy ásítást elnyomva nézett fel a lányt fürkésző fiúra, aki Morgan minden mozzanatát árgus szemekkel figyelte.

– Ki ne essenek a szemeid – szólt gúnyosan ezzel magára vonva a figyelmet.
A göndör a torkát megköszörülve nézett vissza a szőke meglehetősen fáradt zöldes szemeibe, majd elfintorodott.
– Úgy gondolom, az lenne igazságos, ha felváltva használnánk a pályát, egyik héten ti, másik héten mi – szólt Cressa megfontoltan.
– Érdekes – gondolkodott el Black – Én teljesen másra gondoltam – folytatta.
– Még is mire? – nézett fel rá értetlenül.
– A te megoldásod konfliktus mentes – kezdte. – Az enyém viszont szórakoztató – mondta.

– Mit akarsz csinálni? – kérdezte összeszűkített szemekkel.
– Játsszuk le – bökte ki – Játsszunk egy meccset, 50 pontig játszunk, értelemszerűen azé a korábbi időpont, aki nyer – mondta diplomatikusan.
– Ez mind szép és jó, csak az a gond, hogy a csapat nagyrésze egész nyáron egyszer sem gyakorolt – rázta a fejét Cressa.
– Az már nem az én gondom – vont vállat.
– De ez így nem igazságos – csattant fel mérgesen.

– Az élet sokszor nem az – vágott vissza. – Nagylelkű leszek és adok egy perc gondolkodási időt, utána muszáj válaszolnod, hisz, fogytán az időnk.
Cressida bólintva adta a fiú tudtára, hogy megértette majd sietősen a pálya felé indult. A szőke óriás léptekkel haladt a csapata felé, akik érdeklődve pillantottak rá. Megállva a kis csoport előtt, Cressa komolyan nézett végig a csapattársain, majd halkan sóhajtva feltette a legszörnyűbb kérdést.

– Ki gyakorolt a nyáron? – érdeklődött körbe nézve, mire páran feltették a kezüket. – Kettő? – rökönyödött meg. – A nyáron egy szabad percetek sem volt a kviddicsre? – kérdezte kissé felháborodottan. – Persze az újoncoknak volt, hogy is van ez? – nézett végig a társaságon összeszűkített szemekkel.
A csapat kerülve a szemkontaktust, lesütött szemmel ácsorgott.
– Ezek után szerintetek van esélyünk nyerni? – vonta fel a szemöldökét.
– Nyerni? Mit kell megnyerni? – kérdezte Morgan értetlenül mire Cressida nagyot sóhajtott.
– Black és a Mardekárosok kihívtak minket egy meccsre. Mint gondolom feltűnt, nekik is mostanra van kiírva az edzés így Regulusszal abban maradtunk, hogy aki nyer azé a korábbi időpont.

– Lejárt az idő! – kiáltotta Evan vidáman mire Cressa nagy levegőt véve fordított hátat csapatának.
Dawsey eltöprengve figyelte az egyre csak felé igyekvő mardekárost, aki elé érve érdeklődve pillantott rá.
– Kiállunk ellenetek – mondta magabiztosan, mire Regulus bólintott.
– Győzzön a jobbik – nyújtotta a lány felé a kezét, aki csak hümmögve megrázta azt.
Black megszakítva a kézfogást, elégedetten mosolyogva indult el visszafelé a csapata felé, hogy közölje velük a hírt, míg Cressida a szája szélét rágva gondolkodott azon, vajon tényleg jó ötlet volt-e belemenni ebbe.

A lány kissé aggódva nézett fel a lelátóra ismerős arcok után kutatva, annak, reményében hogy barátai láttán kissé megnyugszik majd, ám ahelyett, hogy lecsillapodott volna, aggodalma a tetőfokára hágott.
– Mi a fene? – motyogta döbbenten, a szőke fiút figyelve, aki vidáman sétált fel a lelátóra egyenesen Sirius és Remus felé haladva.

Lupin és Black álmosan pislogtak a feléjük közeledő tanuló felé aki, vidáman foglalt helyet mellettük. A két fiú értetlenül nézett Edwinre, aki mosolyogva kezdett el velük diskurálni, ezzel még jobban aggasztva Cressát. A fiúk lassan beszélgetésbe elegyedtek, amiből Cressida természetesen semmit nem hallott a távolságnak köszönhetően. Így ő mindössze tippelni tudott, hogy mégis mi lehet a téma. Legalábbis egészen addig, amíg a szőke hajú száját egy olyan mondat hagyta el, aminek hatására a két fiú elkerekedett szemekkel nézett le a pályán ácsorgó lányra.

– Cressida, kezdődik a mérkőzés – mondta Morgan ezzel megzavarva a szőke leskelődését, mire Dawsey bólintva szállt fel a seprűjére.
A lánya alig bírva koncentrálni a mérkőzésre, imbolyogva szállt fel a magasba a többiek mellé, majd egy utolsó lopott pillantást vetve a lelátóra, nagyot nyelve próbálta kizárni a külvilágot.