8.rész ~Most biztos haragszik!~
*Koharu szemszögéből*
Mikor felkeltem Yukine karjaiba voltam óvatosan ki másztam mellőle. Meg néztem hányóra hajnali 3:12 volt. Felöltöztem meg álltam az ágy mellet és Yukinét kezdtem figyelni. Haja a szemébe lógott szája szét nyílt. Emlékszek mindenre, ami tegnap történt, de nem mondhatom el neki. Majd úgy teszek mintha semmire se emlékeznék. Olyan aranyos most ahogy alszik végig simítottam az arcán majd ki mentem a szobából. Shounak róhat nagy házuk van szerintem észre se vette, hogy az egyik szobába aludtunk. Ki mentem a házból és elindultam haza. A sötét utcákat csak az utcai lámpák világították meg. Elég másnapos vagyok, de sikerült haza keveredjek.
*Yukine szemszögéből*
Mikor felébredtem Ko-chan nem volt sehol. Gondolom haza ment fel öltöztem és elindultam hozzá. Meg kell tudjam minél hamarabb, ha haragszik-e rám. Mikor oda értem be csengetem semmi válasz. Meg próbáltam még egyszer semmi. Elő vettem a telefonom, hogy fel híjam az néhány csörgés után felvette.
- Szia. Mond. - szólt bele.
- Szia. Itt vagyok nálad csengetem, de semmi válasz. Itthon vagy?
- Aha. Bocs csak másnapos vagyok. Gyere be nyugodtan nyitva van. - letettük és bementem. Ko-chan a kanapén ült.
- Mért jöttél? - kérdezte mikor meglátott.
- Csak szeretném meg kérdezi, hogy emlékszel-e mi történt?
- Áh nem nagyon mikor meg érkeztem találkoztunk aztán el mentem inni utána el kezdtelek keresni ennyi a többi teljesen ki esett.
- Oh. - valamért csalódott voltam, hogy nem emlékszik.
- Mért? Csináltam valami hülyeséget?
- Nem semmit. - leültem mellé. Már egy ideje így ültünk mikor Ko-chan megszólalt.
/Koharu gondolataiba/
"Most hogy itt van mellettem úgy érzem múszály el mondjam az igazat."
*Yukine szemszögéből*
- Sajnálom. - felé kaptam a fejem.
- Mit?
- Hazudtam.
- Mikor?
- Most mikor azt mondtam nem emlékszek. Igazság szerint minden percre emlékszek. Arra mikor meg kértelek, hogy csókolj meg. Arra, hogy rá vettelek, hogy lefeküdjünk. Mindenre. - nagyon meg lepődtem, de mégis örültem.
- Akkor nem haragszol?
- Nem. - rázta meg a fejét. - Legutóbb mikor itt voltál rá jöttem valamire.
- Mire? - néztem rá meglepetten.
- Erre...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro