Legjobb barátom lépett oda hozzám. Shou meg állt mellettem majd pár perc néma csend után megszólalt.

- Ő volt az. A régi legjobb barátod ugye? - felém fordult.
- Aha - bólintottam.
- Figyi szerintem beszéljétek meg. Látszott rajta, hogy még mindig a barátod akar lenni. - közelebb jött hozzám kezét biztatóan a vállamra tette.
- Talán igazad van. Meg próbálok beszélni vele suli után. - igen beszélek vele összeszedem minden bátorságom.
- Nem talán biztos. - vigyorogta. Visszamentünk a terembe mivel be csengetek. Yukine mögöttem ült éreztem, hogy figyel engem.
- Kou. - szólított meg a tanár.
- Igen? - fel néztem.
- Mivel te vagy az osztály legjobb tanulója szeretném, ha segítenél Yukinenek a tanulásba meg a beilleszkedésbe. Úgy tudom ti régről ismeritek egymást. Bólintottam majd folytatódott az óra. Így könnyebb lesz beszélni vele. Hamar elértünk az utolsó órához. Már majdnem vége volt az órának elő vettem egy fecnit rá firkantottam egy üzenetet. "Ma gyere át hozzám segítek a tanulásba. Majd a kijáratnál találkozunk óra után." össze hajtottam majd hátra adtam Yukinenek. Hamar visszakaptam a fecnit rajta egyetlen szóval. "Rendben." Önkéntelenül is elmosolyodtam. Miután kicsengetek összepakoltam a cuccaim. Yukine hamar el tünt a teremből. Meg vártam Shout aztán együtt sétáltunk kifelé.
- Láttam órán írtál valamit Yukinenek. - felkaptam a fejem.
- Jah. Át hívtam magamhoz. - ki léptünk az épületből. Yukine már a kapunál várt. Shou meg csak vigyorgott.
- Mi a franc van veled? Le törlöm azt a vigyort a képedről. - meg ált felém fordult két kezét a vállamra tette.
- Sok sikert. Remélem jó északátok lesz. - perverzen rám mosolygot.
- BAZD MEG TE HÜLYE VAGY. - ordítottam rá lelöktem a kezét a vállamról.
- Én nem vagyok meleg. - tettem még hozzá halkabban. Oda mentünk Yukinehez, majd vele együtt folytattuk az utat. Egész úton nem szóltunk semmit. Elértünk arra a helyre, ahol Shou más irányba megy. Át ölelte a nyakam hátulról oda hajolt a fülemhez.
- Ne félj nem fog fájni annyira. - kuncogta aztán elengedett. Dühösen felé fordultam ő el kezdett hátrálni.
- Ki nyírlak geci. - el kezdtem tördelni az újam.
- Ko-chan ijesztő vagy. - tovább hátrált. Meg fogtam a felsője nyakrészétt.
- MEG MONDTAM, HOGY NE HÍVJ ÍGY. - ordítottam kezem ökölbe szorult majd behúztam egyet neki. Meg fordultam és ott hagytam oda mentem Yukinehez.
- Menyünk. - elindultunk Yukine törte meg a csendet.
- Ko-chan nagyon meg változtál. Régen visszahúzódott voltál. Meg olyan kis aranyos. - felé fordultam.
- Mindenki meg változik. Vagy kinővi vagy valaki más hatására meg változik. - mondatom végén lehajtottam a fejem. Egy ideig csendben sétáltunk.
- Még mindig ott laksz, ahol régen? - kérdezte.
- Nem, egyedül lakok. - rá vigyorogtam, de rögtön eltűnt a vigyor az arcomról mikor rá néztem. A földet nézve haladtunk tovább.
- Itt vagyunk. - jelentettem ki és meg álltam egy társasház előtt. Felmentünk az emeletre elsétáltunk a lakás ajtóig. Előszedtem a kulcsom ki nyitottam az ajtót és beléptünk.