— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — 

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

𝐹ü𝑠𝑡. 𝐿á𝑛𝑔𝑜𝑘. 𝑆𝑖𝑘𝑜𝑙𝑦𝑜𝑘. 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛ℎ𝑜𝑙 𝑒𝑧 𝑣𝑜𝑙𝑡. 𝑂𝑙𝑦𝑎𝑛 𝑣𝑜𝑙𝑡, 𝑚𝑖𝑛𝑡ℎ𝑎 𝑎 𝑝𝑜𝑘𝑜𝑙 𝑒𝑙𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑𝑢𝑙𝑡 𝑣𝑜𝑙𝑛𝑎 é𝑠 𝑎 𝑓𝑒𝑙𝑠𝑧í𝑛𝑟𝑒 𝑘ö𝑙𝑡ö𝑧ö𝑡𝑡 𝑣𝑜𝑙𝑛𝑎. 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛𝑘𝑖 𝑓𝑢𝑡𝑜𝑡𝑡 é𝑠 𝑝𝑟ó𝑏á𝑙𝑡 𝑎𝑧 é𝑙𝑒𝑡éé𝑟𝑡 𝑘ü𝑧𝑑𝑒𝑛𝑖. É𝑛 𝑐𝑠𝑎𝑘 á𝑙𝑙𝑡𝑎𝑚 é𝑠 𝑓𝑖𝑔𝑦𝑒𝑙𝑡𝑒𝑚. 𝑀𝑖𝑛𝑡 𝑒𝑔𝑦 𝑠𝑧𝑖𝑙𝑢𝑒𝑡𝑡.

- 𝐾é𝑟𝑒𝑚! 𝑉𝑎𝑙𝑎𝑘𝑖 𝑠𝑒𝑔í𝑡𝑠𝑒𝑛! 𝐴 𝑙á𝑛𝑦𝑜𝑚 𝑚é𝑔 𝑏𝑒𝑛𝑡 𝑣𝑎𝑛 𝑎 ℎá𝑧𝑏𝑎𝑛! - 𝑘𝑖á𝑙𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎 𝑘é𝑡𝑠é𝑔𝑏𝑒𝑒𝑠𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑛ő. 𝐹𝑒𝑙é 𝑘𝑎𝑝𝑡𝑎𝑚 𝑎 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑚𝑒𝑡 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑒𝑙𝑖𝑛𝑑𝑢𝑙𝑡𝑎𝑚 𝑓𝑒𝑙é. - 𝑈𝑟𝑎𝑚 𝑘é𝑟𝑒𝑚 𝑠𝑒𝑔í𝑡𝑠𝑒𝑛! - 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑒𝑡𝑡 𝑒𝑙 𝑘ö𝑛𝑦ö𝑟ö𝑔𝑛𝑖 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑚.

- 𝐸𝑛𝑛𝑒𝑘 á𝑟𝑎 𝑣𝑎𝑛. - 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎𝑚 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑎 𝑘𝑒𝑧𝑒𝑚𝑏𝑒 𝑡ű𝑧𝑐𝑠ó𝑣𝑎 𝑗ö𝑡𝑡 𝑘𝑖, 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑒𝑔𝑦 ö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑔ö𝑟𝑑í𝑡𝑒𝑡𝑡 𝑝𝑎𝑝í𝑟, 𝑚𝑎𝑠𝑛𝑖𝑣𝑎𝑙 𝑒𝑙𝑙á𝑡𝑣𝑎.

- 𝑁𝑒𝑚 é𝑟𝑑𝑒𝑘𝑒𝑙! 𝐾é𝑟𝑒𝑚 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑐𝑠𝑖𝑛á𝑙𝑗𝑎! 𝐵á𝑟𝑚𝑖𝑡 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑒𝑠𝑧𝑒𝑘 𝑒𝑧é𝑟𝑡! - 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑡𝑒 𝑒𝑙 𝑟á𝑛𝑔𝑎𝑡𝑛𝑖 𝑎 𝑘𝑎𝑟𝑜𝑚𝑎𝑡.

- 𝐵𝑖𝑧𝑡𝑜𝑠𝑎𝑛 𝑗ó𝑙 á𝑡𝑔𝑜𝑛𝑑𝑜𝑙𝑡𝑎? - ℎú𝑧𝑡𝑎𝑚 𝑓𝑒𝑙 𝑠𝑧𝑒𝑚ö𝑙𝑑ö𝑘ö𝑚𝑒𝑡.

- 𝐼𝐺𝐸𝑁! 𝑇𝐸𝐿𝐽𝐸𝑆𝐸𝑁 𝐵𝐼𝑍𝑇𝑂𝑆! 𝐶𝑆𝐴𝐾 𝑆𝐸𝐺Í𝑇𝑆𝐸𝑁!

- 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑣𝑎𝑛. - 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎𝑚 𝑚𝑎𝑗𝑑 í𝑔𝑦 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑧ő𝑑é𝑠 𝑚𝑒𝑔𝑘ö𝑡ö𝑡𝑡. 𝐴 𝑛ő 𝑎𝑧𝑜𝑛 𝑛𝑦𝑜𝑚𝑏𝑎𝑛 𝑚𝑒𝑔ℎ𝑎𝑙𝑡, 𝑚𝑖𝑟𝑒 é𝑛 𝑏𝑒𝑠é𝑡á𝑙𝑡𝑎𝑚 𝑎𝑧 é𝑔ő 𝑟𝑜𝑚𝑜𝑘𝑏𝑎𝑛 𝑙é𝑣ő 𝑘𝑖𝑠 ℎá𝑧𝑏𝑎 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖𝑚𝑚𝑒𝑙 𝑘𝑒𝑟𝑒𝑠𝑛𝑖 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑡𝑒𝑚 𝑎 𝑘𝑖𝑠𝑙á𝑛𝑦𝑡. 𝐴𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑎𝑛𝑛𝑦𝑖𝑟𝑎 𝑒𝑔𝑦ü𝑔𝑦ű𝑒𝑘. 𝐾é𝑝𝑒𝑠𝑒𝑘 𝑏𝑒𝑙𝑒𝑚𝑒𝑛𝑛𝑖, 𝑜𝑙𝑦𝑎𝑛 𝑑𝑜𝑙𝑔𝑜𝑘𝑏𝑎, 𝑎𝑚𝑖 𝑎𝑛𝑛𝑦𝑖𝑟𝑎 é𝑟𝑡𝑒𝑙𝑚𝑒𝑡𝑙𝑒𝑛 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑎𝑧é𝑟𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒𝑔𝑚𝑒𝑛𝑡𝑠𝑒𝑛𝑒𝑘 𝑣𝑎𝑙𝑎𝑘𝑖𝑡. 𝐸𝑧 𝑛𝑒𝑣𝑒𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑠! É𝑛 𝑠𝑜ℎ𝑎 𝑛𝑒𝑚 𝑡𝑒𝑛𝑛é𝑘 𝑖𝑙𝑦𝑒𝑡.

- 𝐴𝑛𝑦𝑎 é𝑠 𝐴𝑝𝑎 ℎ𝑜𝑙 𝑙𝑒ℎ𝑒𝑡? 𝐸𝑙𝑗ö𝑛𝑛𝑒𝑘 é𝑟𝑡𝑒𝑚? 𝐴𝑛𝑦𝑎 é𝑙 𝑚é𝑔? - ℎ𝑎𝑙𝑙𝑜𝑡𝑡𝑎𝑚 𝑚𝑒𝑔 𝑒𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑙𝑘 𝑘𝑖𝑠 𝑚𝑜𝑛𝑜𝑙ó𝑔𝑜𝑡, 𝑒𝑔𝑦 𝑓é𝑙𝑖𝑔 𝑘𝑖𝑛𝑦𝑖𝑡𝑜𝑡𝑡 𝑠𝑧𝑒𝑘𝑟é𝑛𝑦𝑏ő𝑙. 𝐴 𝑓𝑎𝑏ú𝑡𝑜𝑟ℎ𝑜𝑧 𝑚𝑒𝑛𝑡𝑒𝑚 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑘𝑖𝑛𝑦𝑖𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑚. 𝐴 𝑘𝑖𝑠𝑙á𝑛𝑦 𝑔𝑦ö𝑛𝑦ö𝑟ű 𝑘é𝑘 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖𝑡 𝑎𝑧 𝑒𝑛𝑦é𝑚𝑏𝑒 𝑓ú𝑟𝑡𝑎. 𝐿𝑒𝑑𝑒𝑟𝑚𝑒𝑑𝑡𝑒𝑚. - Ö𝑛 𝑘𝑖𝑐𝑠𝑜𝑑𝑎? - 𝑘é𝑟𝑑𝑒𝑧𝑡𝑒, 𝑚𝑖𝑟𝑒 𝑙𝑒ℎ𝑎𝑗𝑜𝑙𝑡𝑎𝑚 é𝑟𝑡𝑒 é𝑠 𝑎𝑧 ö𝑙𝑒𝑚𝑏𝑒 𝑘𝑎𝑝𝑡𝑎𝑚.

- É𝑛 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘 𝑎𝑧 ö𝑟𝑑ö𝑔. - 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎𝑚 𝑒𝑔𝑦𝑠𝑧𝑒𝑟ű𝑒𝑛 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑒𝑙𝑖𝑛𝑑𝑢𝑙𝑡𝑎𝑚 𝑣𝑒𝑙𝑒 𝑘𝑖𝑓𝑒𝑙𝑒.

- 𝑁𝑒𝑘𝑒𝑚 𝑖𝑛𝑘á𝑏𝑏 𝑒𝑔𝑦 𝑎𝑛𝑔𝑦𝑎𝑙𝑛𝑎𝑘 𝑡ű𝑛𝑠𝑧. - 𝑚𝑎𝑟𝑘𝑜𝑙𝑡𝑎 𝑚𝑒𝑔 𝑘𝑎𝑏á𝑡𝑜𝑚𝑎𝑡. 𝑀𝑒𝑔á𝑙𝑙𝑡𝑎𝑚 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑎 𝑙á𝑛𝑦𝑟𝑎 𝑛é𝑧𝑡𝑒𝑚.

- 𝐴𝑛𝑔𝑦𝑎𝑙𝑜𝑘 𝑛𝑒𝑚 𝑙é𝑡𝑒𝑧𝑛𝑒𝑘.

- 𝑃𝑒𝑑𝑖𝑔 𝑚𝑎𝑔𝑎 𝑖𝑠 𝑙é𝑡𝑒𝑧𝑖𝑘.

𝑆𝑧𝑎𝑣𝑎𝑖𝑛 𝑘𝑖𝑘𝑒𝑟𝑒𝑘𝑒𝑑𝑡𝑒𝑘 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖𝑚.

- 𝐼𝑔𝑒𝑛, 𝑎𝑧é𝑟𝑡 𝑙é𝑡𝑒𝑧𝑒𝑚, 𝑚𝑒𝑟𝑡...

- 𝐻𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒𝑔𝑚𝑒𝑛𝑡𝑠𝑒𝑛 𝑒𝑛𝑔𝑒𝑚? 𝐻á𝑙á𝑠 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑑 𝑒𝑧é𝑟𝑡. - 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑡𝑎 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑎 𝑧𝑠𝑒𝑏é𝑏𝑒 𝑛𝑦ú𝑙𝑡 é𝑠 𝑒𝑔𝑦 𝑐𝑢𝑘𝑟𝑜𝑡 𝑎𝑑𝑜𝑡𝑡 𝑎 𝑘𝑒𝑧𝑒𝑚𝑏𝑒. - 𝐸𝑧 𝑒𝑔𝑦 𝑎𝑗á𝑛𝑑é𝑘 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑑.

Á𝑚𝑢𝑙𝑣𝑎 𝑛é𝑧𝑡𝑒𝑚 𝑎 𝑘𝑖𝑠 é𝑑𝑒𝑠𝑠é𝑔𝑟𝑒 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑣𝑖𝑠𝑠𝑧𝑎 𝑎 𝑙á𝑛𝑦𝑟𝑎.

- 𝐾ö𝑠𝑧ö𝑛ö𝑚... - 𝑠ú𝑔𝑡𝑎𝑚 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑘𝑎𝑟𝑜𝑚𝑏𝑎𝑛 𝑘𝑖𝑠é𝑡á𝑙𝑡𝑎𝑚 𝑎 𝑙á𝑛𝑛𝑦𝑎𝑙. É𝑟𝑒𝑧𝑡𝑒𝑚, 𝑎ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑘𝑖𝑙é𝑝𝑒𝑘 𝑜𝑛𝑛𝑎𝑛, 𝑚𝑖𝑛𝑡ℎ𝑎 𝑣𝑎𝑙𝑎𝑚𝑖 𝑚𝑒𝑔𝑣á𝑙𝑡𝑜𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑣𝑜𝑙𝑛𝑎 𝑏𝑒𝑛𝑛𝑒𝑚. 𝐷𝑒 𝑚𝑖?

A zsebemhez nyúltam. Még mindig ott volt a kis cukor, amit kaptam még 12 évvel ezelőtt egy kislánytól. Fogalmam sincs miért tartottam meg, de úgy éreztem meg kell. Megenni nem lettem volna képes.

- Na mi van? Már fel is adtad? - ütött arcon Mingyu. Ezzel a gondolataimból is kizökkentve. - Ennyit bírtál?

- Nem meg mondtam neked, hogy zárd be a szádat? - néztem rá unottan, mire egy újabb pofon jött. A tekintetem Lia-t kereste, aki remegve ült. Mindene reszketett. Kezével próbálta valahogy melegíteni magát, de sikertelenül. Hirtelen szemem elé a kislány képe vetült. Annyira hasonlítottak valamiért számomra. De miért?

- Ha nem mozdulsz, akkor meglátjuk ezekután fogsz-e. - Mingyu hirtelen Lia mellett termett, akinek csuklóját megragadta majd az egész kezét hátra csavarta. A lány felvisított a fájdalomtól. A szemeim, azonnal lángokra kaptak. Rávetettem magamat Mingyu-ra, de Hao közbe lépett. A fiú egy tűzgolyót dobott felém, ami az oldalamban landolt. A fájdalom, azonnal végig égette a testemet.

- Na ez már valami! Mit szólnál ehhez! - hirtelen kivett egy szikét és a lány oldalába szúrta. Lia oldalához kapott majd vért kezdett el felköpni. Ezzel párhuzamosan az én oldalamba is egy hatalmas fájdalom hatolt. Bassza meg! Bassza meg! Csinálnom kell valamit! Ha ez így megy tovább, Lia meghal!

Kapálózva álltam fel majd mentem újra Lia-hoz. El kell érnem a sebét. Ha nem érem el, mindennek vége. Hao-ék azonnal reagáltak. Egyre több tűzgolyó repült felém.

- LIA! - ordítottam torkom szakadtából, de nem nézett rám. - LIA! FIGYELJ RÁM! - kértem, de még mindig semmi. - KEDVESEM! - kiáltottam, mire a lány tekintete, azonnal rám siklott. Szemei, azonnal kitisztultak.

- Joshua... - súgta megtörten maga elé - JOSHUA! - kiáltott el magát sírva majd próbálta ellökni magától Mingyu-t, de az csak még erősebben nyomta a fémet a bordájába. Könnyek szöktek szemébe.

- Na, ne nevettessetek! - nevetett fel hasát fogva Hao majd kikapta Mingyu kezéből Lia-t és magához vette. Újra csettintett egyet, mire Lia ugrándozva bújt Hao karjaiba. Arcom rögtön eltorzult. - És tudod mit? - kérdezte majd hirtelen elvágta száját majd Lia ajkait beharapta. A lánynak is vér serkent ki szájából, amit Hao izgatottan nyalt le majd csókolta meg. Testem teljesen megfeszült. Nem... nem... nem.

Sulykoltam megállás nélkül magamba. Feléjük iramodtam, mire hirtelen Hao teste lángolni kezdett. Döbbenten nézett magára majd rám.

- Te... - arca teljesen eldeformálódott. Lia arca kitisztult majd ijedten nézett körbe. Tekintete megállapodott rajtam majd hozzám futott. Vékony karjait, azonnal körém fonta. - Te utolsó kis senkiházi! - hörögte Minghao. Nem foglalkoztam vele. Kezemet Lia nyaka köré fontam majd vártam. Vártam, hogy mindketten meggyógyuljunk, de nem történt semmi. - Te szerződést kötöttél, azzal, ami az enyém?! Hogy merészelted?? - hirtelen egy tűzgolyó repült felénk Lia- t oldalra löktem, mire a lángológömb a mellkasomat érte. Azonnal összecsuklottam. Már a testem nagyon nehezen bírt ki bármilyen csapást. De Lia sem volt jobb állapotban. A lány össze gubódzva feküdt a földön és hevesen próbált levegőt kapni.

- Kedvesem... - súgtam magam elé meggyötörten majd karommal próbáltam a lány felé kúszni. El kell érnem... a karjaimba kell vennem. Ha nem teszem. Örökre vége lesz mindennek.

- Joshua Hong! Ezért baromira megfizetsz! - kiáltotta a már teljesen démonná vált Xu Minghao. Majd egy hatalmas tűzgömb jött felém. Nem érdekelt. Egy dolog érdekelt. Az életem árán is megvédem Lia-t.  

⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘⫘

— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — — — —— — — — — — — — — — — —