Bomi percekig egy szót sem szólt, végül aztán szemeit egyenesen Junsuéba fúrta és úgy nyújtotta felé a bal kezét.

- Tegyük hivatalossá! - felelte a lány. Junsu pillanatok töredéke alatt húzta fel a gyűrűt Bomi ujjára, hogy aztán olyan erővel szorítsa a kezét, hogy a lány úgy érezze kettétörnek csontjai. Erőltetett mosoly jelent meg arcán. Hányingerrel harcolva hajolt Junsuhoz, hogy apró puszit nyomjon a fiú pezsgőtől és whiskytől keserű ajkaira. A gyötrelmes pillanatot Bomi telefonja zavarta meg. A készülék halkan, mégis hallhatóan szólt táskájának rejtekében. Megköszörülte a torkát és a mobilt kezdte keresni. A kijelzőn az irodai száma villogott kitartóan. Egy gyors "Bocsáss meg!" kíséretében fogadta a hívást. Sehun hangja ismerősen, megnyugtatóan csengett fülében. 

- Miss Kim! Azonnal az irodába kell jönnie! Hatalmas problémával állunk szemben! 

Sehun pár mondat után bontotta a vonalat és Chanyeol tartalék autójának anyósülésén ülve kezdte tovább gépelni a kódokat a laptopján. Barátja a kormányon dobolt miközben a hatalmas épületet fürkészte szemeivel. Nem tudta elrejteni idegességét, de szerencséjére a fiatal Oh Sehunt annyira lekötötte a vállalat rendszerébe való betörés, hogy rá se bagózott Chanyeolra. Percek múlva aztán megpillantotta az ismerős, gyönyörű alakot. Bomi vörös ruhájában úgy tűnt ki a tömegből, mint vércsepp a fehér lapon. Idegesen tépte fel autójának ajtaját, majd nagy sebességgel elindult Gangnam felé. Chanyeol nem késlekedett, beindította a motort és követni kezdte Bomit egészen a cég épületéig, ahol aztán leparkolt a parkolóházba és várt. 

- Tudnánk beszélni Junmyeon tervéről? - Sehun törte meg a csendet. Egy pillanatra felnézett a monitorból, hogy barátja arcát vizsgálja, de amint az idősebb ráemelte a tekintetét visszafordult a laptophoz. Torkát megköszörülte és úgy gépelte tovább a kódokat. Chanyeol csak egy hümmögéssel jelezte, hogy kezdhet beszélni. - Talán az lenne a legjobb, ha kitalálnánk valami tervet, amivel ki tudjuk játszani a Kim testvéreket... 

- Bomi baromi mérges lenne ránk, ha a háta mögött kezdenénk el szövetkezni "ellene". - felelte egyszerűen a colos miközben hátradőlt az ülésben. Szemeit lehunyta és úgy forgatta agyának fogaskerekeit. Neki sem tetszett a terv amit Junmyeon kitalált, viszont hiába törte a fejét egy kényelmesebb megoldáson sehogy sem tudott kézzelfogható ötlettel előállni. Így hát nem is volt nagyon mit mondania, inkább csak várta, hogy Sehun okoskodjon ki valamit. 

- Ez nem szövetkezés lenne, főleg nem ellene! Egyszerűen csak megvédenénk, nem úgy, mint most. -  Sehun az utolsó szavakra nagy hangsúlyt fektetett és csak remélni tudta, hogy Chanyeol nem engedi el a füle mellett őket. 

- Figyelj! - testével barátja felé fordult a colos, szemeit kinyitotta és próbálta tartani a fiatalabb fiúval a szemkontaktust. - Szerintem nem kell megismételnem, hogy nekem sem tetszik az, amit jelenleg csinálunk. Hiába kezdesz el hisztizni, mint egy kisgyerek, tudod Te is, hogy bár bábok vagyunk Bomi tervében, az hogy mellette vagyunk és figyeljük minden lépését, hogy bár a távolból, de elkísérjük ahhoz a rohadékhoz, egy formája annak, hogy megvédjük. 

Sehun egy szót sem szólt, csak bólintott. Chanyeol is elnémult pár percre, amíg megpróbálta a feltörekvő dühöt visszataszítani a saját kis ketrecébe. 

- Valami ötlet? Ha már Te voltál a beszélgetés kezdeményezője...

- Igazság szerint van. - Sehun végre elmosolyodott és újra barátjára nézett. Vett egy nagy levegőt és belekezdett mondandójába. 

Bomi idegességet színlelve rohant a lift felé, hogy aztán mosolyogva beszálljon. Nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű lesz eltűnnie az étteremből, nagyobb kihívásra számított, de nem bánta. Jobban belegondolva, ha egy perccel is tovább marad ott, biztos, hogy összeesik a gyomorforgató eseményektől, amik sokkolták. Miközben a lift elindult a legfelső emeletre Bomi az ujjára nézett, hogy szemügyre vegye a gyűrűjét. Az igazat megvallva nagyon szép eljegyzési ékszer volt, pont az Ő stílusa, de ahogy forgatta ujján rá kellett jönnie, hogy olyan, mint egy bilincs, ami a legnagyobb ellenségéhez köti. A lift ajtajának nyitódása zavarta meg a gyűrű vizsgálásában. Magassarkújának kopogását elnyelte a hangzavar, ami az irodában uralkodott. Emberek sokasága rohant ide-oda telefonálva, vagy épp papírokat szorongatva a kezében. Jongin ismerős alakja rohant felé, alig tudott lefékezni a lány előtt. 

- Noona! Junmyeon már nagyon várt, az irodájában van! - Jongin kifulladva mutatta a utat Bominak, mintha nem tudta volna, hogy merre van bátyja. Idegesség jeleit színlelte miközben elővette táskájából a mobilját. A nagy zűrzavarban alig tudott nyugodtan eljutni bátyjához, de végül Jongin kitárta előtte a hatalmas ajtót, hogy aztán Junmyeon ideges tekintetével találta szembe magát. 

- Hatalmas baj van! - szólalt meg testvére. A mahagóni asztalnak dőlt és úgy túrt bele sűrű hajába. A tincsek már így is össze-vissza álltak, de Junmyeon ujjaival még inkább összekuszálta őket. - Eltűnt a cég összes pénze! 

Bomi nem szólt semmit, helyette inkább körülnézett a helyiségben. Szemei Baekhyun és Kyungsoo vadul gépelő alakján állapodtak meg. Gyors léptekkel sétált oda a fiúkhoz. 

- Mit találtatok? - kérdezte, mintha nem tudná, hogy mi történik jelenleg. A fiúk egy szót sem szóltak először. Aztán mind a kettejük laptopjának kijelzőjén felugrott egy ablak a számukra ismerős kódsorozattal. Kérdőn néztek egymásra majd Bomira. Mind a ketten magyarázatot vártak. A lány csak elmosolyodott és alig láthatóan intett nekik, hogy ne mondjanak semmit. A két férfi közé hajolt és úgy kezdett el beszélni.

- Később esküszöm beavatlak Titeket mindenbe, de most kérlek, csináljatok úgy, mintha nem Sehun lett volna. Pár perc és minden visszakerül a helyére, csak egy kicsit falazzatok nekem! 

- Mi a francot művelsz Bomi? - Kyungsoo tényleg nem értette a helyzetet. Baekhyun a fiú vállára helyezte kezét. 

- Csak tedd, amit mondd! 

- Köszönöm! - szólt hálásan a lány, majd bátyja felé fordult egész testével. 

- IP címről IP címre ugrál az illető, lehetetlen lesz így egyhamar lenyomozni, de szerintem Junsu volt az. Képes ilyen játékokba belekezdeni csak azért, hogy felkeltse az érdeklődésemet. 

Sehun telefonja hirtelen szólalt meg. A fiú habozás nélkül fogadta Bomi hívását, miközben megnyomta az entert a billentyűzetén. 

- Már vissza is utaltam a pénzt! - szólt bele a telefonba mosolyogva, hogy aztán szinte egyből le is tegye. Chanyeo felé fordult. - Indíts az autót, Bomi most lép le. 

Alig telt el pár perc, már nyílt is a kocsi ajtaja, hogy Bomi beszálljon és Chanyeol elindulhasson a lakása felé. Az út csendesen telt, senki sem szólt egy szót sem, inkább gondolataikba temetkeztek. Bomi néha Chanyeol arcát figyelte a visszapillantótükörben, de bármennyire is szeretett volna csak a fiúra gondolni, a Junsuval töltött vacsora üldözte. A gyűrű, ami az ujját fogta körbe olyan volt, mintha égetné a bőrét. A húsz perces út után fellélegezve dobta le magáról mindenki a cipőt, hogy aztán a nappaliban foglaljanak helyet. Sehun és Chanyeol idegesen figyelte Bomi arcát. Az idősebb férfi lélegzete kihagyott egy pillanatra, amint megpillantotta az ékszert a lány ujján. 

- Mi a franc van az ujjadon? - kérdezte ingerülten, aminek hála Junmyeon egyetlen húga ijedten dőlt hátra a kanapén. Sehun rosszalló pillantással jutalmazta barátját. 

- Bunkó! - sziszegte. 

Bomi nem mert a fiúkra nézni, inkább az előtte heverő dohányzóasztalt bámulta és próbálta kitalálni, hogy milyen fából készítették. 

- Válaszolj Bomi! - Chanyeol hirtelen állt fel a fotelből, hogy aztán erősen megragadja a lány csuklóját. Sehunnak több sem kellett, Ő is felpattant és barátja vállát megragadva maga felé fordította. 

- Állj le Chanyeol! Mégis mi a franc ütött beléd? 

A colos csak lerázta magáról Sehun kezét. Tudta, hogy nem viselkedik szépen és hogy Bomi talán fájdalmat érez a durvasága miatt, de a düh, ami benne tombolt legyőzhetetlen volt. Ám még mielőtt bocsánatért esdekelhetett volna, Bomi nagyot sóhajtott. 

- Ez? - óvatosan lehúzta ujjáról az ékszert és durván, ingerülten Chanyeolhoz vágta. Nem a fiú durvasága volt az, ami felvitte benne a pumpát, inkább a stressz, ami már hetek óta végigkíséri mindennapjait. - Eljegyzési gyűrű! 

- Tessék? - Sehu tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy az ékszer először Chanyeol mellkasának ütődik, majd a földre esik. A tompa fényben is csillogott a benne lévő kék drágakő. 

- Jól hallottad! Junsu megkérte a kezem...

- És Te igent mondtál... - Chanyeol végre elengedte Bomi kezét. A sokk ami érte földre kényszerítette. Lábai remegtek, ahogy visszaült a fotelbe. Sehun csak állt barátnője előtt némán, nem tudta agya feldolgozni az információt. 

- Igen. Muszáj volt elfogadnom a gyűrűt! Ha nem teszem bukik az egész terv, ezt meg kell értened! - végre Chanyeolra nézett miközben óvatosan megérintette csuklóját ott, ahol a fiú szorította. Igaz nem okozott neki fájdalmat, inkább csak meglepte az, hogy képes olyan indulatokat produkálni, mint Junsu. - Amúgy se fogok hozzámenni...

- Hát még jó! - felelte végre Sehun miközben lehajolt, hogy felvegy az ékszert a földről és jobban szemügyre vehesse. - Vajon tett bele valamit? 

- Nagyon remélem, hogy nem. Viszont most más problémánk is van. 

- Mármint azon kívül, hogy eljegyeztek? - Chanyeol hangja merő gúny volt. Sehunnak több sem kellett, rátaposott barátja lábára, mintha nem is látta volna, hogy útban van. A televízióhoz sétált hogy a falnak támaszkodjon. 

- Baekhyun és Kyungsoo ott voltak Junmyeonnal az irodában. - felelte Bomi miközben egyenesen Oh Sehun szemeibe nézett. - Felismerték a kódot.

- Oh ne már! Elfelejtettem, hogy mind ugyanazt használjuk! 

- Megoldottam, viszont be kell őket is avatnunk.  - Bomi elővette táskájából a telefont és az időre tekintett. - Perceken belül itt lehetnek.