Meg fordultam és ott hagytam. Rossz emlékeim vannak azokról az évekről mikor műkoriztam. Meg álltam a korlátnál rá támaszkodtam. Anno egyik barátnőm majdnem megölt mert jobb voltam nála. Pont akkor jelentkeztem volna elsőnek versenyre, de így nem tudtam. Korházba kerültem őt meg dilidokihoz vitték. Miután ki engedtek a korházból nem tudtam jégre lépni. Remegtek a lábaim nem tudtam semmilyen ugrást megcsinálni. Edzőm szerint veszélyes lett volna, ha így folytatom így abba hagytam. De attól még járok korizni. Most már nagyrészt az ugrások is újra mennek. De nem hiszem, hogy tudnák versenyre járni. Pedig ez az egyik álmom, hogy versenyekre járjak. De nem tudom rá venni magam. Szememből kicsordult pár könny. Egy kezet éreztem a vállamon. Mielőtt meg fordultam észrevétlenül megtöröltem a szemem aztán felnéztem. Yuri nézett rám vissza.

- Minden rendben? - nézet rám aggódóan.
- Na mi van? Yuri Plisetsky aggódik? Ilyen se fordul elő túl gyakran. Ezt fel kell írni vagy senki se hiszi el. - nevetem.
- Látom jól szórakozol. - vigyorogva bólogattam. Majd elindultam. Út közbe megfordultam és hátra fele siklottam tovább.
- Gyere. - szóltam oda Yurinak. Elindult utánam. Egy ideig siklottunk össze vissza aztán nevetve álltunk meg szélen.
- Yurio te nevetsz. Ilyen nincs. - jelent meg előttünk Viktor. Régen sokat beszélgetem vele, de miután abba hagytam a korizást egy szót se. Yuri arca egyből komorra változott. Lehajtottam a fejem nem lenne jó, ha Viktor felismerne.
- Ki a lány? - kérdezte Yurit.
- Sonia Sokolov - mondta Yuri. remélem elfelejtette a nevem.
- Sonia rég láttalak. - francba nincs szerencsém. Felnéztem rá.
- Igen rég volt. - mosolyogtam rá.
- Ti ismeritek egymást? - hüledezett Yuri.
- Persze. Mielőtt... - nem tudta folytatni be fogtam a száját.
- Viktor te sose változol. Még mindig túl nagy a szád. Nem tudnád egyszer az életbe befogni. Tudod mi lesz ha jár a szád. - ijedten bólintott. Elvetem a kezem.
- Miről van szó? - értetlenkedett Yuri.
- Semmiről. Ez régi story. - küldtem Viktor felé egy amolyan "ha elmondod meghalsz" nézést.
- Sonia hogy vagy azóta? Minden rendben? - kérdezte Viktor.
- Néha még eszembe jut, de már minden oké. - mosolyogtam rá. Yuri csak értetlenül bámult minket.
- És amúgy ti most együtt vagytok? - mutatott Yurira és rám.
- Nem még csak ma találkoztunk. - mondtam unottan. Yurival lementünk a jégről visszavettük az utcai cipőnket. Felálltam Yuri még pakolászott. Mikor ő is fel ált éreztem, hogy valaki meg lök és Yuri felé esek. Ajkaink összeértek, de csak egy pillanatra. Yuri teljesen elpirult olyan kis aranyos ilyenkor. Meg fordultam.
- VIKTOR! - kiáltottam.
- Véletlen volt. - emelte fel védekezően a kezét.
- Persze véletlenül szánt szándékkal. - felkaptam a táskám megfogtam a még mindig piros fejű Yuri csuklóját és magam után rántottam.
- Menyünk mielőtt kinyírom. - morogtam. Mikor ki értünk az épületből meg álltam el engedtem Yuri csuklóját és rá néztem.
- Te aztán jól elpirultál hallod. - kuncogtam.
- Nem is. - ellenkezett.
- Dehogy nem. És nagyon aranyos voltál. - arca ismét piros színt vett fel.
- Na menyünk piros cica. - így fogom hívni, ha elpirul.
- He? Piros cica? - pislogott.
- Aha. Mert elpirultál és kis cuki voltál, mint egy cica. - vigyorogtam. Megint elpirult. Nevetve indultam el Yuri mellettem sétált.
- Most mért nevetsz? - fordult felém.
- Élvezem a tudatot, hogy a hírhet Yuri Plisetskyt zavarba tudtam hozni. - kuncogtam.
- Csak nem belém szerettél? - kuncogtam még mindig.
- Én...nem tudom. - abba hagytam a nevetést. A szívem kihagyott egy ütemet.