Egész úton hazafelé csak az elmúlt napok esemélyei játszottak le a fejemben sorba.
Amikor felszöltem a buszra, az a sok vita és kibékülés. Azt hiszem, hogy soha nem fogom elfelejteni.
Olyan mint egy álom. Egy gyönyörű álom aminek kicsit korán van vége és senki se tudja előre a folytatását...még én se.
Vajon látom még őt valaha személyesen? Ki tudja...
Az biztos hogy életem.végéig szobafogságban leszek...

Néhány óra mulva bekanyarodtunk az utcánkba, majd végül az udvarba. A sötétben csak az utcai lámpák fénye világította be a csendes környéket.
Becsaptam a kocsi ajtaját majd bementem a házba és szó nélkül az emeletre mentem a szobámba.
Bezártam az ajtót, majd kiültem az ablakba.
Fél óra elteltével kopogás törte meg a csendet.
Kinyitottam az ajtót majd visszaültem a az ablakba.
Anyu becsukta az ajtót maga mögött majd az ágyamra ült.

-Édesem beszéljük meg még egyszer. -kezdte anya

-Minek? Már kioktattál egyszer. -emlékeztettem a néhány órával ezelötti telefon beszélgetésünkre.

-Tudom...és sajnálom hogy úgy beszéltem veled. De beszéljük meg normálisan.

-Oké...

Megkért anya hogy momdjak el minden....na oké azért volt 1-2dolog amit kihagytam. De nagyjából a lényeget elmondtam.
Mérges volt rám, és ezt meg is értem.

-Oké kislányom, értelek. Ezért 2hét szobafogság. És még akkor engedékeny vagyok.

-Oks. De te is voltál gyerek...-kezdtem

-De ilyen akkor se csinálltam. -válaszolta azonnal.

-Na nee. Azt ne mond hogy te voltál a minta gyerek. Biztos hogy te is csináltál hülyeségeket. Valami óriási baromságot amiről tudtad, hogy nem szabad de mégis megtetted...Jó lehet hogyte nem feküdtél le a kedvenc előadóddal de...-anya meglepetten nézett rám és én a számra csaptam.

-MI? -kérdezte

-öhm..-nem tudtam mit mondani.

-Tudod te hogy hány éves az az ember? És hogy te hány éves vagy?? Az apád lehetne. Jézusom...Nyár véféig sehova nem mész! Vagy tudod mit?! A nyár további részét a nagyinál fogod tölteni. -mondta mérgesen.

-A temetőben? -kérdeztem csodálkozva.

-Van egy másik nagyid is. -válaszolt.

-Jaa...tényleg.

Az egyik mamám már 4éve meghalt. Apu nagyszülei még élnek. Igaz nem itt, de nem baj...Oaklandban.
Várjunk...a nagyi ott lakik ahol Billie is...ajjaj.

-És mielött még megfordulna a fejedben a gondolat. Igen az az énekes is ott él, de te felejtsd el hogy a közelébe mész! A nagyi házát el nem hagyod nyár végéig. Értve?

-Értve- mondtam csalódottan.

-Holnap reggel utazol. Addig pihenj. -adott anya puszit majd kiment a szobából.

Egész este forgolódtam. Kb hajnalni nemtudom hánykor sikerült elalidnom egy pár órára.
Reggel összepakoltam néhány ruhát és pár olyan dolgot ami kell..pl: telefon, töltő, füles, laptop...
Reggeli után elköszöntem aputól és anyutól a vasútállomáson majd felszálltam a vonatra.
Az ablakon néztem ki majd a fülembe dugtam a fülest és elindítottam az egyik lejátszási listámat...

Néhány óra vonatozás után leszálltam, majd intettem egy taxinak. Beszálltam majd elmondtam a címet.
Pár perc múlva ott is voltunk a nagyiék háza elött. Kifizettem a taxisnak az utat majd becsengettem.

-Szia drágám. Gyere csak be. -köszöntött a nagyi

-Öhm...szia nagyi. -mondtam majd bementem utána a házba.

-Gyere megmutatom a szobád. Az emeleten. -felmentünk az emeletre majd benyitott az egyik szobába. -Ez még édesapád szobája volt.

-Király. Köszönöm. -mondtam majd bemente a szobába.

-Biztos nagyon elfàradtál az utazàsban. Hagylak pihenni. Este 8kor vacsi. Ne késs. -mondta majd magamra hagyott.

Leültem az ágyra majd körbenéztem a szobába. Régen ez volt apu szobája. A fal tele van focisták képével. Ez olyan tipikus fius szoba.
Elkezdtem kipakolni a dolgaimat majd felléptem az internetre.

"A Green Day énekese egy tinilányal folytatott viszony az elmúlt napokban..."

Rákatintottam a cikre majd olvasni is kezdtem.

"A Green Day énekese egy tinilányal folytatott viszony az elmúlt napokban...
Néhány nappal ezelőtt szemtanúi lehettünk annak miszerint Billie Joe (45) egy Emili (17) nevü fiatal lányal mezdett viszonyt. Felkerestük az énekest aki nem volt hajlandó nyilatkozni. Ezután felkerestük Armstrong feleségét Adriennet (47) aki szivesen nyilatkozott nekünk

~Mi a véleménye erröl a kialakult helyzetről?
•Nos...Ez az egész felrobbantotta a netet. De persze ez előre megvolt tervezve. Egy jótékonysági program keretében lett ez megszervezve. A kislány nyilván hírnevel szeretett volna ezért, mégjobban eljátszotta a szerepét.
~Valóban? Ez nagyszerü! Köszönjük!
•Nagyon szívesen. Puszi!......"

Mivan??????? Ez a nő hülye!  Milyen jótékonysági program? Úristen! Ez beteg!
Nem is olvastam tovább a cikket.
Befeküdtem az ágyba, majd a telefonomon elindítottam az egyik lejátszási listát és próbáltam aludni...

          °•Billie Joe szemszöge•°

A turnének vége! Vagyis még vissza van egy fellépés....de az majd a hétvégén lesz este.
A srácok szótlanok. Mike és Tré nem szivatja egymást. A többiek is csak csendben elfoglalják magukat.
Mindenki hangulata megváltozott amióta Emili hazament.
Próbálok egyre kevesebbet gondolni rá, de őszinte leszek...nem megy!!
Nem tudom elfelejteni! Akármikor becsukom a szemem, magam elött látom őt. Hiányzik ahogy naponta vagy ezerszer összeveszünk, majd kibékülünk. Hiányzik! De túl kell tennem magam ezen. Elvégre nekem családom van. És hát ő 18lesz én meg jóval idősebb vagyok...
A gondolataimbol Mike zökkentett ki amikor elém rakott egy újságot.

-Ez mi? -néztem az ujságra majd rá.

-Inkább jobbha te olvasod el. -válaszolt majd magamra hagyott.

Egy cikk volt Emiliről. Amikor megláttam hogy ki nyilatkozott idegesen olvastam tovább.
A feleségem. Hogy mondhatott ilyet?!? Egy jótékonyság? Meg hogy a hírnév miatt volt ez?? Na jah..hát nem!

Felkeltem a kanapéról majd az újsággal a kezemben rohantam a parkolóig, majd beszálltam a kocsimba és minél elöbb próbáltam haza érni.
Mikor haza értem kivágtam az ajtót majd egyenesen a feleségemhez mentem.

-Szia édes. -köszöntött.

-Mit hiszel te hogy ilyeneket mondasz?! Egyáltalán ki kért meg hogy bármit is nyilatkozz??!!???????!! Főleg ilyen hazugságot!? -kértem számon Adriennet.

-Ugyan. Inkább megköszönheted. -mondta vigyorogva

-Mégis mit? Te nem vagy normális!

-Na de szivem. Azt akarod hogy az egész világazt higyje hogy összefeküdtél egy tizenakárhány éves lányal. Így azt gondolják hogy a Green Day frontembere pedofil. -kezdett okoskodni.

-Oké van ebben valami. De akkor se kért meg erre senki! Megoldom! Te meg szálj le rólam és legfőképpen Emiliről! Világos?! -kérdeztem teljesen kiakadva.

-Mert mi lesz ha nem?

-Ne akard azt megtudni! -válaszoltam majd inkább kimentem a házból.
Ez a nő teljesen bekattant. Talán igaza volt Eminek azzokkal kapcsolatban amit mondott róla.

Néhány óra kocsikázás után nagyjából letudtam nyugodni.
Beparkoltam a garázsba majd kinyitottam az ajtót és a lakásba mentem. Mivel sötét volt felkapcsoltam egy lámpát. A pulton 2 borospohár volt. Elindultam az emelet felé ahonnan érdekes hamfok szűrődtek le.
Mikor felértem már tudtam. Benyitottam és akkor minden világos lett. A feleségem tényleg megcsal.
Késöbb kiderült hogy szinte mindig, amikor nem vagyok itthon napokig. Remek. Egy egész éjszakán át tartó veszekedés után úgy döntöttem hogy elvállok. Adrienne összeszedte a cuccait és el is ment. Az utolsó szavai az volt hozzám hogy "Sok boldogságot a kis ribivel! Ja és találkozunk még! Puszi!!"
Remélem hogy soka többet nem látom. Mindenben igaza volt Eminek. Nem hittem neki.
Mivel a fiaim már nem velünk éltek, így egyedül maradtam a hatalmas lakásban. Bementem az egyik vendégszobába, majd az ágyba feküdtem és felmentem az instára...

              •°Emili szemszöge°•
Mikor felkeltem már kezdett besötétedni. A telefonom lemerült. Nem csoda hisz egyfolytában szólt róla a zene amíg aludtam. Felraktam töltőre majd bekapcsoltam. Miután ez megvolt a telefont tölteni hagytam és lementem a nagyihoz.
A vacsi pont akkor készült el amikor leértem.

-Na de pontos valaki-mosolygott rám a nagyi

-Most keltem fel-válaszoltam

-Jolvan drágám. Gyere enni -lerakta az asztalra a vacsit majd leültünk. -Anyudék nagyon mérgesek rád.

-Tudom. Érdekes hogy csak most kezdtek el foglalkozni velem.

-Talán aggódnak

-Akkor nem aggódtak amikor 2és fél hónapig korházban voltam. Akkor se féltettek amikor először ugrottam bunge jumpingot. -akadtam ki

-A szülők ilyenek. -válaszolt a nagyi.

-Csak nem értik hogy én tényleg szeretem őt! -kezdtem sírni.

-Jaj kincsem. Ne sírj. -nyugtatott nagyi

Vacsi után felmentem a szobámba majd fgyors fürödtem és befeküdtem az ágyba. Levettem a telefont a töltőröl. Megnyitottam a facebookot. Még mindig rengeteg az ismerősnek jelölés épp úgy mint a többi közösségi oldalamon. Még jó hogy az instát meg a twittert privátba raktam.
Már éppen készültem aludni mikor videóhívás jött drága barátnőntöl.

Mia: Na mizuu?

Én: Megfogok halni.

Mia: Naaaa annyira csak nem szar a helyzet!

Én: Hát...volt jobb napom is.

Mia:Olvastad Mrs.Armstrong mit nyilatkozott?

Én: Ne is mond. Ekkora egy libát.

Mia:És róla tudsz valamit?

Én: Nem. Írtam neki. Látta de vissza se írt. Amikor anyám elment értem akkor el se köszönt. Csak lelêpett.

Mia:Érdekes. Viszont ha látni akarod akkor a hétvégén fellépbek az Oracle arénában menj el.

Én: Minek? Nem mehetek!

Mia: Nincsenek ott a szüleid, simán leléphetsz a koncerte.

Én: Tudom. De akkkr se mehetek. A szüleim megmondták a nagyinak hogy ne engedjenek el sehova. Meg amugy is minek mennék?? Billie nem kiváncsi rám.

Mia: Honnan veszed hogy nem kiváncsi rád? Ez hülyeség!!

Én: Egyszer se írt azóta hogy hazajöttem. Ha érdekelné őt az hogy mivan velem már írt volna.

Mia: Ajj te..biztos csak idő kell neki hogy gondolkodjon. Nyugiiii. Próbálj meg aludni.

Én: oksa. Jóéjt és köszi.

Mia: Bármikor. Jóéjt. Cupp!.

Miután kinyomtam a videó hívást sóhajtva dőltem az ágyba.
Rendesen felfordult az életem ezalatt a néhány hét alatt. Na de tényleg kéne aludnom akár csak pár órát is...