A következő nap reggelén arra keltem hogy a nővérem berontott a szobába.
- Kamilla azonnal kelj fel! Téged mutatnak a hatoson!
- Mi van?! - azonnal kipattant a szemem és úgy ugrottam ki az ágyból mintha egy csótányt láttam volna és pizsamában rohantam a nappaliba.
Lara hangot adott a tévére és néma csendben figyeltünk a híradóra.
- Minden jel arra mutat hogy a gazdag Bodnár Richárdra rátalált a szerelem. Bár kicsit érdekes lányt talált magának. A szegény családból származó Német Kamilla nekünk adott pár szavas interjújából kiderül hogy igenis közük van egymáshoz Bodnár Richárddal. Ebből láthatnak most egy kis részletet. - mondta a narrátor férfi.
Ebben a pillanatban megláttam a saját házunkat viszonylag messziről. Itt gondoltam csak bele hogy mikor Ricsi idejött már akkor figyelték a házunkat úgy hogy én azt észre sem vettem.
Hirtelen megláttam Ricsit ahogy kopog a bejárati ajtón, és magamat ahogy ajtót nyitottam neki majd nemsokkal később berántottam a házba. Ekkor a kamera megindult a ház felé majd ismét én látszódtam ahogyan ajtót nyitottam.
- Már megint maguk?! Tegnap is a kávézónkban kellemetlenkedtek, ma meg az otthonomban!
- Nem gondolja a Kisasszony hogy ennek a kellemetlenkedésnek oka van?
- Egyáltalán nem gondolom! Mit akarnak megint?!
- Kettőt találhatsz kislány! Bodnár Richárdot!
Ezután egy vágás történt és már csak az volt látható ahogy bent vannak a házban.
- Ismered Ricsit?
- Ismerem. Tudom ki ő. - mondtam, vagyis nem ezt mondtam. Ki lett vágva a nem szócska.
- Kapcsolatban vagy Ricsivel?
- Kapcsolatban vagyok. És boldog életem van. De utoljára mondom el.
- Na állj!! Én nem ezt mondtam! Nem is így mondtam! - néztem a nővéremre. - Ez össze lett vágva!! Még a kamerába is beleütöttem hogy takarodjanak ki a lakásból! Egy csomó mindent kivágtak!
- Oké, próbálj megnyugodni. Én elhiszem neked hogy ez nem így történt, de le kell higgadnod. - szólt nyugodt hangon Lara amin meglepődtem. - Hogy hogy elhiszed?
- Úgy, hogy ha ügyesen és odafigyelve hallgatod kivehető az összevágás meg amúgyis mivel a húgom vagy, ismerlek és tudom hogy ki nem állhatod Ricsit. Na jó figyelj! Valamit ezzel kezdenünk kell mielőtt jobban belefolyunk ebbe az ügybe.
- Jó és mit csináljunk? - vágtam le magam sóhajtva a kanapéra.
- Kitalálunk valamit.
- Ha ezt anyuék meglátják, nagy baj lesz.
- Kétlem hogy látták volna. Orvosnál vannak. - mondta Lara. - Na figyelj! Fel tudod hívni Ricsit?
- Persze hogy fel, csak nem biztos hogy felveszi.
- Azért próbáld meg.
Néhány másodperc múlva Ricsi mindenféle köszönés nélkül ingerülten szólt bele a telefonba.
- Ne mondj semmit. Láttam!
- Akkor ide tudsz jönni? - kérdeztem.
- Megpróbálok de nem biztos hogy jó ötlet a jelenlegi helyzetet nézve.
- Márpedig muszáj lesz kitalálni valamit. Mivel ez is miattad van!! - emeltem meg a hangom.
Hallottam ahogy Ricsi nagyot sóhajt a vonal másik oldalán. - Oké. Indulok. Nemsoká ott vagyok. - mondta és köszönés nélkül bontotta a hívást.
Idegesen dobtam le a telefonomat a kanapéval szemben lévő kis asztalra. Nem akarom hogy anyuék megtudják hogy ezek a vadbarmok befurakodtak a lakásunkba. Tuti biztos hogy balhé lenne.

* * *

Ahogy megszakítottam a hívást abban a pillanatban el is indultam. Vagyis csak akartam mert apa az utamat állta.
- Hova rohansz kisfiam?
- Szerinted mégis hova rohanok?! Kamilláékhoz mert az idióta tévés brigádod akiket azzal bíztál meg hogy minden lépésemet kövessék, rászálltak arra a szegény lányra is. Nem gondolod hogy ez a te hibád is?! - keltem ki magamból.
Apa erre egy kicsit sem lett ideges. Sőt, az a nyugodság ami áradt belőle engem idegesített mégjobban.
- Legalább így kiderült hogy együtt vagytok Kamillával.
- Te nem fogod fel ugye?! Nem vagyunk együtt! Semmi közünk nincs egymáshoz! Az a videoanyag csak össze lett vágva! Most pedig engedj mert sietnem kell.
Kiviharzottam a lakásból és elindultam a buszhoz természetesen kapucniban hogy még csak véletlenül se legyek felismerhető. Bár ahogy körbenéztem senkit sem láttam. Felszálltam a buszra ami Kamilláékhoz visz. Levágtam magam egy négyes ülésre és ebben a pillanatban egy férfi hang szólított meg.
- Richárd fiam! Nem kell takarni a fejed. Akkor is látjuk hogy te vagy az!
- Tessék?! - felnéztem majd a férfi tovább magyarázott.
- Mondjuk sejtettem hogy beszari vagy mivel nem volt arcod elénk állni hogy együtt vagy a lányunkkal. Ehelyett egy buta reggeli műsorból kell megtudnunk ezt az információt.
Jajj ne már..Kamilla szülei.
- Igazán félreértik a helyzetet. - néztem oldalra, Kamilla édesanyjára aki a kerekesszékes helyen volt. - Én is épp magukhoz tartok mert Kamilla áthívott hogy ezt az egészet rendbe tegyük.
- Hát ez marha jó. - válaszolt ingerülten Kamilla apja. - Lesz mint megtárgyalnunk.
A hölgy inkább nem is mondott semmit pedig láttam rajta hogy szeretne, leginkább a férjét akarta megnyugtatni.
- Igazán hihetne nekem uram. - néztem a férfira.
- Hinnék én csak nem akarok. Meggyőződésem hogy hazudsz.
- Mégis mi a francért tenném?! Maga szerint ha szerelmes lennék a lányába nem mondanám el?! Ugyanmár!
- Na jó! Hamarosan szállunk. - zavarta le ennyivel de tudtam hogy itt még ennek közel sincs vége. Nem is lett.